Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-21 / 228. szám

2. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 21, Drága telefon — rossz kapcsolás Panaszok a szuboticai telefonközpont ellen Napról-napra elkeseredettebb pa­naszok hangzanak a közönség köré­ben a szuboticai telefonközpont el­len. Szuboticán egy telefonkapcso­lást kivárni, valóságos idegpróba és a telefonelőfizetők felszólalásai, reklamációi a revizornál, bejelenté­sei a főnökségnél mind hiábavalók. Tiz-tizenöt percig is eltart, mig va- Iaki a kért számot megkapja. Ha aztán a kapcsolás nagynehezen megtörténik és a beszélgetés végez­tével az előfizető újból a központot keresi, hogy uj számot kérjen, ak­kor újabb negyedóra telik el, mig a központ az összekötött két számot szétkapcsolia. Ez a tarthatatlan állapot annál inkább kelt felzúdulást a telefon­előfizetők között, mert a postai ve­zetés az előfizetési feltételeket foly­tonosan súlyosbítja anélkül, hogy az ellenérték biztosítása tekinteté­ben a szükséges intézkedéseket megtenné. Sőt megállapítható, hogy a telefonszolgálat szinte az előfize­tési dijak emelésével és egyéb kö­vetelések szigorításával egyenes arányban rosszabbodik. Maguk az előfizetési dijak is igen magasak. Ha az előfizetői egyik szo­bából a másikba akarja átszereltet­ni a telefont, akkor előre néhány száz dinárt kell lefizetnie. Hav a te­lefonhoz hozzá sem nyúlnak, csak elköltözés folytán az ottmaradt te­lefont az uj bérlő veszi át. ezért át­írás címén 2Q00 dinárt számítanak. Legutóbb pedig azt az újítást talál­ták ki. hogy a telefonnyugtát nem fogják kikézbesiteni. hanem minden­ki köteles az előfizetési dijat lejá­ratkor figyelmeztetés nélkül lefi­zetni. különben három napon belül leszerelik a telfonját. Aki tehát az uj negyedév első, három napján vé­letlenül elfelejti, hogy az előfizetést meg kell újítania, azt szó nélkül megfosztják a telefonjától. Ez a re­form értesülésünk szerint néhány nap múlva már életbelép. Ahelyett tehát, hogy a telefonszolgálatot megjavítanák, olyan rendszabályo­kat alkalmaznak, amelyek a telefon használatát egyre nehezebbé és ké­nyelmetlenebbé teszik. A késedelmes kapcsolás főoka az, hogy nincs elés személyzet. A sze­mélyzethiányt pedig az idézi elő, hogy a telefonhoz alkalmazott kis­asszonyok aránytalanul kis fizetést kapnak. A postafőnökség sürtin hir­det pályázatot telefonszemélyzet felvételére, de soha elég jelentkező nem akad. mert a fizetség sokkal kisebb, mint amennyit a nehéz szol­gálat megkívánna. A meglévő sze­mélyzet nem győzi a ráháruló nagy munkát és ezért kell a telefonelő­fizetőknek annyi mérget nyelniük, mig hívásukra a központ jelentke­zik. A közönség joggal várhatja el, hogy a telefon, ha már használata olyan súlyos anyagi megterheléssel jár. legalább feleljen is meg rendel­tetésének, amely annyi költséget emészt föl. Újból kérik a magyarszinház engedélyezését Egy szuboticai vállalkozó terve — A kormány zópár tok nem ellenzik a magyar színjátszás engedélyezését A jugoszláviai magyar színjátszás régóta vajúdó kérdése újból aktuali­tást nyert azzal a kísérlettel, amely most a Davidovics-kormány támo­gatásával reméli feltámasztani a magyar színházat. Ismeretesek azok a korábbi próbálkozások, amelyek már évek óta folynak a magyar színjátszás engedélyezése érdeké­ben és amelyek mindeddig ered­ménytelenek maradtak. Amig Cseh­szlovákiában és Romániában már évek óta zavartalanul működhetnek a magyar színházak, addig az SHS királyság mindezideig mereven el­zárkózott a magyar színjátszás en­gedélyezése elöl. Emlékezetes, hogy legutóbb egy magyarországi szinígazgató próbált működési engedélyt szerezni és a Pasics-kormánynak akkor legfőbb kifogása az volt, hogy magyar ál­lampolgárnak nem adhat színházi koncessziót. Mikor azután kevéssel később két suboticai jugoszláv ál­lampolgár is próbálkozott az enge­dély megszerzésével, a kormány ezektől is megtagadta az engedélyt. Az uj kormány programmja, amely a teljes állampolgári egyenjogúságot és a nemzetiségekkel való liberális és alkotmányszerü elbánást hirdeti, azt a reményt kelti, hogy ez a kor­mány nem llesz kevésbé liberális fel­fogású a magyar szinház kérdésé­iben sem a csehszlovák vagy a ro­mán kormányoknál és végre meg­adja a magyar színjátszás részére az engedélyt. Ezért egy suboticai vállalkozó, aki már a Pasics-kor­­mány alatt legutóbb kérelmezte a magyar szinház engedélyezését. Két házasság Irta : Baedeker Évek óta nem fordultam meg a szomszédos Z. városban, ahová a múlt héten egy személyesen elinté­zendő családi ügy miatt kellett utaz­nom. A vasúti kupéban egy régi isme­rősömre találtam, akiről a háború óta semmit se hallottam. Gyáros volt. s valamikor nálunk kattogtat­­ta a gépeit, de a telepét még a nagy világhistóriai dátum előtt áthelyez­te Z.-be, ahová szerencsésebb kon­junktúrák csábították. Megörültünk egymással, s beszédbe elegyedtünk a régi jó időkről s a mostani rosz­­szakról. Megkérdeztem tőle, ak­klimatizálta-e magát üzemének az uj helyén, s hogy beváltak-e azok a remények, amelyeket annak az áttelepítéséhez fűzött? A felelet kedvezően hangzott, — Az elköltözésemet nem bán­tam meg — igy nyilatkozott a gyá­ros. —- Mindent újra kellett ugyan kezdenem, de a kezdet nehézségein elég gyorsan és szerencsésen át­estem. Ma már. merem mondani, számitok valamit a piacon, különö­sen amióta társultam egy szakem­berrel. aki elsőrendű erő a bran­­sunkban. Tanácsára uj gépekkel szereltük fel a gyárat, külföldről szerződtettünk drága, de kitűnő elő­­munkást, s egyéb célszerűnek mu­tatkozó ameliorációkat tettünk. Most már jelentékeny, ekszportunk van. most újból ezzel a kérelemmel for­dult az uj kormányhoz. A vállalko­zó, aki jugoszláv állampolgár, a na­pokban már Beográdban járt ebben az ügyben és informálódott illetékes helyen, hogy miképen fogadnák ké­relmét. A kormány részéről egyelőre ugyan semmiféle határozott Ígéretet nem nyert, azonban a tárgyalások folyamán kijelentések hangzottak el. aminek alapján a suboticai vállalko­zó benyújtja kérvényét és minden előkészületet megtesz a magyar szintársulat megszervezésére. Értesülésünk szerint a színház fentartására egy konzorcium ala­kulna, amely elsőrendű, nagy szín­­társulatot szervezne, amely egyidö­­ben a Vajdaság több helyén tartana előadásokat, olymódon, hogy amig Suboticán drámai előadások lenné­nek, addig Somborban vagy Becs­kereken operákat és operetteket játszanának. Érdeklődtünk a suboticai kor mánypártok körében, hogy miképen fogadják a magyar színház enge délyezése érdekében megindult újabb akciót. Úgy a demokrata­pártban, mint a bunyevácok részéről a leghatározottabban kijelentették a »Bácsmegyi Napló« munkatársa előtt, hogy a kormánypártoknak nincs semmi kifogásuk a magyar színház engedélyezése ellen és amennyiben a helyi pártok vélemé­nye e tekintetben irányadó lesz, úgy támogatni fogják a magyarság ezirányu kérelmét. Hangsúlyozzák a kormánypártok részéről, hogy sem­miféle államérdek nem tilthatja a becsületes és csak művészi szempon­— Gratulálok! Nem is tudtam, hogy társa van. És hogyan jön ki vele? Jól férnek össze? — Kitünően, mint két galamb . . . Persze, ha öt-hat év előtt intézte volna hozzám ezt a kérdést, való­­szinüleg másképp feleltem volna ... De. ismétlem, kitünően . .. . Tudja, az ilyen közkereseti társaság sok­ban hasonlít a házas viszonyhoz. Az ember az első Pár esztendőben nem él a legjobban a hitestársával, a két véralkat és jellem nem vág össze, a házasfelek szokásai is kü­lönbözők. s a nevelésük és a világ­nézetük meg éppen nem rokon. Sok az ütközőpont . . . Egy ideig bizony nem értik egymást# gyakran külön­böznek össze, az asszony minden komolyabb ok nélkül sir s a férj kedvetlen; az előbbi olykor válni akar. hazakivánkozik a szüleihez, s az utóbbi is nem egyszer gondol arra. hogy bolond intézmény a há­zasság s hogy — nem muszáj hol­tig együtt maradni. Akárhányszor van békéltetésre szükség, s hol egy jóiéitól öreg rokon, hol egy jóindu­lata pap kénytelen a viszonyuk la­zuló kapcsait egybeforrasztani s a lelkűkre beszélni, hogy legyenek elnézőek egymásnak a hibái iránt. Lassan-lassan. aztán, amint az idő múlik, összemelegednek. kezdik egymást jobban megérteni, az úgy­nevezett »jelenetek« ritkábbakká lesznek, a nő kevesebbet sir sj a férj nem szalad el minduntalan hazul­ról; az egyik kérdésben az egyik enged, a másikban a másik, s végül példás egyetértésben élnek. — mar szeretik is egymást, s ha egyikük meghalna, a másik őszintén megsi­ratná. s nehezen tudna megvigasz­talódni és újból házasságot kötni... A társammal most nagyon jóba’ vagyunk. ... Másnap hazautaztam s a vas­úti kocsiban egy másik ismerősöm­mel kerültem össze. Ez is üzletem­ber volt. — nagykereskedő, akitől röviddel az összeomlás után kaptam körlevelet, amely szerint a Kovács Alajos-céget ezentúl Bartalus Ká­roly urraí társulva Kovács és Bar­talus néven folytatja. A kölcsönös üdvözlés után meg­kérdeztem tőle; — Nos? Hogy’ vált be a dolog? Meg van elégedve a társával? Kovács ur sóhajtott. — Nem mondhatnám. ■— hangzott a kedvetlen válasz. — Semmikép­pen se vagyok elragadtatva ... Ha néhány esztendővel előbb intéz hozzám hasonló kérdést, kedvezőbb feleletet hallott volna . ... De most . . . Tudja, édes uram., ez a dolog, már mint az ilyen társaság sza­kasztott olyan, mint egy házasság, amelyben az ember eleinte mézes heteket.' s ha egy kis szerencséje van. mézes hónapokat (sőt esetleg mézes esztendőt) él. ez idő alatt bőgőnek nézi az eget és angyalnak a fiatal feleségét. Persze fez asz­­szony csak épp annyira angyal, mint amennyire bőgő a mennybol­tozat. De ő. a jó ember, ezt nem tudja. ö. boldog, mert azt hiszi, tokát szem előtt tartó magyar szín­játszás engedélyezését, mert a szín­ház kérdése tisztán kulturális kér­dés és az uj kormány a nemzetisé­gek kulturális jogait semmiképen se kívánja megcsorbitani. A magyar színjátszás egyetlen korlátozása a kormánypártok véleménye szerint csak az volna, hogy a magyar szín­ház működését bizonyos terminusok­hoz kössék. A kormánypártoknak egyébként az a véleményük, hogy ö kormány nem fog nehézségeket gördíteni a magyar színjátszás en­gedélyezése elé. A magyarság, amely az utolsó években már megtanulta, hogy nem lehet optimista, amikor jogainak el­ismeréséről van szó, most bizakodó érdeklődéssel várja a kormány el­határozását. Titokzatos gyermekhuüa Beogradban Az anya otthagyta a holttestet és Szuboticára utazott Beogradból jelentik : Néhány nap­pal ezelőtt a Vojvoda Brana ulica 17. számú házban lakást vett bérbe egy fiatal asszony, aki kisgyermeké-, vei együtt be is költözött és ettől kezdve ki sem mozdult a lakásból. A szomszédok közül senkivel sem érintkezett az asszony és senki sem tudta a kilétét. Tizenhetedikén végre az asszony kiment a lakásból és egye­dül eltávozott, anélkül, hogy azóta visszatérni látták volna. A szomszéd­ság, amikor megtudta a titokzatos el­tűnést, jelentést tett a rendőrségnek. A kiérkezett rendőrtisztviselő a lakás ajtaját nyitva találta és a szobában különös látvány tárult eléje. Az aszta­lon egy febérruhás, összeaszott gyer­mek kihűlt teteme feküdt, mellén egy szentkép, egyik kezében félig elégett viaszgyertya volt. A nyomozás nem tudta megállapítani a titokzatos asz­­szony kilétét, csupán annyi derült ki, hogy augusztus 17 ikén Szuboticára utazott. A rendőrorvosok véleménye szerint a gyermek éhenhalt. A külö­nös asszony után folytatják a nyo­mozást. hogy ez mindig igy lesz. s hogy az ég meg az asszony állandóan igy fog rá mosolyogni,. S ez a mosoly tart is. amig a felesége szépsége, üdesége és egyéb testi erényei le tudják őt bilincselni, s a szeretetre­­méltósága kénes az otthonát szá­mára édessé és kívánatossá tenni*, Csakhogy az újdonság ingere s a frisseség varázsa egyszer csiak: megszűnik, az egyik házasságnál néhány hónap, a másikban pár esz-' tendő múlva, a házasfelek már nem szeretik egymást vakon, már nem tartják egymást tökéleteseknek, észreveszik a másik fél gyengéit, kezdik a szokásait megítélni s a magaviseletét unni. Egymásnak a bámulóiból egymásnak a kritikusai­vá lesznek. Az asszony napról-nap­ra elégedetlenebb s a férj mind több időt tölt a klubban meg a kávéház­ban. Legjobban szeretnének elválni* s végül mégis együtt maradnak, mert az anyagi érdekeik igy kíván­ják. s a számításukat jobban talál­ják meg. ha kitartanak egymás mellett. Mélyet sóhajtott s busán nézett maga elé. Ezenközben a vonatom berobo­gott a pályaházba, s én búcsút vet­tem a Kovács és Baríalus-cég bel­tagjától. így történt, hogy mire rövid uta­zásomból hazaértem, nemcsak azt tudtam meg. hogy a két ismerősöm minő viszonyban van az üzlettársá­val. de azt is. hogy hogy’ él a 'fele­ségével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom