Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-07 / 183. szám

Z olgfel. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 jnlias 7. ban épül fel. hanem attól messzire egy gazda birtokán, aki százezer dinárt gyűjtött össze a templomépi­­tésre. csak azért, hogy az Istenhá­zát az ö földjén építsék fel. A sze­gény falusi zsellér, ha templomba akar menni, kocsira kell pakolnia családját, kocsi pedig nem minden háznál akad. Emiatt van bánat a molgunarasi faluban, amelynek la­kói azonban reménykednek még, hogy a gazdák megmásítják tervü­ket és a templomot mégis csak a falu szélén, özvegy Szarnék István­ná földjén építik fel. — így jobb volna — mondja egy öreg zsellér — a gazdák könnyeb­ben jöhetnek ide. mint mi a tanyá­ra men Mussolini sajnálkozását fejezte ki a határincidensek miatt -Úgy az olasz, mint a jugoszláv határőrségeket felváltják Ábécslekmegostromolták a Depositen-bankot A bank e héten minden betétei kifizet Bécsből jelentik: Szombaton kezd­ték meg a Depositenbank ama betétei­nek visszafizetését, amelyeket május 5. után helyeztek el a bankban. A hitelezők azt hitték, hogy teljes ősz­­szegben megkapják pénzüket. Mikor látták, hogy a bank egyénien jár el, amennyiben egyes követeléseket tel­jes összegben kifizet, más betétekre viszont csak előleget ad,nagy botrány tört ki s a betevők hangosan, maguk­ból kikelve, szitkozódva követelték vissza betéteiket. A betevők kijelen­tették, hogy addig nem távoznak el, mig ki nem adják nekik az egész követelésüket, majd bizottságot vá­lasztottak, amely tizenegy óra körül került az igazgatók elé. Ezalatt a tömeg toporzékolt dühé­ben, szidta az igazgatókat s úgy látszott, hogy rombolásra kerül a sor. A bank funkcionárusai azt hitték, hogy a felbőszült emberek összezúz­zák a berendezési tárgyakat s hamar a rendőrségre telefonáltak, ahonnan detektívek jöttek ki a rombolás meg- j akadályozására. Végre azzal csillapították le a töme­get, hogy megígérték, hogy jövő szerdán az összes betéteket ki fosnák fizetni. A molgunarasi zsellérek Beográdból jelentik: A jugoszláv| közvélemény általános felháborodá-1 sa az állandóan ismétlődő olasz I határinoidensek miatt végre rábír­ta az olasz kormányt is arra, hogy sajnálkozását fejezze ki a történ­tekért. Mussolini jegyzékét, mely még szombaton délelőtt megérke­zett a beográdi olasz követségre* Sola beográdi olasz ügyvivő szom­baton a késő esti órákban nyújtot­ta át Nincsics külügyminiszternek. Ez alkalommal az olasz ügyvivő szóbelileg is sajnálatát fejezte ki a Podbrdánál megölt határőrök halá­la miatt, de egyúttal sajnálattal mutatott rá arra is, hogy a jugo­szláv határőrök olasz területre lép­tek át. Mussolini írásbeli jegyzéke is hangsúlyozza, hogy az olasz hely­színi vizsgálat megállapította hogy a jugoszláv határőrök olasz terüle­ten voltak. Magát az eseményt úgy adja elő a jegyzék, hogy az olasz területen egy polgári egyén kísére­tében haladó jugoszláv járőr az olasz őrség felszólítására érthetet­len kézintésekkel válaszolt, mire az olasz őrség a levegőbe lőtt. Erre az egyik jugoszláv határőr visszalőtt, ami megtalált puskájából is meg volt állapítható. Csak ezután tüzel­tek az olaszok egyenesen a járőrre. Kijelenti Mussolini, hogy a legszigo­rúbb vizsgálatot rendelte el és min­den intézkedést megtett hasonló események meggátlására. Sola ügyvivő egyébként kijelen­tette, hogy mindkét kormány fel fogja váltatni a határőröket az egész határ mentén, ami által az eddigi incidensek legfőbb oka ki­küszöbölődik. |"»| .............. A vicéi tó titka panasza Ho! építik fel a molgunarasi templomot? A molgunarasi tanyák népe nem­régiben eredményes mozgalmat in­dított egy római katholikus templom felépítésére. Az építés költségeit adakozás utján teremtették elő és a gunarasiak nemes áldozatkészsé­gét igazolja az. hogy a templom felépítése elé ma már semmi aka­dály sem hárul és hogy őszre meg­csendülhet az uj templom harangja a molgunarasi pusztán. Molgunaras tanyavidék, szétszórt! házacskákkal, azonban van egy hetven-nyolcvan házból álló uccája, ami falusi jelleget kölcsönöz neki. Csendes kis uccasor. széles, öles fákkal szegélyezett utközéppel. az egyik soron áll a falu két vendég­lője. füszerüziete. mészárszéke, mig az ucca túlsó oldalán Molgunaras olvasóköre, az egyetlen nevezetes­ség. Az uccasor keletre eső végén, kis parti emelkedésen hatalmas szélmalom ágaskodik, mozdulatlan vitorlával. A malom már évek óta : nem működik. vitorlaszárnyait megtépdesték a szélviharok, itt-ott leszakadozott róla a megszolgált vászon. A malomhoz vezető, egykor porosra kitaposott utón most buján terem a szarkaláb és a sárga virágú gyermekláncfű. Távolabb egy gőz­malom fekete kéménye látható, a melyre ellenséges szemeket me­reszt a szélmalom kicsiny, pókhálós ablaka. A malommal szemben álló magános épület Molgunaras iskolá­ja. az iskolaterem azonban kisebb és igy a falucska százötven főnyi iskolaköteles gyermeke, többnyire az iskola tágas, gyepes udvarán ti nulja a betűt. A falutól egy kilomé­ter távolságra levő magtárban tart­ják az istentiszteleteket, mindaddig, mig az uj templom fel nem épül. A falu lakói többnyire szegény­­sorsu földművesek, mig a tehető­sebb gazdák az úgynevezett »Sző­kék során« laknak. A faluban most állandó témául szolgál a templom­­építés és bizony a szegény falusi zsellérek nem igen örülnek a tem­­plomépitésnek. mert — mint mond­ják — nekik kevés örömük lesz ben­ne. A templom ugyanis nem a faiu-Befejezték a nyomozási Matteotti holtteste után Rómából jelentik: Ronciglionéban vasárnap ült a Rómába induló vo«. naíra Monera ezredes kétszáz csendőre s velük együtt a csendőr- és rendőrtisztek, a városi rendőrök, még a _ rendőrkutyák is. Tizenöt na­pon át túrták a vicói-tavat és kör­nyékét és keresték Matteotti holt­testét. A »Giornale d’ííalia« a nyo­mozással kapcsolatban kifogásolja, hogy alig százegynehány négyzet­­méternyire szorítkozott a kutatás, holott, a vicói-tónak tizenkét négy­zetkilométer a területe s a fenekét sürü moszat borítja. Elképzelhető tehát, hogy egy zsákba varrt embe­ri test, amelyet kődarabokkal kel­lően megterheltek, a mély iszapban, amely helyenként 3—4 méter is megvan, továbbá a sürü íóienéki növényzetben úgy megragad, hogy soha felszínre nem kerül. A »Gior­nale d’Italia« szerint a nyomozást a tó egész területén, ki kellett volna terjeszteni és kotrógépeket is kel­lett volna felállítani. Bővül Duminiék bünlajstroma Dumini gyászos szereplését* is egyre több adat világítja meg. Bergamini szenátort, a »Giornale d’Italia volt főszerkesztőjét néhány hónappal ezelőtt a tulajdon villájá­ban két ember támadta meg. A sze­nátor a fascista »Cseka« tagjainak a lapokban megjelent arcképeiben ráismert támadójának egyikére, aki nem más, mint Amadeo Dumini. Hogy a fascista terror még ma is milyen vakmerő, arrói megint csak Bergamini tesz tanúságot. Szomba­ton hajnali három órakor megszólalt magántelefonjának csengője és va­lakinek az ismeretlen hangja ezt a nyájas felszólítást dörögte fülébe: »Szenátor ur, maga a szenátusban a kormány ellen szavazott. Nem _volt elég az, amit nemrég kapott tőlünk? Jó lesz vigyázni!« Szintén íascista-terror áldozatai közé tartozik Cesarc Forni képvi- I selő, ki maga is fascista képviselő [volt, de mert önálló véleményt me­­j részeit több kérdésben hangoztat­om, ki kellett lépnie pártjából. Forni-t azután szintén megtámadta és fél­holtra verte egy fascista-banda. Forni most a »Sereno«-ban nyilat­kozik Matteotti meggyilkolásáról és ezeket mondja: — Ismerem Marinellit, Rossit, Quminit, Yolpit és néhány kisebb jelentőségű társukat. Az első, már mint Marinelli, igen közepes szel­lemi képességű. Hallgatag, zárkó­zott ember, szinte az a látszatja, hogy megszólalásával fél elárulni alacsony értelmiségét. De ravasz és álnok mint Rossi. Ami Duminit illeti, az a legaljasabb fajta gonosz­tevők rendjéből való. Ami az atrocitásokat illeti, me­lyekben Milánóiban része volt, meg­győződése szerint a Rossi—Mari­nelli—Giunta-triász készítette azt elő Rómában. Giunía a fascista­­párt országos főtitkára és ez idő szerint a képviselőház alelnöke. Né­hány nappal Forni megtámadása előtt körlevelet küldött szét a párt lombardiai ' és piemontei bizalmi férfiainak, amelyben meghagyta ne­kik, hogy tegyék Fornit lehetetlen­né. Forninak sikerült a »szigorúan bizalmas« körlevelek egyikének hi­teles példányát megszereznie. A Vimlnale grófnőié A legutóbbi napokban kihallga­tásra megidéztek egy igen elegáns nőt, akit Róma mondain köreiben nagyon jól ismernek. Általában »a Vimlnale grófnője« néven emlege­tik, A »Viminale grófnője« a legelő­kelőbb protektorokkal dicsekedhe­tik és alig van még egy olyan be­avatottja a politikamögötti dzsun­­gejnek, mint ő. Nem volt a közel­múltnak olyan korrupciós, bank­­csalási és hasonló természetű bün­­pöre, melyben a grófnő neve, ha csak futtában is,, ne szerepelt vol­na. Rossi és De Bono tábornok uralma alatt ez a nő korlátlanul érvényesíteni tudta akaratát. A »grófnő« barátnője volt Rossinak, Dumininak, Volpinak és számds más személyiségnek, kiknek nagy­része még ma is nyeregben ül. A háborúban katonaszabaditással és kémkedéssel foglalkozott. A vélőporös-holgy Testvérharc a férfiért Érdekes házassági, jobban mondva vadházassági történetet közöl a beo­­gradi Vreme vasárnapi számában. A történet már csak azért is köze­lebbről érdekelheti a suboíicaiá&at, mert annak szereplői Suboticáról kerültek Beogradba. Öt évvel ezelőtt Sevcsics János suboticai kereskedő Beogradba köl­tözött, ahol megismerkedett egy volt magyar vámtiszt leányával: Ot­­tiíiával és Karolinával. Sevcsics ud­varolni kezdett Karolinának, de a mikor a vámtiszt családját itthagyva Magyarországba távozott, Sevcsics szakított Karolinával és Istvánffy másik leányához, Ottiliához fordult. Eveken keresztül a legjobb egyet­értésben élt a fiatal pár, mig öt év múltán a harmóniát megbolygatta a láthatáron ismét felbukkant Ka­rolina. A férfiban fölmelegedett az az első szerelem Karolina iránt. Az újabb szerelemnek az lett a következménye, hogy Sevcsics Otti­­liának kiadta az útját és Karoliná­val osztotta meg háza táját. Otti­­liát érzékenyen bántotta ez az eljá­rás és nyomban elhatározta, hogy öt évi hűséges odaadásért kárpót­lást szerez. Felment a rendőrségre és kérte, hogy válasszák el férjétől. A rendőrségen felvilágosiíották, hogy a válópörök a biróság elé tar­toznak, azonban Ottilia ragaszkodott ahoz, hogy a rendőrség mondja ki válást. Amikor a rendőrségen látták, hogy az izgatott hölgy nem tágít, az egyik rendőrtiszt kíváncsian kér­dezte meg: — Hát mikor esküdtek meg ? — Mi egyáltalán nem esküdtünk meg — válaszolta Ottilia — de azért kérem a válás kimondását, mert tartásdijat akarok fizettetni az­zal a nyomorulttal. A rendőrtisztek mosolyogva ma­gyarázták meg, hogy a kívánságot sem a rendőrségen, sem a bíróság­nál nem teljesíthetik, mire a szerel­méből kiforgatott Ottilia szomorúan eltávozott. Kézrekerultek a budapesti rablógyilkos merénylet tettesei Suboticai ember a súlyosan sebesült ékszerész Budapestről jelentik: A Király-Íuccai rablógyilkos merénylet ügyé­ben, amelyről a Bncsmegyei Napló is részletesen beszámolt, a rendőr­ség befejezte a nyomozást. Megálla­pították, hogy a Gellert ékszerész elleni rablógyilkos merényletet há­rom megszökött folyamőr: Dömötör József, Papp Rudolf és Küvessy Árpád tervezték, akik közül azon­ban csak Dömötör és Kövessy ha­toltak be az ékszerüzletbe, mert Papp még korábban elvált tőlük. Dömötört a sikertelenül végződött támadás után elfogták az Izabella­­ucca 68. szám alatti bérházban, ahová üldözői elől menekült. Néhány órávai később kézrekerült Papp is, aki, hogy a gyanút elterelje magá­ról, a támadás után szolgálatra je­lentkezett a folyamőrségnél, ott azonban már detektívek várták, akik letartóztatták. A rendőrség tovább folytatta a nyomozást Kövessy Árpád kézre­­keritésére. Délután arról értesült a rendőrség, hogy Kövessynek egy i cselédlány kedvese van, aki a Jó

Next

/
Oldalképek
Tartalom