Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-07 / 214. szám
1924 augustus 7, BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, Jugoszláv ankét a budapesti iparkamarában Magyar gyárosok és kereskedők érdeklődése a jugoszláv piaciránt (Budapesti munkatársunktól.) Három napon keresztül a délutáni órákban a magyar ipar jugoszláv kérdéseiről értekezett Budapesten dr. Szilágyi Géza, a külforgalmi iroda beogradi igazgatója. Dr. Szilágyi, aki egyenesen Beogradból érkezett, közhírré tette, hogy a magyar kereskedelem és ipar jugoszláviai kilátásairól három napon keresztül minden érdeklődőnek szívesen ad felvilágosítást. A három nap alatt a magyar kereskedők és iparosok olyan tömegesen jelentkeztek az Iparkamarában, hogy az informálás jellegű tanácskozás valóságos ankéttá nőtte ki magát. Dr. Szilágyi nemcsak felvilágosításokat adott a kereskedőknek a jugoszláv piac felvevőképességéről, de az összegyűlt szakemberekkel meg is vitatta azokat a kérdéseket, amelyek a jugoszláv-magyar gazdasági kapcsolatokra vonatkoznak. A legutóbbi igen kedvező és barátságos lefolyású tárgyalások arra engednek következtetni, hogy már rövid idő választ el bennünket attól a fontos dátumtól, amely a jugoszláv-magyar kereskedelmi szerződés megkötését és a kamara felállítását fogja jelenteni. Értesüléseink szerint különösen a vas- és fémárukkal, továbbá textillel és piperecikkekkel foglalkozó kereskedők jelentek meg nagy számmal dr. Szilágyi előtt. Voltak olyanok is, akik elmondták, hogy Jugoszláviában gyártelepet óhajtanának létesíteni. Dr. Szilágyi ezeknek az érdeklődőknek nagy ismerettel vázolta a lenti helyzetet minden vonatkozásban. Nemcsak iparosok és kereskedők, de munkások, illetve munkások képviselői is meglátogatták Szilágyit. Mint ismeretes, Magyarországon egyre nagyobb arányokat ölt a munkanélküliség és a lézengő munkások ezrei minden kínálkozó alkalmat megragad- * S Megmondtam nekik. Megköszönték. S előbb a barna, aztán a szőke megszólalt, az egyik hangosabban, a másik halkan: — Kezét csókolom, bácsi. — Szervusztok, kis lányok. — feleltem. Még egyszer visszafordultak, elpirultak. felém siettek, s az előbbi sorrendben — elsőnek a barna, azután a szőke — kezet csókoltak, mint valami tiszteletreméltó öreg rokonnak, aki karácsonykor, meg egyéb ünnepeken cukorkákat és más ajándékokat visz nekik. Kicsi híjjá, hogy el nem érzékepyedtem. S e percben ők is közelebb állhatták a síráshoz, mint a nevetéshez, elszontyolodva siettek el. többé nem pillantottak hátra, s a rövid lépéseikkel most már gyorsan tipegtek a céljuk — s remélem, a megérdemelt boldogság felé. Úgy látszott, hogy szégyenük magukat. Pedig nem volt rá okuk. Ha én nem restellem, hogy bicegek, mért resteijék ők. hogy ezt komikusnak találták? Én bizony egy csöppet se szégyellem magam. Sőt kedvem volna dicsekedni, hogy ebből a két kis nőből felnőtt emberekhez méltó részvétet tudtam kicsalni, s hogy a szememből feléjük áradó rokonszenv hasonló érzelmet tudott bennük fölkelteni. Mondhatom neked, büszkébb vagyok erre a hódításomra, mint azokra a régiekre, amelyeknek a kedves tárgyai, amint tudod, — lagyobb lányok voltak. nak, hogy a külföldön találjanak munkát. Ebben a tekintetben nem sok biztatást kaptak; megtudták, hogy Jugoszláviában is vannak munkanélküliek és igy a kormány ezek védelmére nagyon szigorúan rostálja a bevándorló munkásokat. Akceptálásra csak szakembernek lehet eshetősége. Úgy értesülünk, hogy a budapesti nagyobb kereskedelmi és ipari testületek, az augusztusi házbérnegyed súlyos problémáinak megoldása után nagyszabású együttes akciót terveznek, amelynek célja a jugoszláv-magyar gazdasági barátság végleges megalapozása. Letartóztatták az oltárkép orgazdáját Sipos tábornok lopta el a Palma di Jacopo-képet Budapestről jelentik: Dr. Kovács Béla ügyvédet a rendőrség — mint a Bdcsmegyei Napló már előre jelezte — letartóztatta orgazdaság miatt és a szerdai nap folyamán át is szállították az ügyészségre. Kovács a vizsgálóbíró előtt sem volt hajlandó elárulni, hogy hol rejtegeti a Palma di Jacopo-képet. A rendőrség azt hiszi, hogy az olaszországi Que/0-ból ellopott oltárkép fölött nem is Kovács rendelkezik, hanem ö csak megbízottja márkusialvai Sipos Gyula tábornoknak, aki a képet a háború alatt »zsákmányolta«. A vizsigáíóbiró éppen ezért beidézte magához Sipos tábornokot is, aki elmondotta, hogyan jutott a kép birtokába. Sipos tábornok a székesfehérvári 17-es honvéd - gyalogezred parancsnoka volt, amely 1917 őszén Queroban állomásozott. A tábornok — állítólag azért, mert az olasz tüzérség állandóan lőtte a queroi templomot — úgy intézkedett, hogy a képet meg kell menteni és az értékes festményt hazavitte Székesfehérvárra, ahol eleinte az ezred emléktárgyai között helyezte el. A proletárdiktatúra kitörésekor Sipos tábornok attól tartva, hogy az ezred gyűjteményének baja történhetik, átadta a gyűjteményt a székesfehérvári múzeumnak, de az oltárképet, mint magántulajdont csak letétbe helyezte el. A letétbehelyezett képet a tábornok később elvitette a múzeumból és — állítása szerint — eladta Kovács Béla dr. ügyvédnek. A székesfehérvári ezred tisztikara emiatt lopás címén följelentést tett a tábornok ellen, aki ellen a katonai bíróságok előtt meg is indult az eljárás. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Sipos tábornok 1921-ben, amikor mindenkit felszólítottak arra, hogy a háború alatt zsákmányolt mindennemű értéktárgyat, főként műtárgyakat vissza kell szolgáltatni az illető államnak, nem jelentkezett és eltitkolta, hogy a kép nála van. Amikor a vizsgálóbíró erre vonatkozólag kérdést intézett Sipos tábornokhoz, a volt székesfehérvári ezredparancsnok kijelentette, hogy a képet jogos tulajdonának tartotta, mert egy tiszti zsűri már tisztázta őt ebben az ügyben. A vizsgálóbíró előtt tagadta, a tábornok, hogy a kép még most is az ö birtokában lenne, azonban a rendőrség ebben az irányban folytatja most a nyomozást. Megmérgezték és felakasztották anyjukat A sztaramoravicai gyilkosság a törvényszék előtt Sztaramoravicán, április 19-én, egy szombati nap reggelén felakasztva találták özvegy Csáti Bálintné, született Marton Julianna 65 éves asszonyt. Minden körülmény arra mutatott, hogy öngyilkosság történt. Az asszony a háza padlásának gerendájára volt felakasztva. A házbeliek azt mondották, hogy az öregasszony öngyilkos lett, azonban a boncolás alkalmával az asszony gyomrában mérget találtak. Ez a felfedezés természetesen rögtön gyanússá tette az esetet és a sztaramoravicai rendőrség abból a feltevésből indult ki, hogy Csátinét előzőleg megmérgezték és hogy a gyanút eltereljék a tettesek, utána felakasztották az öregasszonyt. A gyanú alaposnak bizonyult, sőt a nyomozás és a vizsgálat során sokkal borzalmasabb bűntények kerültek napfényre, mint ahogy azt az első gyanuckok alapján a nyomozó közegek feltételezték. Gyilkosság a vagyonért Mcravicán mindenki tudta, hogy özvegy Csátiné sokat áldoz jótékonyságra és házában állandóan árvagyermekeket tart, akiket felnevel. Legutóbb egy Baranyai Mariska nevű 17 éves árvalányt tartott a házánál, akit annyira megkedvelt, hogy végrendeletileg is gondoskodott róla és egész vagyona örökösévé tette. Baranyai Mariska a múlt év végén megszökött nevelőanyja házából és vadházasságra lépett Csátiné egyik szomszédjának 17 éves fiával, Boros Lajossal. A fiatalok később visszatértek Csátinéhoz, aki lakást adott nekik és továbbra is segítette őket, a végrendeletet azonban megsemmisítette. A leány megtudta, hogy nevelőanyja a végrendeletet megsemmisítette, megmondotta ezt Boros Lajosnak, mire ketten együtt borzalmas tervet eszeltek ki, hogy mégis megszerezzék az asszony vagyonát. Tea zsirszódával Előbb elkészítettek egy hamis végrendeletet, amelyben ismét Baranyai Mariska volt az általános örökös. Aztán következett a terv második része: az örökhagyó eltávolítása. Április 14-én teával kínálták meg Csátinét, de a teába zsirszódát kevertek. Az öreg asszony ivott a teából, de csak keveset. Érthető okokból nemi Ízlett neki a tea. Ez, a terv tehát nem sikerült és célravezetőbb módszert kellett választani. Április 10-én, öt nappal a mérgezési kísérlet után, Boros Lajos reggel bement az öregasszony szobájába, Csátiné az ágyban feküdt. Boros odament az ágyhoz és az öregasszonyt megfojtotta. A meggyilkolt asszonyt aztán ketten, Boros Lajos és Baranyai Mariska felcipelték a ház padlására és felkötötték egy gerendára, mintha Csátiné öngyilkos lett volna. Boros ezután elküldte a leányt a faluba, hogy lármázza fel az embereket Csátiné öngyilkosságának hírével. A vád Az államügyészség az ez év április 22-ike óta vizsgálati fogságban levő Boros Lajost és Baranyai Mariskát előre megfontolt szándékkal elkövetett emberöléssel vádolja. A vádirat adatai szerint Boros beismeri, hogy ő kísérelte meg Csátiné megmérgezését és — később — ö foltotta meg egyedül. Baranyai Mariska nem tudott a tettről és nem segédkezeit benne. Tettének okául azt hozza fel, hogy Csátiné a nevelt leányát állandóan bántalmazta, április 13-án is megverte a leányt, aki sírva panaszolta, hogy az öregasszony megverte és fenyegette, hogy kitagadja az örökségből. Csakis ezért akarta április 14-én megmérgezni az öregasszonyt, ami azonban nem sikerült. Öt nappal később, április 19-én, a mikor reggel bement Csátiné szobájába és az öregasszonyt az ágyban alva találta, felébredt benne az indulat, odament az ágyhoz és egyedül megfojtotta. A tett elkövetésekor Baranyai Mariska a ház végében levő alsókonyhában aludt. Azt is beismeri, hogy, a hullát felcipelte 8 a ház padlására és ott a tetőgerendára; felkötötte. Ezt a bűnügyet csütörtökön tárgyaljai a szuboticai törvényszék büntetötanácsa, Pavlovics István törvényszéki elnök el-] nöklete alatt. A tanács tagjai: Care vies Viahö és Diamant Erneszt törvényszéki birák. Jegyző: luics Deszánka. A közvádat Marusics Koszra vezetöügyész képviseli, a védelmet Dimitrijevics Drágó dr. ügyvéd látja el. A fötárgyalást a törvényszéki palota főtárgyalási ter-< mében kezdik meg reggel 9 órakor. Pén-: teken valószinüleg a gyilkosság szinhe-< lyén, Moravicán folytatják a főtárgyalást. Istentisztelet — esperantÓMyelven Nemzetközi esperantókongresszus Aradon Aradról jelentik: A nemzetközi eszperantó kongresszus hétfőn Aradon megkezdődött. A világ minden tájékáról öszszegyült delegátusok, a kongresszus előtt esperantó-nyelvü istentiszteletet tartottak a Minorita-templomban, amelyen Cseh Andor bukaresti lelkész, az eszperantisták genfi központi szövetségének romániai képviselője mondott hatásos ünnepi beszédet. A templomból a Kultúrpalotába vonultak a delegátusok, ahol dr. Wonn Kann, pekingi egyetemi tanár, a legnagyobb kinai lap munkatársa nyitotta meg a kongresszust. Beszéde után Harold Jackton angol mérnök, egyetemi tanár, Renats Lambltck trieszti mérnök, olasz delegátus, Aktergielf bolgár, Tako csehszlovák, Hartmann lengyel kiküldött, Fischer bukareti gyáros, végül Popescu kormány delegátus üdvözölte az egybegyűlteket. Az üdvözlő szavak elhangzása után Cseh Andor magyarul, dr. Josif pedig román nyelven fejezte ki az eszperantó-mozgalom céljait és világegyenlőségét, majd a kongresszus üdvözlő táviratot küldött Károly román trónörökösnek, a romániai eszperantó-szövetség védnökének és Ga-, vanescu tábornoknak, a kongresszus tiszteletbeli elnökének. A kongresszus résztvevői tiszteletéro este eszperantó szinielőadást rendeztek az aradi Kultúrpalotában. A kongresszus előreláthatólag háromi-négy napig fog tartani. Nem szálnak a kanizsai harangok EUopfák a nagyíiarang nyelvét Sztarakanizsáról jelentik: A kanizsai plébániatemplomban — mint a Bácsmcgyei Napló már közölte — vasárnap szentelték föl az uj harangokat. Az ünnepélyes harangszentelés után megkezd-' ték a harangok fölszerelését a toronyi;;:, ez a munka azonban csak nagy nehéz-, ségekkel halad előre, mert időközben ismeretlen tettesek ellopták u harangokat tartó vastraverzek csapágyait és a harangok nyelveit. Időközben pótolták ugyan a hiányokat, de a tolvajok megismételték a vállalkozásukat a toronyban és ellopták a nagyharang ötvenkiiás nyelvét is. Most az a heyzet, hogy a nagyli.>rang, amelynek csapágyait nem szere!-! ték le a tolvajok, nem szól, mert hiányzik a nyelve. A rendőri nyomozás mar megállapította, hogy ezt a lopást min-' den valószínűség szerint nők követték, el és igy az eltűnt harangnyelv hamarosan elő fog kcülni. A másik három harang, amelyek közül kettőt már felhúztak a toronyba, azért nem szól, mert ellopták a csai ágyaikat. Az egyházközség már megrendelte a gyárban az uj csapágyakat és ha csak azokat is el nem lopják majd a templomtoronyban szorgalmasan működő tolvajok, néhány nap múlva már meszszehallható, érces hangon fogja a plébánia négy harangja hirdetni: —■ Giling-galang! Gilwg-galang!....
