Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-02 / 209. szám

Poštarina piaćena u «-©tovom XXV. évfolyam Subotica, SZOMBAT, 1924 augusztus 2. 209. szám és fél dinár Postaszállítási dij készpénzben Féfiieiye-Megjelenik minden reggel, ünnep után éi hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. .-. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova u!.l.(Le!bach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Ross;a-Fcriciére-pn!dta) Program és cselekedet Nemes szavak, lendületes cél­kitűzések jellemzik azt a progra­mot, amit Szubotica uj főispánja hivatali működésének irányáról és tartalmáról adott. A sérelmek bölcs fölismerése, a hatósági gon­­doákodás kötelezettségeinek vál­lalása, a nemzetiségi, felekezeti és szociális béke megvalósítása — alkotja ennek a programnak gerincét, melynek hirdetője azzal ad széles alapot kijelentéseinek, hogy ezzel a programmal a kor­mány programját kívánja meg­valósítani. Nem lennénk őszinték, ha nem vallanánk be : meleg örömmel s szívesen előlegezett hálával ol­vastuk ezt a programot. De nem lennénk őszinték, ha nem mon­danánk el, még alig volt program, amit nem lehetett örömmel fo­gadni s aminek beváltása nem keltett volna hálát. Hiszen mikor a Magyar Párt feloszlatását in­dokolta meg a Pasics kormány belügyminisztere, akkor is az ál­lampolgári egyenlőség elvének megvalósításával indokolta meg a sérelmes és fájd kormányintéz­kedést. Mi már régóta és fájdal­mas bizonyossággal tudjuk, hogy a politikusok cselekedeteinek nem a hirdetett program a legfőbb garanciája, hanem az egyéni meg­bízhatóság. A program mindig tetszetős, a program mindig a sérelmek orvoslását és a jogos kívánságok teljesitését Ígéri, — csak a szándékok sötétek és a cselekedetek sebet ütők. S mégis úgy érezzük, nemcsak az optimiz­mus táplálja azt a reménykedé­sünket, hogy végre a program és a cselekedetek között harmó­nia lesz, hanem a múltak tanul­sága is, amit az uj uralom ré­szesei átszenvedtek s az a poli­tikai atmoszféra is, amiben az uralmat átvették. A politikában a váltógazdaség elve nemcsak azért hasznos, mert a gondolatok nagyobb bőségét, a kezdeményezés nagyobb bátor­ságát s az ellentétes szempontok kiegyenlítésének nagyobb bizton­ságát nyújtja a kormányzat szá­mára, hanem azért is, mert a po­litikai iskolázottság egyetemi ta­nulmányaiban részesíti a közélet harcosait azáltal, hogy az ellen­zékiség nagyobb tapasztalatait közvetlenül bocsátja rendelke­zésre a kormányzásnak s a kor­mányzás nagyobb felelősségének tanulságaival s tágabb szempont­jaival teszi értékesebbé az ellen­zéki szereplést. Azok a politiku­sok, akik nem tudják, hogy med­dig lesznek hatalmon, ha hatal­mon vannak s nem tudják, hogy mikor kerülnek hatalomra, ha el­lenzékiek, hasonlíthatatlanul na­gyobb felelősséggel, érzékenyebb törvénytiszteleJtel s a jogrend óvatosabb és eltökéltebb védel­mével végzik kötelességüket, mint ha tudják, hogy egész életükben kormányozni fognak, vagy : soha nem kerülnek hatalomra. A kor­mánypárt politikájának helyessé­géről,. intézkedéseinek jóságáról voltaképpen csak akkor - győző­dik meg, ha azokat vele szemben is alkalmazzák s az ellenzék kri­tikai szempontjainak helyességé­ről csak akkor győződhetik meg, ha azokat, mint kormányzók, meg is tudják valósítani. Soha olyan tanulságos oktatásban nem része­sülhettek Pribicsevics hívei, mint amikor velük szemben alkalmazták azokat a rendeleteket s velük szemben ismételték meg azokat az intézkedéseket, amiket ők hoz­tak még s ők tettek meg az ő politikai ellenfeleikkel szemben. A radíkálispárt is most fogja közvetlenül érezni annak a poli­tikai iskolának tanításait, amit az ö kormányzati szelleme nyitott meg, ha; ezek a tanítások vele szemben* nyilatkoznak majd meg. Az uj rezsim vezetői az ellen­zéki oldalról kerültek a hatalomra s olyan ellenzéki múlt után, mely panaszkodásoktól volt hangos, mely állandóan sérelmeket tárt az ország nyilvánossága elé s mely a jogtalanságok és alkot­­mányszegések sorozatával vádolta szinte mindennap az akkor ural­mon levőket. A magyarság re­ménykedéseit az uj rezsimmel szemben az a hit füti, hogy aki maga is sérelmeket szenvedett s aki a maga bőrén érezte a tör­vénytelen cselekedetek vesszőzé­sét, annak több érzéke van a mások sérelmeihez is s azt az elszenvedett sérelmek keserű em­léke a mások sérelmeinek gyors orvoslására készteti. Akik elitél­ték s a törvénytelenség és alkot­mánysértés bűnében vétkesnek találták a Magyar Párt feloszla­tását, azoktól joggal lehet azt várni, hogy első kormányzati in­tézkedésük közé fog tartozni a magyarság szervezkedési szabad­ságának visszaállítása. Eddig az uj rezsim egyetlen tényezőjének nyilatkozata sem kelt aggodal­mat, egyetlen kijelentés sem hü­­shi ie a várakozás melegét. Most csak azt várjuk, hogy elhatározás és cselekedet is győzze meg a magyarságot a program őszinte­ségéről s a kijelentések férfias és nemes komolyságáról. Ohsirukcióra készül a Prilbicsevics-párt Jovanovics Ljuba hivei nem akarnak együttműködni az önálló demokratákkal Az uj kormány első intézkedé­sei után a politikai érdeklődés a parlament legközelebbi ülése és a pórikluboknak ezt megelőző értekezletei felé fordul. Az egyes pártok, különösen az ellenzékbe szorult radikálisok és független demokraták már táviratilag Beo­­gradba hívták képviselőiket, hogy pártértekezleten foglaljanak állást az uj kormánnyal szemben. Nagy érdeklődés előzi meg a radikális-párt ülését, amelyten több kényes kérdés fölött fognak dön­teni. Elsősorban a Pribicsevics* párttal való további együttműkö­désről kell határoznia a radikális­­pártnak, mert e tekintetben a ra­dikális-párt kebelében meglehe­tősen eltérők a vélemények. A pártban az a hangulat dominál, hogy a pórt, éppúgy, mint Pri­­bicsevicsék, ellenzéki álláspontot foglaljon el a parlamentben, azon­ban mégse nyúljon olyan szélső­séges eszközökhöz az ellenzéki küzdelemben, mint amilyenek al­kalmazására a kormánypárti la­pok szerint a független demokra­ták készülnek. Egyes lapok sze­rint ugyanis Pribicsevics és hivei botrányok rendezésével akarják le­hetetlenné lenni a kormánydekla­ráció vitáját. Ettől a harcmodorlói a radikálisok, különösen Jovanovics Ljuba hivei határozottan idegen­kednek. A radikális klub ülésén való­színűleg tisztázódni fog az a kér­dés is, hogy Jovanovics Ljuba haj­landó lesz-e megmaradni a parla­ment elnöki székében. Ha Jovanovics Ljuba arra ha­tározza el magát, hogy a kor­mány kívánságának engedve, to­vábbra is megtartja az elnöki tisztséget, akkor a radikálispárt­ban erős küzdelemre van kilá­tás, mert Pasics hivei ezt min­denesetre ellénezni fogják. Egyéb­ként a kormánypártok körében sincs még e tekintetben teljes egyetértés arra az esetre, ha a Jovanovics Ljubával tervezett kompromisszum nem sikerülne. A politikai köröket erősen fog­lalkoztatja a parlamenti bizottsá­gok kérdése is, amelyekben ma még a radikális és Pribicsevics­­pórt van többségben. A bizottsá­gokat ugyanis a parlament egész időszakára választják és azok a házszabályok szerint nem kerül­hetnek uj választás alá, ami meg­lehetős fonák helyzetet fog te­remteni a fontosabb javaslatok tárgyalásénál, mert igy a kor­mány a bizottságokban kisebb­ségbe kerül. A minisztertanács ülése A kormány pénteken folytatta a csütörtökön megkezdett minisz­tertanácsi ülést az egyes miniszter riumokban talált állapotokról. Az esti ülésen az egyes miniszterek befejezték referátumukat, a kor­mány tagjai azonban az ülés után nem voltak hajlandók erről a kérdésről nyilatkozni a nyilvá­nosság számára. Annyi tény, hogy mindegyik minisztériumban láza­san folyik az adatgyűjtés az el­távozott miniszterek működésének megállapítására. A minisztertanács ezenkívül Petrovics Nasztóz belügyminiszter referátuma alapján foglalkozott a sirumicai tűzvésszel is. Strumica városában ugyanis néhány nappal ezelőtt az üzleti negyedben tűz tört ki, amely a város negyedré­szét elhamvasztotta. A belügymi­niszterhez érkezett jelentések sze­rint igen sok gyarmatáru és kéz­­müóru pusztult el, lakásínség azonban nem támadt, mert főleg üzletek és raktárhelyiségek égtek le. A fedél nélkül maradt lakos­ságot a város épen maradt ré­szeiben és a környékbeli közsé­gekben helyezték el, ezenkívül a hatóságok vezetésével segélybi­­zottsóg alakult a károsultak tá­mogatósára. A bolgár hadsereg létszám­emelése indokolatlan Marinkovics Voja külügyminisz­ter referált a bolgár kormánynak a szövetséges hatalmakhoz inté­zett újabb kéréséről, hogy enged­jék meg a bolgár hadseregnek a neuilly-i békeszerződésben megálla­pított létszámnál hatezerfővel többre való fölemelését. Beható tárgyalás utón a minisztertanács úgy ha­tározott, hogy a leghatározottabban ellenzi a létszám felemelését. Erről a kérdésről beogradi mun­katársunk illetékes helyen a kö­vetkező információt kaptt A bolgár kormány hadserege létszámának újabb felemelését kéri, holott a bolgár hadsereg létszáma a neuilly-i szerződésben megállapított 20.000 fő helyett már úgyis 40.000 re rúg, nem szá­mítva a felfegyverzett macedón bandákat, a komitócsikat s egyéb szervezeteket. A bolgár kormány azzal indokolja a hadsereg fel­emelésének szükségét, hogy kom­munista veszedelem fenyegeti. A szövetséges hatalmak termé­szetesen információt kértek bul­gáriai követeiktől, akik közül az angol követ, hir szerint, olyan jelentést küldött kormányának, hogy a bolgár kormány által falra festelt kommunista veszedelem nem olyan fenyegető s a hadsereg létszá­mának emelésére a kormánynak csak gyenge belső hatalmának meg­erősítése végett van szüksége. A jugoszláv kormány vélemé­nye szerint Bulgáriát nem fenye­geti kommunista veszedelem, az esetben azonban, ha tényleg olyan kommunista lázadás törne ki, amelynek letörése céljából

Next

/
Oldalképek
Tartalom