Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-27 / 203. szám
!4. olđai; BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 julius 27. Qiaidjnßäh& Szemrehányást kapok, hogy a nőkről nem írok csupa jót. Feleletem az, hogy elég jót mondok róluk. Ha az, aki e szemrehányással illetett, csupajót akar olvasni a nőkről, olvasson nőirókat, akik tagadhatatlanul még nálam is elnézőbbek aj saját nemük iránt. A nők, akik egymással szemben kérlelhetetlenek, a nemüket mindig dicsőítik, szolidárisak egymással, mintha egy szakszervezet tagjai volnának, — a férfiak pedig, akik a nőket egyenkint imádják, az egész nem fölött szigorúan ítélkeznek. Ez a magyarázata annak, hogy a hölgyek, akik írnak, nagyobb elismeréssel szólnak az öröknőiségről, mint a nővilág legszerelmesebb férfibámulói és legtüzesebb asszonyimádói. Girardinné asszony például, aki sokkal szellemesebben irt és beszélt, semhogy ne lett volna a raktárán állandóan néhány malicia a barátnőiről, a neméről oly tisztelettel és méltánylással ir, ahogy az olvasónőm azt tőlem is elvárná. Szívesen idézem a kedvéért a hires Írónő két mondását, amelyek bizonyosan tetszeni fognak neki. — A férfiak erőseknek és zseniálisaknak hiszik magukat, pedig nincs egy ideájuk, amely nem a nőktül jönne. — A legmélyebb szellemű férfi ártatlan csacsi a legegyszerűbb nő mellett. Mind a két állítás igen jól hangzik s fölötte hizeigő a nőkre. De vájjon igazak-e?, * A kártya. A kártya és ai kártyázás története a sötét középkorba nyúlik vissza s annak szürke ködében vész el. Kezdeteiről igen kevés autentikus adat maradt, pedig nincs minden kulturhistórlai jelentőség nélkül, s nem ártana tudni, milyen volt a születésénél ez a játék, amely azóta a kulturemberiség egyik nagy szórakozásává, szenvedelmévé és sokaknak foglalkozásává lett? Van egy, verzió, amely szerint Európában a XIV. században honosult meg. Valami elmés udvari ember (talán éppen udvari orvos) VI. Károly francia királynak a szórakoztatására hozta be az udvarhoz az első játékkártyát. Ez a király tudvalevőleg elmebeteg volt, s mikor a szines, tarka lapokkal játszadozott s azokat ide-oda rakosgatta s a szilieket kavaría-keverte, elcsöndesült, elégedetten mosolygott és boldognak látszott. (Máskor bizony dühöngött szegény.) Azóta vagy a kártya változott meg alaposan, vagy az emberek mentek át óriási átalakuláson, mert mostanában a rendeseszü emberekre hat csillapítóan —. mint egy brómkészitmény — a kártya. A legnyugtalanabb is egyszerre jámbor és csendes lesz, ha kártyaasztalhoz ül s reménye van arra, hogy aránylag rövid idő alatt elvesztheti a becsületesen vagy szerencsésen keresett pénzét. S ma arra mondják, hogy bolond, aki nem kártyázik, mert tétlenségben — s esetleg szellemi munkával — kénytelen tölteni azt az időt, amelyet az okosak a játék nemes szenvedelmének szentelnek. * Villemessant beszéli az emlékirataiban. A Bignon hires restaurant-jában ebédelt, s feltűnt neki hogy a pincér, aki rendesen kiszolgálta, és pedig máskor ügyesen és fürgén, most csak nagyon lassan mozog. Figyelmeztette: — Szedje a lábait kissé gyorsabban! Aztán megbánta, hogy igy ráreccsentett. Régi, kedves pincére volt, akit nein akart megbántani, s azért enyhítésül mirigyárt, részvéttel a hangjában, hozzátette; — Talán hemorrhoidája van? A pincér, a jó fiú, nem vette észre a két mondat közti összefüggést. Azt hitte, a vendége valami előtte még ismeretlen ételt kér, s szolgálatkészen felelte: —> Azonnal megkérdezem a konyha- j ban. S onnan visszajőve* hirül hozta: —' Nincsen, kérem alássan. Még jó, hogy a dolog igy sült ki. Mert vannak ambiciózus pincérek, akik ilyen esetben elhozzák a rendelt s nemlétező ételt. Persze nem hemorrhoidákat, mert azokat nem készítik a finom vendéglőkben, hanem valamit, amit annak adnak ki. Egy irótársam a Muhrban tréfából egyszer Rabindranath-pecsenyét rendelt és — kapott. Megette, jól is ízlett neki és sose tudta meg, hogy mi volt. Sipulusz pedig az Orientben egy alkalommal — még akkor élt Prém József —i Créme ä la Prém-et kért (leginkább aj rim kedvéért), s a pincér, aki nagy tisztelője volt a kitűnő humoristának, igy szólt hozzá: — Nem ajánlom, nagyságos ur. Már nem egészen friss. Futó vendégne le fölszolgálnám, de az ilyen előkelő törzsvendéget lebeszélem róla. Sipulusz a saját legsikerültebb viccén se nevetett oly jóizüt, mint az Orientpincér komolyképüségén, aki a világért se vallotta be, hogy nincsen prém-créme az étlapján. Földi Mihálynak Mámorosak cimii regényét sokan olvassák most Magyarországon és sokat beszélnek róla. Észrevették bizonyára azt is, hogy a szerző nem ir éppen a »kurzus« szájaize szerint. Nem tudom:, hogy a fajvédők s a »numerus clausus« hivei mit szólnak ahhoz, hogy a szerző a regény katholikus hősét, az erkölcstelen panamistát és lelketlen vagyonszerzőt szembeállítja egy becsületes zsidóval, aki soha senkit se károsított meg egv fillér erejéig se. A keresztény ;ur, aki zsidólányt vett el feleségül »azt kérdezte apósától, hogy sokat csalt-e, sokat megkárositott-e életében?«, Mann (az após) »felháborodva tiltakozott minden tudatos inkorrektség ellen«. Mire a vő kifejti az elméletét, amely egyáltalában nem' »keresztényi«. — Én azt hiszem, hogy lopás nélkül senkisem válhatik milliomossá s meggyőződésem, hogy a becsületesség egyáltalában nem fontos kelléke a vagyonszerzésnek. Meg vagyok győződve arról, hogy majdnem minden esetben a vagyon keletkezésének alapföltétele valami olyan cselekedet volt, amelyet minden, csak nem üzleti morál, becstelennek tart. A zsidó após — írja a szerző — »nem helyeselte ezt a gondolkodást. Hitt az erkölcsi világrendben s azt vetette a veje ellen, hogy csak a munkával szerzett vagyon állja meg a helyét, az erőszakosan és törvénytelen eszközökkel összeharácsolt pénzek előbb-utóbb szertehullanak« stb. A vita tovább folyikl s a regény hőse folyton olyan tanokat hirdet, amelyeket a mai magyar politika fenegyerekei nem haboznának zsidómorálnak nevezni, az öreg zsidó pedig olyan elmélettel felel, amelyet mindenki kénytelen keresztény erkölcsnek fogadni el. Az bizony előfordul, hogy nemcsak regényekben, de az életben is találkozunk zsidókkal, akik jobb keresztények mint sokan, akik ezen ai valláson vannak, és olyan keresztényekkel, akik rosszabb zsidók, mint azok, akik zsidótemplomba járnak. Az egész fajelmélet nem ér egy hajítófát... A Lovasén tövében Tengerparti képek Kelet és Nyugat találkozása ez. Tobzódó, tunya keleti színek és a nyugati élet utolsó fáradt hullámai. Ez Cattaro. ahol a tenger kék derűjét. a sokféle nénfai tarkaságát, az egész kikötőváros nyüzsgő életét elnyomják a minden oldalról ránehezedő fekete szikla-óriások: a Lovcsen. Azon túl Montenegró, nemcsak egy másik országrész, hanem egy csak kevéssé ismert másik élet. Mintha nem is egy ország volna. mintha a hatalmas fekete hegy szimbólum lenne, amely élesen és alig áthatóan választja el a nyugati civilizációt, a Kelet misztikus őserőitől. Valami különös bizonytalan félelem uralkodik itt az embereken. Ma kevés ok van már erra a nyugtalanságra. de érthető, hogy a közelmúlt eseményei után még megmaradt a nyoma. A vasúti kocsikat már Uskopoljétől kezdve csendőrök kisérik véig a tengerparton a volt monarchia legdélibb és legutolsó vasútállomásáig Zelenikáig. bár erro a közbiztonsági intézkedésre ma már nincsen semmi ok. Néhány év előtt azonban még napirenden voltak itt a banda-támadások. Ma ez a rész már teljesen nyugodt és a közbiztonsága talán a mienknél is jobb. A Lovcsen mögött Crnagora sziklás hegyi ösvényein azonban még ismeretlen veszedelmek fenyegetnek és állandóan suttognak rabló-bandákról, amelyeknek egyik vagy másik tagjával tehetetlenek a hatóságok. Itt már a vad és rejtelmes kelet kezdődik és a Lovcsen egy másik élet kapuja. Zelenika ma is az utolsó vasúti állomás Dalmáciában és Cattaróba már csak hajón lehet eljutni. A csodás panorámát, amelv végigkíséri az embert a cattarói öblön, mint zárt képkeret, szegélyezi minden oldalról a Lovcsen. A fekete sziklatömbök mindig élesebben bontakoznak ki és amikor a hajó a cattarói kikötőben horgonyt vet. sivár és rideg a kép. amely ebből a régi városból először felénktárul. Sehol, ameddig a szern ellát, nincs egy parányi zöld folt. a szántóföldek és enyhe pázsit helyét mindenütt vad és kopár sziklák bitorolják. A Lovcsen ezerhétszáz méter magas nyúlványai szinte agyonnyomják a parányi várost. Egyik oldalon a végtelen tenger, a másikon a hatalmas hegyek. Ebben a különös katlanban a legegzotikusabb élet folyik, A hires montenegrói hetivásáron már a hegyen túl kzdődő Kelet ad izelitőt a maga más embereiből, más szokásaiból. Tizennégy éves érett asszonyok és huszonnyolc esztendős öreg nők adják meg ennek a keleti képnek különös alaphangulatát. Fekete és izzó tekintetű ennek a koránérett és hamar vénülő race-nak csaknem mindegyik példánya, a férfiak, csakúgy. mint a nők. A portékáját senki sem kínálja, tunyán ülnek a montenegróiak kosaraik mellett. Fogatlan. ráncos vén asszonyok egyik cigaretta után. a másikat szívják. Örökké a szájukban a cigarettavég. A vásárcsarnok kisebbszerü tengeri muzeum. A tengerfenék mindenfajta élőlénye fel van itt halmozva az asztalokon: az ezüstös pikkelyü apró szardiniaáktól. a furcsa vöröses szinü szögletes testű tengeri halakig. Rák. tengeri kagyló és csiga garmadában. Itt még a kagyló nyálkás busa is táplálék. Füge, úgy, amint a fáról leszedték, narancs, citrom, friss babérlevél és a délit éghajlat megannyi terménye. Mocsok és bűz mindenfelé. Az európai szem idegenül és csoldálkozón bámul a Kelet első jelentkezésére___ Maga a város a nyugati civilizáció utolsó stációja. A városkapun még ma is érintetlen a velencei köztársaság jelvénye, az osztrák címer kétíejü sasát azonban elsöpörte a legújabb kor történelme. A régi uccákon értékes építészeti remekek ittfeledt emléke. A legérdekesebb a székesegyház, amelynek egyik tornyát valamikor ledöntötte a várost részben elpusztító földrengés és most a másik ép torony mellett bénán szégyenkezik, mint egy csonka gúla. Az egész hatalmas templom művészi' hatását súlyosan nyomja a közvetlen mögötte meredő Lovcsen sziklafala. Benn a sekrestyés történelmi emlékeket és hallatlan értékeket mutat. A legféltékenyebben talán Ferenc Józsefnek egy Cattaró részére ajándékozott hatalmas arany oltári szentségtartóiát őrzik. A kegyszer majdnem egy méter magas és a legértékesebb drágakövek teszik hallatlanul értékessé. Valószínűleg ennek tulaj doni tható. hogy amig a Habsburgok cimere eltűnt a város falairól, addig a császár ajándékát még ma is nagy becsben tartják — A forgalmas uccákon és a szűk sikátorok osteriáiban a Kelet és Nyugat tarka ölelkezése. Matrózod és nagyon sok katona mindenütt párisi divat szerint öltözött olaszos bujaságu asszonyok és a festői montenegrói népviselet tarka szinpompában tobzódó vegyüléke. Szines fezek, turbánok, asszonyi fejdiszek és még tarkább ővek olvadnak össze a rózsaszín selyemruhákkal. nehézkes keleti szenvedélyek a sima európai modorral. Az izgató kontrasztok városa egészen excentrikus. A »Hotel Graz« egy darab tiszta Európa és mégis az étterem terrasszán hatalmasra hízott tengeri teknősbékák mászkálnak nehézkesen az asztalok között, a vendégek szórakoztatására. Osztrák tulajdonos, német pincér, francia konyha, de — élő teknősbéka, mint egzotikus disz. A furcsa érdekes városból óriási szerpentin-utak vezetnek fel a Lovcsenra és át Montenegróba. Vasút itt nincs már. csak autókkal lehetséges a közlekedés. Vagy gyalog, de így egynapos az ut és foszlányokra szakad a legerősebb cipő is a sziklás hegyi utakon. A felkanyargó szerpentinen száguldó autóból mind kisebbnek és parányibbnak látszik Cattaro és azoknak, akik erre az útra bátorkodnak, feledhetetlen kép tárul a szemük éléi a közel kétezer méteres magasságban, amikor szédülten bámultak le a mélységben csillámló tengerre. Túl a hegyen egy ríj világ: Montenegró. Az első állomási Nyegus. a következő már Cettinje. Nem nagyobb egy bácskai falunál és egyetlen látnivalója az a stratégiai pontossággal megépített katonai térkép, amely miniatűrje egész Montenegrónak és amit az osztrák-magyar hadsereg felejtett itt. A fekete hegy 'mögött kezdődik a Kelet. Itt már kiszakadtunk a mi megszokott, régi civilizációnkból — A Lovcsen lábánál a Kelet és Nyugat ölelkezése közepette régi, tizesztendö előtti izgalmak jutnak az eszünkbe. A világtragédia itt indult el pusztító utján. A fekete hegy fontos szerepet játszott a stratégiában és a politikában is. A Lovcsenérí hadakozott egyik háborús beszédében egy magyar politikus — történelmi név viselője — és a fekete hegy csakhamar véres temetője lett sok-sok szerencsétlen katonának. Mini egy szörnyű moloch, ezreket követelt áldozatul ez hatalmas hegy. Ezeknek a szomorú eseményeknek most épen tíz éve. Es a Lovcsen egykedvűen, de gyászos feketén jubilál---László Ferenc Fonott FABEDŐOTÖKET ésesszlingi REDŐNYÖKET promt és szolid kivitelben zzállit BENCZE ANTAL ÉS FIA redőnygyéra VEL.-BEČKEREK (Bánát) ügynökök kerestetnek Hát- és derékfájás ellen a »Ferenc József« keserüviz pompás szer. Moravetz zenemükerec' Timisoara (Tcmeavúr ries iEomtaala) Világvárosi nívójú szaküzlet. Bármilyen zeneműre van szüksége, kérje egy lapon, gyorsan pontosan és o legolcsóbban kapja tölünk. Jegyzékek ingyen. 989
