Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-10 / 217. szám
iü. oldal, BACSMEGYEl NAPLÓ 1924 augusztus 10. látja, Hogy; kívül vari helyezve a természeten s valami arab mesébe került, ahol zafírokkal ékesített földalatti paloták tünáértermeiben sétál. 'Fájdalom, ez a bűvös mesehangulat nem tarthat soká, — gondoskodnak arról a Cook-utazók, a Stangen- Reisenderek s a többi menetjegyirodák turistái, akik itt olyan éktelen lármát és örömüvöltést csapnak, mint a diákok legneveletlenebbjei, hogyha váratlanul — például az imádott tanáruk hirtelen halála folytán — vakációt kapnak. Mert egy ióházból való kis gimnazista ilyen örvendetes esemény alkalmából is diszkretehben örül, mint ezek a csoportban utazó és falkában élvező csordalények, akiknek az orditozása nemcsak müveleílenségre, de nagyfokú önzésre is mutat. Ez a látvány különösen elvadítja az ilyen tucatvándorokat, s nem tudom egyébnek mint kékbarlang-düh-nek nevezni azt a zajos hangulatot, amely e derék urakat az odisszeüszi vidék e legbájosabb pontján megszállja s őket időleges és parciális őrületbe kergeti... Többektől hallottam, hogy a világért se látogatnák meg többé a hires barlangot ilyen társaságban. Úgy van, — egyedül vagy intim társaságban kell ide visszatérni. Akkor még kékebb lesz e fény és még fényesebb, viiágitóbb ez a szép kékség... S az ember Tiberiusra gondolhat s az ő fehér nimfáira, akik itt mártották be szoborszerü tagjaikat e varázsos habokba, s még fehérebbek lettek e tündéries vízben, amely az Ezeregyéj meséiből csöppent ide Capri elé, — nem pedig a Reisebureau-k vasárnapi turistáira, akik idétlen üvöltésükkel fölverik e megszentelt helynek csöndjét és szentségtörő lármával zavarják meg e homéroszi tájéknak nyugalmát. Hogy’ haragudhatnak ilyenkor az antik istenek! ff-e joga hozzá?“ Egy fiatal asszony agyonlőtte a férjét, hogy megszabadítsa a szenvedéseitől Páris, augusztus. Az előkelő szalonokban néhány nap óta, ha hölgyek találkoznak, megszorítják egymás kezét, s halkan így szólanák: — A, lai pauvare fémmel (Oh, a szegény asszony!) Hogy ki az a szegény asszony, azt mindenki tudja, az ő tragédiájáról beszélnek nemcsak az elegáns hölgyek, hanem komoly szociológusok is felvetik a kérdést — volt-e joga hozzá? Alkalmasint az otthoni újságok is megírták néhány sorban, hogy Z y zn o v s k y Jánost, a kiváló lengyel Írót agyonlőtte felesége, Stasia Um in ska. A dráma a vilié juf-i kórház különtermében játszódott le. Ide szállították be néhány héttei ezelőtt a jeles lengyel Írót. Zyznovsky körülbelül hat hónappal ezelőtt kezdett el betegeskedni. Akkor még Varsóban volt és az ottani orvosok egyhangúan megállapították, hogy gyomor r á k j a van. Ennek ellenére tovább dolgozott, egy drámáját befejezte s uj regényének néhány első fejezetét megram ünnep an Berlin, Potzdamer Bahnhof. Benn az üvegtető alatt már indulásra készen vesztegel a vonat. A kupékból íezes, turbános, feketearcok buknak elő. A vasúti óramutatót figyelik. 8.25 Végre! Beugrók egy szakaszba, a vonat elindul. Úti társaim javarészt mohamedánok. Egy európai arc is közöttük: Back pasa, katona. Valamennyien Wünsdorfba tartunk. Ma van az év egyik legnagyobb mohamedán ünnepe: a bájrárn, a bárányáldozás napja. Ilyenkor szoktak a porosz fővárosban élő mohamedán vallásu emberek a wünsdorfi moschééba rándulni, ahol a tehetősebbek bárányt ajándékoznak az imámnak, amit azután Ízletesen elkészítenek s szétosztanak. A mai megélhetési viszonyok között talán ez az egyik oka a hitfelek meleg érdeklődésének, akik pompás ebéddel szeretnék egybekötni az emlékezetes napot. Hivott vendég vagyok magam is, meg az egész sajtó, továbbá az ázsiakutatók. Környezetem kissé lármás s csak akkor csendesülnek, amikor Back pasa veszi át :a szót s balkánbáborus élményeit meséli ismerőseinek. Másfélórás ur WünSdorf! Megérkeztünk. Ajtócsapdosás, kiürül a vonat. A pályaudvar megtelik színes bugyogóju,' tarkaíngü, csavartövü keletiekkel, akik az indóházból kiérve ismerős léptekkel folytatják az utat. A mecset tornya különben pár pillanat múlva elém tűnik s exotikus társaságommal egy negyedórával később már ‘itt is állok a szentély- bejárata előtt. Az izlám irta. Noha betegsége sok kellemetlenséget szerzett neki, rendkívül boldognak érezte magát. Menyasszonya, Stasia Uminska színésznő ugyanis minden szabad idejét mellette töltötte, s vigasztalta, ne csüggedjen, majd minden jobbra fordul. Stasia Uminska a legtehetségesebb színésznők közé tartozott, noha mindössze 19 éves volt, nagy sikerei voltak és a lengyel társaság vetélkedve ünnepelte. A fiatal színésznő egy évvel ezelőtt lépett fel Zyzovsky egyik darabjában és akkor ismerkedett meg a szerzővel. Noha nagy volt közöttük a korkülönbség — az iró most töltötte Volna be negyvenedik esztendejét, — Stasia halálosan beleszeretett az ö Írójába. — Vagy ö, vagy, senkii mondotta ismerőseinek. Az udvarlók serege lassankint elmaradozott mellőle, mert tudták,' hogy Stasiával nem lehet tréfálni. Amit egyszer ö kimond, az szentirás. Boldogságuk tökéletes volt, s ennek egén csak egy fekete pont volt — az író betegséhit vallóiból mintegy 50—60-an gyülekeznek, javarészt egyiptomiak, afgánok, indiaiak, perzsák, arabok s mindössze 6 török, közöttük elvegyülve valami 20 fehéráron vendég. A hőség tikkasztó, a moschéét övező nyárfákhoz támaszkodunk védelmet keresve a nap égető sugarai elöl, de persze az ezüst-levelek kevés árnyékot szolgáltatnak. Megérkezik az imám. Professzor Jabberkeiri. A moschéé ajtaja kitárul. Mindenkinek le kell vetnie a cipőjét. Papucsot huzunk és belépünk. Köralaku terem, biborselyem kárpittal. Kissé rézsut a bejárattal erős falmélyedés, mely Mohamed Mekkában levő sírját jelképezi. Mint minden mecsetnél úgy ennél is ez az alkovszerü bevágás Mekka irányában fekszik. Jobbra áll a szószék. A falakon fenn orientális diszitések, girlandok, a Koránból vett ékes felírások. Az imám közel a falbemélyedéshez keresztbevetett lábakkal a földretelepszik, előtte a Korán. A hivok Mekka felé fordulva, négysoros köralakban helyezkednek köréje. Mi idegenek hátul, a fal mellett állunk. Kezdődik az ima. Monoton hangon ismétlik néhány százszor, néha kissé emeltebb hangon törökül Istennek és Mohamednek az .ő prófétájának a nevét. A szertartás után prof. Jabberkeiri a szószékre lép, jobbjában Írást, baljában kardot tartva s ezeket egymásra illeszti, mint jelvényét az izlám * egységének, mely magában foglalja a világi és egyházi hatalmat. Rövid beszédet mond s mikor elhagyja helyét a hallgatóközönség felugrál, jobbjíezükkel megölelik egyg e. Ez bizony napról-napra komolyabbá vált. Nyolc héttel ezelőtt a leghíresebb varsói professzor igy szólt hozzá: .— Azonnal utazzék Párisba és operáltassa meg magát. Az iró, ugylátszik tudta, mit jelent ez, s ezért elhatározta, hogy nyomban feleségül veszi Stasiát. Az esküvöt sebtiben tartották meg, azután tüstén Párisba utazott, ahol a villejuif-i kórházba vették fel. Itt az orvosok megállapították, hogy a műtét már nem segít s ezért táviratoztak a fiatalasszonynak, hogy azonnal jöjjön. Stasia néhány nap múlva megérkezett s azóta állandóan ápolta nagybeteg férjét, A rákos daganat gyorsan terjedt s ez rettenetes fájdalmat okozott az írónak. — Voltam a harctéren — nyögte a boldogtalan — mint sebesült két napig hevertem a csatatéren,... szenvedtem ott, ... de mindaz a szenvedés semmi a mostanihoz. Az orvosok csillapították a fájdalmát, de a csillapító szerek nem sokáigv hatottak. A szenvedések ismét kiújultak. — Nézze tanár ur, — szólt éppen ma egy hete a beteg a kórház vezetőjéhez, — ön éppen olyan jól tudja mint én, hogy gyógyíthatatlan vagyok! Hiszen rákom van, ez ellen az orvosi tudomány tehetetlen ... Miért tűri hát, hogy szenvedjek. Miért nem ad be valamit? A professzor mosolyogva igyekezett megnyugtatni azzal, hogy gyógyíthatatlan betegséget nem ismer a tudomány; Stasiának rettenetesen fájt, hogy férjének igy kell szenvednie. Megtörtént, hogy a szerencsétlen ember a párnát tépte szét a fogaival, ordítozott, a padlóra vetette magát s féregként összehuzódva könyörgött irgalomért. — Ölj meg, ölj meg te édes feleségem, — törtek elő a kétségbe esett szavak. —* Ölj meg te engem, aki szeretsz és akit én is viszont szeretek... Ezek a kifakadások, úgy látszik, megzavarták a fiatalasszonyt idegrendszerét. Tegnapelőtt este a soros orvos a szokásos szerrel ismét csillapította fájdalmát. Zyznovsky elaludt. A fiatalasszony mereven nézte néhány pillanatig, aztán mintha hirtelen elhatározás érlelődött volna meg benne, felugrott a szoba sarkában levő bőröndjéhez futott, majd vissza sie-Baggy* gggj mást, csókot hintenek s ezzel véget ér a ceremónia. Most beszédek következnek. Kampfmeyer tanár az ázsiakutatók vezetője üdvözli a megjelent vendégeket, elsősorban a sajtót (különösen megtisztelve érezve magát, hogy a magyar sajtó is képviselve van) azután Back pasát, Wehbi bejt, a Buchara szekta kiküldöttjét és Fia;. Aki béjt, a török felszabaduló bizottság tagját. A sablonos szavak elhangzása után hatalmas tartályban eredeti török-, cukorkákat . szolgálnak fel. Kis szünet következik, majd beáll a bárányáldozás ideje. Dél vau. Éhesek vagyunk. Mi tűrés-tagadás, ina még keveset ettünk s szívesen elengednénk a bárányok körüli ceremóniákat, hogy közvetlenül s minél reálisabban áldozhassunk Istennek és Mohamednek az ö prófétájának. A bárány azonban késik. Fekete barátaim izgalma láthatóan növekszik. Eleget imádkoztak már, várják az elismerést. Minden szem az imámra tapad. Az zavartan hunyorgat a pápaszeme alatt. Végre felkerül a szószékre. Gyenge hangon jelenti ki, hogy az izlám vallásának bizony nincsenek gazdag hóditól a így a bárányáldozás bárányhiány miatt elmarad. Mintha halálos ítéletet hirdetnének. Néma csend fogadja a közlést. A csapást mohamedánok és keresztények egy lélekkel érzik át. Emberek vagyunk! Az imám sebesen eltűnik a szószékről. A csalódottság keserű hangjai feltörnek a tömegből s fokozódó lármával zug fel az elégedetlenség. Bárányevö ünnep bárány nélkül! Na ez is csak Wünsdorfban történhetik! ~ mondja egy, hithü muzulmán. tett csendesen pihe nő f é r-. jéhez, letérdelt melléje) megcsókolta a ha I fi n tó k á U aztán a revolver csövét a halántéknak arra a helyére illesztette, amelyet az imént megcsókolt. — Szeretlek, Szeretlek! f-í sikoltotta, s elsütötte a pisztolyt. Az ápolónők berohantak s nyomban látták, hogy mi történt, Stasia ájul tan hevert az ágy melett, Zynovskyn már nem segíthettek, ö meghalt, az orvosok tehát a fiatalasszonyt fogták kezelés alá. A tragédia annyira megrendítette, hogy sokáig nem tudták magához téríteni. Még most sem tud beszélni, csak ezeket a szavakat mondja: —! Szeretlek, én szeretlek, hidd elf É n szeretlekl . A bíróság megindította az eljárást gyilgyilkosság büntette miatt. A törvény szerint . . , nem volt joga hozzá!: Liga a skimmij ellen Chikágóban shimmy-ellenes szövetséget alakított Miss Olivia Stevenson, az ismert sertéskonzervgyáros leánya, százezer dollár alaptőkével. Ma. amikor szerte Európában irtózatos szegénység és nyomorúság dúl, a chikágói konzervkirálynö százezer dollárral szövetséget alakit hasonszőrű milliomosok segítségével a shimmy ellen. Annyi minden kór, baj és veszedelem pusztít a világon és a világ ezer baja közül éppen a shimmyt találta annyira közveszélyesnek a sertéskirálynő, hogy, mozgósítja a milliomosokat és frontot alakit ellene csengő dollárokkal, amelyekkel nagyszerűen lehetne harcolni a tüdővész ellen, az alkohol ellen, számtalan családot megmenteni az éhhaláltól és a becstelenségtől. Jó a dollárkirálynőknek, akikre mindig az arany napja süt, a béke és a kimeríthetetlen örömök és nem vádolja őket a lelkiismeret. Milyen erős bástyát is tudnak huzni a szemük köré a shimmy és a konzervdobozok, hogy ne kelljen meglátniok azt, ami a shimmyn és a konzervdobozokon túl van: a vért és a nyomort.______. A cukorkás megint körüljár a teremben, kárpótolni akar az elmaradt ebédért. Majdnem megverik. Leverten távozunk a moschééból. Künn mindenki a cipőjét keresi. Kellemetlen félreértések támadnak. Egy afgán idegesen magyarázza egy egyiptominak, hogy a csodák a NX-ik században már nem fordulnak elő s nem hajlandó csodát látni a vadonatúj, sárga francia spicces sevrócipöjének lyukas fekete bakancsra való átváltozásában. Utrakelünk. Kocsma után kutatunk. Félórái lelketfullasztó kóborlás után akadunk is egyre, de méregdrága árak s ehetetlen j^jmet kotyvalékok. Néhány fekete ismerősöm mérgében a földre fekszik s a füvet rágja. Megszököm közülük. Mikor beszaladok a pályaudvarra épp indulóban van egy vonat. Sikerül felkapaszkodnom az utolsó kocsira. Mikor bevágom magam. után a kupé ajtaját s az ülésre esem, rtfeglepetten veszem észre, hogy a szakasz egészen tele van. Itt ül az egész sajtó. Harsogó kacagásban törünk ki. De hirtelen elkomolyodunk. Csak nem hallották meg Wündsdorfban?!. .* Késő délután. A. Neue Wilhelmstrasse 'egy kis kocsmájába betérek. Tele van vendéggel. Találok végre egy széket. Engedelmet kérek s le akarok ülni. Szent Isten! Majdnem a szék mellé ülök. Velem szemben eszik — az imám. Dupla bárányadagot. ö mégis megünnepelte a bájrámot.
