Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-29 / 205. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ #K® Hadiviccek — Évfordulóra — Mottó: Az emberiségnek egyik fülén bement a golyó, a másikon kilőtt. Karl Kraus Vilmos császár idegesen sétált fel-alá dolgozószobájában, borogatással a hom­lokán, nagyon fájt a feje. Megkérdezte a feleségétől: — Mit vegyek be: — Ver elunt. # Az öreg Ferenc József, akinek nem merték megmondani, hogy háború van, egyre-másra hadirokkantakkal találko­zott az uccán. Fejcsóválva szóit oda Végre a hadsegédének: — Beszélni kell a hadügyminiszterrel, mégis csak hallatlan, hogy micsbda ala­kokat soroznak be újabban a hadsereg­be! # . Később mégis fel kellett világosítani az öreg császárt a történtekről. Hötzen­­dorffi Conrad vállalta magára a kényes feladatot és őszintén megmondta az uralkodónak: — Felség, megüzentük a háborút. — Hergott, nagyszerű, — örvende­zett Ferenc József — végre leszámo­lunk ezekkel a disznó poroszokkal. * —- Felség Przemysl elesett. —• Borzasztó, kedves Paar, borzasztó. Kérem kondoláljon nevemben is a gyá­szoló családnak. # Sorozásra idéztek be egy öreg galí­ciait, aki annyira drukkolt, hogy alkal­masnak találják, hogy még a sorozás előtti obiigát fürdést is elmulasztotta. Amikor odaállt a mérce alá, az ezred­­orvos undorral rászólt az egyik írnokra: —• Hozzon be egy lavór vizet! Az öreg galíciai elsáppadt és kétség­beesve felsóhajtott: — Ajvé, Marine. * Sorozás után. Már mindenki elment és éppen zárni akarják a termet, ami­kor az egyik sarokban egy meztelen fiatalembert találnak. — Hát maga miért maradt itt? — Gondoltam, hogy megvárom mind­járt a legközelebbi pótsorozást. * — A háború olyan, mint a mozi. .— Miért? — Hátul vannak a jobb helyek * A bakák sturmoltak, egy öreg póttar­talékos pedig puskáját eldobva mene­kült a tüzvonalból. Egyszerre megállít­ja egy tiszt: — Hova szaladsz, te gazember? Ar­ra vart az ellenség! — Bocsánat, főhadnagy ur, nagyon félek, — felelte a baka reszketve. — Azt se látod, hogy őrnaggyal be­szélsz? A baka, megkönnyebbülten: — Hát már olyan hátul vagyok? * — Hallottam, nagyságos asszony, hogy a fia kint van a fronton. — Igén, de ne adja tovább, még azt találják hinni, hogy nincsenek összeköt­tetéseink. Katonák tréfás búcsúja: — Szervusz! — Viszontlátásra a tömegsírban/ * Északlengyelországban az osztrák­magyar csapatok bevonultak egy falu­ba. A legénység bekvártélyozta magát a házakba, amelyeket előbb keresztül­­kasul átkutattak, hogy nincsenek-e ben­nük oroszok elrejtőzve. Egyik pincéből előhúznak egy hetvenötéves aggastyánt és faggatni kezdték, hogy miért bujt el? — Attól féltem, hogy besoroznak. — Egy ilyen öreg embert? — csodál­kozott a vallatást végző altiszt. mm Mit leheti tudni, — vonogatta vál-i lát az öreg — hátha szükség van gene­rálisokra. A 'háborű közepén uj tizfilléres nik­­kelpénzek kerültek forgalomba, amelyek, sárgábbak voltak, mint a békebeliek. — Miért? —■ kérdezte valaki. — Mert sok bennük a kukoricaliszt. ég —1 Miben hasonlít a repülőgépről le­dobott bomba a vaskprenarend harma­dik osztályához? — Nos? ' — Mindakettő felsőbb helyről jön és ártatlanokat talál cl a hinterlandban. — Melyik a legszomorubb giliszta? — Melyik? — A veszteségiliszta. ég Amikor a százkoronás hadikölcsön­­kötvényeket kibocsátották, három koro­nába került egy kiló krumpli. Ebből az időből származik az alábbi —- valóra vált — találós-kérdés. — Mikor lesz vége a háborúnak? — Akkor, amikor száz koronába ke­rül majd egy kiló krumpli és háromba a hadikölcsönkötvény: * Az ja baka, aki elsőnek jutott fel az elfoglalt Lovcsenre, káromkodva nézett körül a kopár sziklatetőn: — Na Ferenc József, téged is szépen becsaptak! ég Ferenc József a Vilmos-liuszárok ez­redesétől táviratilag kért egy doboz is­­amelyben a küldemény megérkezett, mindvégig gondosan megőrizte. A kü­lönös kabaláról sokat beszéltek az ud­varban, de senki sem tudta megmagya­rázni, hogy miért ragaszkodik úgy az agg uralkodó ehhez az ereklyéhez. Vég­re egyik miniszter bátorságot vett ma­gának hozzá és megkérdezte: — Felség, miért őrzi olyan szeretet­tel ezt a dobozt. — Azért, — válaszolta a császár-ki­rály — mert ez az egyetlen dolog, ami­be II. Vilmos nem üti bele az orrtá. tállói hulladékot. A mahagóni skatulyát, Az uj kormány engedélyezel fogja a Magyar Párt működését Raics Balazs és dr. Popovics Milivoj nyilatkozata a magyarság’ politikai szervezkedésének jogáról — „Davidovics az állam­polgári jogegyenlőségért karcolt“ Az uj kormány megalakulása na- i gyón közelről érinti a nemzeti ki- j sebbségeket, elsősorban a magyar-1 ságot is. A nacionalista blokkból | alakult kormány-koalició legutóbb erélyes rendszabályokat foganatosí­tott a kisebbségekkel szemben és különösen a magyarságot érintette súlyosan azaz intézkedés, amellyel a Magyar Párt szervezeteit felosz­latta. A magyarságra nézve súlyosan sérelmes rendelkezést a most kor­mányra jutott pártok álékor a leg­­föltétlenebb elitéléssel fogadták. Részint pedig az a körülmény, hogy az ellenzéki blokkból alakult kor­mány a nemzetiségekkel való meg­értést és megbékülést hirdeti pro­gramjában si végül az a tény, hogy az egyetlen parlamenti kisebbségi párt, a német-párt már régebben tá­mogatja az ellenzéki blokk politiká­ját, indokolttá tette azt a reményt, hogy a Davidovics-kormány revízió alá fogja venni az előző kabinetnek a magyar nemzeti kisebbséggel szemben követett politikáját. A Bácsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett az uj kormánypár­tok szuboticai vezetőihez, hogy mi a véleményük a magyarság politi­kai szervezkedéséről és arról, hogy a kormány milyen álláspontot fog ebben a kérdésben elfoglalni. Kér­désünkre Raics Balázs szuboticai bunyevác-sokác-párti képviselő a kö­vetkezőket mondotta: — Az uj kormány megalakulása a nemzetiségekre nézve is nagyon fontos jelentőséggel bir, mert ezentúl nem lehet semmi aka­dálya a kisebbségek — köztük a magyarság politikai szervez­kedésének és — a Magyar Párt minden bizonnyal a legrövidebb időn belül újra megkezdheti működését. A nemzetiségi alapon való szervez­kedésnek nem lehet semmi akadá­lya, mert senkinek se lehet kifogása az ellen, hogy milyen címen szer­vezkednek a nemzetiségekhez tarto­zó S. M. S. állampolgárok, ha ez a politikai szervezet lojális működést fejt ki. Kérdést intéztünk ez ügyben dr. Popovics Milivojhoz, a Davidovics­­párt szuboticai szervezetének elnö­kéhez, aki munkatársunk előtt a kö­vetkezőképpen nyilatkozott: <r- Meggyőződésem szerint a de­mokrata-párt és az uj kormány li­berális gondolkozásának természe­tes következményeként az u.i kormány első teendője az lesz, hogy a Magyar Pártot visszahelyezze jogaiba. Ennek a véleményemnek megvan a jogosult alapja. Három héttel ez­előtt ugyanis a demokrata-párt fő­bizottsága ülést tartott Beogradban, amelyen épp a szuboticai kerület egyik kiküldötte Udiczki Szveíozár szólalt fel a kisebbségek jogai érde­kében. A felszólaló kifej teite a főbi­zottság előtt, hogy milyen fontos éppen ezen a területen, ahol nagy­számban él a magyarság, hogy a magyarok ugyanolyan elbá­násban részesüljenek, mint a többi állampolgár, mert komoly­talan az a vád, hogy a magyar­ság irredenta. Ellenkezőleg a magyarság nagyon megbízható nép. A főbizottság nagy figyelemmel hallgatta meg kiküldöttünk fejtege­téseit és arra a megállapításra ju­tott, hogy a magyarságnak minden állampolgári jogot meg kell adni. annál is inkább, meri nem is kép­zelhető el elégedetlenség ott. ahol az állam minden polgára egyenlő. A demokrata-párt főbizottságának határozata most már irányadó lett Íaz országos politikában is és i?v megvan a garanciája a nemzeti ki­sebbségek törvényben biztosított szabad szervezkedésének — De különben Davidovics Ljuba miniszterelnök programjának sarka-Í latos pontja, hogy nem szabad kü­lönbséget tenni az állampolgárok között, amit legutóbbi szuboticai tartózkodása alatt is többször han­goztatott, épp a tiszteletére rende­zett banketten is Csermáknak, a szentai magyarság kiküldöttjének adott válaszában. Ismerve Davido­vics idealizmusát és tiszta demok­ratikus gondolkodását, pillanatra sem szabad kételkedni abban, hogy a magyarságnak az uj kormány le­hetővé teszi a további politikai szer­vezkedést úgy, amint azt az alkot­mány és a törvények is előírják. Az érdekes nyilatkozatok után a magyarság most várakozással te­kint az uj kormány cselekedetei elé, amelyek lehetővé lennének hi­vatva tenni végre, hogy a magyar­ság is gyakorolhassa az alkotmány­iban biztosított állampolgári j.ogait. ' Emberölés - önvédelemből Béresével akarta lelövetni szomszédját Belovárról jelentik: A Belovár melletti Trema községben a napok­ban gyilkosság történt. Gr gyón Torna tremai gazdálkodó már régóta ellenséges viszonyban élt Szomszédjával. Pubec Józseffel, akit több ízben megtámadott, de a verekedésben mindig alul maradt. A múlt hét szombatján Grgyán kiment a mezőre Samun Mirkó nevű hu­szonkét éves napszámosával és ott találkozott Pubec-e 1. aki közvetlen mellettük aratott a maga földjén. A bosszút szomjazó Grgyán leitatta napszámosát és rábeszélte, hogy a nála levő fegyverrel lőjje la harago­sát. A részeg napszámos — akinek gazdája pénzt Ígért, ha szomszédját agyonlövi — hajlott a szóra és fegy­verrel nekitámadt Pubecnek. aki azonban még mielőtt a napszámos a fegyvert használhatta volna — kést rántott és_ belevágta Samari Mirhá­ba. alá sérülésébe néhány órai kín­lódás után meghalt. Halála előtt a csendőrség vezetőjének bevallotta, hogy gazdája. Grgyán bujtatta föl arra. hogy Pubecet lőjje le. Miután beigazolódott, hogy Pubec önvédelemből szúrta le a napszá­most. a csendőrség nem tartóztatta le. A felbujtó Grgyán gazdálkodót azonban letartóztatták és beszállí­tották a belovári ügyészséghez. ____________1924 julius 29. A furfangos betörő Átadta üldözőinek a bűnjelet és megszökött Sztaribecséről jelentik: Az elmúlt napok egyikén, koromsötét éjszaka borzalmas segélykiáltás törte meg a sztaribecsei főucca csendjét: * T- Segitség. Betörök vannak a házban. A késői járókelők pillanatra meg­­döbbnve fordultak arra felé, .amer­ről a rémült kiáltozás hallatszott. Pár perc alatt mintegy húszán ro­hantak a hang irányába és csakha­mar kiderült, hogy a betörők az egyik főuccai kereskedő lakását lá­togatták meg. A bátrabbak nyom­ban behatoltak a házba, elálltak a kijáratokat és megkezdték a betö­rők felkutatását, akik alkalmasint elrejtőzhettek, mert nyomuk sem volt. — Itt feszitették az előszoba aj­taját — mondotta izgalomtól reme­gő hangon a kereskedő felesége az önkéntes rendőröknek. Megindult a hajsza. Az egyik fia­talember azzal, hogy ö már jártas az eféle detektiv-dologban, dirigálta a többit, merre menjenek, maga pe­dig — biztonság okáért, hogy senki ki ne szökhessen a lakásból — oda­állt a kiskapuhoz. Néhány perc múl­va egy fiatalember lépett hozzá és kezébe nyomva egy zseblámpát, odaszólt neki: — Itt a lámpa. Világítson rá min­denkire, aki ki akar menni. Én majd elszaladok a rendőrségre. — Jól van — mondta az ajtón­álló hamisítatlan nickcarteri fölény­nyel — bízza csak rám. Kis idő múlva megérkezett a ren­dőrség. Tovább folytatták a kuta­tást: nincs semmi nyom. Egyszerre csak a kisasszony megszólalt: — Pedig biztos, hogy itt voltak. Zseblámpájuk is volt. Láttam a fé­nyét___ Az ajtónálló sherlockholmes, aki még mindig kezében szorongatta az eltávozott ismeretlentől kapott zseb­lámpát, kezdte magát rosszul érez­ni és a villanylámpát átnyújtotta gyorsan a rendőrőrmestemek. A lámpa — megvilágította a helyze­tet. A nobody is belátta, hogy ő szalasztotta el az ügyes ibetörőt. — Világos, — mondta és szomo­rúan nézett farkasszemet a lámpa sötét lencséjével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom