Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-13 / 189. szám
2. oldal. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ fC24 július !3. Forradalom Bolíviában Brazíliában tovább terjed a lázadás Rio de Janeiróbó! jelentik: Sao Paolo-állarn hasonnevű fővárosa mese mindig a fölkelők kezében van. Az uccákat holttestek borítják. A városban élelmiszerhiány van. Mire jár. hogy Rio Grande és Paranaáilamok csatlakoztak a mozgalomhoz. A sao oaoloi kormányt megbuktat iák. A lorradalini Junta kerekedett felül és Randa tábornok alakított ideiglenes kormányt. Sao Paoló-ból érkező kormányjelentések szerint ezzel szemben az elnöki épület és az üzleti negyed a kormánycsapatok kezében maradt. A felkelők körül vannak zárva és előreláthatólag nem sokáig bírják az ellentáilást. Washingtoni jelentés szerint Bolíviában is forradalom tört ki. Amiről megfeledkeztek A Saiubatica—bajai vasútvonal megnyitása A magvar-jugosziáv tárgyalások folytatását, mint megírtuk, az őszig elhalasztották s a két ország delegátusai csak szeptemberben ülnek össze újabb tanácskozásra. A delegációk eredményes munkát végeztek, bár a tárgyalások feltűnő lassan haladtak előre. Az eddigi tárgyalásokon, úgy látszik, rém kertit szóba a szubotica—bajai vasútvonal megnyitása, holott ez a használaton kivül helyezett vasútvonal drága és költséges szimbóluma annak, hogy a két ország közt még nincs normális szomszédi viszony. Azt, hogy a két szomszéd ország megengedheti, hogy három fontos érintkezési ponton megépített és felszerelt vasúti vonalak maradjanak használaton kivül, Idestova három esztendeje, hogy a Szuboticr—bajai vonal használaton kívül van, s ha három esztendeig igy maradhatott, bizonyára abból sem lenne különösebb baj, ha még három, vagy hat hónapig nem közlekednének ezen az útvonalon vasúti kocsik. Minthogy józan ésszel bajos feltételezni, hogy ez a vasútvonal a kereskedelmi szerződés véglegezése után is zárva marad, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az S. H. S. királyság közgazdaságának az az érdeke, hogy a bajai vonalon még lehetőleg szeptenber előtt, s ne valamikor novemberben, decemberben induljon meg a forgalom. Ennek a vasút; vonalnak íz S. It S. királyságra nézve az a fontossága, hogy j ha ez nyitva van, Felsőbácska és Bánál jis érezted az olcsóbb dunai szállítás »előnyeit. Németország, Ausztria és Ma- Igyarország a Dunán szállíthatja az árut íBujáig s Szuboticáig csak 60 km.-es Izsép község Fent fekszik Bars iiya kellős közepén, jámbor nazarénus és kálvinista magyarok lak- _ iák. akik között most egy uj vallás j terjed. Megalakult a csillagimádók í szektája. 1 Barátságos arcú magyar emberi kalauzol az uj vallás megalapítójához. Szűcs Tamáshoz, akinek szerény hajlékában emelték fel az imaházat is. Szűcs Tamás derék, szélesváilu magyar, inkább vidéki földesurnak mint prófét'nak gondolná az idegen. Éppen egy szénásszekér körül foglalatoskodott, amikor beléptünk az udvarra. Hátul fehérre meszelt kis ház áll. az ajtó felett tábla, ezzel a felírással: Vis3za a természethez! A mosolygó arcú apostol igen megörvendett, amikor az uj vallás iránt érdeklődtem. — A mi hitünknek — mondta —• tulajdonképpen nincs is neve, mi a természetet imádjuk és ennek semmi köze sincs a földi és emberi dől- j gokhoz. Talán legjobban igy nevez-? hetném: a csillagok imddása. Mk api égitesteket csodáljuk — jelentetne' ki mély meggyőződéssel és bevezetett a kis imaházba. Egyszerű, fehérre meszelt szoba, körül fapadok, a középen szószék. Ennyi az egész. — Az igazságot keressük — magyarázott tovább Szűcs — és a természet szabályai szerint akarunk élni. Emiatt nézeteltérések vannak közöttünk, mert például a János só-* vasúti ut van. A fuvarköltségek tehát jelentékenyen olcsóbbak, mint a mostani drága vasúti fuvar mellett. Akkor, amikor a Vajdaság kereskedelmét az óriási adóterhek a tönkreíevéssel fenyegetik, joggal lehet elvárni, hogy a kormány, amely áldozatot kivan a Vajdaságtól, hasson oda, hogy olyan időben nyissák meg a vasutat, amikor még a dunai szállítás nem szünetel, amikor tehái valami előny is származik gorom a szelet, imádja és az asszonyok legtöbbje az ő párt án áll. De azért jói megférünk egymással. — És a nap. meg a hold? — vetettem közbe — mire Így válaszolt: — Ez már teljesen egyéni, kinek kinek a belső, személyes ügye, ebbe én nem avatkozhatom bele. A szomszédunk az napitnddó. mig a tanítónk azt vallja, hogy a holdban lakik az isteni erő. — És neki is akadnak hivoi? — Alig egy páran. De ezzel nem törődünk. Elvégre az egész világegyetem egy család, a hold es a nap is és a csillagok is. ezért a csekélységért még nem veszünk össze. Most dolgozik saját' külön uj evangéliumán. Megmutatta a kéziratokat Amikor napközben eszébe jut valami isteni igazság, lejegyzi, osztályozza, cimet ad neki és a legközelebbi összejövetelen kiprédikálja a hívőknek, akik megvitatják és vagy jónak találjak, vagy elvetik, akár a képviselőházban az alkalmatlan javaslatokat. A szektának eddig negyven tagja van. Szűcs Tamás segíti őket lelkiekben, de néha anyagiakkal is. És a konkurrens hittérítők kijelentése szerint ebben rejlik főként az ő csodálatos ereje. De ez lehet rosszmájúság is. —• Keresse maga is az igazságot — mondta jóakarattal Szűcs Tamás. az izsépi apostol és leült a padkára a kéziratai közé Írni. mert ismét megvilágosodott előtte valami isteni igazság. (m. a.) ennek.a vasútnak «urnrnrammmammmmtmarn megnyitásából. A baranyai csüíagimadák Uj vallási alapított egy izsépi magyar ember Őrült a sziklán Irta : Pór Tibor A kőfejtő tövében csomóba álltak az emberek és reszketve nézték a történteket. Némelyikük hadonászott, másikuk felszegte fejét az égnek, tölcsért formált a kezeiből és a sziklákhoz verte éles hangját: — Hahó! Hahó! Gyuri, gyere vissza! Mindenki tudta, hogy egy élet hintájának szakadozik most a kötele. Gyuri a karcsú, hideg sziklákon kúszott a felhők rojtjaiba, kezeinek előrelendülése véresre vesszőzte az emberek szivét. Féltették, De miért csak most, amikor tudták róla, hogy meg akar halni? És miért nem tegnap tárta felé karjait szép Varga Katalin, aki most roskadva zokogta a bozadály könnyei: a goromba kövekre? Miért féltékenyek az emberek a más hálájára, ha a saját életüket mások halála árán élik? Hát nem szabad abbahagyni a harcot és önként menni el a csatatérről? Minek ez a reszketés, minek ez az élctféltés egy futóbolondért? Gyurit ugyanis íutóbolondnuk hívták a bányászok. Nemrég vetődött közéjük apadt szemekkel, sárgán, soványan és lerongyoltan. Akkor még tele volt a leike hittel, csalhatatlanul szerette önmagát és mindent és mindenkit a magáénak látott. Furcsa dolgokat prédikált a/ embereknek a világról és mindenkit meg akart téríteni a maga számára. — A Mjndenség az én véremet issza, a Mindenség az én testem részese, én és a Mindenség egymásért való, egybezárt egészek vagyunk, — prédikálta a bányászoknak, akik hullákká nevették magúkat a íiu eszelődésein. — Ne nevessetek. Titeket is felfalnak a kövek! Lássátok, 'Cgnap megettem egy eperszemet, amelyben Napoleon lakott és ez a kenyér, amelyet ketiéharapok, Krisztus testéből termett. És itt, a csuklómban, Szókratész homlokere lüktet és ti is loptátok az éle.eteket, emberek, valakitől, aki értetek vérzett el a Mindenségien. Azt is megtette Gyuri, hogy munka után, allconyattal, kiült a szikla tövéhez és elbeszélte a köveknek az élete történetét, árvaságát, számkivetettségét, megaláztatását és kolduskodását az életben. Azért jött ide, mert azt hitte, hogy az egyszerű emberek még talpuk alatt Mába és lenézett az elfakult földre. Meg§ hőkölt. Látta a fekete embergomolyag a feléje nyújtózó, százágu karját és hallotta üvöltését megborzadt életüknek,’ mely-az ő halálát félte. — Nem akarok élni! — ordította feléjük. 1 — Könyörgök! — felelt egy hang. — Könyörögj magadért! — Szeretlek! — Szeresd magadat! — A tied leszek! — Feküdj a koporsómba! Karjait a mélység felé nyújtotta és ugrásra feszitette térdeit. Most száz torok nyílt meg egyszerre és száz kar rázta feléje a könyörgés kétségbeesett gesztusát. — Gyuri, Gyuri, — morgott a föld — ne mozdulj, ne halj meg! Gyuri görcsösen nevetett és leköpött az emberek felé. — Fuj! Bitangok! Mi jogon kéritek az életemet? Mit adtok érte? Pénzt? Tehet-e gazdagabbá a Halálnál? Szerelmet? Tuhet-e termékenyebbé, mint a föld? Szabadságot? Nyujtózhatok-e nagyobbra, mint fent az égben? Mit adtok hát? — Amit akarsz! — Én a Mindent akarom és odaadok érte mindent! Szerelmein a Világ, s a halállal magamba csókolom gyönyörű testét. Mert legszebb csókunk a halál, mely a Mindenségbe olvaszt és nincs erőnk többé, hogy ellene tegyünk. Ide megyek és ide megyünk mind! — Még fiatal vagy, — zúgta a mélység. — Meghalni nem lehet fiatalon soha. Aki meghal, az egyidős a földdel. érzik a főidet, ahonnan jöttek es anó\ a a visszatérnek. Azt hitte, hogy a talajtérdrv szagu élet közelebb áll az igazsághoz és testvérebb testvér tud lenni. De elvesztette itt is önmagát: Azt látta, hogy az emberek ijesztően egyformák és egyetlen nevük van csak: Ember. A bányászok bolondot űztek belőie. Még Varga Katalin is szégyelt végigmenni vele az uccűn, pedig benne gyökeret vertek a Gyuri szavai és ki tudott volna nyilni a szive, ha nem mondták volna Gyurira, hogy futóbolond. Gyuri sose félt a haláltól, ma pedig különös szeretettel gondolt rá. Elhatározta, hogy odaadja az életét valaki másnak, a kőszikláknak vagy a veszett kutyának. Hiszen élve is majdnem befalták a testét az élni akarók. Ott, a hegytetőn akarta az égbe verni a fejét megölelni szemeivel a körülhatárolt világot, aztán lehullani, mint ruháról a gomb, a sötétségbe. Most ért fel a csúcsra. Vékony testét beleszurta a .fehér fellegek finom fáty-Sulyos panaszok az ármenlesifrő társaságok ellen Újra víz alákerülnek a baranyai földek A katasztrófális árviz következtében a földek egyrésze még ma is víz alatt van s a Vajdaság eyyes részéit máris újabb úrvizveszedeiem fenyegeti. Mint Dárdáról jelentik, a baranyai birto kosok az utóbbi napokban ismét keservesen panaszkodnak a megyei ármentesítés elhanyagoltsága miatt, mert a bárány réteket ismét az a veszedelem fenyegeti, hegy újból viz alá kerülnek. Azáltal, hogy ezek a földeli árterületté váltak, súlyos károkat szenved atnugyis a baranyai lakosság. Emellett az állandó árvizveszedelem ma ismét olyan fenyegető, hogy az úrmenksités kerd-tsének gyökeres rendezése most már halaszthatatlan. Az érdekelt baranyai gazdák nem hajlandók tovább tétlenül szemlélni a mai helyzetet és a legközeltbbi napokban kütdőttségiieg fogják kérni a íöldmivelésügyi minisztériumban ez ármentesítés ügyében való gyors intézkedést. A legtöbb kifogás és panasz a Kararáca ármentesitő társulat ellen hangzik el az érdekeit községekben. Az ármentesitő, amely a Karasicacsatoniu és a holt Duna-ág kiöntéseit volna hivatva lecsapolni, nem tud ennek a feladatának pontosén megfelelni. A társulat nem rendelkezik sem kellő mennyiségű szénnel, se más anyaggal, a helyei uradalom pedig nem hajtandó hozzájárulni az árai unt esdés terh ihez. így a gazdák legutóbb több helyen kénytelenek voltak a . fejlődésben levő szénát lekaszálni, mielőtt újabb hetekig tartó viz lepte volna el a földeket, ami által ismét tetemes károsodás érte őket. A baranyai lakosság ezért most a kormánytól akar kérni megfelelő támogatást az ármentesités rendbehozatalára és a legutóbbi szomorú tapasztalatok után a kormánynak nem szabad egy pillanatig sem késlekedni a szükséges támogatással. — Neked még nem muszáj! — Nem mindig csak azt teszem, amit muszáj. És élni sem muszáj! Most elindult alatta a szikla és úgy látta, hogy sebesen rohannak testébe a tájak. Még látta, amint a horizont lehunyta vörös szemét, aztán csak a mélység tengerét sejtette örvényleni zuhanó teste aiatt. Az embeiek hátán végigcikázott a borzalom. Tanácstalanul álltak a feléjük rohanó test alatt. — Meg kell fogni, — mondta valaki. — Álljon ide mindenki. Odasereglettck és kinyújtott karral várták a repülő embert. A test siivitve hasította a levegőt, mint egy gránát és pillanatok aiatt nyelte be a távolságot az ég és föld között. Az emberek reszkettek és minél közelebb ért Gyuri, annál jobban reszkettek. Hátha agyonüti őket élete utolsó dühével, lelke utolsó zökkenésével? Mérges nyilakat szurkait szivükbe a halálfélelem. 5 amint a test basmánt fekve mutogatta irtózatos ölelését a fejük felett, iszonyodva rohantak szét és eltakarták szemeiket. Egy leány maradt csak a helyén, sávosra sirt szemeivel, Varga Katalin. Kinyújtotta két karját éS' felölelte a zuhanást, tnely_ ledobta őt is a földre. De Gyurit nem érték a kövek. Feje alatt két puha párnát álmodott s karjai közt a tenger ringó testét. Mikor kinyitotta a szemét és felült, látta, h *v emberek térdepelnek a kövek közt és keresztet vetnek szüntelen. Csoda ’ör'ént? Nem. Amit az élet jobbkezével ~d, visszaveszi a ballal. Valakinek el tellett menni. Varga Katalinnak • >•«
