Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-09 / 216. szám

2. oldal. BÁCS MEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 9. lett volna elég idejük annak elinté­zésére, amíg kormányon voltak. — Miután ebben a tárgyban a föld műves párt is sürgősségi indít­ványt fog beterjeszteni, vélemé­nye szerint a két javaslatot egye' siteni kellene. Nehogy azonban azt mondhassák, hogy a kormány bár mely kérdés tárgyalása elől ki akar térni, elfogadja a sürgősségi ja­vaslatot. Az elnök ezután szavazásra teszi fel a kérdést, mire a parla­ment elfogadja a sürgősségi in­dítványt. A radikálisok és Pribicsevicsék támadják Jovanovics Ljubát Vukoszavljevics önálló demok­rata Petrovics Nasztáz belügymi­niszternek azt a csütörtöki kije­lentését teszi szóvá, hogy az uj kormány semmiesetre sem fogja megengedni, hogy a rablók ül­dözése közben ágyakkal és fegy­verekkel asszonyokra és gyerme­kekre lőjjeaek. Szerinte a belügy­miniszter ezzel az állam tekintélyéi sértette és megkérdi a parlament elnökét, hogy milyen intézkedést tett ezzel szemben, hogy az ál­lam tekintélyét és méltóságát megvédje. Jovanovics Ljuba elnök kijelenti, hogy a parlamentnek minden tagja maga viseli a felelősséget kijelentéseiért, ezért ebbe a kér­désbe nem akar beleavatkozni, an­nál kevésbbé, mert véleménye szerint a belügyminiszter nyilatko­zata egyáltalán nem sérti az ál­lamot. Az ülésteremben nagy föltü­­nést keltett, hogy a házelnök vé­delmébe vette a belügyminisz­tert és a kormánypárt viharosan megtapsolja az elnököt. — Radicsék is tapsolnak önnek í — kiáltja Pribicsevics. A radikálispártból többen az elnök felé kiáltják : — Maga a kormányt védi! — mire egy demokrata gúnyosan a radikálisok felé szól: — Persze, ő a mi emberünk I Jovanovics Ljuba erre idegesen szól a demokrata oldal felé : — Nem vagyok senkinek az embere í A parlament elnöke vagyok I Vukoszavljevics újból válaszol az elnök szavaira. Az áilam és a nemzet ellen elkövetett rágalmak során még egy ilyen súlyos ki­jelentés hangzott el a kormány egyik tagja részéről. Ezekre a szavakra viharos lárma keletkezik. A képviselők a pado­kat verik. — Szégyen és gyalázat, — folytatja Vukoszavljevics — hogy a kormány tagjai éppen úgy be­széljenek erről az államról, mint Radics, Aiexandrov Tódor, Sar­­kotics és társaik. (Nagy taps az ellenzéken.) A miniszter ezzel s nyilatkozatával azonosítja magát Alexandrov Tódortól kezdve a harmadik internacionáléig a kor­mány összes szövetségeseivel. (Viharos tiltakozás a kormánypár­ton.) Szégyen, hogy dicső had­seregünkről azt állítják, hogy ár­tatlan asszonyokat és gyermeke­ket legyilkolt, ami csak úgy tör­ténhet meg, ha a parlament el­nöke nem védi eléggé a Ház te­kintélyét. Erre ismét nagy lárma kelet­kezik. jovanovics Ljuba elnök: Nem engedem ntejg, hogy egy mellé­kes ügyből Ilyen fontos kérdést csináljanak ! Az „államellenes“ bel­ügyminiszter Pribicsevics Szvetozár: Önnek az mellékes incidens, ha az ál­lamot rágalmazzák I Jovanovics Ljuba elnök: Pribi­csevics ur, ön a rend embere, ezért kérem, hogy ne bontsa meg a ren­det. (Gúnyos nevetés a kormány­párton.) Jovanovics elnök felolvassa a naplóból Petrovics belügyminisz­ter beszédét és bizonyítja, hogy a miniszter nem sértette meg az állam tekintélyét. Petrovics Nasztáz belügyminisz­ter megmagyarázza félreértett szavait. — Amit az elnök ur felolva­sott — mondja — azok valóban az én szavaim és azokért válla­lom a felelősséget. Nemcsak teg­nap mondhattam ezt el először a parlamentben, hanem ezekről az ügyekről korábban is beszéltem és beszélni fogok a jövőben, mert megszoktam, hogy nyiltan beszél­jek. Nem igaz, hogy a hadsereget bántottam. Az eset a rendőrhatósá­gok gondatlanságából történt. „(He­lyeslés a kormánypárton.) Önök engem emiatt most államellenes­nek kiáltanak ki. Én azonban azt kérdem, hogy ki rontja az állam tekintélyét, önök-e, vagy én ? Kije­lentem, hogy önök sértik az állami tekintélyt, amikor a nép háromne­gyed részét államellenesnek dekla­rálják. (Nagy taps a kormánypárt­oldalon. A Radics-párt lelkesen éljenzi a belügyminisztert.) Verekedés a nemzetgyűlésen Ezután Srskics volt belügyminisz- j tér akar beszélni, azonban még mi-1 előtt szóhoz jutna, kínos jelenet ját­szódik le. A szólásra emelkedő Srs­kics felé ugyanis Turajlia Radics­­párti képviselő odakiáltja: — Te kardot rántottál a horvátok ellen Ferenc Ferdinand védelmé­ben! E szavakra Bodies radikális kép­viselő rá akar rohanni Turajliára, Zsebot (klerikális) közbe akar lép­ni, azonban Prikics Riszta demok­rata hamarabb odaér, akit Bodies többször megüt. Erre Prikics hasba­­üti Bodicsot, aki elesik. Valóságos box-ütközet fejlődik ki a két képvi­selő között. Az egyik képviseld, mintha boxzsüri tagja volna, hango­san számolni kezd:. Egy, kettő, há­rom----- Bodies képviselő magához tér és újra rá akar rohanni Prikics­­le, amiben azonban a többi képvise­lők megakadályozzák és szétvá­lasztják a verekedőket. A nagy zajban az elnök tiz perc szünetet rendel el. A szünet alatt is állandó lárma és feszült hangulat uralkodik az ülésteremben. Szünet után Srskics volt belügy­miniszter megkezdi beszédét. Rész­letesen elmondja a Katica község­ben Azem: Bejt® rablóbandája és a csendőrség és katonaság . közt le­folyt ütközetet. Amikor közli, hogy a harcban tizennégy szlovén katona elesett, a radikálisok és önálló de­mokraták felállnak a gyász jeléül. A kormánypárti képviselők ülve ma­radnak, Melyik internacionáléhoz tartozik a Radics-párt? Ezután rákerül a sor a napirend tárgyalására, a kormány-deklaráció vitájára, amelynek első szónoka Triikovics Markó volt törvényegy­­ségesitő miniszter. Triikovics mindjárt beszéde ele­jén nagy vihart idéz elő, amikor megállapítja, hogy a kormánytöbb­séghez tartozó egyik párt, mielőtt a parlamentbe jött volna, Zagrébban elhatározta, hogy belép a harmadik internacionaléba. A Radics-párt e szavakra heve­sen kiáltja közbe: — Közönséges hazugság! Triikovics (kijavítja szavait):... a harmadik paraszt-internacionaléba. Felszólítja Predavecet, jelentse ki, hogy pártja melyik internacionalé­­hoz tartozik. Predavec: Olvassa el a Radics­­párt határozatát! Triikovics: A kommunista inter­­nacionalé és a kommunista paraszt­­internacionalé között csak a mód­szerekben van különbség, egyébként inindakettő a fennálló társadalmi rendet akarja felforgatni. Triikovics ezután rátér a kor­mánydeklaráció kritikájára. A dek­laráció szerinte nem világos. A kor­mány — mondja Triikovics — ka­pitulált Radics előtt. Felolvassa a deklarációnak azt a részét, amely a Franciaországgal, Angliával és Ame­rikával való szövetségi viszonyról szól. Ezt a passzust ő is helyesli, de kérdi, mit szól ehhez Radics. (Nagy zaj.) Mit szól továbbá Ra­dics az olaszokkal kötött szerződés fentartásához. Majd a Bulgáriához való viszonyról beszél és hangsú­lyozza, hogy Nincsics a Cankov­­kormánnyal szemben a korrekt szomszédi viszony fentartására tö­rekedett. A Radics-párt — mondja Triikovics'—át akarja engedni Mace­dóniát Bulgáriának. Újabb vihar Erre a kijelentésre óriási lárma­­keletkezik. Predavec felugrik! helyé­ről Js. magából kikelve, kiabáljn: — Közönséges hazugság! Az ellenzék kórusban zúgja: — Pfuj! Uazaáruló! Szégyen, gyalázat! A Radics-párti képviselők látható izgalommal ülnek a helyükön, de hallgatnak. Krizmann (Pribicsevics-párti) áll­va kiáltja: — Predavecet illeti a szó! Triikovics: Nagy elégtételemre szolgálna, ha Predavec szólásra emelkedne és elmondaná a vélemé­nyét erről a kérdésről. Predavec nem reagál a felhívásra, hanem Macsekkel félrevonulva be­szélget. Triikovics: A kormány deklaráció belpolitikai részére tér vissza. Ki­váncsi a kormány véleményére az alkotmányról és a nemzeti egység­ről. Foglalkozik az alkotmány meg­szavazásának történetével és kimu­tatja. hogy az alkotmány megegye­zés eredménye. Végül az egyes rrii,­­niszterek működését birál.ia. Iiras­­nicát azzal vádolja, hogy mint a tör­­vényegységesitő miniszter helyette­se négy rokkant tisztviselőt elbocsá­tott. Trifkovics délután 1 órakor fejezi be beszédét. Davidovics Liuba mi­niszterelnök rövid felszólalása után, amelyben bejelentette, hogy a tör­tént hibákat orvosolni fogja, az el­nök az ülést bezárja és folytatását délután 5 órára tűzi ki. A Pribicsevicspárt Ferenc József-rendes lovagja A délutáni ülést erősen megcsap­pant érdeklődés mellett, sokkal nyu­­godtabb atmoszférában nyitja meg Jovanovics Ljuba elnök. Az első szónok Lázics Voja.1 a földmives-: párt elnöke. Amikor szólásra emel­kedik. a képviselők nagyrésze kivo­nul az ülésteremből, mint ez Lázics hosszadalmas beszédei alatt rende­sen történni szokott. Lázics ..Voja­­két órás beszédében azt ajánlja až uj kormánynak, hogy ne haladjon a régi kormány, nyomdokain. (Tuns ß kormánypárton.) A régi kormány' az erőszak, törvénytelenség és kor-\ rupció kormánya volt és az alkot­mányt nem tartotta tiszteletben. Közben Lukinics Edo Pribicsevics­­párti és Kokanovics földmives-párti képviselő között heves szóváltás fej­lődik. amelynek folyamán Kokmo­­vics odakiáltja Lukinicsnek: — Maga hallgasson itt! Maga Oi Ferenc József-rend lovagja! A földműves párt támogatja a kormányt. Lázics Voja beszéde további fo­lyamán helyesli, hogy a kormány a rokkant-törvényt tető alá akarja hozni és a korrupció ellen külön törvényt igér. amit ő is szükséges-, nek tart. Helyesli, hogy a kormányt! a földműves-hitelek folyósítását is felvette programjába, amiről ö is ja­vaslatot akar benyújtani. Követeli a választási törvény modern szellem­ben való módosítását. A közigazga­tásban a Pasics-kormány valóságos; káoszt teremtett, ezért sürgősen I rendet kell csinálni. Kijelenti, hogy módot kell nyújtani a kormánynak programja végrehajtására és ezért. a kormány deklarációját klubja névé« ben tudomásul veszi. Radonics Jovan dr. a kormánydeklaráció ellen Radonics Jován dr. szuboticai ra­dikális képviselő ugyancsak kis ér­deklődés mellett szólal fel és kije­lenti. hogy a kormánydeklaráció ob­jektív analízisét akarja adni. A dek­laráció véleménye szerint hézagos és nem világos, főleg az állami belső berendezkedés kérdéséről szóló ré­szek nem nyújtanak tiszta képet Q kormány igazi szándékairól. A kor­mány külpolitikai programjának bí­rálata után kijelenti, hogy nem visel­tetik bizalommal a kormány iránt. Beszéde után az elnök este' nyolc órakor bezárta az ülést, A pápa visszahívta a bukaresti érseket A románok németbarátsággal vádolták Bukarestből jelentik: A román po­litikai és egyházi körökben nagy fel­tűnést keltett, hogy a legmagasabb romániai katholikus egyházi méltósá­got, Netzhammer bukaresti érseket a pápa visszahívta. Az érsek demisz­­sziója összefüggésben van a román állam és a Vatikán legutóbb köiölt megegyezésével, amelyet az érsek igen élesen ellenzett, mert szerinte ennek a konkordátumnak áldozatul fog esni a romániai egyházi autonó­mia legfontosabb része. Netzhammer érsek távozását a kon­kordátum ügyében elfoglalt álláspont­jával hozzák összefüggésbe, de az sincs kizárva, hogy a konkordátum római tárgyalásai közben a román állam delegátusai élére állították ezt a kérdést is és. ők követelték az ér­sek távozását. Netzhammer érseket ezelőtt tizenöt évvel nevezte ki Buka­restbe a pápa. Az érsek bukaresti küldetését megelőzően a német Svájc­ban, az einsiedel-i bencéskolostor fő­nöke volt. Az érsek visszavonult éle­tet élt s a román hivatalos körök éppen azt fájlalták, hogy a háború alatt megtagadta visszavonultságát és élénken rokonszenvezett a központi hatalmakkal. Bukarest megszállása alatt Netzhammer érsek nagyon bizal­mas viszonyban volt Mackensen tá­bornokkal, amit a román körök na­gyon érzékeny sérelemnek tartottak, s amit nem tudtak a főpapnak soha­sem megbocsátani. Egészen bizonyos, hogy az érsek visszahívásának a fő­­pisztör erős germanofil érzése volt a tulajdonképpeni oka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom