Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-22 / 229. szám

£. oiđai. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 angusztns 22. Közölte még a miniszter, hogy már állandó érintkezésben van a szakreferensekkel és több ízben tanácskozott Simonovics volt ag­­rárreforrn miniszterrel az uj agrár törvény kidolgozása ügyében. — Számítása szerint a törvényjavas­lat két hónapon belül el fog ké­szülni és azt részletes indokolás­sal fogja a parlament elé terjesz­teni. A törvény végleges meg­szövegezése előtt még meg fogja hallgatni a szakértő köröket és ankéteket fog tartani az agrárér­dekeltségek, nagybirtokosok és szakértő tudományos körök be­vonásával. Zavargás egy temetésen Ellentétek a sarajevói szerbek és muzulmánok közt Szarajevóból jelentik : Szerdán te­mették el Szarajevóban Kapetanovics Mujaga béget, akit — mint jelentet­tük — Popovics Riszta, egy szerb földmives hasbaszurt, mert elvesztette a bég ellen folytatott birtok-perét. Kapetanovics temetésén botrányos in­cidensek és összetűzések történtek a szerbek és muzulmánok között. Ami­kor a temetési menet a temetőhöz vezető utca sarkára ért, egy Maries Gyókó nevű hentes, ittas állapotban, méltatlankodásának adott kifejezést amiatt, hogy az elhunytnak kelleténél pompásabb temetést rendeznek. A ha­lottas kocsi kísérői közül néhányan igyekeztek elhallgattatni a kiáltozó hentest, aki erre revolvert rántott elő és többször a levegőbe lőtt. A lövöl­dözésre általános fejetlenség támadt és a megzavart temetési menetből sokan a hentesre rohantak, aki üldö­zői élői egy borbélyüzletbe menekült. Az üzlet Manojlovics nevű tulajdonosa védelmébe vette Maricsot, mire a fel •dühödött tömeg botokkal és kövekkel rontott az üzletbe, amelynek berende­zését teljesen szétrombolták, utána pedig Maries szomszédos hentesüzletét dúlták fel. Végre rendőrség és csend­őrség érkezett és megakadályozták a további zavargásokat. A temetési me­net ezután minden incidens nélkül folytatta útját a temetőig. Az államügyészség letartóztatta Po­povics Riszta tizenhatéves földmives­­legényt, aki a béget meggyilkolta. Kihallgatásakor azt vallotta, hogy a béget azért ölte meg, mert az a háború alatt a szerbek vérszopója volt. A vizsgálat folyik. Az események nagy izgalmat idéztek elő Szarajevó lakos­ságában. Újabb akció a középiskolák magyar tagozatainak megnyitása érdekében Uj tanerőket neveznek ki a múlt évben elbocsátottak helyett A sombor! és novisadi szülők mozgalma Az uj tanév kezdetétől már csak két hét választ el és mégis a leg­több nagyfontosságu kérdésben még teljes bizonytalanság uralkodik. Emlékezetes, hogy úgy tavaly, mint az előző években is mindenkor az utolsó percben, közvetlenül a tanév megkezdése előtt egy-két nap­pal, adta ki a közoktatásügyi mi­nisztérium az.okat a rendeleteket, amelyek döntő befolyással voltak a nemzetiségi tanításra s tavaly a szülők már a tanév megnyitása után voltak kénytelenek egyik deputá­­ciót a másik után a közoktatásügyi minisztériumba küldeni. Az idén is tisztázatlan még a leg­több vitás kérdés, annál is inkább, mert a hosszú kormányválság kö­vetkeztében a közoktatásügyi mi­nisztérium a nyár folyamán alig in­tézkedett fontosabb ügyekben. A tanügyi hatóságokat elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi­képpen fogják a vajdasági középis­kolák a tanitást megkezdhetni a ta­­nárhiány miatt. A múlt tanévben végrehajtott tanár-redukció a leg­súlyosabb helyzetbe hozta a közép­iskolák nagyrészt. A középiskolák nagyrésze már az elmúlt tanév vé­gén kérte a közoktatásügyi minisz­tériumtól uj tanerők kinevezését, illetőleg az elbocsátottak visszahe­lyezését. ami azonban mindeddig nem történt meg. Ennek következ­tében több középiskola igazgatósá­ga, köztük a szuboticai gimnázium is értesülésünk szerint most újból azzal a kérelemmel fordult a köz­­oktatásügyi minisztériumhoz, hogy egészítse ki a redukció folytán erő­sen megcsappant tanári kart. A közoktatásügyi minisztériumban Ígé­retet tettek ennek a kérdésnek be­ható tanulmányozására és várható, hogy a tanév kezdetéig több uj tan­erőt fognak kinevezni úgy a szubo­ticai gimnáziumba, mint más vajda­sági középiskolákba. A magyarságra nézve még fon­tosabb kérdés azonban a magyar­nyelvű középiskolák megnyitásának az ügye. Ismeretes, hogy dr. Körö­séé közoktatásügyi miniszter már tebbizben Ígéretet tett arra, hogy megszünteti a névvegyelemzést és annak következményeit. Ennek ter­mészetes folyamánya volna, hogy az uj tanévben úgy a szombori, mint a noviszadi gimnázium magyar ta­gozatának újból meg kellene nyíl­nia. mert ezek kizárólag a név­­vegyelemzés következtében szűntek meg. Eddig azonban ebben a kér­désben se történt semmi. Amíg a németek már idejekorán juttatják el iskolaügyi követeléseiket a kor­mányhoz és nap-nap után járnak német küldöttségek a közoktatás­ügyi minisztériumban, addig a ma­gyarságnak az iskolákra vonatko­zó követeléseit senki sem terjesz­tette az uj: kormány elé. Mivel az érdekelt szülőket már nagyon nyug­talanítja ez a kérdés, maguk a szü­lők veszik most már a kezükbe az ügyet és értesülésünk szerint a szomboriak után most már Novi­­szadról is küldöttségileg fogják kér­ni a gimnázium magyar tagozatá­nak megnyitását. A szülőknek ugyanis most már . tudni kellene, hogy gyermekeiknek idegenben való elhelyezéséről gondoskodja­nak-e újból, vagy pedig a nagy anyagi áldozatokkal járó idegenben, való iskoláztatás helyett beirathat­­ják-e a magyar diákokat Szombor­­ban. illetőleg Noviszadon is. Mindezekben a kérdésekben érte­sülésünk szerint legközelebb vár­ható döntés. A közoktatásügyi mi­nisztériumban a napokban tanügyi ankétet tartanak, amelyen a közép­iskolák igazgatói is résztvesznek. s ezen határoznak abban a kérdés­ben. hogy hol lesznek magyar ta­gozatú iskolák. A halott gyermek titka A rendőrség kinyomozta az éken halt fiú szüleit Beogradból jelentik : A ■ Vojvoda Brana-uccában talált titokzatos gyer­mekhulla ügyében a rendőrség nyo­mozása szenzációs eredménnyel járt. Megállapította a nyomozás, hogy azt a fiatalasszonyt, aki a Vojvoda Brana­­utca 17. számú házban hagyta gyer­mekét és titokzatos módon eltűnt, Gyorgyevics Ankának hívják, mind­össze tizennyolc éves és Beogradból Szuboticára utazott. A tizennyolc éves anya, aki kereskedelmi akadémiát végzett, vadházasságban éli a saját bá/yjáva!, aki a kereskedelmi akadé­mia növendéke. A két testvér már négy éve együtt élt és néhány hó­nappal ezelőtt fiúgyermekük született. Az apa ekkor bevonult Szuboticára katonai szolgálatra és az anya a gyer­mekkel magára maradt. Gyorgyevics Anka nemrég költözött be az uj lakásba és tizenhetedikén elment hazulról, megkérve Markovics Boszilyka nevű barátnőjét, hogy vi­gyázzon a beteg gyermekre. A leány, aki hivatalba jár, sorsára hagyta a gyermeket, mert az betegsége miatt amúgy sem birt enni. így találták meg pár nap múlva a csontig lesová­nyodott gyermek holttestét az elha­gyott szobában és a szomszédasszo­nyok szentképpel és viaszgyertyával felravatalozták a holttestet. A boncolás megállapította, hogy a gyermek éhen halt. A szülők ellen vérfertőzés cimén indítanak eljárást. Augusztus Irta : Redő Imre• A negyvenötéltes férfi egy augusz­tus végi reggelen fürdés és torna után nagyszerű villája terraszán ült. Szivarozott. A szivar, a nagy étvágyú élet mindennapi előétele, fontos volt. Az első szivar izén dől el a nap . . . Ma több'volt e szivar az elmúlt szivaroknál. E szivar lát­cső. ezen keresztül nézi ,a reggeli tájat, a fákat, a messze finom pá­rás mezőt, tarlót ... * A szivar döntő jelentékenysége háttérbe szorítja a fejet, szobrász­­mivü szipkává merevíti . . . De megmozdul a fej és a még élő, lélegző szivar leveti magát a terraszról és hunyó parazsát oda’­­tartja a reggeli kert hűvös homok­jához . . . Mégis örült Annának . . . Milyen jó. hogy visszajött Anna . . . Tiz évet takarít meg vele . . . Mert minden tegnap előtt történt. Igen, tegnap előtt . . . Csak a kapuig kí­sérte. de nem ment fel hozzá. Azt hitte akkor, hogy már elég volt be-1 lőle. Milyen ragyogó nő volt akkor! . . . Persze ezt most tudja. érzi. Aj szakítás után hasztalan könyörgött. j Anna sötét princesse ruhát viselt, j amikor ajtót mutatott neki. Emlék-1 szik a mozdulatára . . . Ingerülten i néma jelekkel küldte el . . . Ponto-j san emlékszik . . . A negyvenötéves férfi már iró- j asztalánál ül és e sorokat írja a naplójába: »Augusztus. Az akácok zöld­jéből kisárgul itt-ott egy fale­vél. Ezüst hajszála• ez a férfi­kornak. A forró nyár még él. vihar­zik. dacos akarattal él a jelen­nek. Délről jövő szél borzolja az ákádot — sárga levél hull a földre. Ügyes, kellemes borbély ez a szél, »fiatal ur! egy tévedt ősz hajszál . . .« mondja susogva és közben messze mezőről ho­zott kései virágok pari dinjével illatosítja be az augusztusi ákác koronáját . . .« »Szép sírfelirat« — mondja hal­kan és a tükör elé lép, hogy meg­nézze azt a pár mondatot a tükör­ben. De elkezdte a mondatokat sminkelni, többek között hanyagra igazította a csokrát. Dél felé elment hazulról. Az autó­ban felsóhajtott: »Jó volna még egy szép nyár . . .« De hajlandó volt olcsóbban is adni, kiegyezett volna egy szép szeptemberben is. A negyvenötéves férfi fáradt volt. Az augusztusról irt sorok csak szé­­pitgették a dolgot. A nagy téren kiszállt a kocsiból. Megállt a kövezeten. A tér csillag­­alakú volt és öt széles ucca rohan­­va ömlött belé. És ő nem tudott el­indulni egyik ucca felé sem. mert egyikben sem volt dolga ... De a téren sem maradhatott, hiszen ott is cél nélkül ődöngélt és minden szán­dék hiányzott belőle, De jött az egyetlen törvény: a Véletlen. Jött a szép asszony, akit tiz éve látott utoljára . . . Azelőtt sokszor látta, élt vele, szerelem volt köztük ... — . . . Már régen keresem An­na .. . — ó! András, én nagyon örülök . . . Furcsa! . . . elindultam otthon­ról és nem gondoltam magára . . . Hogy van ez? . . . Vendégeim van­nak ebédre. Tésztát nem csináltam, gondoltam, cukrászdából viszek. András! . . . maga nálam ebédel . . . nem . . . mégsem . . . majd kettes­ben ... De legalább tiz percig együtt leszünk. Jöjjön be velem a cukrász­dába . . . vagy várjon meg. András az uccán várt. A híres cukrászda tele volt déli ácsorgókkal, vásárlókkal. Sokáig kell várni, de jó! esett neki, hogy magára maradt és szabadon gondol­hatott az asszonyra. Robogva indult el a múlt felé. de hamar elfáradt és csak az első stációig birta. Egyszerre megriadt. Elfeledte Anna arcát. Nem emlékszik az ar­cára. Aggódva nézett a cukrászda ajtaja felé . . . Most mi lesz? . . . Anna majd kilép az ajtóii és nem ismeri meg . . . A cukrászdából egyre jöttek a nők. Mindegyiket erősen nézte. A visszanéző szemek haragudtak, vagy biztatóan mosolyogtad. — Ó! közöttük lehetett ő is . s , nem emlékszem az arcára . . . mi van velem? —, jajongotí. Vissza­hívta az első öröm-perceket, a szi­vével is kereste Anna arcát. . . Nem emlékezett rá . . . A cukrászbolt ajtaja elé állt és a sűrűn nyíló ajtón be-benézett. Száz asszonyt látott benn. Mind ismerte, mind egyforma volt. mint Anna volt, egysem volt Anna. Agya nagy­üzem lett. a gépek zakatoltak és egyforma figurákat dobáltak ki ma­gukból. Meghátrált. A járda szélén áll. Erőlködik. Annára akar emlékezni. Nekidől egy hirdető-oszlopnak. Nem tágított: Anna arcát kereste, a tegnapit, a mait . . . . . Mtár nem figyel a cukrász­boltra. Ravaszkodik. Úgy tesz, mintha magába merülne. Anna majd kilép a boltból, odajön hozzá, meg­érinti a vállát . . . A földre bámul és csak néz a földre. ... És emlékezik . . . Lát ... Az apját látja ... Az apja . . . Még csak hat éves. Farakáson ül, kavi­csokat szed ki a zsebéből és dobál . . Az apja ... Az apja hat éves korában ül a családi arckép-album­ban ... És magát is látja ... A csa­ládi albumban falovon nyargal . . . A negyvenötéves férfi könnyezik, Anna kilép a cukrászboltból és a férfi vállát megérinti. András felemeli a fejét, Anna diadalmasan néz a könye­­ző férfira; \

Next

/
Oldalképek
Tartalom