Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-30 / 237. szám

4. oldal. BACSMEGYEÍ NAPLÓ 1924 augusztus 30, CIRKUSZ Változatos életmód Azt mondta az orvosom: —. Addig nem lesz rendben, amig nem Változtat az életmódján. Ez főleg az ét­kezésre vonatkozik. A maga gyomra nem bírja az egyhangú vendéglői kosz­tok Egyideig a változatos házi kosztot kell megpróbálni. Elhatároztam, hogy megfogadom az orvos tanácsát és elutazom valahová régi ismerősök közé. ahol baráti meg­hívásokkal változatossá teszem az ét­rendemet. Rövid megfontolás után Pa- Jics mellett döntöttem. aug. 14. Előjegyzési felhívást bocsátottam ki ebéd és vacsora meghívásokra. Mond­hatom, hogy a népszövetségi kölcsön­nek nem volt ekkora sikere. Pillanatok alatt mindent lejegyeztek, tehát palicsi üdülésem biztosítva van. Hét napra 14 helyre kaptam ebéd és vacsora meghí­vást.-- No. — gondoltam magamban — most már igazán változatos kosztban lesz részem. Ahány étkezés, annyi kony­ha. csupa uj étel. csupa uj iz. aug. 15. Bár tudom, hogy mindenütt a legjob­bat fogom kapni, hogy mégis biztosít­sam magamnak kedvenc ételemet, a rakott palacsintát, elutazásom előtt a »Bácsmegyei Napló« Cirkusz rovatában »Rakott palacsinta és magyar kisebb­ségi politika« címen tudományos essait irtani, amelyben kidomborítottam, hogy a rakott palacsinta iránt gyengéd érzel­mekkel viseltetem. A politikai körökben js nagy hatást kiváltott cikk oda kon­­klüdált. hogy a magyar - kisebbség ak­kor lesz boldog Jugoszláviában, ha min­den polgárnak rántott palacsinta fog íőni a fazekában. A cikket nagy vita követte. Szabó János megtámadott, jnondván. hogy politikai érzékem és tu­dásom fogyatékos., mert a palacsinta nem fő. hanem sül. Ez a támadás azért nem vette el a kedvemet. Cikkemet erő­sen körülvöröseeruzázva elküldtem mindazoknak a háziasszonyoknak, akik meghívással tiszteltek meg. aug. 16. Az egész rakott palacsinta históriát megbántam. Úgy sejtem nagy bajok lesznek belőle. Mindenütt rakott pala­csintát fogok kapni, tehát ami a tésztát illeti, vége a változatos kosztnak. Úgy kell nekem, miért akarok már én is ma­gyar kisebbségi publicista lenni. aug. 17. Ma megérkeztem Palicsra és csakha­mar átestem az első vacsorán. Megré­mültem amikor az előételt hozták be, mert messziről úgy nézett ki. mint a ra­kott palacsinta. No ez jól indul — gon­doltam. Szerencsére csak messziről lát­szott palacsintának, közelről sonkás pudding volt. Nem szívesen dicsérem a háziasszonyaim főztjét. pláne a hátuk mögött, de erről a sonkás puddingról el kell ismernem, hogy grandiózusán szen­zációs volt. Az utána következő rántott csirkéhez Petrarca szonetett irt volna. Én csak háromszor vettem belőle. Ami­kor a tésztát behozták (csokoládétorta volt), a háziasszony mentegetőzve így Szólt: — Ugy-e nem, haragszik, hogy nem rakott palacsintát csináltam? Úgyis azt kap mindenütt, legalább igy van egy kis vátozatosság. Hálásan néztem rá. Hiába, ha egy asszony okos. akkor annak van esze. akárhogy is próbálja leplezni. Szeretett orvosomnak is hálás vagyok, mert az ő tiopie volt ez a változatos étrend. aug. iS. Remekül megy minden. Délben egy másik helyen valami sonkás pudingot, rántott csirkét és csokoládétortát kap­tam. este ugyanezt egy harmadik he­lyen. Nagyon jól van ez igy, mert hol­nap már alkalmasint jönni fog az az unalmas rakott palacsinta. Ja. igaz. este krémes pitét is adtak, kétféle tésztát, hogy változatosabb legyen. aug. 19. Mai háziasszonyom igy szólt hozzám: I— Nálam egyszerű ebédet kap, amit Sehol se kapott. _ Felragyogott az arcom. Rántott csir­kével kezdődött az ebéd. Utána hozták be a puddingot. A csokoládés tortánál háziasszonyom igy szólt: ^ Látja milyen ravasz vagyok! Nem csináltam palacsintát. Úgyis mindenütt azt kap. Én rezignáltan feleltem: — Nekem mondja? aug. 20. Szenzáció! Ma délben elengedték a csokoládé tortát. Csak krémest kellett enni, de azt viszont sokat. A sonkás pudding-evésben nagy gyakorlatra tet­tem szert. Mai háziasszonyom kijelen­tette. hogy én vagyok a háziasszonyok öröme, nem a rólam elnevezett sütőpor. aug. 21. Ma meghívást kaptam reggelire. Soh­­se hittem volna, hogy a oalicsiak reg­gelire is sonkáspuddingot esznek. aug. 22. Azt mondja a szuboticai orvos, hogy nem komoly a baj. csak egy kis gyo­moridegesség. Idioszinkrázia egyes éte­lekkel szemben. Sokat kell enni — ta­nácsolta. Hiszen, ha tudnék. Ma esti háziasszonyom súlyosan megsértődött, mert csak háromszor vettem a csoko­ládé tortából. — Bezzeg X-nénál tudott hatszor venni — mondta szemrehányóan. A féri azonosította magát a feleségé­vel. Alkalmasint meg fogunk verekedni. aug. 23. Hamis sürgönnyel becsaptam maga­mat és sürgősen elutaztam, összes ebé­deket és vacsorákat kárörömei le­mondtam. A vasúti vendéglőben ebédel­tem. — Az étlapot! — mondtam bőszen a pincérnek. Sokáig tanulmányoztam, maid emelt hangon igy szóltam: — Hozzon borjúhúst! Nem. ne hozzon, mert az nem jó maguknál. Nem jó ha mondom, rémesen főznek! Hozzon ne­kem egy marhahúst ecetes tormával. Vigyázzon, ha nem lesz jó visszakül­döm. Igen visszaküldöm! Én már ilyen fiú vagyok! Csak nem eszem meg. ami iriem ízlik! És palacsintát hozzon. Nincs? Csináljanak a konyhában! Stella. A birodalmi gyűlés megszavazta a Dawes-javaslatokat Kompromisszum Jött létre a kormány és a német nemzetiek között Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés pénteki döntő szavazása előtt egész éjszaka folytak a kom­promisszumos tárgyalások a német nemzetiek és a német néppárt kö­zött, anélkül azonban, hogy azok eredményre vezettek volna. Úgy a Dawes-íervezet végrehajtási utasí­tásait tartalmazó kisérő törvényja- 1 vaslat, mint a többi hét javaslat szá- I mára megvolt a kormánynak a két­harmad többsége, de a birodalmi ja­vaslathoz szükséges kvalifikált több­ségből körülbelül harmincöt szava­zata hiányzott Ekörül folytak a kompromisszumos tárgyalások, a melyek folyamán a német nemzeti- j ek olyan követeléseket támasztot­tak, amelyek elfogadása egyértel­mű lett volna a londoni konferencia határozatainak elutasításával és így a birodalmi gyűlés pénteki ülésének megnyitásáig még nem történt meg a megegyezés a kormány és a nem­zetiek között. Csak közvetlenül a szavazás előtt jött létre a kompro­misszum. amelynek eredményekép­pen a kormány megszerezte a szük­séges kétharmad többséget vala­mennyi javaslat számára. A pénteki ülés már folyt, amikor Hergt a né­met nacionalisták vezére Marx kan­cellár elé terjesztette pártja garan­ciaköveteléseit, amelyek között sze­repel az is, hogy a Marx-kabinet legkésőbb októberben mondjon le. A kancellár erre a követelésre nem adott határozott választ, a nemzeti­ek egyéb kívánságainak teljesítésé­be lazonban belement és igy az utol­só ,percben a nacionalisták kényte­lenek voltak elfogadni a kompro­misszumot, annál is inkább, mert frakciójukban egy tekintélyes cso­port nem volt hajlandó vállalni a fe­lelősséget a Dawes-javaslatok ku­darcáért és uj választásokba se mennének szívesen a nacionalisták. Marx kancellár beszéde Az ülésterem zsúfolva volt, a kar­zatok megteltek. A diplomaták pá­holyaiban a korai idő ellenére meg­jelentek az idegen követségek tag­jai. A kormány részéről elsőnek jött a terembe Marx kancellár. Wallraff elnök tizenegy órakor nyi­totta meg az ülést. A londoni tör­vényjavaslatok harmadik olvasása során elsőnek Marx birodalmi kan­cellár kért szót. — Nem kell nyomatékosabban hangsúlyoznom — mondotta — hogy bennünket a londoni konferen­cián a Rajna és a Ruhr felszabadí­tásának gondolata vezetett egész politikánkban. Nem rajtunk múlt és fájdalmasan erezzük, ha célunkat nem értük el teljesen. A birodalmi kormány úgy vélekedik, lioev azok a súlyos áldozatok, amelyeket a Da­wes-terv a német népre ró, hiába­valók. ha nem sikerül a katonai ki­ürítést elérnünk. El vagyunk telve azonban attól a hittől és a londoni konferencia után azt a megp"vőző­­dést merítettük, hogy még az egy­évi maximális határidő letelte előtt felszabadul a Rajna és a Ruhr. — Semmi fáradság nem lesz nagy ahhoz, hogy minden eszközt meg­ragadva ezt elérjük. A londoni meg­állapodások elfogadása lesz az alap ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel erre törekedjünk. — Abbart is bizakodik a birodalmi kormány, hogy a Franciaországgal és Belgiummal küszöbön álló keres­kedelempolitikai tárgyalások során sikerülni fog kivívnia a megszállott területek gyorsabb kiürítését, hiszen nyilvánvaló, hogy a gazdasági meg­állapodások a birodalom viszonyát ehhez a két államhoz lényegesen megjavítják. A kereskedelempolitikai tárgyalá­sok megindításakor erre a szem­pontra nyomatékosan fogunk figyel- __ meztetni. Kijelentem tehát, hogy a ^af_ német nemzeti párt indítványának ehhez a gondolatmenetéhez a biro­dalmi kormány csatlakozik, de ma­gukat az indítványokat szövegük miatt nem fogadhatja el. Az indít­ványok , ugyanis akként szólnak, hogy a törvényjavaslatokkal szem­ben halasztó természetűek, mert azt kívánják, hogy a londoni megállapo­dások ne lépjenek addig érvénybe, mig a katonai kiürítés meg nem tör­tént. Ebben az a veszedelem van, hogy az indítványok elfogadása ese­ttén a londoni konferencia határoza­tai megdőlnek. Azzal végezte felszólalását a bi­rodalmi kancellár, hogy elismeri az Iindítványokban kifejezésre jutó ha­ji zaíias szándékot és a kormány osz­tozik annak gondolatmenetében, de fíormája miatt nem járulhat azokhoz, biztosítja azonban a törvényhozást, hogy a Dawes-törvényeket csak lalapnak fogja tekinteni, amely bázi- I son a további tárgyalások ered­ménnyel kecsegtetnek, tehát kéri a birodalmi gyűlést, hogy szavazza jjmeg az előterjesztéseket. A kancellár beszédét a középpár­­jjtok és a szociáldemokraták perce­ikig tartó tapsa követte, a kommu­nisták csendesen viselkedtek és a nacionalisták leverteknek látszottak. A nacionalisták tudomásul veszik a kancellár nyilat­kozatát A szavazásokat megelőzően Schmidt nemzeti párti képviselő szólalt föl és kijelentette, hogy tu­domásul veszi a birodalmi kancellár nyilatkozatát. de elvárja a párt, hogy azoknak a törvényeknek al­kalmazásánál, amelyek a birodalmi', vasutak helyzetét szabályozzák, va­lamint a birodalmi vasutakról foly­tatandó további tárgyalások során a kormány megvédi a német nemzet, érdekeit. * A szavazás Délután négy órakor került sor a szavazásra. A birodalmi gyűlés 260 szavazattal 176 ellenében megsza­vazta az ipari megterhelésről szóló törvényjavaslatot. Utána a birodal­mi vasúti törvényjavaslatok kerül­tek szavazás alá és 314 szavazattal 127 ellenében elfogadták a javasla­tokat. Ezek a javaslatok megkap­ták a szükséges kétharmad többsé­get. A birodalmi bankokról szóló törvényjavaslatot 259 szavazattal 172 ellenében és a járadékmárka­bank likvidálásáról szóló javaslatot 261 szavazattal 162 ellenében fo­gadták el. A törvényjavaslatok elfogadása után a kommunisták óvást emeltek a törvények kihirdetése ellen. Miután* azonban az alkotmány értelmében az ilyen javaslatok elfogadásának a; kétharmad szótöbbség az előfeltétel le, a kommunisták javaslatát elve­tették. A kancellár ünnepélyes óvása a háborús vétkesség vádja ellen A birodalmi kancellár a Dawes-­­javaslatok elfogadása alkalmából a kormány nevében nyilatkozatot tett* közzé, amelyben köszönetét mond a; birodalmi gyül'és1 ama tagjainak, aj kik a Dawes-javaslatok elfogadásá­hoz hozzájárultak. A versaillesi bé­keszerződésben a németekre hárí­tott háborús vétkességre vonatko­zólag a kancellár a következőkéi’ mondja: — A versaillesi szerződésnek :azj a ránk kényszieiritett megállapítása,j hogy a világháborút Németország idéizte elő, a történelmi tényekkel ellenkezik. A birodalmi kormány a*i háborús vétkesség vádját elhárítja Németországtól. A német nép hatá­rozottan követeli, hogy szabadítsák fel e hamis vád alól. Mindaddig, mig ez meg nem történik a népek meg­értése nem állítható helyre. A biro­dalmi kormány ezt az állásnontot közölni fogja az illetékes fórumok-Halálraitélfék a gyilkos milliárdos fiukat A védőbeszédet mosolyogva hallgatták a gyilkosak Chikágóból jelentik: Napokon át tartó izgalmas tárgyalás után a chikágói törvényszék végre Ítéletet hozott a gyilkossággal vádolt két amerikai milliárdos fiú, Richard Loeb és Nathan Leopold ügyében. A törvényszék előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésben mondotta ki őket bűnösnek és ezért mindkettőjükre halálbüntetést sza­bott. A védelmet az Egyesült-Államok egyik legkiválóbb ügyvédje, Cla­rence Darrow látta el. Állandóan ér­zelmi momentumokkal dolgozott, a vádlottakat becéző nevükön: Dickie­­nek és Bedre-nak nevezte. Elmon­dotta, hogy nem élvezhetik a csalá­di élet áldásait a különleges körül­mények folytán, melegágyi virág­ként nőttek fel és igy nem tudnak ösztöneiknek parancsolni. Úgy látszott, hogy nemcsak a hallgatóságot, de a bíróságot is erő­sen megindította a védő beszéde, amikor a terem általános megbot­ránkozására észrevették, hogy a két vádlott — mosolyog. Ez a momen­tum többet rontott ügyükön, mint amennyit a védő beszéde használt és senkit sem lepett meg, mikor a bíróság halálra szóló Ítéletét kihir­dették. A vádlottak az ítélet ellen felebbeztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom