Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-05 / 212. szám
FoŠiaritia pl «, a «r vom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpér. XXV. évfolyam Subotica, KEDD, 1924 augusztus 5. 212. szára Megjelenik minden reggel, ünnep után ás hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58.Szerkesztőség*5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul. i. (Lelüach-paloia) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rcssia-Fonciére-palota) Cselekvést vár a magyarság Az SHS. királyság egyik nagytekintélyű politikusa, akinek állásfoglalása a válság egyes fázisaiban döntö hatású volt s aki a most uralomra kerülő rezsim egyik csoportjának vezetője, a következő szavakkal fordult a Bácsmegyei Napló beogradi szerkesztőjéhez : — Hol vannak most a magyarok? Hogy hiányozhatnak akkor, amikor egyetlen beszélgetéssel mindent meg lehet nyerni? . . . . . . Emlékezetes, hogy *— mintegy bárom héttel ezelőtt — a feloszlatott Magyar Párt vezetőinek többsége megbeszélésre jött össze azokkal, akik a magyarság újjászervezésének kezdeményezői voltak. Ezen a megbeszélésen örvendetesen egyhangú határozatot hoztak, amelyben kimondották: soha nem zárkóztak és soha nem zárkóznak el az elől, hogy a konszolidáció kiépítésében, az aikotó munkában a kormányt támogassák. A magyarság hajlandó minden feléje nyújtott becsületes kezet elfogadni. De minden tárgyalás előfeltétele: a Magyar Párt működésének engedélyezése. Amikor a Bácsmegyei Napló e határozat jelentőségét a nyilvánosság előtt fölmérte, őszinte örömmel és föltétien helyesléssel fogadta a tárgyaláson résztvevőknek azt az álláspontját, mely e rezolucióban kifejezésre jutott. Ez az álláspont — mint a Bácsmegyei Napló kimutatta — örvendetes eltérés attól az intranzigenciától, melyet a Magyar Párt vezetőinek egy része korábban elfoglalt s mely — mint egy alkalommal már bebizonyítottuk — hozzájárult annak az atmoszférának kialakulásához, melyben a Magyar Párt feloszlatásának terve megszületett. A rezolució egyik kijelentése szerint a magyarság vezetői az érdemleges tárgyalások fölvételét az illetékesektől várják. A Bácsmegyei Napló már akkor megírta, hogy amilyen helyes, bölcs, körültekintő és megfontolt a rezolucióban kifejezett álláspont, taktikai szempontból épen annyira kifogásolható az az elhatározás, mely a tárgyalások megkezdését egyedül és kizárólag a másik — a hatalmon lévő — fél kezdeményezésétől, elhatározásától, rákényszerilettségétől teszi függővé. Már akkor azt mondottuk, a ma gyarság vezetőinek nem kell várni, amíg szóbaállnak vele, a magyarság vezetőinek keresni, teremteni, — ha lehet — a hajánál fogva kell előrángatni az alkalmat, melyben jogokat nyerhet a magyarság számára s a Magyar Párt viszszaállitásának útját egyengetheti. Mint ahogy a rezolució érdemleges tartalma a Bácsmegyei Napló álláspontjára helyezkedett, épen úgy a mai események taktikai kérdésekben is a mi álláspontunkat igazolják. Megalakult az uj kormány azokból a politikusokból, akik a legélesebben foglaltak állást a Magyár Párt feloszlatása ellen, a nemzetiségi kisebbségek szervezkedési szabadsága mellett s akik törvénytelennek és alkotmányellenesnek bélyegezték a Magyar Párt feloszlatását. Szeretettel kérdezzük : a magyarság és a magyarság vezetői kiket tarthatnak a kormány tagjainál illetékesebbnek arra, hogy a Magyar Párt működésének engedélyezése, a magyarság sérelmeinek orvoslása, törvényes kivánságainak teljesítése kérdéseiben tárgyalásokat kezdjen. Szabad-e, lehet-e megvárni azt, amíg az uj kormánynak ideje marod olyan — valljuk be — ránézve kényes s ránézve politikailag nem elsőrendű fontosságú kérdéssel való foglalkozásra, mint amilyen a Magyar Párt feloszlatásának ügye. Az uj rezsim azt mondja, hogy likvidálni fogja a régit, uj embereket és uj közéleti szellemet igér. Az uj garnitúra megszervezése, az uj atmoszféra megteremtése azoknak a sérelmeknek orvoslása, melyeket a kormánypártok s a kormánypártok hívei szenvedtek s azoknak a kívánságoknak teljesítése, melyeknek a kormánypártok közvetlen politikai fontosságot tulajdonítanak, — rendkívüli nagy munkát s rendkívüli sok időt igényelnek. S ezalatt a magyarság ne legyen mást, csak várjon türelmesen ? Várja szótlanul, sürgetés nélkül, ölhetett kezekkel, mig majd rákerül a sor ? Ki ez, aki nyugodt lelkiismerettel és becsületes szándékkal helyeselni tudja a hallgatásnak, a némaságnak, a semmittevésnek taktikáját. Az uj rezsim első napjai, az első berendezkedések lázas ideje a legkedvezőbb pszichikai momentumok a magyarság nagy sérelmének orvoslására. Aki ma valamit akar az uj kormánytól, az mind Beogradban van s a hatalom átvételének adakozó örömétől várja kérése teljesülését. Csak a magyarság hiányzik ebből a lakodalomból. Csak a magyarságnak ne jusson kalács ? íme, egy példa : Krafft István, a Német Párt elnöke — mint a Bácsmegyei Napló vasárnapi közléséből kiderül — becsületes jószándékkal és nemes igyekezettel képviseli a magyarság érdekeit s a belügyminiszterrel folytatott tárgyalásai során arra a plattformra helyezkedik, hogy a Magyar Párt és a német Kulturbund föloszlatásának jogossága felett döntsön a legmagasabb fokú bíróság: az államtanács. Nincs senki a magyarok közül, aki ezeken a tárgyalásokon a külön magyar szempontokat — legalább Kraffl előtt! — képviselné, aki útbaigazítással, tanáccsal, adatokkal, fölvilágositásokkal látná el Krafftot, a magyarság nagy ügyének e nemes és tiszteletreméltó megbizásnéiküü ügyvivőjét. Nincs senki, aki — legalább Krafftot! — figyelmeztetné : a magyarságnak sokkal sürgősebb a Magyar Párt, mint amilyen sürgős a németeknek a Kulturbund. Az első: a politikai szabadság, a második: a kultúra szabadsága. A kultúra szabadsága: a kenyér, a politikai szabadság: a levegő. Kenyér nélkül még csak valameddig lehet tengődni, de levegő nélkül nincs élet. A Magyar Párt működése nem várhat addig, amíg a Kulturbund megkezdheti működését. A Kulturbund feloszlatása idején is működött, élt és szervezkedett a Német Pártr a politikai jognélküliság szégyenét és tehetetlenségét a németek nem is érezhetik olyan súlyosan és olyan fájdalmasan, mint a magyarok. És nincs senki, aki — legalább Krafftot [ — fölvilágosítaná arról, hogy a volt Magyar Párt vezetői még be sem adhatták az államtanácshoz a panaszt s igy az államtanácsnak még módja sincs arra, hogy a föloszlatás jogtalanságát megállapítsa. A Bácsmegyei Napló vasárnapi vezércikkéből a magyarságnak e megcáfolhatatlan szavú és gyújtó igazságu védőiralából kiderült az is, hogy a volt Magyar Párt vezetői csak a legnagyobb utánjárással s csak nagy késéssel kapták meg a feloszlatást elrendelő Írásos határozatot s csak abból szereztek tudomást azokról az indokokról, amelyeket az államtanács előtt meg kell semmisíteniük. A Kulturbund feloszlatása alkalmával kézbesítették az írásos határozatot is, aminek következtében a Kulturbund feloszlatása ellen a birói panasz már hetek óta az államtanács előtt feküdhetik, mig a Magyar Párt panasza csak hetek múlva kerülhet oda. Sem a célszerűség, sem a politikai szükségesség, sem a sérelem közössége nem indokolják tehát, hogy a Magyar Pártra nézve ugyanaz a megállapodás létesüljön, mint ami a Kulturbund további működésére nézve helyes és kívánatos lehet. A Magyar Párt és a Kulturbund működésének zavartalansága kívánja a feloszlatás törvénytelenségét megállapító birói határozatot — mondja a tervbevett megoldásnak indokolása. Bátrak vagyunk azt mondani, hogy: nem kívánja. A betiltás és a feloszlatás mindig a tényleges hatalom kezében van s ha egyszer a hatalom birtokosai beakarják tiltani, a birói ítélet nem fogja megvédeni a betiltás és feloszlatás ellen. Ha nem védte meg az alkotmány, nem védték meg a törvénybe iktatott nemzetközi szerződések, illúzió lenne abban reménykedni, hogy a birói Ítélet meg fogja védeni. Az erőszak mindig talál indokot s ha ezt az indokolást törvénytelennek is bélyegzi a birói Ítélet, az erőszak, ha össze akarja majd törni az alkotmányos jogokat, kohol majd más indokot. A magyarság nem nézi le a birói Ítélet morális hatását, de a magyarságnak sokkal fontosabb a politikai szabadság és sokkal fon tosabb a Magyar Párt, mint a birói ilélet. És főként — sokkal fontosabb a Magyar Párt ma, mint a birói ítélet a bizonytalan jövőben. Még akkor is, ha a jószándék meg akarja rövidíteni ezt a bizonytalan jövőt. A birói Ítélet eszthetikai szépségénél a magyarság többre becsüli a politikai szabadság kézzel fogható előnyeit. Birói ítéletre a feloszlató' kormánynyal szemben volt szüksége a magyarságnak, de a feloszlatást elítélő kormánytól nem a birói eljárás megrövidítését, hanem a Magyar Párt működésének engedélyezéséi kívánja a magyarság. Ezek azok a szempontok, melyek a magyarság vezetőit a meddő várakozás helyett teremtő cselekvésre késztetik. A magyarság nemcsak a kormánytól vár cselekvést, de a saját vezetőitől is. S a magyarság vezetői nem maradhatnak tétlenek akkor, amikor „egyetlen beszélgetéssel mindent meg lehet nyerni.“ A kormány tiltakozik a jóvátétel! bizottság részéről tanúsított mellőzés ellen Miért nem hívták meg az S. H. S» királyságot Londonba ? Beogradból jelentik: Az S. H. S. királyság — mint a Bácsmegyei Napló megírta — nem kapott meghívást a jóvátételi bizottság most folyó londoni ülésére, amelyeji a német jóvátételi szállításokról tanácskoznak. A kormány értesülésünk szerint már tiltakozóit a szövetséges hatalmaknál a meghívás elmaradása miatt és ugyanilyen lépést tett a japán kormány is, amelyet a konferencia összehívói szintén mellőztek. Ezzel kapcsolatban újból felmerült az a kérdés, hogy nem egészen világos a jugoszláv kormány helyzete a jóvátételi bizottságiban. A jóvátételi bizottság illetékességéről és az egyes államok részvételi jogáról úgy a yersaiilesi, mint a saint-germaini szerződés intézkedik ugyan, azonban a két békeszerződés között ellentét van ebben a kérdésben. A versaillesi szerződés sokkal szé-
