Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-25 / 232. szám
Poštarina plaćena u gotovom Ara egy és fél dinár Postaszállítási Tr pénzben lefizetve NAPLÓ V. évfolyam Sufcotica, HÉTFŐ, 1924 augusztus 25. 232. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. /. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul. 1. (Lcibach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ni. 4. (Rossia-Fcnciére-palota) A király beszéde a sisrdulical katonasirok felavatásán „k szerbek, horvátok és szlovének ereje nőm fog megtorpanni“ Beogradból jelentik: Nasty ünnepségek közt. a királyi pár és a kormány tagjainak jelenlétében folyt le vasárnap a szerbiai Surclulica városában, a háború alatt kivégzett katonák és polgárok holttestének uj sírba való . áthelyezése. A kormány részéről Davidovics Ljuba miniszterelnök. Hadzsics tábornok belügyminiszter és Kulovec földmivelésügyi miniszter voltak jelen, az egyházi hatóságok vezetői közül pedig Dimitrije pátriárka is részt vett az ünnepségen. Délelőtt 9 óra' 50 perckor ágyulövések jelezték, hogy a királyk pár automobilon megérkezett Surdulicára. A község bejáratánál a polgármester a lakosság lelkes ovációja mellett sót és kenyeret nyújtott át a királynak. A diszkapunál Davidovics miniszterelnök és a miniszterek. valamint a politikai pártok és társadalmi egyesületek kiküldöttei várták a királyi párt. Ezután megtörtént a sirok ünnepélyes beszerelése. A síroknál Alexics Ljuba gimnáziumi igazgató tartott beszédet, majd elhelyezték a koszorúkat, elsőnek a királyi pár ezüstkoszoruját. amely a következő felirást viseli: »A mártíroknak. Alexander és Mária«. Ezután Dimitrije Pátriárka tartott beszédet. A beszentelés után a gimnázium épületében bankett volt a királyi pár tiszteletére, amelyen a király mondotta az első beszédet. Az uralkodó megkapó beszédében köszönetét mondott Surdulica város és járás lakosságának, hogy megőrizték a hősök emlékét. Azoknak, — mondotta a király. — akik ebbe az iskolába járnak, módjuk lesz megtanulni a hazaszeretet és híresség példáját. Amióta az egyesülés megtörtént, az ország fejlődése határozottan és világosan halad előre. A szerbek, horvátok és szlovének ereje nem fog megtorpanni a történelmi utón. az átmeneti és kikerülhetetlen nehézségek előtt. Az egészséges értelem mindenekfölött győzedelmeskedni fog. Erről a tanulságról beszél a nagy sir is és azokkal a hősökkel szemben, akiknek mindörökké köszönet és hála jár. le fogjuk róni adósságunkat. A bankett után a király és királyné, a népünnepélyre mentek, ahol hosszabb ideig elbeszélgettek a lakossággal. Félháromkor a királyi pár automobilon Vraniába ment, majd félórai tartózkodás után Skopljébe utaztak, ahonnan hétfőn folytatják útjukat Petyre,, hogy részt vegyenek a pátriárka ünnepélyes beiktatásán. való biztosítása mégis csak eredmény. Raibel és Herriot összecsapása Ezután Raibel volt újjáépítési miniszter szólalt föl. Azzal kezdi háromórás beszédét, hogy a Dawesíéle tervezet a ruhrvidéki megszállásnak édes gyermeke. Anglia és Amerika aggodalmaskodtak a megszállás miatt, attól féltek, hogy Franciaoirszág egyesíteni próbálja a szenet és az ércet, pedig Franciaországnak mindig csak a jóvátétel kérdése lebegett szeme előtt. Kijelenti, hogy ma is hive a Dawes-tervezctnek, de annak olyan alkalmazásával ahogy ezt a londoni konferencia értelmezi, nem érthet egyet és ezért ellene is fog szavazni. Amikor erre a kijelentésre nagy nyugtalanság támadt balról. Raibel kijelenti, hogy az a mód, ahogy a kamara egy része itten diktatúrát gyakorol, egyeneseit tűrhetetlen. (Tetszés jobbról és a középen.) Raibel azután kijelenti, hogy a Ruhr-vidék katonai megszállását a Poincaré-kormány azért akarta még föntartani, hogy biztosítsa a Dawes-tervezet végrehajtását. Amikor Raibel a német dologi szállítások kérdésére' tért át, Herriot, a baloldal zajos tetszése közben szemére veti, hogy hiszen ő újjáépítési miniszter volt és akkor Wiesbadenben megállapították Franciaország jogát a német szállításokra, miért nem használta ö ki ezekel a megállapodásokat? — Ez után — mondja Herriot — német kérdésben önt nem lehet többé autoritásnak elfogadni. Raibel: Ön az itt tárgyalt problémákat személyi kérdésekké teszi! (Ellentmondás balról.) Bírálja ezután azt a módot, ahogy Londonban a bankárok kívánságait figyelembe vették. Herriot: A bankárok kezelésének módjára tett megjegyzést helytállónak tartom. A mai idő azonban a pénz korszaka és a pánz háttérbe szőritja a politikai hatalmakat, nem úgy, mint valamikor régen. Ha azonban jói emlékszem, az előbbi kormány is meglehetős figyelmei tanúsított a bankárokkal szemben amikor egy előleg fölvételéről volt szó. (Tetszés balról.) Raibel azt feleli, hogy a Poiucarékormány legfontosabb kötelessége az volt, hogy a frankot megvédje, inig most Londonban a bankároknak egy gél lebegett szemük előtt, hogy Franciaország jogait megnyirbálják. Állandó zaj közepette teszi fel az elnök szavazásra a kérdést, amelynek eredményeképen a francia kamara .116 szavazattal 204 ellenében tudomásul vette a londoni egyezményről szóló kormányjelentést és bizalmat szavazott Herriot kormányának. A francia kamara bizalmat szavazott Herriot -iiak A nemzeti kisebbségek ügye Izgalmas vita a londoni egyezmény fölött az interparlamentáris konferencia előtt Newyorkban tartják a legközelebbi konferenciát Párisból jelentik: A kamara interpellációs vitájának első szónoka Dubois jobboldali köztársasági párti képviselő, a jóvátételi bizottság egykori elnöke volt. Dubois nagy beszédet mondott, amelyben támadta a francia kormányt. Beszéde elején kijelentette, hogy Herriot Londonban nagy Ígéreteket tett, jelentékeny engedményeket is tett és semminemű kompenzációt nem kapott. Herriot miniszterelnök: Az, amire ön gondol, tisztára teoretikus értékű jog volt, amely Franciaországra nézve semmitsem jelentett. Dubois: Várjuk ezeket a kézzelfogható eredményeket. Amikor Briand 1921-ben visszatért az akkori fizetési tervvel, épp akkora lelkesedéssel fogadták őt, mint most Herriot-t. Herriot: Éppen ellenkezőleg! Olyan jegesen hűvös volt ez a fogadtatás, hogy úgy éreztem magam mintha az északi sarkon volnék. Dubois szerint Németország ki fog bújni kötelezettségei alól Dubois ezután azt igyekszik kimutatni, hogy a jóvátételi bizottság az utolsó esztendőkben igen jelentős eredményeket ért el. Igaz, hogy a befolyt összegeknek túlnyomó része a megszállás költségeinek fedezésére ment, de Németország sohasem fizetett annyit, amennyit kellett és amennyit tudott volna fizetni Még igy is a jóvátételi bizottság által követelt összeg jóval nagyobb, mint amennyit Herriot most elért. Duboisnak ez az állítása óriási ellentmondást vált ki balról, mig a középen és a jobboldalon tüntető tapssal fogadják. A baloldalon a képviselők a padokat verik, hogy a jobboldal tüntetését tulharsogják. Dubois fölháborodotton elhagyja a szónoki emelvényt. Erre Herriot miniszterelnök kéri a kamara .tagjait, hogy Duboisnak további fejtegetéseit nyugodtan hallgassák meg. Dubois vonakodik újra az emelvényre visszatérni, úgy hogy az elnök félórás szünetet rendel el. Félórái gondolkodás után Dubois mégis rászánja magát és folytatja beszédét. Élesen birálja a londoni megállapodásokat és azt állítja, hogy a jóvátételi bizottság jogainak megnyirbálása lehetővé fogja tenni Németországnak, hogy kötelezettsége! alól újra kivonja magát. Herriot: A német szállításoknak a versaillesi szerződésben biztosi-j tott terminusokon túl terjedő időre' Berlinből jelentik: Az Interparla-^ mentáris Unió konferenciájának s szombati ülésén az Egyesült Álla-! mok berni követe felolvasta Coo-l lidge elnök sajátkezű levelét, amelyben meghívja az Interparlamentáris Uniót, hogy a jövő évi kongresszust Washingtonban tartsa meg. Az elnök köszönetét mondott a meghívásért. amelyen a jelenlevők lelkesen fogadtak. Dr. Lukács György magyar delegátus tartott ezután előadást. Részletesen ismertette a kisebbségek elviselhetetlen helyzetének elvi okait. A legfőbb ok az, hogy nincs olyan intézmény, amely a kérdéssel valóban foglalkoznék. A békeszerződések értelmében a kisebbségek jogainak épségben tartását a nemzetek szövetsége garantálja. Az elmúlt öt év bizonysága szerint a nemzetek szövetsége alig foglalkozik a kisebbségek helyzetével. | A nemzetek szövetségének tanácsai általában kitér az elől. hogy a ki-\ sebbségi ügyekbe avatkozzék. Ajj nemzetek szövetségének tanácsa l 1920 október 22-én hozott saját ha-í tározata értelmében nemcsak jogá-l nak, hanem kötelességének ismertei el a kisebbségek jogainak tartását. A tanács azonban nem hogy, maga nem őrködik a kisebbségek helyzete felett, hanem még azoknak a panaszoknak komoly megvizsgálásától is tartózkodik, amelyekkel egyenesen hozzáfordulnak. Ledebour (Csehország) mint ki■sebbségi megbízotti azt hangoztatta, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése a nemzetek szövetsége elé tartozik. Azt indítványozta, kérjék meg újra a nemzetek szövetségét, hogy foglalkozzék a kisebbségek ügyével és; egy éven belül dolgoztasson ki szakértőkkel tervezetet nemzetközi érvénnyel a kisebbségek jogáról. Merlin szenátor, a francia csoport elnöke, arra kérte a politikusokat, kövessenek cl mindent, hogy a háború elítélésében és a béke irtagasztalásában ne maradjanak csak a szavaknál. Az uj francia kormány törekvése az, hogy a béke létrejöjjön olyan népszövetség munkássága alapján, amelybe minden nmzetet beengednek. Dr. Wirth volt német birodalmi kancellár beszélt ezután a francianémet megegyezésről. A konferencia elhatározta, hogy az általános vitát hétfőn délelőtt beépségben I fejezi
