Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-29 / 236. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 29, Gömbös a fogházban Levizitelt Erzberger gyilkosánál Budapestről jelentik: Gömbös Gyu­la. a magyar fajvédők vezére, aki Schnitze Henriket, az egyik Erz­­berger-gyilkost nagytétényi villá­jában rejtegette, amig csak. a rend­őrség le nem tartóztatta, csütörtö­kön megjelent az ügyészségi fog­házban. A fogházügyész kérdésére kijelentette Gömbös, hogy meg akar­ja látogatni Schnitzet. A fajvédő­vezér aziránt érdeklődött elsősor­ban, hogy Schultze el van-e látva ruhákkal és élelmiszerekkel: ami­kor értesült arról, hogy a bajor terrorista nincs a koszttal megelé­gedve. kijelentette, hogy minden­ben készséggel áll barátjának, az Erzberger-gyilkosnak rendelkezé­sére. Gömbös az ügyészség elnökétől, dr. Strache Gusztávtól, engedélyt kért arra, hogy a-z Erzberger-gyil­kosnak kosztat küldhessen be a fog­házba. Aliiig tagadni lehetett, hogy »Förster« és »Schneider« urak Erzberger gyilkosai, addig Gömbös tagadott véreskezü vendégei érde­kében. Amikor aztán kiderült, hogy a nagytétényi kertészlegények: gyilkosok, a magyar fajvédő-vezér fordított egyet a dolgon és mint­hogy letagadni már úgysem lehet a gyilkosokkal való összeköttetését, most tüntetőén szolidaritást vállal vendégeivel és ezzel is úgy akarja feltüntetni a dolgot, mintha mi sem lenne annál természetesebb, hogy egy politikus gyilkosokat rejteget a rendőrség elől. Az állítólagos Schneider egyéb­ként. akit Gömbös az ügy kipatta­nása után — hogy elterelje róla a gyanút — sietve eljegyeztetett sa­ját testvér húgával, arra a hírre, hogy német detektívek érkeztek Budapestre, megszökött Nagyté­tényből. Szeptemberbe!! tárgyalják a budapesti színházi merénylet ügyét A Fővárosi Operett Szinház merénylői a fiatalkorúak bírósága előtt Budapestről jelentik: Amikor a (Fővárosi Operett Szinház megnyi­tásának terve felmerült, egyes kö­rök minden követ megmozgattak, hogy az uj szinházi vállalkozásnak Útját szegjék. Az akadékoskodó terv nem sikerült. 1923 őszén a Fővárosi Operett Szinház megnyitotta kapuit lés ekkor könnyen végzetessé vál­ható tervet beszéltek meg a ferenc­városi. IX. kerületi ébredő csoport­ban Márffy József és társai. Elha­tározták, hogy az OHvia hercegnő egyik előadásának alkalmával be­hatolnak a színházba, pánikot tá­masztanak és a nánilzban össze­vissza verik a szinház közönségét. A terv megbeszélése után Márffy­­;ék a végrehajtáshoz fogtak. Sike­rült is Soroksáron mintegy húsz sváblegényt összeszedni, akiknek egy részét egy októberi este a Pá­rizsi Nagyáruház előtt helyezték készenlétbe, másik része bedig a jszinház erkélyén helyezkedett el. Javában folyt az operett előadá­sa, amikor egyszerre csak revolver­dörrenések riasztották meg a kö­zönséget és a színészeket. A közön­ség egy része menekülni próbált, azonban az operett primadonnájá­nak, Kosáry Emminek megnyugta­tó zavarja mégis helyreállt a rend. Amikor az erkélyen lévő revolve­rs fiatalemberek látták, hogy ter­vük nem sikerült, menekülni pró­báltak. a szinház díszletező munká­sainak azonban sikerült közülük né­hányat elfogni és ezeket véresre verték* Nagyarányú nyomozás indult meg az ügyben. A budapesti királyi ügyészség el is készitette vádiratát Márffy József. Hefner Gyula és a soroksári legények ellen, akiket magánosok elleni, erőszak bűntetté­vel vádolt meg. Régóta húzódott a bünügy főtár­gyalásának kitűzése, csütörtökön azután kézbesítették a budapesti biintetőtörvényszékről a tárgyalás­ra szóló idézéseket. Ezek szerint a budapesti büntetőtörvényszéken szeptember 24-én és 25-én tartják meg az ügy főtárgyalását. Mivel a soroksári legények között többen fiatalkornak, ezért a büntetőtör­vényszék fiatalkorúak tanácsa tár­gyalja az ügyet és hoz ítéletet a fiatalkorú és nem fiatalkorú vádlot­tak fölött, akik revolverrel támadtak a szinház közönségére. Próbamozgósitást rendelt el az amerikai elnök A sajtó helyteleníti Coolidge militarista intézkedéséi A „vracsara“ és famulusza Kártyavetö cigányasszony a bíróság előtt Kolompár Rozália és az »ura«, Jankovics Nikola állottak csütörtö­kön a bíróság előtt, csalással és lo­pással vádolva. Nem szokásos lo­pási. hanem igen érdekes baboná­­zási és varázslati »eset«-iöl volt szó. A Kolompár-házaspár »letelepült« Oromhegyen, ami alatt az kell ér­teni, hogy a falu végén egy sátor­ban tanyát ütöttek. A letelepülés után Kolompár Rozália bement a faluba és házról-házra árva mesze­­iőket kínált eladásra, amiket ő ma­ga kötött. A meszelő-üzletef azon­ban csak mellékfoglalkozásként folytatta a cigányasszony, akinek a főfoglalkozása a kártyavetés volt. A. faluban megismerkedett Máté Urbán fiatal, húsz éves legénnyel, aki szerelmes volt egy leányba, de nem talált viszontszerelemre. A le­gény kártyát vettetett a cigányasz­­szonnyal. aki — kihasználva a le­gény hiszékenységét — apránként kicsalt tőle tizezer dinárt és több zsák kukoricát. Ezt a bűnügyet tárgyalta csütör­tökön a suboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki el­nök büntető tanácsa. Kolompár Rozália elmondta, hogy 1923 év őszén Oromhegyen mesze­­lőket árult. Útjában eljutott Máté Orbánék házához is. ahol a le­génynek kártyát vetett. A kártyából az jött ki,, hogy a leány, akit ő sze­ret. őt nem szereti. Éjjel kiment a legény a sátorba és kérte, hogy térítse a leányt hozzá. Erre ő azt felelte, hogy nem szokott »vracsar­­káni«, szédíteni. Az elnök: Hányszor volt Máté Orbán a sátorban? A vádlott: Háromszor volt. Ho­zott egyszer egy fél zsák kukoricát és azután hét csövet. Az elnök. Hányszor vetett kár­tyát? A vádlott: Egyszer. Nagyon kért, hogy »csináljam meg« a leányt, hogy szeresse. Én mondtam, hogy nem foglalkozom ezzel, hanem válasszon más leányt, — gazdagot —. azt jobb lesz szeretni. Az elnök: A fél zsák kukoricán kivül mást nem hozott Máté Or­bán? A vádlott: De igen, azt a kis pénzt. Az elnök: Mennyi az a kis pénz? A vádlott: Egyszer adott 1500 forintot és egyszer 80 forintot. Az elnök: Azért adta ezt a pénzt, mert egyszer kártyát vetett neki? A vádlott: Megmondom az iga­zat, nem csak azért adta, hanem hajlamos voit rám és én is ráhajla­­mos voltam, viszonyt folytattunk, ezért adta. De ő azt mondia. hogy azért adta, mert vracskátam, szédí­tettem. Ez nem igaz. Ezután Jankovics Nikolát hallgat­ta ki a bíróság. Ö az ura a vracsa­­rának. de azt mondja, hogy egyál­talában semmit sem tud az egész dologról. A vádlottak után Máté Orbán je­lent meg a bíróság előtt. Elmondja, hogy amikor a cigányasszony meg­vetette neki a kártyát, azt mondta: — Magának nincsen szerencséje a nőknél, de meg tudom csinálni, hogy jóba legyen magával az a lány, akihez jár. — Jól van — mond­tam, amire ő azt mondta, hogy miért jártok olyan szegény lányhoz, válasszak gazdagot. Hát én válasz­tottam és megmondtam a nevét is, a legmódosabb lány a faluban. Azt mondta, majd hozzám téríti. Este elmentem ki a faiuvégire a sátorba a cigányasszonyhoz. Tűzvarázs égett a földön, egy nagy fazék te­tején. A fazékban csodafüvek főt­tek. A tenyerembe tett 11 szem ku­koricát és azt mondta, hogy ahány szem kukoricát tett a tenyerembe, annyi zsákkal vigyek neki. Az elnök: És megtette? A tanú: Igen. A testvéreimmel együtt volt kukoricánk, abból vet­tem el. Az elnök: Pénzt is kért magától? A tanú: Igen, azt mondta, hozzak pénzt, mert ezt el kell neki vinni a bűbájosokhoz, a táltosokhoz, a hár­mas határba, ahol elégetik. Az elnök: És maga vitt pénzt? A tanú: Igen: Apródonkint húsz­ezer forintot. Azt is a testvérem pénzéből vettem el. Az elnök: Ott volt az asszony ura is? A tanú: Igen. Egyszer, mikor kezdtem kételkedni a cigányasszony varázshatalmában, az ura azt mond­ta, hogy bizhatok benne, mert fog­gal jött a világra, ami azt jelenti, hogy táltos-gyerek. Az egész úgy derült ki, hogy a testvéreim rájöt­tek. hogy eltűnt a pénzük meg a1 'ku­koricájuk és erősen követelték. A bizonyítási eljárás után a bíró­ság Ítélethozatalra vonult vissza és rövid tanácskozás után meghozta ítéletét, mely szerint úgy Kolompár Rozáliát mint Jankovics Nikolát bű­nösnek mondja ki csalás és lopás •bűntettében és ezért Kolompár Ro­záliát egy évi börtönre, Jankovics Nikolát négy havi börtönre ítélte, A brazíliai forradalmárok Betiltották a Délamerikai Magyar Újságot Saopaolóból jelentik: Az amerikai és európai sajtóban mostanában többször volt híradás arról, hogy a balul végződött saopaolói forrada­lomban magyarok is igen tevéke­nyen vettek részt. Hivatalosan is közölték a magyar kormánnyal ezt a tényt, de tudatták egyben azt is, hogy az ott élő magyaroknak sür­gős anyagi segítségre van szüksé­gük. Most érkezett Budapestre a Sao­­paolóban megjelenő Délamerikai Magyar Ujság-mk a forradalom utáni száma, amely részletesen is­merteti a magyarok szerepét a for­radalomban. Megállapítja a lap, hogy egyes politikai irányzatok ten­denciózusan hiresztelik, hogy a ma­gyarok tömegesen csatlakoztak a forradalmárokhoz, mert az ott élő negyvenezer magyar között mind­össze kilencven fiatalember akadt, áld beállott a forradalmi hadsereg­be. Ezeket a forradalmárokat elő­ször még ki akarták képezni, úgy­hogy ez a kilencven fiatalember sem vett részt a harcokban. Negy­ven magyar ugyan meghalt és meg­sebesült, de nem a forradalmárok soraiban, hanem a békés lakosság közül. Saopaolóban ugyanis állandó uccai harcok voltak, bombázták a házakat, úgyhogy ártatlan emberek is elpusztultak. Egyébként a forradalmárok nem a legszebben bántak a magyarokkal, igy például betiltották a Délameri­kai Magyar Újságot is, amely csak a forradalom leverése óta jelenik, ismét meg. Egy vagonfosziogatási bűnügy feony©da!mai Jugoszláv kereskedők pőre a budapesti törvényszéken Budapestről jelentik: 1919. év novemberében Panics Szlávkő és; Palkovics Iván jugoszláviai keres­kedők András Ernő dr. budapesti ügyvéd utján feljelentést tettek is­meretlen tettesek ellen, akik egy Jugoszláviából Budapestre feladott textiláru-szállítmányt útközben meá­­dézsmáltak. A feljelentés szerint a kilenc láda áruból csak négy láda érkezett meg Budapestre, A feljelentés alapján a rendőrség megindította a nyomozást és a va­gonfosztogatás gyanúja alatt Kál­mán Ármin raktárnokot Maurer János gyakornokot. Nagy István, Herda János vasúti munkásokat és Béres Istvánná munkásasszonyt letartóztatták. A gyanúsítottak ta­gadták a terhűkre rótt bűncselek­ményt. azonban a lakásukon meg­tartott házkutatások alkalmával a rendőrség megtalálta az ellopott szöveteket. A budapesti törvényszéken szer­dán tárgyalták a bűnügyet A vád­lottak a tárgyalás folyamán is ta­gadtak és azt állították, hogy a szöveteket a megszálló román ka­tonáktól kapták ajándékba. A tárgyalást a bizonyítási eljárás kiegészítése végett elhalasztották és a bíróság a .bűnjeleket a MÁV ren­delkezésére bocsájtotta azzal, hogy miután az árut a vasút kárára lop­ták el. azok a vasutat illetik meg, annál is inkább, mert a feladókkal szemben úgyis az államvasut tarto­zik kártérítéssel. A MÁV azonban egy kormányrendeletre hivatkozva, amely szerint a román megszállás alatt elveszett árukért nem felelős, semmiféle kártérítés megfizetésére sem hajlandó. Jogászkörökben ezért élénk vita folyik akörül, hogy a gazdátlan áruknak ki a, tulajdo­nosa, Newyorkból jelentik : Az ame­rikai közvéleményben élénken pertraktálják Coolidge elnöknek egy rendeletét, amely szeptember 12-re „védelmi napot“, vagyis pröba­­mozgósitúst rendelt el. Hivatalos kommünikében arra utalnak, hogy a védelmi nap nem általános mozgósítást jelent, hanem csak demonstrálni akarja, hogy Amerika föl van készülve. A sajtó egy része helyteleníti ezt a militarisztikus intézkedést és rámutat arra, hogy ma, amikor Amerika egyre jobban közeledik ahhoz, hogy diplomáciailag részt vegyen az európai politikában, egy ilyen általános mozgósítás, bármennyire hangsúlyozzák is annak védelmi jellegét, mégis valamennyi hatalom figyelmét Amerikára irányítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom