Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-17 / 224. szám
2. bacsmegyei naplö A Radics-párt nem kíván vezetőállást a szuhoticai közigazgatásban — Dr. Evetovics párttitkár nyilatkozata — A »Hírlap« csütörtöki számában *A Radics-párt főtitkára Szuboticára jön« főcímmel és »Radicsćk 140 helyet követelnek a. szaboticai kibővített tanácsban« alcímmel feltűnést keltő cikket irt. amelyben a Radicspárt helyi aspirációival kapcsolatban többek közt szószerint a következőket irta: Amint értesülünk, csütörtökön Krnjevics, a Radics-párt főtitkára Szuboticára jön és ez alkalommal fog szóba kerülni a szaboticai Radics-pártiak követelése. Beavatott helyről azt az értesülést kapta a »Hírlap« munkatársa, hogy ű Radics-várt a szaboticai kiszélesített városi tanácsban a bunvevác-sokácok által igényeit tanácstagok számának les-, alább a felét követeli masának. Ez körülbelü száznegyven tagot jelent. A »Hirlap« abszurd »értesülésére« a »Bácsmegyei Napló« ugyancsak csütörtöki számában megállapította, hogy valótlanok azok a hírek, amelyek a Radics-párt hegemóniára törekvéséről szólnak és cikkünkben szószerint ezeket irtuk: Nélkülöz minden alapot az a hir. mintha a Radics-párt a kiszélesített tanácsban száznegyven tassásot követelne a inasa részére, sőt ezidőszerint a pártnak itt sincs semmiféle aspirációja. Valószínű, hogy a tisztviselők kinevezésénél 'és a szuboticai kiszélesített tanács kinevezésénél a kormány biztosítani fosla a megfelelő számú helyet a Radics-vártnak. A Radics-párt körében egyébként arról sem tudnak, hogy Krnjevics fótit kár csütörtökön Szub'oticára érkezik. -Ezekre a megállapításainkra a »Hirlap.« ahelyett, hogy belátta volna tévedését, amellyel a kétszáz tagú kiszélesített tanácsban 140 helyet akart biztosítani a Radics-pártnak, szombatra egy »hivatalos cáfolatot« szerzett állítólag a Radicspárt vezetőségétől, amelyben mindössze a következőket »cáfolja«: »Teljesen légből kapott a nevezett lapnak az értesülése, hogy a szuboticai szervezet elállt voina eredeti követeléseitől és nem kíván a Radics-párt számára helyet a kiszélesített tanácsban. A Radics-párt fentartja magának azt a jogot. hogy úgy a kiszélesített városi tanácsban, mint több fontos közigazgatási hivatalban a maga embereit helyezze el. Ami a, Radics-párt egyik vezetőiének Krnjevicsnek a Szubotieára vaió jövetelét illeti, az valóban aktuális volt. a képviselő elfoglaltsága miatt azonban egyelőre halasztást szenvedett.« A »hivatalos cáfolat« tehát nem cáfol, hanem bizonyít. Mi csütörtöki számunkban az.t irtuk: nem igaz. hogy a Radics-párt száznegyven tagságot követel a kiszélesített tanácsban. Ennek ellenkezőjét a cáfolat nem állítja. Azt pedig mi is megírtuk. hogy úgy a tisztviselők kinevezésénél. mint a kiszélesített tanácsban a kormány biztosítani fogja a megfelelő számú helyet Radicséknak. Azt az állításunkat pedig, hogy Krnjevics nem jön Szubotieára, a »hivatalos cáfolat« kénytelen megerősiteni. Hogy mennyire alaptalan a hivatalosnak feltütetett cáfolat, arra a legjellemzőbb dr. Evetovics Mátyás gimnáziumi tanárnak, a Radics-párt szuboticai járási Szervezeti titkárának — abban is téved a Hírlap, hogy Kopunovics Lujo a szervezet titkára —. az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozata, amely teljesen megerősíti a »Bácsmegyei Napló« állitásait. Evetovics dr. a, következőket mondotta ugyanis munkatársunknak : — A Radics-párt nem követel száznegyven helyet a szuboticai kiszélesített tanácsban. A szuboticai pártszervezet amely elég erősnek érzi magát a többi pártok mellett is, csupán azt kérte a horvát köztársasági parasztoárt zagrebi központi vezetőségétől, hogy igyekezzék a párt részére ötven helyet biztosítani a szuboücai kiszélesített tanácsban. A szuboíicai járási szervezet felhívta ugyanis a köri és kültelki szervezeteket. hogy jelöljenek 5—5 embert a kiszélesített tanácsba és igy terjesztettük elő ötven tagságra való jelölteinket. Igaz ugyan, hogy csak azok a pártok tarthatnak igényt a közgyűlésen való részvételre, akik a legutóbbi választásokon már resztvettek, mi pedig Szuboticán még nem szerepeltünk önálló listával, de azért megkíséreljük bizalmi embereink elhelyezését a kibővített tanácsban. — A közigazgatási tisztviselői állásokra nézve nincsenek határozott követléseink és teljesn fedi a tényeket a »Bacsmegyei Naplódnak az az állítása-, hogy a tisztviselői kinevezéseket a Radics-párt helyi szervezete a három kormányzópártra bízza. Mindössze1 szeretnénk egy helyet a rendőrségen és egyet a városi tanácsban, magasabb állásra azonban nem reflektálunk. Ezenkívül még a szuboíicai választói! kerület községeinek egyharmad részében a jegyzői állásokat is a magunk részére igyekszünk megszerezni. A kiszélesített tanács kinevezésének ugyan elvi ellenségei vagyunk. azonban mégis akarjuk, hogy pártunk is képviselve legyen a városi közigazgatásban. Mussolini oroszlánja: Ralia! — Kiküldött tudósítónktól — Róma, 1924. augusztus Amint a gyorsvonat százkilométeres sebességgel vágtat befelé Itáliába, az utas előtt lassanként kibontakozik a legújabb olasz történelem, mely a közeli években zajlott le. A történelmet »márvány« táblára róják. Előbb azonban hamar rongyolódó újságpapírra írják. Még előbb pedig az uccák falaira. Itt minden fálragasz-íilalom ellenére is ezeken látjuk az elviharzott küzdelmeket, akár a föld alól kiásott évezredes latin városban, Porhpeiben. A föliratek, melyeket fehér krétával, vörös téglával, korommal, üvegdarabokkal és kövekkel mázoltak, véstek, karcoltak föl a falakra, egy titánt válító* tási küzdelem emlékeit idézik eiém évek múltán is, hiába mosta őkét íiz cső, hiába égette, pörkölte az afrikai hőség. Az arányok nagyok. A betűk néha akkorák, mint egy ember, néha pedig akkorák, mint egy lovásszobor, Ferrara felé a vonatablakból kihajolva, rám kiáltanak a kátrányos betűk: Mussolini__ a női! Bolognában a falak annyira tele vannak fölirással, az egyetemi hallgatók jóvoltából, hogy még a San Giovannitemplom falán is izzik a harc. Studenti universitéri inserivete vi ncV gruppo inperialista W. il nacionalismo! Firenzében egy óriási pompéji-vórös téglafalon ez az egyetlen; regényes, szenvedélyes jelmondat ordít az utasra: Mussolini___ 0 la mortc! Emlékek, régi. emlékek, de mindenütt az ő nőve s az emberek ajkán is ez a szó hallatszik, bájos dicsérettel, vagy lázas gánccsal kapcsolatban. Utitársam, egy turini mérnök, ki egyetlen fiát vesztette el a háborúban, már nem fiatalon is résztvett a murcia su Romában s színesen beszéli ei mit élt át, azon az éjszakán, mikor minden kockán forgott. Egy firenzei téren kis gyér fmekek aglovinezzát éneklik, a legnép szeriibb fascista-himnuszt. A villamoskalauz siet megjegyezni, hogy ez nem az ő daluk s ma már csak a gyerme kék dalolják. Ez a mai Olaszország képe. Kiki a maga módján politizál jobbra, vagy balra, de a dolgok tengelye, sarkpontja még mindig kormány elnök. Türr tábornok házánál Türr Stefánia, akit fölkeresek Firenzében, az Arno túlsó partján, a Piazza di San Spiritoi lakásában, szintén róla beszél. A magyar-olasz tábornok leánya egy kétemeletes palotában lakik, melynek kapuját fölülről nyitja ki a szobalány. Lenn a Szentiélek-téren hatalmas »leander«-bokrok, nagylevelü banán-pálmák lengenek a záporzó fényben. A szobában Türr István tábornok berámázott képét látom a falon, a nagyszakállu hőst s a nápolyi zászló fotográfiáját, melyet régi tusákban golyók lyukasztottak át és tűz pörkölt. Egy könyvtár is van itt, csupa magyar, könyv, a tábornok bibliotékája, Kossuth Lajos: »Irataim az emigrációból, a szabadságharc története.« Türr Stefánia ezt mondja: — Mussolinit régóta személyesen ismerem. Mi, kik itt élünk, tudjuk, hogy a Maíteotti-ügyet kizáróan a fascisták közé betolakodott agent-provokatörök idézték elő, hogy a nemzeti gondolatot elgáncsolják. Minden fascista elitéli ezt a gyilkosságot. Semmiféle politikai kedélyhullámzás nem feledteti el az olaszokkal, hogy milyen napokat éltek át itt Firenzében és egész Olaszországban, mielőtt Mussolini megérkezett volna. Testvérháboru küszöbén álltunk s az uccákon torlaszok emelkedtek. Akkor jött ő hatalmas tömegek élén, hogy megmentse egész Európát a bolsevizmustól. — Azóta három éves gyermekek, fiuk és kislányok büszkén hordják a feketeinget, mégi grófok és hercegek is a frakk plasztrónja alatt. Mussolininak egy nagy erőssége veit és van, amit nekem is gyakran hangoztatott: ismeri a törsipget, kitűnő lélekbúvár.. Gondolkozva beszél, gondolkozás közben születnek meg sugalmas mondatai. A ki rályi ház is nagyon kedveli öt. Múltkor az anyakirálynő sajátkezű írásával levelet irt neki. Mussolini, mint családapa — Három gyermeke van, kik anyjukkal együtt Milanóban élnek. Legidősebb gyermeke leány, Eddának hívják, az a iegcsintalanabb. ö örökölte apja arcát, szemét és nagy vérmérsékletét. Két kisebbik gyermeke Vittorio és Bruno, fiú. Kevesen tudják a mostani kormányelnökről, hogy .valaha, mikor még néni kormányozta Itáliát, neki is volt egy kalandja a vasúti sorompónál. Gépkocsijával nekiment a leengedett sorompónak, mert nem akart várni. Azóta csodálatos önuralomra tett szert. Hajnaltól éjfélig dolgozik. Hét dolgot intéz egyszerre, sokfelé szóródó, mindig éber figyelemmel, Legutóbb akkor találkoztam vele, amikor fiam Amerikába készült cs én támogatást kértem. Kedélyesen csevegett, mikor egyszerre fölugrott a telefonhoz rohant és igy mentegetőzött: »Bocsánatot kérek, haza kell telefonálnom, megkérdezem, hogy kapott-e ma az oroszlánom reggelit. Attól tartok hogy <iz oroszlánom azóta megette u szobalányt«---Itt Rómában is sokat emlegetik Mussolini oroszlánját. Sehol másutt nem értenék meg ezt a szenvedélyt, hogy egy miniszterelnök a dühös ellenzék mellett külön oroszlánt is tartson magának. D? ez a föld latin, még mindig romantikus- és talán a régi áilatmesék folytán, melyek itt még mindig eleven valóságké'-: hatnak, talán a nép szin-játszó hajlama miatt, az emberek közeli és közvetlen kapcsolatban élnek alsóbbrendű testvéreikkel, az állatokkal. Rómában annyi a kövér, gyönyörű macska, hogy esténként Trajanus császár fóruma csillog a zöld macskaszemekből. A Capitcliúm 1924 aagusztus 17. előtt még mindig itt sétál, Romulus és Remus szoptató dajkája, a farkas, egy szűk kis ketrecben és bár pokolian melege van és lihegve nyelvel, nem felejti el, hogy ő a jelképes állami farkas és »reprezentál«. Mussolini oroszlánja Egy forró, sirokkós reggelen, korán, mikor még elviselhető a hőség, elsétáltam a Borghcse-kertbc, melynek mélyén a római Giardino-Zoologico terül el. Olyan állatkert, mint a budapesti, külsőleg is nagyon hasonlít hozzá és nem gazdagabb. Most minden nevezetessége az, hogy itt látható Mussolini oroszlánja, melyet hírneves gazdája a politikai viharok kezdetén az állatkertnek adott át megőrzésre, hogy meg ne egye a szobalányát és esetleg őt magát. Öreg őr vezet a nevezetes vasrácsokkal kerített ketrechez, melyben három kölyökoroszlán játszadozik. Mát messziről kiabál: — Italia, Italia. így hívják Mussolini nőstény oroszlánját. Italia érti a nevét, látszik, hogy azelőtt úri nevelést kapott s gazdája perzsaszőnyegjein hentergett. Kezesen a rácshoz jön, odadörgöli kedves, zsömlyeszin pofáját és dorombol, mint egy veszedelmes cica. — Két hónappal ezelőtt hozták ide — magyarázza az ősz talián — a kegyel-' mes ur, maga hozta ide, de azért az ő tulajdona. Tessék nézni ezt a táblát. A ketrecen fehér zománcos tábla, rajta nagy fekete betűk: Leonessa »Italia^ propneta di S. E. Mussolini. — És hogy viseli magát »Italia?« 1 — Jól, nagyon jól. Nincs rá semmi panasz. ■ I — Nem harap? — Dehogy, hiszen csali hat hónapos* féléves. A kegyelmes ur szopós korában vatte egy cirkuszban. Aztán sok volt a dolga és ide adta, kosztba. — Mit kap enni? ,f — Mindennap friss csikóhüst — Kát ez a másik kettő? — Ez az állatkerté. A pajtásai. Ezek Icsak négy hónaposak. A három oroszlán között a ketrecben hever egy furcsa állat is: egy kis drótszőrű kutyus. — {v\it keres itt ez a kutyus? — kérdezem. — Italia nevelőanyja. — Hogy-hogy? — Ez szoptatta, mikor kicsi volt. Past ore, Past ore, — hívja a kutyát. Azóta nagyon megkedvelték egymást. Italia nem bir megválni tőle, sohasem bántja, megvédi a többiektől! Italia há< lás. Ott, ahol valamikor Romulus és Remus farkastejet szopott, most egy oroszlán kutyatejen nevelődött. — A kegyelmes ur —■ mondja a szolga, — majdnem mindennap eljön ide, hogy meglátogassa Itáliát. Ha nem jöhet, telefonon érdeklődik iránta. Tegnap nem volt itt, tegnapelőtt sem. Mussolini az állatkertbca Nem is csoda. Soha sem volt ilyen izzó, viharos nyár a miniszterelnöki palotában, a Piazza Coloimán. Ma azonban szerencsénk van. Fél kilenckor az állatkert előtt megáll egy gépkocsi s abból kiszáll Italia miniszterelnöke. Benita Mussolini, oldalán egy alacsony fiatalemberre!, a titkárjával. Mussolini a Matteotti-ügy óta Rómában lakik, a Piazza Barberini közelében, a Tittoni- palota lakosztályait bérli. Most nem mutatkozik a tömeg előtt, mint régebben, nem lovagol végig a Via Nazionalen. Reggel vív, aztán meglátogatja az oroszlánját. Az olasz kormányelnök sok arcképét láttam a római kirakatokban, fascista ingbem karján az oroszlánnal is, kürtőkalapban és szalonkabátban, de a fotográfiák csak hiányos fogalmat adhatnak róla, mert a szemek az arcképeken nem élnek. Mindenekelőtt szemei ragadjak meg a nézőt s gyors mozdulatai. Arca sápadt, szinte betegesen halvány, az
