Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-12 / 219. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 12. CIRKUSZ • B* Hátbizony János kí ő?; Hol találkoztam vele először?, Mikor látom maid utoljára? Nem tudom. De a bölcsőmnél már ott volt, ott volt a születésem percében, mikor az Idő mélységéből kiléptem a Világra, évezredek ködgomolyán keresz­tül, ismeretlen Erő az ismeretlen Sötét­ségben. És mikor kinyitottam szemeim és kö­rülnéztem az ismeretlenben, ő állt ott bölcsőm mellett és gratulált a szüleim­nek. Nekerm is gratulált ahhoz, hogy megszülettem. Azt mondta nekem, öcsém. Nekeftn, aki á' végtelen szférákból érkeztem, örök­­eletü szellemek társaságából. Szervusz, öcsém, azt mondta, nagyra nőj). Úgy beszélt hozzám, úgy üdvözölt Születésem alkalmából, mintha valami kitüntetés ért volna, amit szorgalmas munkával, példás magaviselettel érde­meltem meg. Persze, némi fölénnyel is, mint olyan ember, aki már többre vitte, mint én, de jóakarattal azért, mintha azt akarná mondani, hogy ez már vala­mi, kezdetnek mindenesetre biztató, hogy megszülettem. Valahogy csak el kell kezdeni az embernek kérem. Ma­napság igyekezni kell, ha az ember va­jamire vinni akarja, tessék elhinni. Min­denesetre jó, ha az ember előbb meg­születik. Enélkül nem jut messzire senki ä mai világban. Körülbelül ennyit fejez ki a viselke­dése. Aztán megállapítja, hogy a fülem egészen az apámé, az orromat mintha az anyámból vágták volna ki. Tessék elhinni, jelenti ki, azt sohase lehet tudni, mi lesz egy gyerekből idő­vel. De az már igaz, hogy a jó ecet ko­rán savanyaodik. Bár az ember olyat is hall, kérem, hogy egészen hitvány gyerekből na­gyon derék ember válik. Mit lehet azt előre tudni, kérem? Hátbizony Kovács ui, Akárki^ ur, a nevét nem tudom, nem emlékszem rá, elfelejtettem, pedig nagyon- sokszor be­mutatkozott már, mindenütt találkoztam Vele, ebédnél, vacsorán, gőzhajón, vas­úton, színházban, lóversenyen, háború­ban és békében, kávéházban és villamo­son. Elfelejtettem, mert mindig 'és min­denütt vele találkozom és őneki mind­egy; ő hajlandó ezerszer is bemutatkoz­ni. Fekete bajusza van és egyenes orra. Mindig barátságos volt hozzám, leg­többször ő szólított meg. És nem lehet belekapaszkodni, mindig arról beszél, amiről szó van és igazat mond. öt min­den helyzet, amiben találkozhattunk, egyformán érdekli. Mikor megszülettem, a születésről beszélt, mikor vonaton ta­lálkoztunk, a vasútról, temetésen a ha­lálról, kiállításon a képekről. Vitatkozni nem igen lehet, mert amit ezekről a dolgokról elmond, a legfris­sebb és lcgkipróbáltabb bölcsesség. Kö­zépkorban lévő férfi, aki már minden­ről tud valamit. Nem történhetik semmi, amiről ne volna megjegyzése, őt nem lepi meg a fejlődés, mert ő számított rá, nincs, amin csodálkozzék. Hűségesen végigkísért az életemen, nem' tolakodott, nem! keresett fel, nem járt utánam, de mindig ott volt. Nem tudom, miiért szeret, mi a véleménye ró­lam, hiszen minden, amit eddig hallha­tott tőlejng annyi volt, hogy bizony, bi­­zony, vagy igaza van, nagyon is úgy van, ahogy mondja, már az igaz. Most is itt ül és megjegyzi, hogy az oizony szép dolog, ha az embernek te­hetsége van az íráshoz. Dehát az, úgy Játszik, velesziiletik az emberrel. Már az igaz. Ott lesz a halálos ágyamnál is. Hoz­zátartozóimat meg fogja nyugtatni, hogy nekem talán jobb Így. Legalább megszűnnek a szenvedéseim. Az is valami. Igaza lesz neki. Kicsoda ő? Hol találkoztam vele először? Hová bújjak előle? Egyszer majd megpróbálom leírni. Ta­lán majd megszabadulok tőle. Vagy be­leélem magam a leikébe egészen és az­tán összepasszolunk majd, jól fogom érezni magam a társaságában. Lesz, ahogy lesz. Hátbizony, A pécsi honvédtörvényszék most ké­szítette el vádiratát az 1918 május 20-án Pécsett lefolyt véres katonai lá­zadás tettesei ellen. A Magyarországod nagy érdeklődéssel várt főtárgyalást az ősszel tartják meg. Hat év múltán ke­rül biróság elé az első magyar katonai zendülés ügye, de a véres eseményeket követő napokban már tizenhárom statá­­riális utón elitéit katonai vádlottat kivé­geztek Pécsett. Sem a katonai lázadás­ról sem az azt követő hadbirósági íté­letekről annak idején egy szót sem ír­hattak a lapok és igy nem érdektelen most vázolni a véres • események lefo­lyását, amelyeknek a háború forgatagá­nak szeszélyes akaratából közeli szem­lélőjének kellett lennem. Bácskai bakák csinálták az első magyar katonai for­radalmat A háború alatt az újvidéki cs. és kir. 6. gyalogezred pótzászlóalja Pécsett teljesített szolgálatot. A bácskai fiukból álló ezred 1918 május 19-én, pünkösd­vasárnap délután még népünnepélyt ren­dezett a Mecsek kies fekvésű fensikján: a Tettyén és a késő esti tűzijáték rob­bantó rakétái mellett még senki se gon­dolt arra, hogy másnap véres hajnalra ébred a város és Mannlicher-fegyverek éles töltényeinek puffogásától meg gép­fegyver-tűdtől lesznek hangosak' a bel­város uccái. Május 20-án, pünkösd másnapján reg­gel tört ki a lázadás. Az újvidéki 6. gyalogezred legénysége az Irányi Dá­­r.iel-téri barakkokban volt elhelyezve. A legénység' már régebben elégedetlen volt az élelmezéssel és a menetszáza­dokba való beosztásnál állítólag köve­tett igazságtalan rendszerrel és ezen a reggelen egy véletlenből kirobbant a lá­zadás, Molnár Sándor tartalékos had­nagy egy jelentéktelen parancsot adott a barakk-tábor udvarán sorakozó le­génységnek, aminek teljesítését azonban a katonák megtagadták. A fiatal had­nagy ekkor erélyesebb rendszabályok­hoz akart fordulni, erre azonban már nem került a sor, mert eldördült az első fegyver és Molnár Sándor hadnagy hol-9 tan terült el. A következő percben már úgy a ba-1 rakk-tábor legénysége, mint a közeli | laktanyában elhelyezett hatos menet- í Hátbizony János bólint erre az utolsó megjegyzésemre és megjegyzi, hogy na­gyon jól mondom; mert úgy még soha­se volt, hogy sehogy se lett volna. Na ugy-e? Hátbizony János — idézlek! Karinthy Frigyes századok fellázadtak és megrohamozva a íegyverraktárakat, felfegyverezték ma­gukat. A lázadás az első percekben tel­jesen szervezetlennek látszott. A zen­­dülő katonák tizenöt-húszas csoportok­ban széledtek el a laktanya előtt és a barakk-táborral szemben levő városi bérházban elhelyezett 19. honvéd pót­zászlóalj irodájából az ablaknál állva tisztán hallottuk, amint a zendülő fegy­veres csoportok tétován tanácskoztak egymással arról, hogy hova menjenek és mit kezdjenek. A pánik mégis már az első pillanatban leírhatatlan volt és a 6. gyalogezred tisztjei futva menekül­­lek! a laktanyából. Többen a 19. hon­­védpótzászlóal] hivatalainak elbarriká­dozott kapuján kértek bebocsátást és sietve öltöttek fel a tiszti blúz helyett legénységi zubbonyt, hogy a lázadók fel ne ismerjék bennük a tisztet. Nagy­részt ezzel magyarázható, hogy e szer­vezetlen lázadók néhány perc alatt mint­egy kétezer főre szaporodtak, nem egy | újoncot fegyveresen kényszerítve arra. hogy résztvegyenek a zendülésben. Uccal harc a belvárosban A lázadók a forradalmat és a békét éltetve lövöldözve vonultak végig a vá­roson és az első meglepődés dermedi tétlenségében megszállták a postaigaz­gatóság palotáját és a főpályaudvart. Ekkor azonban Lipner Ödön tábornok városparancsnok, Holly Ferenc ezredes, a nemrég hadgyakorlaton agyonlőtt Riffl Sándor alezredes, a pécsi honvéd hadapródiskola parancsnoka már min­den intézkedést megtettek a lázadás le­verésére. Tomics ezredest, a 6. gyalog­ezred parancsnokát nem találták meg sehol. Néhány perc alatt mozgósították a 19. honvéd gyalogezrednek már har­ciasán felszerelt menetszázadait és reggel kilenc órakor már megkezdődött az uccai harc. A derűs tavaszi napon pünkösdi misére igyekvő emberek futva menekültek ‘fedél alá és néhány perc alatt a kihalt uccákon elhangzó kom­mandók és fegyver-ropogás a hadszín­térhez tették! hasonlóvá a csendes me­­csekalji városi A katonai parancsnok­ság a városháza épületében levő gyógy­szertárban rendezkedtek be és onnan mentek a telefonparancsok és a jelen­tések a honvédelmi és a hadügyminisz­tériumba. A leifegyverzett honvédek rajvonalba fejlődve vették fel a harcot a lázadó kö­zös ezredbeliekkel. A postaépületet és a főpályaudvart egy órai kemény harc után vették vissza a lázadóktól, a leg­súlyosabb harc azonban a 6. gyalogez­red Irányi Dániel-téri barakkjai körül fejlődött ki. Itt voltak a békét követelő zendülők a legelszántabbak és a leveré­sükre kirendelt honvédek csak lépésről­­lépésre haladhattak előre. Formális üt­közet fejlődőt itt a széles téren és a honvédpótzászlóalj másodemeleti abla­kaiban, valamint a szemben levő iöreál­­iskola csillagvizsgáló tornyában gép­fegyverek kattogtak. A lázadók eleinte tartózkodtak a vér­ontástól és békésen figyelmeztették az uccákon járó polgárt egyéneket a ve­szedelemre, azonban a gépfegyver-tüzre már ők is rohamozással és puskatüzzel, feleltek és csakhamar véres harc fejlő­dött, amelynek rengeteg sebesültje és néhány halottja is volt A túlerő és a gépfegyvertiiz azonban hátrálásra kény­­szeritette a lázadókat, akik a közeli ka-i tolikus temetőbe menekültek. Délfelé már megtisztították az Irányi Dániel-te­­ret, azonban a temetőben még véres harc dúlt, addig a zendülők innen is el nem menekültek kisebb csapatokban Villány—Mohács irányában. Fellázadnak a bányászok A városban már közvetlenül levere­­tés előtt állott a lázadás, amikor a kö­rülbelül egy órányi távolságra levő Pécs-bányatcíepen a munkásság csatla­kozott a forradalomhoz. A bányászok katonai parancsnokság alá rendelve dol­goztak és már régebben elégedetlenek voltak a katonai elbánás miatt. A láza­dás hírére elhatározták, hogy a zendüiő katonák pártjára állanak és egy cso­portjuk be is vonult a városba, hogy a külvárosi temetőben harcoló lázadókav fegyveresen támogassák. Ugyanekkor a lázadók kiszabadították a Pécs-bányatelepen a bányász-század fogdájában fegyelmi büntetésüket iöltő -bányamunkásokat, majd a katonai pa­­jrancsnokság elé vonulva, ott eifogtátc Herzsenyi Zsombor honvédalezredest és Meiszner Miklós századost, akiket magukkal hurcoltak. A Szent János-kut­­nál azonban útjukat állta a leverésükre kiküldött honvédség és ezt látva, a kút előtt kivégezték a két tsztet. Ezután el menekültek a lázadó bányászok is és mire a kora délutáni órákban Siklósról,­­Mohácsró, Oszijekről és Budapestről megérkeztek a katonai erősítések, az első forradalmat már teljesen leverték. Tizenhárom kivégzés___ Másnap, 1918 május 21-én már mü ködni kezdett Pécsett a hadbíróság. A lázadásnak többszáz vádlottja volt és heteken keresztül négy különböző Had­bíróság hozta a statáriáiis ítéleteket a lázadók ellen. A vádlottak túlnyomó többségét fel kellett menteni, mert bebi­zonyosodott, hogy kényszer hatása alatt fogtak fegyvert vagy belesodród­tak a véres eseményekbe. Mégis igea sok vádlottat Ítéltek súlyos börtönre és három hét alatt tizenhárom halálos ite■> letet hoztak. A halálraítélteket, — vala­mennyien bácskai földmivelők és egv önkéntes — az ítélethozatal után egy órával már kivégezték. Negyed órát ad­tak nekik, hogy családtagjaiktól bu csuzzanak és azután megindult a ször­nyű kivégzési négyszög a vesztőhely felé. Középen a halálraítélt papjával, körül négyoldalt négy szakasz fegyve rés katona. Valahol távolabb pedig sok vigasztaló ember között mindig egy zo­kogó, őrjöngő, áléit asszony: a halálra­ítélt anyja, vagy felesége.... Az első kivégzés még nyilvános vol A lóversenytéren hatalmas tömeg várta az első négy halálraítéltet. Rengeteg asszony vérre szomjazó hisztérikus kí­váncsisággal. És négy hullaszállító kocsi ott a még élő Halálraítéltek szeme elő'. A negyediknek — egy nagy ezüst vU tézségl éremmel kitüntetett bácskai sza k&szvczető volt — végig kellett nézni az első három kivégzést. A halálraítélt­nek bekötötték a szemét, letérdelt és egy szakasz bosnyák katona kard-jel-Uj egészségi intézmények a Vajdaságban PoükHmkák épülnek az elemi iskolák mellett A novisadi egészségügyi főnökség intenzív munkája és széleskörű pro­gramja alapján rohamosan szaporodik a Vajdaságban az állami egészségügyi in­tézmények száma. A gyermekvédelemre különösen fokozott figyelmet fordítanak : illetékes körök és a tervbevett pro­gramnak egyik fontos pontja, hogy az iskolák mellé poliklinikákat építsenek. A terv alapján — mint értesülünk — még ebben a hónapban először Novi­­sadon és Suboticán poliklinikákat állí­tanak fel az elemi iskolák számára. A poliklinikák fabarakjait Németország szállította a jóvátéteü számlára, azokat még ebben a hónapban berendezik és szeptember 1-én megnyitják, \igii, hogy a suboticai és novisadi elemi iskolák növendékei az uj tanévtől kezdve állandó orvosi felügyelet mellett lesznek. A gyer­mekek gyógykezelését állandó szak­orvosok és külön e célra kiképezett ápolónők látják el. Mint ismeretes, Módoson rövid idő­vel ezelőtt, már megnyílt a Vajdaság egyetlen elmegyógyintézete, amelyet a zsombolyai kórház berendezésével sze­reltek fel. Itt egyelőre csak ötven gyó­gyítható elmebeteg nyer elhelyezést a beogradi, noviszadi és becskereki kór­házak megfigyelő osztályából, a kórhá­zat azonban rövidesen százhúsz beteg befogadására bővitik ki. Ezenkívül szep­temberben megnyitják a kovini nagy elmegyógyintézetet is, ahol a régi ka­szárnyák hét pavilonjában 5—600 be­teget lehet elhelyezni. A noviszadi uj modern egészségügyi palota is már elkészült, amelynek be­rendezési munkálatai is serényen foly­nak. A palotát novemberben nyitják meg. Az ünnepélyes megnyitáson Reich­­mann tanár, a Népszövetség higiéniai osztályának titkára is részt fog venni. A pécsi véres pünkösd A volt újvidéki 6-ik gyalogezred 1918 május 20-iki lázadása A magyar honvédtorvésiyszék szeptemberiben tárgyalja a katonai zendülés künporéí

Next

/
Oldalképek
Tartalom