Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-24 / 200. szám
4. oldal. ßÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 jolius 24. Ki kérdezett?! — Ki kérdezett? Tréfálva szólt rám valaki, mikor beszélni kezdtem — idejövet. az uccán láttam valamit és eszembe jutott. hányszor volt ez már igy és mindig hiába . . . pedig milyen egyszeri! a dolog! Nekem mindig azl volt az érzésem, hogy csak akkor kellene . . . — Ki kérdezett? így szakitott félben tréfából vala-! ki: de én meghökkentem és komolyan elhallgattam és nem tudtam folytatni. Mi történt velem? Aztán! nógattak, hogy hát mit akartam mondani, hiába . . . egyszerre nevetségessé és értelmetlen ostobasággá vált az egész. Sokszor vagyunk igy mondásokkal. Évtizedeken át mondjuk »jó napot!« és »ajánlom magamat« és »egészségére« és »van szerencsém« — és egyszer, évtizedek múlva, odafigyelünk, hogy mit jelent a szó — s hirtelen, mint most is. szakadék nyílik meg a szó alatt — s a szakadékon át a köd és káosz — egy pillanatra az élet szörnyű értelmetlensége — Ki kérdezett? Igaz is — ki kérdezett engem? Hogy van az. hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki' se kérdezett. írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam — véleményem volt erről, meg amarról — szóltam életről. halálról, szerelemről, költészetről. magamról, gyerekről és aszszonyról és cserebogárról^ . . . ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra — ütemre és rímre. — hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a] gondolatnak, hogy könnyen fogjál fel s el ne veszítse többé, akit meg-| ajándékozok vele. Feladványokat! oldottam, csomókat vágtam ketté,! erőlködtem, hogy közelebb jöjjek | kezdethez és véghez, a két pólushoz. hol még nem járt sarkutazó... De ki kérdezett? 1 Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal. hogy mi1 a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam. kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom. Legtalálóbb válaszaim — most veszem észre — el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele — legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából —- miért csodálkozom hát. hogy senki nem követte? Ki kérdezett? Én megmondtam mindent előre —- én láttam a fenyegető veszedelmet — láttam a sötét felhőt s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé — láttam a biint s megmondtam előre: ne igy. ne ezt. átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az izes gyümölcsöt — megmondtam, mi van belül — miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében, nyakig — és csattogott légcsavarom a tiszta felhők | közt. helyettük — és elmondtam,! mit láttam amott, mit gyötrődtem | emitt. milyen a bűzös aljasság ize I s milyen az illatos napsugáré — hát | akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok leikétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogv arra ne tessék menni — én szóltam, hogy erre van az ut — hát akkor miért vannak telve gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé — miért puff adnak hát hullák a viz fenekén? — Én .minderre megfeleltem. — de ki kérdezett. Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt. hogy mi lesz a haza sorsa, — és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja — és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát. megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany, —■ megkérdezték a vizet, mitől szokott tüzbejönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt? De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett. Guatama Buddha? Ki kérdezett. Názáreti? Shakespeare. Goethe. Madách, Dante. Beethoven. Kant ... ki kér dezett? Ember, aki tudod —- ember, aki láttad — ember, aki nézted, figyelted. élted. — tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett — ordítottál, hogy közeledik — ki kérdezett? Megváltó Atyaisten. — aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni — ki kérdezett? Ki kérdezett? Ne kérdezd — ordíts. ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted — ordítsd magad a kérdést s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld. Karinthy Frigyes Nem volt pánik a siovisadl gabonatőzsdén j Hamis hírek katasztrófái is veszteségekről Noviszadról jelentik: Noviszadi közgazdasági körökben kínos megütközést keltett egy szuboticai ma"arnyelvü hírlap szerda déli számában megjelent cikke, amely a noviszadi gabona-tőzsdén észlelhető hossz-mozgalommal kapcsolatban pánikról számol be. Noviszadi tőzsdekörökben a cikk beállítását tendenciózusnak mondják, amely csaknem minden alapot nélkülöz és csupán egyes érdekköröket szolgál. Az a beállítás, hogy az öngyilkossá lett Fischer P. Adolf gabonakereskedő szintén a mostani tőzsdehossz áldozata. nem felel meg a valóságnak, mert a tőzsdén csak egész kis engagement volt és nagyobb veszteségek csak egy időközben tönkrement noviszadi bútorgyárnál és egy boszniai fakitermelő cégnél voltak. A cikkel kapcsolatban Petrovics Brankó dr., a noviszadi tőzsde vezértitkára a következő nyilatkozatot tette a »Bácsmegyei Napló« noviszadi munkatársa előtt: — Nem felel mez a valóságnak, hogy a noviszadi tőzsdén pánik lett volna.. Az üzletmenet és a tőzsde hangulata normális, mert mindenki számított a hosszra, amely természetes következménye annak, hogy az idei búzatermés 25 százalékkal gyengébb úgy minőségileg, mint mennyiségileg a tavalyinál. A kereslet — különös tekintettel a külföld élénk érdeklődésére — viszont sokkal nagyobb. Eddig egyetlen tőzsdetag se került csődbe, sőt arról se tudok, hogy a tőzsde tagjai közül valaki is fizetésképtelen lenne. A tőzsdének semmiféle olyan akcióról nincs tudomása., amit a kereskedők indítottak volna a kiviteli tilalom érdekében. Különben se lenne értelme az export-tilalmat behozni, ^mert az országban a kivitel mellett I is elég gabona marad. Az árak irányítása pedig nem egy országtól függ. hanem internacionális folyamat. Székely Arnold gabona-nagykereskedő. a tőzsde igazgatósági tagja a következőket mondotta munkatársunknak : — A cikk egész beállítása abszurd. különösen az a része, amely a kereskedők katasztrofális veszteségeiről szól. Hetek óta folyik már az áremelkedés, amely kizárólag az amerikai gabona-piacon mutatkozó hossz-mozgalmakkal van összefüggésben. Az export-tilalom érdekében indított akcióról nem tudok és különben is minden ilyen beavatkozás katasztrofális lenne gazdasági életünkre. A cikkben aposztrofált Csernyei Jenő végül kijelentette munkatársunk előtt, hogy az egész noviszadi tőzsdén nem történt tizenhat sleppnyi kötés, annél kevésbé adhatott tehát el ő maga ilyen óriási nagy tételt. Megörült a halálautó megmenekült utasa Hoffmann Mid fürasamészKot beszállították a SclhwarlzerSje Budapestről jelentik: Néhány nappal ezelőtt —: mint á Bácsmegyei Napló már megírta — halálos autószerencsétlenség érte az országúton Reviczky Tibor földbirtokost, mig utitársai, ifjabb Nemes János gróf és Hoffmann Mici Pálma moziszinésznű és a soffőr, akik szintén kiestek az autóból* teljesen sértetlenek maradtak. A baleset alkalmával a színésznő súlyos idegroh.am.ot kapott, amit kísérői eleinte az ijedtségnek íulajdonitdttak, azonban Hoffmann Mici állapota egyre súlyosabbá vált. Nemes gróf a szerencsétlenség megtörténte után vonaton Budapestre vitte a színésznőt, aki útközben egyre ki akart ugrani a vasúti fülke ablakán, , ,ben pedig hangosan sikoltozott: — Én öltem meg! Én vágyót u gyilkosa. Ez már a rnáso ’•/ A . gróf Budafoki-ut 1.. s, inni házban lévő lakásán Hoffmann Mici újabb súlyos idegrC,:nfnot kapott és továbbra is magát okolta a szerencsétlenségért. Az autóturán ugyanis a színésznő az autót vezető Reviczky oldalán ült és folyton arra unszolta a szerencsétlen földbirtokost, hogy gyorsabban hajtson. Reviczky, aki különben is szeretett soífőrbravurokat csinálni, teljesítette szomszédnője kívánságát és egyre nagyobb sebességre kapcsolta be a gépet: a katasztrófát kétségtelenül ez a körülmény idézte elő. Hoffmann Mici Pálma a liáboru alatt a Vígszínház sziniiskolájának "növendő* |ke volt, de színésznői karrierjét egy kü Honos reklám ötlete kettétörte. A feltüínően szép szininövendék ugyanis kiilön-I“ órákat vett Csórtos Gyulától, a Vigszintáz oszlopos tagjától. Egyik ilyen különórán, amely a művész öltözőjében zajlott le hirtelen, segítségért kezdett kiáltozni és percek alatt összecsőditette a színház egész személyzetét, akiknek előadta, hogy Csortos merényletet akart elkövetni ellene. Az esetet, egy szenzáció-hajhászó színházi lapban részletesen meg is Íratta, minthogy azonban nyil-S vánvaló volt, hogy a »merénylet« nem is volt merénylet és Hoffmann Mici Páli|"ma csak azért rendezte az egész botrányt, hogy igy forgalombahozza a nevét, a szinészegyesület a meghurcolt. Csortos mellé állt és Hoffmann Midi kizárták az összes szinésziskolákból. Hoffmann Mici erre Berlinbe ment, ahol filmeken statisztált, majd visszatért Magyarországra, ahol a legelőkelőbb férfitársaságokban fordult meg. Hosszú ideig Baich Péter báró huszárszázados, az ismert urlovas és sportférfi udvarolt a karcsú, fekete moziszinésznőnek, — Baich báró nevéhez is számos autóbravur fűződik, többek közt egyszer fogadásból Nagyváradról Budapestig versenyt hajtott a bukaresti expresszel — !és egyszer, ittas állapotban házasságot Ígért neki. Amikor Hoffmann Mici másnap az adott szó beváltását követelte, a báró elővette szolgálati revolverét és a nő szemeláttára agyonlőtte magát. Erre vonatkozik a színésznőnek idegrohamai közben hangoztatott kijelentése, hogy »ez már a második.« Három évvel ezelőtt Hoffmann Mici hozzájutott végre, hogy egy film női főszerepét eljátssza. Korda Mária, akinek Biró Lajos »Serpolette« című mozidarabjának női főszerepét el kellett vol na játszania, váratlanul megbetegedett és Hoffinann Mid ugrott be helyette Pálma Mária néven. A film mérsékelt sikert aratott csak és a Pálma Mária, név annyira nem lett világmárka, hogy Hoffmann Mici jónak látta másodszor is búcsút mondani! a filmnek. Újból visz-, szatért Budapestre, ahol kizárólag csak mágnások társaságában volt látható. A különben is ideges és exaltált nőt a mostani autószerencsétlenség és fő ként lelkifurdalásai annyira.megviselték s állapota annyira rosszabbodott, hogy nem lehetett lakásán ápolni tovább, hanem be kellett szállítani a Schwartzer-; szanatórium zárt osztályára. Aki eladta a lelkiüdvösségét Lélekvásár Szilágyi községben Farkass Béni ur nem festőnöyen-dék. nem is kereskedelmi utazó és, nem is költő. Farkass Béni jóravaló1 öreggazda Szilágyin. ahol reggeltől estig szánt-veí-arat. mig vasárnap este kresapong a helyiérdekű nagyvendéglőben. mini rendesen. _ Farkass ur élemedett korát élénken meghazudtolja az a nagy vidámság és derű. amely ilyenkor elszokta önteni borostás ábrázatát még cigányt is hozat, sőt butéliás bort is és rozmaringot a gomblyukába, mint egy ledér, erdei manó és meghatottan énekli: Hej zsidó lány. zsidó lány . . * egész héten másé vagy. szombaé este. szombat este mégis csak az enyém vagy, ami egész közönséges rágalmazás a szilágyi zsidólány becsületét illetőleg. mert mindenki tudja a községben. hogy a fentnevezett zsidólány a szombat estéket mindig a legszűkebb családja körében tölti. Farkass urnák a nagy cécóban persze^ elfogyott a pénze, mint rendesen és ekkor a következő meglepő ajánlatot tette a korcsmárosnak: — Búza bácsi vegye meg a lelkiüdvösségemet. Mire Búza bácsi, aki egy vicces lélek, a legmagától értetődőbb hangon. mintha csak nyulbőrről. vagy idei disznóról lenne szó. igy szólt: — Mit kér érte? • — Magának odaadom háromezerötszáz dinárért. De csak magának. —- Van szive azért a rossz lelkiért ennyi rengeteg pénzt kérni? — alkudozott a korcsmáros. mire Farkass bácsi puhulni kezdett. — Na, megkapja háromezerért. De ez már aztán az utolsó ár. A vásárt nyomban nyéibeiitötték, ott a falu szine-iava előtt, még kontraktust is csináltak róla és a korcsmáros. aki ilyen potom áron jutott egy elsőrendű lelkiüdvösséghez, áldomást ivott a Farkass ur egészségére. ami igazán nemes vonás volt tőle. Ott nyomban le is fizetett hetven dinárt előlegbe és_ hozzácsapta a cechhez. amit a jó lélek már kora délután óta eldáridózott. Másnap délután a Farkass bácsi átballagott ökrösszekéren a Búza korcsmároshoz és szelíden a háromezret kérte. . — Jó. ió — mondta a korcsmáros. aki furfangos lélek volt —. majd ha ide kiteszi az asztalra a lelkiüdvösségét. akkor kifizetem. Ekkor hosszabb teológiai vita indult meg. amelynek során Búza bácsi egy söröskancsót vágott a Farkass ur ősz fejéhez, aki vérbeborult szemmel rohant ki egyenesen a jegyzőlakra. — Jegyző ur. tegyen igazat köztünk —- verte fel délutáni álmából és előadta az esetet. A jegyző ur kijelentette, hogy
