Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-08 / 184. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. julius 8, alapján folytatandó további eljárását. A jugoszláv-olasz kereskedelmi szerződés A jugoszláv-olasz kereskedelmi tárgyalások még mindig meglehetős lassan haladnak előre. Lliccion, az olasz delegáció vezetője kedden délelőtt találkozik Vufltcs Szávával, a jugoszláv delegáció vezetőjével, hogy az albizottságok előtt már elkészült konvenciók plenáris tárgyalását előkészítsék. A Pribicsevics-párí népgyülése Pribicsevics közoktatásügyi miniszter vasárnap a bjelovármegyei Veliki-Krcseszka községben népgyülést tartott, amelyen több mint ötezer ember vett részt. A gyűlésről üdvözlő táviratot küldtek a királynak. hogy a beogradi' lap honnan veszi a számba adott kijelentéseket. Tény az, hegy a Radics-párttal tovább folytatjuk a már régebben megkezdett tárgyalásainkat, a választási megegyezésre vonatkozólag is, azonban ezek a tárgyalások egyelőre még folyamatban vannak. — Annyit azonban’ már most is kijelenthetek, hogy a bunyevác-sokác-párt nem olvad be és nem egyesül semmiféle más várttal és az eljövendő választási harcban mindenütt önállóan vesz részt. A Vajdaságban tehát mindazokban a kerületekben, ahol eddig felléptünk, ezután is önálló választási listával fogunk szerepelni. Hogy ezzel szemben a Radics-párt a Vajdaság mely kerületeiben vesz részt a választásokon1, azt ma még nem tudom megmondani. de különben se tartozik ránk. Csupán azt kivánom még nyomatékosan hangsúlyozni — minden ellentétes híreszteléssel szemben — hogy a bmyevác-sokác-párt eddigi politikájában semmiféle változás nem történt és nem is fog történni. Raics Balázs képviselő nyilatkozata fényt vet végre arra a sokféle verzióra alkalmat adó kérdésre, hogy a bunyevác-sokác-párt az uj választásokon állit-e jelölteket, vagy a Radics-párttal együtt fog-e szerepelni, esetleg pedig önállóan lép fel. Mint most kiderült, a bunyevác-sokác-párt mindenütt önálló listával lép fel. Autó-hossz Szuboticán Üres holtak, szaporodó autók A bunyevác-sokác-párt önállóan vess részt a választásokon Raics Balázs nyilatkozata a Radicspárttal folyó tárgyalásokról Hétfői számunkban közöltük már, hogy a beogradi »Vreme« Raics Balázs szuboticai bunyevác-sokácpárti képviselő nyilatkozatát közli. A nyilatkozat szerint a bunyevácoki a választások ügyében tovább folytatják a tárgyalásokat a Radicspárttal és a megbeszélések eddigi eredménye szerint a bunyevác-sokác-párt a szuboticai és szombori kerületben önálló listával lép fel. a többi kerületben pedig Radicsékka! | közös listán. A »Vreme« arról iss tudni vél, hogy ezt a megegyezést a jövő héten írják alá. A választási megegyezésről szóló hirrel kapcsolatban a »Bácsmegyei Napló« munkatársa kérdést intézett Raics Balázs képviselőhöz, aki a következőket jelentette ki: — Mindenekelőtt ki kell jelentenem. hogy a »Vreme<--nek se most, sem máskor semmiféle nyilatkozatot nem adtam, igy fogalmam sincs, Milyen lesz a divat? Hogy fognak öltözködni férfiak és nők? A kérdés érdekes, de korántsem fantasztikus, mint ahogy a felületes fecsegő, aki mingyárt »fantasztikum«-ra gondol, mihelyt jövőbelátásról van szó, hinné. A bábeli fogalomzavarnak, amiben a ma embere él, egyik jellemző tünete a költészet és tudomány összczagyválása — a »jóslását, a »jövőbelátás«-t költői, váteszi képességnek tartja, holott — Ostwald kitünően fogalmazta meg — jósolni csak a tudomány jósol, jövőbe csak a tudomány lát, a költő vágyakozik és remél, legjobb esetben akar valamit. Minden »fantasztikum« mellőzésével s tekintettel a fogalomzavarra, ha az ember fenti kérdést felveti, előbb két szóval el kell intézni, mi az az öltözködés, mi az a ruha? Az iskolában úgy tanuljuk, hogy hideg és meleg ellen való védekezés egyrészt, másrészt meztelenségünk eltakarása, szeméremből. Ha az ember egynemű lény volna, férfinő egyszerűekben, ez a meghatározás még akkor s; állná meg a helyét, — hacsak fel nem tesszük, hogy ebben a világban nem volna tükör se: az ember ugyanis önmagáüak is szeret tetszeni, eltekintve attól, hogy férfi-e vagy nő. De mi ez ahoz képest, ahogy egymásnak akarunk tetszeni, férfiak és nők! Nyilvánvaló, hogy a ruha, kezdettől fogva, mindenkor és mindenütt, nyolcvan százalékban a nemek egymás élőn való tetszelgését szolgálja — egyener folytatása, nem is folytatása, hanem fejlesztése és finomodása annak az iparnak, amit az állatvilág visz véghez tollban, sziuekben, szőrmékben, sörényék-Az a nagy gazdasági depresszió, amely országszerte, de különösen1 a Vajdaságban mutatkozik és amelynek enyhülését, mint minden évben, ezúttal is az aratás eredményétől várják, sivárrá teszi a szuboticai üzletek külső képét. Ha az ember végigmegy az Alekszandrova-ulicán és sorra benéz a máskor forgalmas üzletekbe, egyikben sem talál vevőt, a tulajdonosok és a személyzet _a kényszerű tétlenség unalmával lézengenek az áruval megrakott boltokban. A kánikulai holtszezon lanyhaságának szokott mértékén felül pang a kereskedelem. A dinár vacillál, a pénzhiány növekszik, az adóterhek nem csökkennek és a fizetésképtelenségek réme lebeg sokatigérően megindult üzletek fölött. Ennek a sötét helyzetképnek kellemes és biztató kontrasztjául érdemes a feljegyzésre, hogy Szuboticán egyre szaporodik az autók száma. Az uccukon frissen lakkozott, vadonatúj gépkocsik robognak és a benzinillattal együtt, nagyvárosias hangulatot árasztanak maguk körül. Műkedvelő automobil-statisztikusok, akik a gyalogjáróról bizonyos óhatatlan irigységgel statisztálnak a nagy lendületre kapott autóforgalomnak, összeszámolták, hogy Szuboticán 57 autó van a tavalyi 16-tal szemben, ami a kedvezőtlen gazdasági viszonyokhoz képest örvendetes haladás tünete. Sajnos, a szuboticai autótulajdonosok számának ez az emelkedése nem a gazdasági helyzet javulásának fokmérője, hanem inkább árra vall. hogy akik csak tehetik, igyekeznek fix bázist teremteni közlekedési terveik számára, védekezni a heringsors ellen, amely a zsúfolt villamosok utasainak osztályrészül jut. továbbá a fiakkermizériák és a vasúti összeköttetések fogyatékosságai ellen. Egyébként pedig az autótartás, különösen kereskedőknek, a mai vasúti tarifák mellett, amelyek magassága nem jelenti egyszersmind a közlekedési állapotok megjavulását. nem is olyan fényűzés, mint amilyennek látszik. A gépkocsi, a melyik mindig rendelkezésre áll, a kereskedelmi üzem, megfelelő méretei mellett előbb-utóbb minden valószínűség szerint nélkülözhetetlenné fog válni. Hozzájárult a szuboticai autók számának gyarapításához az a kőben, bóbitákban, — valamint annak az iparnak, amiben nem tudni, milyen rejt. iélyes utakon és módokon és milyen rejtélyes céllal, a növényvilág fejti ki a legnagyobb erőfeszítést. A nemek vonzalmának két pólusát — kelyhet és porzót — a növényvilág hangsúlyozza a legpazarabb bőkezűséggel, szirmok és színek és levelek és nedvek és izek és édességek és mérgek szinte tébolyedott forgatagában. Az emberállat nősténye, mikor a mostoha természettől csupaszon hagyott (e ponton a hüllőkére emlékeztető) testét — nem eltakarni, de feihivni a figyelmet e meztelenségre — feldisziti, szívesen merit az életnek ebből az ősforrásából, a növények kiapadhatatlan divatcsarnokát keresve fel. Minden korok furcsábbnál-furcsább divatkisérletezésén túl, visszatér, mint szivárvány a vihar után, a leghatásosabb divat, ami a nőt virágnak tünteti fel — derékban hajladozó, a szoknyák dús sziremzatában, »szétterülő«, fáról vagy ágról lecsüngő, kelyhével befelé fordított világnak. A női divatnak ez a motívuma állandó valami: nem visszatérés a múlthoz és nem is fejlődés, hanem mind a kettő egyszerre — kár itt differenciálódásról, stiluskialakulásról, kulturhistóriai összefüggésekről beszélni. Amig a nő teste igy és ilyennek, tigy és olyannak kívánatos és vonzó, mint amilyennek tegnap és ma volt: a lebegő, hajladozó, nyíló és csukódó, szemérmes és kacér Hóvirág mindig vissza fog térni, hogy szétrcpessze és lepattantsa a feszes lovaglóruhák, sportkosztümök, bukjelszoknyák és egyéb »gar<?cnne«-iádák burkát és gubőját. A rémesen hangsúlyozott felsőtest (puffok és sonkaujjak és denevér-szárny) éppen úgy leapad idővel, mint a rémesen hangsúlyozott ajsótest (tournure, krinolin) — s minden huszonöt évben, minden nemzedék tavaszán, kibújik merev és kemény rügyei közül az a valaki, akit Horatius épugy, mint Petőfi rózsaszálamnak és tulipántos gyöngyvirágomnak tisztelget. Sokkal érdekesebb és izgatóbb, mert lázitóbb és forradalomelőttibb probléma a férfidivaté. Több mint száz éve járnak itt Európában a férfiak valami különös maszkban, aminek mintha az volna a rendeltetése, hogy az emberférfit minden nemi jelleg nélkül való elvont fogalomnak, kétlábon járó formulának tüntesse fel, akinek férfi mivolta anynyit szerepel csak a nemek viszonyában, amennyire a nők által elcsábítható, — mintha a férfi éppen úgy, mint a nő, nem volna csábított és csábitó is egyben, úgy, ahogy van, ugyanazokkal a testi eszközökkel. A »négyhengeres rendszer«, ahogy Capiliáriában hívják, ez a megszégyenítő fegyencuniformis, ez a bűnbánó szerzeteseknek való, ruhának csúfolt mértani idom, ez a fekete kályhacső, amibe Metternich korszaka fejestül-v égtagostul, szőröstül-bőröstül belegyömöszölte a kultúra remekét, a modern férfit, az életfogytiglani nemtelenségre Ítélt kizárólagos Embert, hogy aztán elszörnyedve a látványtól, teljes joggal »csúnyábbik nerri«-nek nevezze azt, akit igy elcsuiitott (soha azelőtt eszébe nern jutott volna józan szemnek egy nemet csúnyábbnak látni, mint a másikat!) — ez a rabszolgadivat, aminek gazdasági okát a szociológus, ha akarja, keresheti abban, hogy a férfi öltöztette a nőt, de a férfit senki se öltöztette, több mint száz éve termeli, kultúra és élet kölcsönhatásában, a férfi és nő közti viszonyról szóló téveszmék és rögeszmék és elméleti szörnyszülöttek fogalomzavarát. Nem ke!! az rültnény is. hogy az itteni autótulaj« dánosokat felveszik a beogradi autóklubba. amely viszont tagja a nemzetközi autószövetségnek. Minthogy a nemzetközi autószövetség tagjai autójukkal az országhatárokon át is közlekedhetnek, az autótartás nagyobb utazások céljára is alkalmas. Mindenesetre jól esik látni, hogy Szubotica autóforgalma szinte napról-napra terjeszkedik és a város életét mozgalmasabbá eleveníti. Revízió alá veszik az ifaímérési engedélyeket Több korcsmát bezártak Szuboticán A szuboticai korcsmákra most rossz idők járnak. A pénzügyőrség a legszigorúbb revízió alá vette az italmérési engedélyeket. Néhány nap óta a szuboticai pénzügyőrség közegei sorra járják a korcsmákat és bekérik azok tulajdonosaitól az italmérési engedélyeket. Bár a revízió eddig még nem fejeződött be, máris több italmérési engedélyt vontak be. Elsősorban azoknak a korcsmáknak az italmérési engedélyét vonják, be. amelyekben iccések' vannak, abban az esetben, ha az engedély nem az iccés nevére van kiállítva. Az eljárás a vendéglősök körében élénk megütközést kelt. miután az iccés a vendéglősnek csupán alkalmazottja. aki legfeljebb csak bizonyos százaléknyi haszonrészesedést kap a kimért bor után. így tehát nincsen szükség arra. hogy az iccésnek külön italmérési engedélye legyen. Ezen az alapon az érdekeltek meg is felebbezik az eddigi határozatokat. azonban ezeknek a felebbezéceknek az elintézéséig úgy ezek, mint a más okból megvont italmérési engedélyek tulajdonosai nem mérhetnek ki szeszes italokat és a korcsmák az ügy végleges elintézéséig zárva maradnak. A pénzügyőrség intézkedése igen sok egzisztenciát tesz tönkre, akiket teljesen váratlanul ért ez a rendelkezés. állati élettel való megszégyenítő összehasonlításhoz folyamodni azért, hogy a férfipompa, a színek és iormák gazdag, ságával való himnemü csábítás természetes jogát bizonyítsuk, — az ember története bőven igazolja, időben és térben, milyen erőszakolt és nevetséges az a felfogás, hogy a divat eszközei, szép színek és vonzó kelmék és változatos formák érzéki hatásokra, szemnek és fülnek, sőt orrnak beállított külsőség, csak a férficsábitásra való női test kellékei, — hogy a férfi, a maga nemében, nem ugyanolyan természetű vonzerő kell, hegy legyen, a nő számára, mint a nő a férfi számára, — hogy a nő a test, a férfi pedig a lélek, hogy a nő a mágnes, a férfi a nyersvas, a nő a nap, a férfi a bolygó, — holott ikercsillagok ők, egymáskörül keringenek, egyformán vonzódnak egymáshoz, tehát egyformán is kell, hogy vonzzák egymást. Korunk biztató jeleket mutat, hogy a férfidivat elnyomatásának ez a hosszú korszaka végefelé jár Európában. A háború, a katonaviselt, mely annyit máris elért, hogy kettétörte a kályhacsövet, felszabadítva az emberi test két természetes választóvonalát, derekat és térdet: az a széles kör, amiben az általános védkötelezettség terjesztette ezt a ruha-lehetőséget, talán előkészíti a férfiruha forradalmát. Egyelőre messziről látni csak a hajnalt ■— a jövő férfiemberének öltözetét. Szineket még nem tudunk megkülönböztetni ebből a távolságból ebben a félhomályban — de a Huszonöt év múlva talán már rövidszoknyás, vagy legalább is elvékonyodott, alul testhezálló nadrágba burkolt lábszár lesz a férfidivat — a többi jön majd magától. Karinthy Frigyes
