Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-02 / 178. szám

# 2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 i Adófizetés részletekben Négy részletben lehet lefizetni a jöve­delemi-, vagyon- és hadinyereségadót A jövedelem-, vagyon- és hadi­nyereségadó kivetésének befejezése után a pénzügyigazgatóság kikézbe­­sitette már az adó-értesitéseket az adófizetőknek. Az adófizetők azon­ban még mindig nem tudják, hogy mikor kell a kivetett adókat megfi­zetni. Miután legutóbb már olyan hirek is elterjedtek, hogy a kivetett adókat egy összegben kell lefizetni, ami a mai pénzkrizisben érthető megdöbbenést keltett ezért munka­társunk az adó-bizottság vezetőjé­hez fordult felvilágosításért, akitől az adók befizetésének módjáról a következő információt kapta: Egyelőre csak az adókivető-bi­­zottságok által megállapított adó­alap nagyságáról értesítették ^ az adózókat, azonban ezeknek az érte­sítéseknek az alapján még nem tör­ténhetik az adófizetés, ez csak az adófelebbezések benyújtásához ad alapot. Jelenleg a városháza máso­dik emeletén a 85. számú szobában nyerhetnek betekintést az érdekel­tek az adó-lajstromokba, ahol már rendelkezésre áll a jövedelem-, va­gyon- és hadinyereség-adó kivetett összege is. Ezeket a lajstromokat az adókivetések végleges elkészülte után a pénzügyigazgatóság a vá­rosi adóhivatalnak fogja megkülde­ni. amely azután hirdetmény utján fogja a közönséggel tudatni, hogy mikor kell az adók beiizetését meg­kezdeni. Egy régi. a Vajdaságban még ér­vényben levő magyar törvény értel­mében a felsorolt adókat nem kell egy összegben megfizetni, hanem a jövedelem- és vagyonadót négy részletben, minden negyedévben, vagyis az első értesítéstől számított egy éven belül, még pedig minden­kor a felszólítástól számitott tizen­négy nap leforgása alatt. A hadi­nyereségadó összegének felél azon­nal. másik felét pedig negyedéven­­kint két részletben kell befizetni. A késedelmi kamatok jelenleg évi Nehézség Pókfalván Irta : Pap Károly Az Üst-hegység boltozatjairól lassan aláhurcolkodik az alkony. Barmok bal­lagnak szekerükkel, szinte félálomban Ós fáradtan száll embertől emberig egy­­egy esteli üdvözlet. Leghangosabbak az udvarok kutyái és a messzi pocso­lyák imakereplő bókái., A templomárok mentéről fölkereked­nek a legények: — Nézzük meg, mi lesz a szegény Miklóssal! Danérék háza táján már álldogálnak néhányan; csendesen, mozdulatlanul, akárcsak holmi figyelő gólyák. Az udvaron most nagy mozgolódás támad. Elől jön a vénasszony. — El ne ejtsék, az istenért! — Csöndet akarok ám, Mári, — fe­leli szelíden Mátyás bácsi, Pókfalva is­tentől áldott kuruzsló-orvosa. Dunnák közé csomagolva négyen ce­­pelik Danérék egyetlen férfimagzatját. Miklóst, akit három hete ágyba sújtott a nehézség. — Ide tegyék, — mutatja a fehér­­hajú Mátyás, — felső félteste a világ­ba nézzen, az alsó a házra, ahun szü­letett! Miklóst óvatosan leeresztik a kapukü­­szöbre. — Így ni; keresztbe! — Barátai kö­­rülállják. Az öreg Danér félrehivja Má­tyás bácsit: —, Mátyás bátyám, — mondja meg­hatóban— Mátyás leinti: — Jó, jó__ csak aztán a Julissal ne legyen baj — — Menyasszonya! Kiben bizakodjék a fiam? — Csak mondom. Mert én mindig az pnokámat jreittem segítségül. Érte tüz­nyolc százalékban varinak megálla­pítva. A városi adóhivatalban nyert fel­világosítás szerint csak egyelőre fogják az adókat fent vázolt módon, a régi törvény értelmében behajtani, mivel eddig még nem kaptak erre vonatkozó újabb rendeletet, nem tartják azonban kizártnak, hogy a pénzügyminisztérium _ másképpen fogja az adók behajtását szabályoz­ni. Alig tételezhető azonban fel, hogy a pénzügyminisztérium egy összegben fogja követelni a jövede­lem-. vagyon- és hadinyereségadó befizetését, mert ez a mai helyzet­ben. a súlyos gazdasági krízis kö­zepette katasztrofális hatású lenne. Potiorek szárnysegéde a szarajevói merényletről Pasics előre figyelmeztette a bécsi udvart Ha a szarajevói tragédia most tíz esztendeje nem játszódott volna le, úgy milyen más,volna most a világ arculata! Csoda-e. ha a tizedik év­forduló alkalmából úgyszólván min­denki fölveti a kérdést, hogy szük­ségszerűen be kellett-e következnie a szarajevói tragédiának? Fölmerül a kérdés, hogy le kellett-e utazni — és éppen Vidovdán ünnepén — a trónörökösnek Szarajevóba, holott, neki. vagy legalább is környezeté­nek tudnia kellett arról, hogy a mo­narchia szerbjei ezt a látogatást ün­neprontásnak és provokálásnak fog­ják tekinteni és tudnia kellett bizo­nyos nyugtalanító készülődésekről? Tisztázni kell végül a tiz év előtti szerb kormánynak a merénylet utá­ni jegyzékváltások során fölmerült közlését, amely szerint Pasičs mi­niszterelnök előre figyelmeztette a bécsi udvart, hógy merénylet készül Szarajevóban a trónörökös ellen. Másik lapra tartozik a kérdés, hogy ha már megtörtént a trónörö­kös leutazása. meg lehetett volna-e a merénylet elkövetését rendőri in­tézkedésekkel akadályozni? Báró Ditfurth Miklós huszárszá­zados. aki a merénylet ideiében Po­tiorek szarajevói vezénylő tábornok hadsegéde volt. most nyilvánosság­ra hozta visszaemlékezéseit ,-a ka­tasztrófa előzményeiről. Öitfurth báró szerint a katasztrófa elkerül­hetetlen volt. A tartományi főnök­ség minden elővigyázati intézkedést megtett. Hogy azok dacára is vég­rehajtották a ti önörökös ellen ter­vezett merényletet, úgy ennek az a be tenném a fejemet. A Julis.... — Ha megcsalatkozik benne a fiam, akkor úgyis jobb lész, ha meg se gyó­gyul— Most érkezik meg Julis menyasszony apja: — Te, István, — szól neki az öreg Danér, — meg ne haragudj! — Nem én! — Bizhatok a lányodban?! — Akárcsak bennem. Tiszta, ártatlan lány az! — A vére tőled van, István, — fe­leli Mátyás, — de a szív a mennyekből ion. Azért senkisem felelhet. — Én felelek érte___ A két apa magára marad. Miklós apja teli van kérdéssel: de nem szél róluk. Ezt mondja: — Mátyás már sokat kigyógyitott! — Erős ez a betegség! — feleli a másik. — A lányomért meg megeskü­­szök. Ha mégse gyógyulna meg a fiad, akkor Mátyásban lesz a hiba__ bi­zony! Mátyás pedig ezalatt a leányt lesi. Az a tükör előtt áll; öltözködik és min­dig vigyorog, mintha nem is egyedül volna, hanem tizedmagával. Nézi, ahogy lehajol, nézi, ahogy fölemelkedik, ahogy megnyujtja magát, ahogy a mellét ta­pogatja: — Nem ártatlan ez---- — gondolja Mátyás és nagyot sóhajt. — Vétek ev­vel ráolvastatni arra a szegéuy le­gényre ! Most beszól hozzá: — Készen vagy már, lányom? — Megyek már! De azért begyühet! — No, csak gyere. Mert mingyárt ránkgyön az esthajnali csillag. Mendegélnek. — Ha igaz, tiszta lány vagy, én meggyógyítom Miklóst! I — Már hogy beszélhet ilyet. Persze magyarázata, hogy nem egy me­rénylő volt. hanem egy egész szer­vezet. amelynek tagjai az egész út­vonalon. ahol a trónörökösnek elha­ladni kellett, elhelyezkedtek. Ha a második kísérlet sem sikerült volna, aminthogy az első nem sikerült, ak­kor azt harmadszor is megkísérel­ték volna. Bámulatos a tettesek bá­torságán kivül az ügyesség és a biz­tonság. amellyel a merénylő a re­volverét kezelte. Az autó ugyan lassan haladt, de még igy is nagy rutin és végzétszerü véletlen kel­lett ahhoz, hogy mindkét golyó ta­láljon. ' Elmondja még Ditfurth báró, hogy a trónörökös megérkezte előtt foganatosított ,óvóintézkedések ke­retében az összes gyanús embere­ket lefogták, úgy. hogy a letartóz­tatottak száma több százra rúgott. Mindenütt az egész tartományban nagy volt a csend és nyugalom. A baj az volt. hogy tulkordn publikál­ták a trónörökös leutazását. ezáltal egyenesen ráirányították a figyel­met a trónörökös személyére. Két hónappal a merénylet előtt, amidőn már bizonyossá vált a trón­örökös leutazása. Potiorek tábornok elhatározta, hogy éppen egy esetle­ges merénylet szempontjából sze­mélyesen ki fogja puhatolni a lakos­ság hangulatát. A merényletet meg­előző hetekben egyenesen tüntető jellegű szemleutakat tett a határ­vidékeken. hogy igy magára irá­nyítsa az esetleges merénylő szerb J terroristák figyelmét. De sehol kí­sérlet de még csak a legkisebb gya­núra alkalmas incidens elő. Figyelmeztették-e Fe nánd trónörököst az ell merényletről? Erre v Ditfurth megállapítja, he lenül a szarajevói mer Jovanovics bécsi szert sicsnak hozzá intézett f tését Bilinskihez juttatta szont azt nem egyenesen kössél közölte, miután gramját teljesen az ő be kül állapította meg. ham 'örökös íőudvarmesterévr kirch báróval. Ditfurth báró úgy tud trónörökös. azért nem h kapott figyelmeztetésre, vélte, hogy neki. mint katonának nem szabad nia. Ihogy az vagyok! — Én öreg vagyok. Nekem meg­mondhatod. Még nem késő. Találha­tunk valami kifogást. — De bizony nem találhatunk. Mik­lós csak engem akar, hogy ón olvassak rá. — Mert hisz benned. — Hihet is__ Aztán mit kell ráol­vasnom? — Majd utánam mondod! — Aztán nem lesz abból semmi ba­jom? * — Ha nem vagy ártatlan, bizony lesz! Csönd. Julis aggódik, Mátyás bácsi lassan kimondja utolsó fegyverét. — Akkor az ő betegsége terád száll... — Ü meg fölgyógyul? — ö sem. Mindketten elvesztek. Az­ért gondold meg, mit teszel. Most már ott vannak Danérék háza előtt. — Nehezen csillagosodik, — mondja az öreg Danér. Miklós egy szót sem szól. Arca sár­ga, mint az ünnepi gyertya; lábafeje kilóg a dunnák alól. Piheg. — Itt vagyok már! — mondja Julis A vénasszony megöleli: — Jaj, jaj, édes lányom! — Nem 9kos dolog ez! — feleli Ju­lis. — Inkább hivattak volna orvost. A se kerüi sokkal többe! — Lány, ne beszélj bolondot, — mondja az öreg Danér. Mátyás bácsi mosolyog: — De, csak hadd beszéljen. Engedni kell. — Beszélek is. Mert ha nem gyó­gyul meg a Miklós, mindenki bennem fogja keresni a bajt. Egyszerre rossz­­lány leszek. Úgy ám. — De, ha meggyógyul, elvesz fele­ségül! —- De ha, Isten ne adja, meghal, ak­kor ki fog elvenni engem? Talán bi­zony a Mátyás bácsi? Felállítják a jogoszlávmag-yar kei kamarát Szombaton tartják meg az, értekezletet Hirt adtunk már arról, mozga lomról, melyet a jugoszl; és ma­gyar kereskedelmi élet nagyobb koncepciójú és szélesebb látókörű vezetői egy jugoszláv-n?yar ke­reskedelmi kamara felállisa érde­kében kezdeményeztek. A ét szom­széd ország gazdasági cymásra­­utaltsága már régóta sűríti a ke­reskedelmi közeledést s nnak azj intézménynek felállításátmely a gazdasági közeledést a yakorlati kereskedelem számára meszervezi. Most. hogy a két ország kzött lét­rejött a kereskedelmi szetódés s a mai napon már életbe is’fpett a minimális vámtarifa, s igyrilátás van arra. hogy a két ország özött mihamarabb élénk keresklelmi forgalom fejlődik ki. kivételei-jelen­­tőséghez jut a felállítani szádékolt intézmény. Az első kamarát a terv .zerint Budapesten állítanák fel, ?,.riyet nyomon követne azután a b&gradi, — Rossz lány ez, de okos, ■ gon­dolja Mátyás bácsi. — így vanól.... Az öregek mérgelődnek. — [gaza lehet, — mondja cadesen Mátyás bácsi, — nem is szokásaz se­­hun, hogy a menyasszonnyal - castas­sak rá a vőlegényre___ Er való az én szegény kis onokám... Aztán meg nemcsak a lánytól függ; klem a portól is, meg a csillagoktól ame» ívik először bújik ki__ Hát Äza le­het én nem mondom___ — Én amondó vagyok, — Ji Julis apja, — hogy a Mátyás bácsiét igaza van. Ni, most éppen elég bort az ég. Az a csillag is árthat___ mt ai lá­nyom az tiszta, annyi szent, — De ha a Miklós akarta,- feleli a vénasszony. — Meg kell kérdezni tőle, - mondja az öreg Danér, —i ő a beteg— és el­fordul. Miklós az apját hívja. — Mátyás bácsinak van ig,a, apám. — Lehet.... — Nem minden a lánytól fig. A por se mindig az igazi; a csilla is hogy pislog. És Mátyás bácsi hozza is z onoká­­ját. Nyomorék, csúnya lányt A sze­me 'tüzel, mikor ráhinti az ög geren­dák szuporát a beteg tesészre és megdöbbentő hittel ismétli nagyapja szavait: Szüzlány vagyok én, Naca az én igaz nevem, Betegség eridj el előlem, Csillag rádragyogjon, Az egekbe fölragadjon Tégedet, betegség, íölyhő Dogadjon... Komoran néznek maguk e az em­berek; csak egy idegen váncr ajkszé­lén játszik a szomorú mosol

Next

/
Oldalképek
Tartalom