Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-28 / 235. szám

2. oRfar. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 28. firra lesz kényszerítve, hogy a béke 'és a rend, valamint az ország te­kintélye érdekében az ilyen lapokkal szemben olyan erélyes rendszabá­lyokhoz nyaljon, amilyenekre neki a törvények jogot adnak. A belügyminisztérium kommü­nikéjének ez az utolsó része a radikális- és az önálló demokrata párt lapjaira vonatkozik, amelyek a lepinei eseményekkel kapcso­latban már a kormány bukásáról Írtak. Az ellenzék a lepinei harcokat a kormány számlájára írja és erős propaganda-eszköznek használja fel ellene. Különösen a Rijecs, Pribicsevics lapja járt elől a saj­­tótámadásban, amely külön pla­kátokat is adott ki erről, amelye­ken a kormány azonnali lemon­dását követeli. A plakátot izgatása miatt több helyen elkobozták. A Radics-párt szeptember 14-ikén nagygyűlést tart Zagrebből jelentik : A Slobodni Doni szerda délutáni számának jelentése szerint a Radics-párt szeptember 14-én Zagrebban nagy­gyűlést tart, amelyen Radios nagy beszédet fog mondani. A lap közli Rádiósnak Pasics legutóbbi beszédével foglalkozó beszédét teljes terjedelemben és azt a fel­tűnést keltő hirt is közli, hogy az angol kormány legközelebb Monte­negróban konzulátust fog felállítani. A montenegrói angol konzul ki­nevezésének a „Slobodni Dom" szerint különösen az az oka, hogy az angol sajtóban ismételten olyan hírek jelentek meg, melyek szerint a szerbek üldözik a mon­­tenegróiakat. Radics egy másik cikkében foglalkozik a sarajevói merénylettel, annak tizedik év­fordulója alkalmából és megálla­pítja, hogy a külföldi sajtó egy­értelműen Pasicsot tartja a me­rénylet értelmi szerzőjének. A tanitókongresszus a papi hitoktatás ellen Vihar az elemi iskolai vallásfanitás kérdése korfii Dubrovnikból jelentik: Az országos tanitókongresszus első napján viharos vita , keletkezett az iskolai vallás­oktatás kérdése körül. A zagrebi tanítóképző-intézet egyik tanára refe­rátumot olvasott fel, amelyben annak szükségességét hangoztatta, hogy az elemi iskolában a hittant ne papok, hanem tanítók tanítsák. Indítványát nacionális és pedagógiai szempontok kai indokolja. Az indítvány felett megindult vitá­ban sok ellenérv hangzott el. A szara jevói kiküldött azt bizonyította, hog} Boszniában a felekezetek sokféleség« miatt lehetetlen, hogy a tanítók adják elő a vallástant. Egy másik résztvevő azt fejtegette, hogy a tatlilók alkal­matlanok a hittan előadására, mire élénk tiltakozás támadt és az általá­nos zaj következtében az ülést fel­függesztik. , A következő ülésen befejezték a vitát és több határozatot hoztak. A vallásoktatásról szóló határozatban a kongresszus kimondja, hogy a kérdés megoldásánál azt az elvet kell figye­lembe venni: az iskota a tanítóké. A többi határozatban követelik a nép­iskolai törvény meghozatalát és a taní­tók anyagi helyzetének mielőbbi megjavítását. Radics támadása Alexandrov Tódor ellen A horvát parasztpárt elnöke megtagad minden közösséget a macedón komitácsi vezérrel Bécsből jelentik: Most jelent meg a »Federation Balcanique«, a balkáni fö­­deralisták bécsi lapjának második szá­ma, amelyben Radics István, a horvát parasztpárt elnöke feltűnést keltő cikket irt Alexandrov Tódornak, a bulgáriai macedón komitácsjik vezérének a horvát parasztpárthoz való viszonyáról. Radics ebben a cikkben többek között a követ­kezőket Írja: — Szófiai jelentések szerint a Can­­kov-féle bolgár kormány kérdést inté­zett Alexandrov Tódorhoz, hogy milyen viszonyban van Szovjetoroszországga! és Radiccsal. Alexandrov erre állítólag azt válaszolta, hogy Szovjetdröszor­­szághoz semmi köze, Radiccsal pedig Ugyanolyan kapcsolatban marad,' ahn? lyenben eddig volt. — Ha a hírek] igazak — folytatja Ra­dics — akkor • Alexandrov immár tized­­izben, tudatosan és szándékosan hibás értelemben használja a «kapcsolat« szót, anélkül, hogy formálisan valótlanságot mondott volna. Alexandrov ugyanis már két év Óta időnként megbízottakat kül­dött Zagrebbe azzal a kérdéssel, hogy a horvát parasztpárt hajlandó volna-c csatlakozni -az 6 forradalmi mozgalmá­hoz. A horvát parasztpárt elnöke min­dig azt válaszolta, hogy a párt pacifista eszközeivel törekedni fog a macedóniai viszonyok megváltoztatására. Ezzel szemben Alexandrov a külföldi lapok tudósítói előtt mindig hivatkozik azok­ra a kapcsolatokra, amelyek őt Rádiós­hoz fűzik. A párisi Journal-ban kijelen­tette, hogy eddig ugyan a hordátok mindig visszautasították a macedón for­radalmi módszereket, de hamarosan Ra­dics is meg fog győződni arról, hogy a szerb hatalmasokkal csak puska, tőr és bomba utján lehet beszélni. A politikai cselszövök számára fez a nyilatkozat na­gyon alkalmas alapul szolgál ahhoz az állításhoz, hogy Alexandrov és Radics "között valami különös kapcsolat, valami titkos szövetség áll fenn. — Ezúttal Alexandrov a Cankov-féle fascista rabló-kormány kérdésére a Ra-Egy kritikus alh urnából Irta : Baedeker JÓ ÉS ROSSZ »Nincs a világon se jó, se rossz«, — mondja Hamlet — »gondolkodás teszi azzá«. Ami jó az egyiknek, rossz a másiknak, s ami jó ma, az rossz lehet holnap. A jó-rossz úgy van sokszor elválhatatlanul össze­­forva, mint a reál-ideál. A két leg­ellentétesebb elem. de az ember olyan különös lény, hogy benne jó! érzi magát mind a kettő. ¥ Jó emberek szerfölött tudnak egy­máshoz vonzódni, s a rosszak köny­­nyüséggel képesek egymásra ta­lálni. ¥ A rossznak,, mit az ember elkö­vet. azért nagyobb a hatása, mint a jónak, mit véghezvisz, mert a rosszat meggondolva, sőt megfon­tolva cselekszi, a jót pedig spontán elhatározással ugyan, , de hirtelen támadt indulattal. Úgy hogy a rosz­­szat mindig jól csinálja, a jót pedig igen sokszor rosszul. ¥ Nem lehet ió és nem lehet gonosz mindenki, aki az akar lenni. Haj­lam és tehetség kell ehhez is, ah­hoz is. * Azért, hogy valaki nem tesz sem­mi rosszat, még nem jó ember. Ám az. aki semmi jót se tesz. határo­zottan rossz ember. ¥ Az emberek se jók. se rosszak, sőt az egyes ember is ritkán egé­szen és mindvégig jó vagy rossz, hanem időnkint ez és időszakonkint amaz, s ha ■ az esetek többségében jó, akkor úgynevezett jó ember, ha pedig többször rossz mint jő. akkor u. n. rossz ember. Ha egy jó ember meghal, min­dig eszembe jut I. Piusz pápa mon­dása. aki. valahányszor egy kedves emberének a halálát jelentették ne­ki. mindig igy sóhajtott föl: — I buoni se ne von no. i cattivi restano. (A jók elmennek, a rosszak itt maradnak.) ¥ Az a feltűnő körülmény és külö­nös statisztikai adat,, hogy oly sok jó ember hal meg (pedig olyan sok rossz ember van a városban), ab­ban találja a magyarázatát, hogy a halát mindent megszépít, s a halot­tat, pusztán azért, mert meghalt s már nincs az útjában senkinek, jobb­nak találjuk, mint az életében ítél­tük. ¥ — A legtisztább élvezet mégis csak az, — mondta egyszer egy ismerősöm. *— ha szenvedést okoz­hatunk valakinek, akit nem szere­tünk ¥ S ez nem is volt éppen nagyon í ossz' ember. ¥ A rossz emberek jobban fogódz­nak össze a jók., mint a jók a rosz­­szak ellen. * A szerencsétlen ember sokszor rosszindulatú, s a rosszindulatú mindig szerencsétlen. ¥ — Majd bolond leszek jónak len­ni! — nyilatkozott egy másik is­dicshoz való állítólagos viszonyát ellen­tétbe állítja Szovjetoroszországgal. Ez­ért szükséges nyilvánosan kijelenteni, hogy Alexandrovnak soha semmiféle kü­lönös kapcsolata sem volt a horvát pa­rasztpárttal és Radiccsal és hogy Can­­kov professzor kormánya iránt tanúsí­tott jóakaratu semlegességével és Szov­­jetoroszország iránti ellenségeskedésé­vel Alexandrov még azt a morális kap­csolatot is széttópte, amely eddig őt, mint egy szabadságmozgalom vezetőjét a horvát parasztpárthoz fűzte. Alexan­drov Tódor nyiltan támogatja Bulgária legerőszakosabb és legromlottabb pa­rasztellenes kormányát és nincs többé a régi Alexandrov, Macedónia és a ma­cedónok szabadságának első harcosa — igy parentálja el- Radics a bolgár komi­­tácslivezért. Radics cikke kedvező benyomást kel­tett beogradi kormánypárti körökben, mert ezzel megcáfolja azt az ellenzéki sajtóban gyakran terjesztett hirt, hogy Ale,xandrovval szövetkezett az ország épsége ellen. öt évi fegyházra ítélték a rskordbeíöröt FctárgyaEás a subotieai törvényszéken A Sokcsics Jásó és társai- ellen har­mincnégy betöréses- és közönséges lo­pási ügyben kedden megkezdett főtár­gyalást sie rdán folytatta a szuboticai törvényszéken Pnvlovics István tör­vényszéki elnök büntetőtanácsa, A folytatólagos főtárgyalás tanúki­hallgatással kezdődött. Bórák. István nyugalmazott vasutas tanú elmondja, hogy tőle tizenhat darab tyúkot loptak eh Gubics György kereskedőtől kilenc darab hizlalt pulykát vittek el az ud­varból. Nincsevics Krisztó éléskamráját törték feli és. onnan hetven kilogramm zsírt, a baromfi-ólb'ól pedig hat darab tvukot vittek el. Szabó Lukács tamlni­­rástól négy darab hizlalt libát vittek eh Schwarz Andrási pálinkakereskedőtől hordószámra lopták el a pálinkát, szeszt és rumot. A kereskedő saját kocsiján vitték el a lopott árut az orgazdákhoz, mert a tettesek, Sokcsics Jásó, Dulics merősöm. — Mikor azt látom, hogy a jó embereket, hacsak nem nagyon bölcsek vagy igen hatalmasak, ne­vetik és kigunyoliák! ¥ Valószínűleg több jó ember van a világon, mint rossz. De a rossz emberek erősebbek, mint a jók. s ez okozza, hogy több rossz történik a világon, mint ió. ¥ Gonosz természetekkel szemben nemesen és lojálisán eljárni: tiszta donkisottéria. Az ily eljárást ők megvetéssel vagy gyűlölettel fogják viszonozni s a legtöbb esetben guny­­nyal honorálni. Ä tigris, bármilyen jól bánsz vele, mindig tigris marad, s a kígyó, hiába kényeszteted, az első kínálkozó alkalommal halálra hárap. Az embertigris és az ember­­kígyó se viselkedik máskép. ¥ Jobban szeretem a kegyetlen em­bereket. mint a fösvényeket. Mert minden fösvény egyszersmind ke­gyetlen, mig a kegyetlenek nem ok­­vetetlenül fösvények. ¥ A gonosztevőkben több jő tulaj­donság van, semmint gondolnánk, s az erényhősökben több hiba, mint sejtenők. Nincsenek abszolút rossz, és nincsenek izről-izre jó emberek, — a hibák és erények szeszélyesen vannak elhintve bennük, s ha túlsók náluk a gonoszság és aránylag ke­vesebb a jóság, akkor gonoszok, ha pedig aránytalanul több bennük az erény mint a hiba,, akkor jó embe­rek. ¥ Az ember a születésénél fogva se jó. se rossz., csak önző. Az önzése fokától, s hogy azt a neveltetése és életének egyéb körülményei miként befolásolják. függ aztán, hogy jó ember lesz-e belőle vagy rossz, vagy olyan sejóserossz, amiből a legtöbb van ezen a planétán. I ¥ Amikor minden olcsó volt, min­den jó volt. Most. amikor minden olyan rettenetes drága, minden rossz lett ... De mért oly rosszak az emberek is? Hiszen ők nem let­tek drágábbak, mint azelőtt voltaki ¥ Valakiről, aki' rosszindulatot árult el. igy nyilatkozott egy orvos: — Minő rossz lesz ez az ember, ha egyszer megbetegszik! ¥ Mindazt a jót, amit teszünk, és mind a rosszat, amit elkövetünk, megfizetik kamatostul. De nem azok. akik tartoznak vele, hanem niások. S ezért mondják: az Isten fizet, az Isten jutalmaz, az Isten büntet. ¥ Az igazán jó ember a gonoszról igy szól: — Ez nem rossz ember, hanem beteg. A rossz ember pedig a jóról azt mondja: —• Ez jó ember? Dehogy is az! Bolond. ¥ Alig van valaki, még ha gonosz­tevő is, hogy valami kis jóság ne lenne elrejtve a szivében. Csak meg kell találni! . . . S alig van oly ember, még ha a megtestesült erény is, akiben valami gonoszság ne bujkálna. De nem kell megke­resni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom