Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-26 / 233. szám

2. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924 augusztus 26. A kormány hajlandó a magyar színház engedélyezésére A vajdasági magyar színház en­gedélyezése érdekében megindult újabb akcióról már beszámolt a Bácsmegyei Napló és mint megír­tuk, egy suboticai vállalkozó, aki már az előbbi kormány alatt is pró­bálkozott a koncesszió megszerzé­sével, most bízva az uj kormánynak a nemzetiségekkel szemben köve­tendő liberálisabb politikájában, új­ból kérvényezte a magyar színház engedélyezését. A helyi kormány­pártok részéről már legutóbb kije­lentették munkatársunk előtt, hogy támogatják az ilyenirányú kérelmet, azonban értesülésünk szerint a ma­gyar színház engedélyezésének most mégis olyan uiabb nehézségei vannak, amelyek egy kis jóakarat­tal áthidalhatók lennének. Beavatott helyről szerzett infor­mációnk szerint ugyanis a kormány­nak nincs különösebb ellenvetése a magyar színház engedélyezésével szemben,, azonban addig nem foglal­koznak a beadott kérvénnyel, mig a magyarság egyeteme nem tesz lé­péseket az engedélyezés érdekében. A magyar színház engedélyezé­sét már a Pasics-kormány is ha­sonló indokolással ütötte el. Az elő­ző kormány kifejezett kívánsága el­lenére sem akadt azonban senki a magyarság vezetői közül, aki haj­landó lett volna küldöttséget össze­állítani c- magyar színház engedé­lyezése érdekében. Illetékes részről azonban azzal az érveléssel hárítot­ták el ezt az akciót, hogy a magyar­ság egyeteme nem állhat egy üzleti vállalkozó mellé és nem kérhet en­nek részére színházi koncessziót. Ez az érvelés ilyen szempontból kétségkívül helytálló, azonban azzal a mindenképpen helyes állásponttal, hogy a magyarság képviselete üz­leti vállalat érdekében nem interve­niálhat. a magyar színházat ütik Sem a; régi,, sem az uj kormány­nak nincs igaza akkor, amikor a magyarság egyetemének kérelmét várja, mert hiszen a magyar nem­zeti kisebbség már régen és unos­­untalan hangoztatja követelései kö­zött a magyar színház engedélyezé­sét. sőt ez szerepel a Magyar Párt programjában is. Viszont a színházi koncessziót nem kérheti a magyar­ság összessége, hanem csak egy színigazgató vagy vállalkozó. Mind­ezek ellenére is. most. hogy az uj kormányban végre hajlandóság mu­tatkozik a kérés teljesítésére és a magyar színjátszás engedélyezésé­re, a magyarság részéről meg kel­lene szervezni azt az akciót, ami a kormány állásfoglalását siettetné. Hogy a koncessziót ki kapja meg, az már kizárólag a kormány dolga, mert azontúl ebbe a Magyar Párt nem fog és nem is akar bele­szólni. Milliós csalás Suhoticán a csehszlovák állam kárára Mamis nyugtákkal számoltak el az állami kivásárlásokról agyon. Az ember szelídítő Irta: Karinthy Frigyes Drága Leónám! Egy évi hallgatás után csak most ju­tok hozzá, hogy beszámoljak Neked ed­digi eredményeimről, — sietve tehetem csak és vázlatosan, mert a fecske, aki itt ül ketrecem szélén, félóra múlva csat­lakozik Egyiptomba induló ezredéhez, hogy Neked elvigye ezt a levelemet. . Én Neked, egyetlen Leónám, hűséges és szelíd őrangyala életemnek, annak­idején, mikor erre a nehéz expedícióra rászántam magam, csak általánosságban és nagyon szűkszavúan jeleztem, hogy tulajdonképen mi a célja a tudományos és lélektani vállalkozásnak, aminek vég­rehajtása annyira lelkesített, hogy ott tudtalak hagyni érette, aggódó és féltő marasztalásod ellenére. Most, hogy a nagyíontcsságu kísérlet befejezése felé közeledik, büszkén, vallhatom, hogy nincs okom megbánni elhatározásomat: meg­csináltam, amit akartam, az expedíció célját általánosságban megközelítettem és megfigyeléseim, az eredmények, amikről annakidején az Orcszlánerkölcs Ligájának közgyűlésén módomban lesz majd beszámolni, azt hiszem, kielégítően ■bizonyítják feltevésemet, amivel útnak indultam- s amit az oroszlán-közfelfogás­sal szemben régen hangoztattam: hogy a szelidités és idomitás lehetősége olyan általános elveken nyugszik, amik a Föld legvérengzőbb és legvadabb állati faj­tájára, az emberre is vonatkozik. Pályatársaim nagyon óvtak a vállal­kozástól, mint olyantól, amibe eddig még minden kísérletezőnek beletörött az agyara. Hagyományaink szerint embert nem lehet szelídíteni és mikor szándé­komat a Dsungeí-cirkusz izgazgatójá­­nak, Orang-Utangnak bejelentettem, vál­lat vont és még sem próbálta, hogy a kísérlet végrehajtására társakat próbál­jon szerezni nekem. Egyedül indultam tehát útnak, mint tudod, gondosan elo-Nagyarányu bünügy foglalkoztat­ja néhány nap óta a beogradi cseh­szlovák követséget,, amelynek szálai Szuboticára vezetnek. Megállapítot­ták ugyanis, hogy a prágai kor­mány megbízottai hamis összegek­kel számolták el a csehszlovák ál­lam számára vásárolt lovakat és igy több millió dinárral károsították meg Csehszlovákiát. A Harmat és Balog érsekujvári cég szerződésszerű kötelezettséget vállalt a csehszlovák kormánnyal szemben, hogy a csehszlovák had­sereg számára lovakat vásárol Ju­goszláviában. A szerződésben a prágai kormány a vételár után százalékokban megállapított jutalé­kot biztosított bevásárlójának, a mely ezzel szemben tartozott a vé­telárról pontosan elszámolni. A szerződés alapián a Harmat és Ba­log cég Szekulesz és Fried buda­pesti lókereskedő céggel társulva lietek óta vásárolt lovakat a Bács­kában,, nagyrészt Szuboticán; és kör­nyékén és ebből a célból az itteni ügynökök egész seregét mozgósí­tották. Ilyen módon sikerült is a szükséges kontingenst megvásárolni és nemrégiben is nyolcvan lovat szállítottak Csehszlovákiába. készítve tervemet. Abban, az időben elő­őrseink több ember betörését jelezték a székhelyünket körülvevő erdőség északi ritkásai felől: a legveszedelmesebb, úgy­nevezett puskáshátu emberféleségek fej­lett példányainak jelenlétére lehetett kö­vetkeztetni a jelentésekből. Ezek a fe­nevadak igen nehezen közelíthetők meg, — a hátukon lévő mirigyekből halált okozó tüzes folyadékot lövelnck az oroszlán felé — amellett gyávák és rosszindulatuák: a viselkedésük csaknem kiszámíthatatlan. Vállalkozásomat megnehezítette, hogy nekem egy eleven cmberpéldány birto­kába kellett jutnom, — megsebesíteni vagy harcképtelenné tenni se igen lehe­tett a megfelelő embert, akivel kísérle­tezni akartam. Cselhez folyamodtam hát, éjnek idején kimásztam a cserjék közül és meghúzódtam egy úgynevezett ke­lepce közelében, amit ezek a fenevadak otthagyogatnak táborhelyük közelében, nem tudni, milyen okból. Gályákkal le­takart gödör volt a kelepce, bemásztam a fenekére s nem minden izgalom nélkül vártam a következőket. Hajnalban régebbi embervadászataim­­bó! jól ismert szuszogást és motozást hallottam a fejem fölött, óvatosan ki­nyújtva fejem, jólfejlett embert pillan­tottam meg a gödör szélén, fehérbőrű, úgynevezett európai puskáshátu volt, a legveszedelmesebb fajtából, abból, mely­ről természetrajzi utazóink azt állítják, hogy egymást sem kímélik mirigyeik­nek váiladékától Helyzetem kritikus volt, mert a fene­vad, úgy látszik, észrevette jelenléte­met. Szerencsére a puskáshátu mögött kerekeken mozgó rejtekhelyét, úgyneve­zett ketrecet pillantottam meg, erős anyagból készült bozótféle ez, ami Euró­pában, az oroszlánok őshazájában terem s aminek magvát, úgy látszik, az embe­rek hurcolták be hozzánk. Egy merész szökéssel átvetettem magam a kelepcéi bordó gályákon s a ketrecbe ugrottam, A szállítások után most kiderült, hogy a szállító cégek hamis okira tok alapján három-négyszeres áron számolták el a lovakat a csehszlo­vák kincstárral. A csalásokat úgy követték el, hogy az első kézből vá­sárolt lovak járlatleveleit hamis névre Íratták és úgy tüntették fel, mintha a lovak, mig hozzájuk jutot­tak. nyolc-tíz kézen mentek keresz­tül. Ezzel azt akarták elérni, hogy a fiktív tulajdonosok láncolatán ke­resztül az ellenőrzést lehetetlenné te­gyék. A járlatlevélen szereplő utol­só tulajdonosok rendszerint a bevá­sárlócégek ügynökei, vagy ezek al­kalmazottai. alügynökei, vagy ko­csisai voltak, akiktől nyugtát kértek a kifizetett vételárról. A nyugtába az összegeket azonban maguk a be­vásárlók Írták be. Ilyen módon hét­nyolcezer dináros lovakat 25— 30.000 dinárral. 15—20.000 dináro­sakat pedig 50—60.000 dinárral szá­moltak el, ,ugy, hogy minden darab­nál a szerződésben megállapított ju­talékon felül 25—30.000 dinár külön haszonra tettek szert. A Szubotica környékén vásárolt nyolcvan lónál ilyen módon legalább két millió di­nárral károsították meg a csehszlo­vák kincstárt. A csalásokat Harmat Lajos és Balog Lajos érsekujvári kereske­dők, valamint a Szekulesz és Fried budapesti cég tagjai követték el, akik heteken át Szuboticán tartóz­kodtak a bevásárlások vezetésére, ügynökeiket az üzleti összekötte­tésre való hivatkozással birták rá a fiktiv nyugták aláírására, visszaél­tek továbbá a kocsisok és hajcsárok tudatlanságával, akik nem is gon­dolva arra. hogy bűncselekményt követnek el. csekély borravaló fe­jében Írták alá a hamis nyugtákat. Mint értesülünk, a beogradi cseh­szlovák követség jelentést tett kor­mányának a visszaélésekről, hogy az érsekujvári Harmat és Balog cég tulajdonosai ellen az eljárást meg­indították. Kedden megindul a rendes forgalom Yinkovci felé A suboticai vasutigazgatóség­­tól vasárnap délután bizottság szállt ki Bogojevó vasúti állomásra, hogy az elöntött területen az újon­nan épített hídon próbajáratot tartson. Az árvíz által megron­gált töltésen száztizenhárom mé­ter hosszúságban ideiglenes hidat építettek, amely a hosszú ideig szünetelt közlekedést Vinhovci felé lehetővé teszi. A próbajáraton az uj hidat al­kalmasnak találták és a vasút­­igazgatóság intézkedésére kedden reggeltől kezdve megindul a rendes személy- és teheráruforgalom ezen a vonalon Vinhovci felé. A bogojevói vonallal egyidejű­leg a vicinális vonalakon is rész­ben helyreáll a forgalom. Egy­előre a Sombor—Apaiin—Sonta helyiérdekű vonalon áll helyre a menetrendben feltüntetett köz­eledés. a fenevad azonnal rávetette magát a ketrec oldalára, de nem tudja keresz­tülharapni, hiába ugrált, nem tudott hoz­­zámférközni, a hatalmamba került! Most már csak az volt hátra, hogy védett helyzetemből megfelelő, szuggesz­­ciókkal irányítsam azokra a cselekvé­sekre, amik céljaimnak megfelelnek. Egyelőre a durvább hatásokat próbáltam ki rajta: ordítással és merev, ellenállha­tatlan tekintettel igyekeztem szellemi felsőbbségem tudatára hozni; sikerült is annyira megfélemlítenem, hogy néhány órai ellenállás után megértette, mit aka­rok tőle és engedelmesen tolni kezdte ketrecemet, amit nem tudtam volna meg­mozdítani. Programom másik pontjának megvaló­sításához fogtam: hogy foglyomat most már átszállítsam Európába, ahol a ter­mészetnek megfelelő éghajlat és életfel­tételek közt tüzetesebben tanulmányoz­hatom, hogy azután akaratom igájába hajtsam. Nem akarom leirni a hosszadal­mas és ravaszul kieszelt módszereke*, amivel célomat elértem: röviden csak annyit, hogy néhány hét múlva Párisba vergődtem^ketrecestül, mindenütt nyo­momban emberemmel, akit puritán meg­félemlítéssel és szigorral láncoltam sar­kamhoz s akit Bumpó-nak neveztem el. Bumpót megtörte a hosszú ut; szán­dékosan alkalmaztam a kifárasztásnak ezt a talán oroszlántalan, de ilyen ve­szedelmes fenevaddal szemben egyedül célravezető módját a letörésnek. Ké­nyelmesen heverészve ketrecemben, rá­­kényszeritettem, hogy emelje, tolja, hur­colja a ketrecet, csakhamar beleroskadi ebbe és mert már alig tudott ellenni nél­külem, nem kellett tartanom tőle, liogy megszökik. Mire Párisba értem vele, ott tartottunk, hogy bátran kinyittattam vele a ketrec ajtaját és beengedtem ma­gamhoz. A többit most nem akarom részletez­ni. Röviden csak annyit, hogy fáradozá* j sómat teljes siker; koronázta, Bumpó j meg van szeliditve! A dolog tudomá­nyos jelentőségét, mint emlitettern, meg­felelő tormában fogom feldolgozni; a Dsungeí-cirkusz igazgatójával már most közölheted, hogy jövő évre, ha isten segítségével hazajutok, olyan attrakciót, hirdethet közönségének, amire nem volt még példa Szaharában! Ha látnátok ezt a rosszindulatú és fékezhete.tlen fene­vadat, hogy veti alá minden ösztönét akaratomnak, hogy idomul egész élete az én életem szerint, hogy tölti egész napját környezetemben, hogy töri magát hozzám, hogy kedvembe járjon! Naponta, pontosan, meghatározott időben, bejön a ketrecbe, ő szolgál ki, ő megy vadász­ni helyettem, az elejtett vadat nem falja fel, hanem engedelmesen elém teszi és csak a maradékot sepri ki aztán, hogy valahol, egy zugban, ellakmározzon be­lőle. Meghatóan komikus látvány, ahogy ugrál, sürög-forog körülöttem, lesi min­den mozdulatomat, néha, ha látja, hogy szomorú vagyok, honvágy fog el, sóhaj* tozem, megretten és egy hosszú, fonott kötélfélével a kezében mókásan csattog­tatni kezd, hogy mulattasson és elterel­je a figyelmemet. Most már bátran nyit­va is hagyhatom a ketrec ajtaját, nemi kalandozik el. Ha néha ősállapotban dü­höngő fenevadtársai közeledni próbál­nak, ő zavarja el őket mellőlem: s a vi­lágért nem engedne bántalmazni! S mindezt nem erőszakkal és szigorral, hanem1 okossággal és oroszlánságos bá­násmóddal értem el! Drága Leónám, remélem, csakhamar viszontlátjuk egymást. Csókold meg he­lyettem. drága kis kölykeinket és tanítsd meg őket is, hogy nincs az a’bestiális gonoszság és gyilkos természet, amit egy orosziáni tekintet erkölcsi fölénye igába ne hajtson, ha kitartás és. türelem párosul a magasabb belátás biztos ere­jével. Téged és kedves rokonaimat yöngéden ölel Paris, augusztus. sirig hü Leói r

Next

/
Oldalképek
Tartalom