Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-20 / 196. szám
12. oldal BACSMEGYEI NAPLÖ 1924 julius 20. re, hogy mikor jutnak természetközelségbe és mikor távolodnak! el a természettől, mikor vallják a szubjektivitás vallását, mikor a tárgyilagosságét.. A klasszicizmus, a naturalizmus, az expreszionizmus mindenesetre nehezebben különbözhető meg, de hogy itt is vannak az ábrázoló művészetekhez hasonlatos irányok és törekvések, az kétségtelen. Az építészet manapság az a művészet, amely már lassan nem is művészet. Elgyakorlatiasodik. A szépségideál helyébe a protktikus ideál lép, a művészi problémák egyre fogynak s a technikai problémák egyre szaporodnak. A legújabb művészi irányt tehát az épiőművészetben lehet legkevésbé észre venni, de hiszen itt a művészetet is nehéz már megtalálni. Föoka ennek, hogy úgy az iparművészetekben, mint az építészetben nincsen stilus. A naturalizmus mindenhol kiűzte a stílust, mely általánosított, mely a közös, egységes Ízlést jelentette. A naturalizmus tiltakozott minden egységes, minden átfogó eszn\ény ellen, mert ő csak egyéneket és különbözőségeket látott a természetben. A nagy stílusok kora már lejárt, újat pedig még a legújabb művészi irány nem teremtett. A bidermaier, szóval az' 1820-as évek óta nem volt kifejezett, körülhatárolt izléskorszak. A stilus a szimbolikus művészetekben lulajdcnképen a szimbolizálás módja s annak a világnézetnek, annak az életfelfogásnak megóvd!vaníliása, mely az illető korra legjellemzőbb. Manapság, amikor nincsenek nagy, tömegeket mozgató eszmék, amikor mindenki zűrzavarosán, események nélkül szalad kenyér és haszon után, amikor vér meg sár fröccsen a legtisztább lobogóra is, amikor leomlott minden tekintély és szétíoszlott min den hit, nincsen kifejezett, egyöntetű életfelfogás, nem alakulhat ki a legújabb ‘idők stílusa, mely képviselné az uj irányt az építőművészeiben A gót stilus a középkor jámbor istenfélelméből és istenhez fohászkodásából sarjadozik, a rokokó az arisztokratizmus kecsességéből és keresettségéből, az empire a polgári puitánságból. Ma már nincs ilyen termékenyítő talaj, ahonnan uj stilus hajtana ki. Sokak szerint ugyan a kubizmus zig-zeges, ideges, izomba vonalai eléggé jellemzik a mai tülekedős, zűrzavaros életfelfogást, de ez a kába, szögletes, ferdevonalu művészi irány nem valósítható meg veszély nélkül az építészetben. Be kell vallanunk, hogy az építészet ma nagyon szegény művészi gondolatokí ban. A kapitalizmus lihegös harca a ha-Iszon meg a meggazdagodás után nem enged művészi lelkesedést és tervezgetést. Nem enged sem pénzt, sem időt reápazarolni. Úgy kell építeni, ahogy hasznos és gazdaságos, otromba, gigászi skatulyákat kell építeni és egyforma szobákat negyvenöt emeleten keresztül. (E helyen említem meg, hogy mennyire «.veszélyes a művészet szempontjából ez I a gyakorlatiaskodó vagy — mondjuk ki I kereken: — amerikáskodó szellem meg- I honosodása. Az uj világ, ez a hatalmas, I lelketlen, ízléstelen - világ öli ki a müvé- I szí elemet is az' építészetből. Nemrég I sok szó esett arrról, hogy az európai kul- I túrát a sárga faj fogja tönkre tenni és el- I pusztítani, lépten-nyomon hallhatjuk a § sárga veszedelmet emlegetni. Pedig egy- I előre nincsen sárga veszedelem, hanem I azért veszedelem van, de az fehér vészéit delem. A mi igazi veszedelmünk: Ame- i nka. Amerika fogja leigázni Európát s a nagymultu európai kuliurát, a lmom, fáradt európai művészetnek Amerika a legveszélyesebb ellensége. Mindez azonban csupán egyéni véleményem s én nagyon örülnék, ha tévedésben lennék, ha a holnap gyermekei incselkedve kikacagnának, ahogyan az ügyetlen időjósokat szokás.) A furdőruhás estély és izgalmas estély az oroszlánokkal r A párisi iái’sasélet két nagy szenzációja Paris, 1924 julius hó. Az angol miniszterelnök van itt tegnap, este óta. A Quai d’Orsay-n világraszóló külpolitikai tanácskozások folynak, Colomben-ban negyvenhat nemzet atlétái viaskodnak egymással nap-nap után az elsőségért és — Paris mégis másról beszél. Két estély története éi az emberek száján, ezt adják szájrólszájra, erről irnaik riportot és vezércikket a napilapok, ez itt ma a legérdekesebb, a legfontosabb esemény. A párisiak számára minden más meghalt. Párisnak igaza van, A két estély valóban olyan, mint ami méltán számot tarthat az érdeklődésre, mert hozzátartozik a háború után Paris életéhez kortörténet és‘ kórtünet, ami mellett nem lehet szótlanul és részvétlenüu elballagni. * Az első estélyt Van Dongen festőművész rendezte. Van Dongen németalföldi származású festő, aki húsz esztendőn keresztül koplalt és nyomorgóit a párisi müvésztanyákon, kisebb és nagyobb adósságok hátrahagyásával el-eltünedezve a moníe-martrei kocsmából és mente-parnasse-í hónaposszobákból. Kócos, rongyos, borotválatlan és kölcsönökből tengődő festő volt, a sok ezer között, akik itt élnek, a földkerekség minden tája felöl összegyülekezve. Húszéves nélkülözések után egy szép napon felvirradt a sorsa és ma már ott tart, hogy a legdivatosabb és legnépszerűbb párisi portréfestő. Aki itt él, mind lefested magát vele, 200—300.000 frankos megrendelései vannak, szerencsésen nősült, szerencsés társaságba keveredett, s csak természetes, hogy a mai Párisnak egyik legfőbb nevezetessége. Palotája a városon kívül van, nem is palota, hanem fejedelmeknek való kastély, egy-egy közepes ország uralkodója sem élhet nála szebben és fényűzőbben. ■ Az estélyt a napokban rendezte, a ká- 1 tilkala legmelegebb napjaiban. Nyolc-. száz vendéget csőditett egybe és hal titkára dolgozott és buzgólkodott, hogy •a vendégek közül senki se hiányozzék, akinek az ilyen estélyeken ott a helye. Francia, angol, amerikai, brazíliai és ausztráliai előkelőségek és pénzfejedelrnek, volt és aktiv miniszterek, legkiválóbb jai és legnevezetesebbjei csillogtak és tarkálottak az elegáns gyülekezetben, ahonnan természetesen nem maradhatott el a Jelenleg Parisban tartózkodó kapurtalai maharadzsa és az angol király unokaöccse sem. Az estélyre meghívót kapott az a francia újságíró is, aki nekem az estély lefolyását elmesélte. — Olyan büfíé fogadta a nyolcszáz vendégeket, —. mondotta lelkesedéssel — amilyen a második császárság kora óta még nem tárult fel a párisi legfelsőbb társaság előtt. III. Napoleon és Offenbach korára emlékeztetett a pompa, gazdagság, duskálkodás és fényűzés, amit láttunk. Az estély úgynevezett »clouja« az volt, amikor hajnalidé a nyolcszáz ember előtt feltárult egy óriási ajtó és a belépő és beáradó tömeg egy száz méter hosszú és öt méter széles úszómedence előtt állt, mely üvegből készült, mástól méter mély volt és négy szökőkút ontotta és permetezte b'ele a friss, hűvös vizsugarakat! . . . A bámulatos és meglepetés általános áh!-]a morajlo-U a vendégseregben, amikor előlépett a fiatal háziasszony, a házigazda második felesége és túlzottan kivágott,' feszes fiirdőtrikóbaij egy kis fürdőzésre hívta meg a vendégeket, A csinos, karcsú Van Dongenné már maga a legnagyszerűbb látvány yoit, mert a filrdőtrihója bizony csak alig-alig tenyérnyi darabokat födött el lekér testéből, s amit takart, az is tisztán átlátszott! Danvilieey-j és östende-i strand-személyzetnek öltözött szoigasereg ajáni- I kozott, hogy azokat, alcik fürdeni alcar'nak, a kábánákhoz kalauzolja, ahol mididen vendéget már vár a pontosan méfreíére készült fürdődressz, csupa finom I és drága holmi, Selymek és változatos, fantasztikus színek, szallagos ruhák, pókháló-trikók, divatos fürdősapkák, fürdőcipők, pyjamák és angol íürdőkabátok. A csábításnak nem lehetett ellentáilni.. A csinos és jó alakú hölgyek és urak megrohanták a kabánákat és egy óra múlva már háromszáz ember lubickolt, fiúszkált és hancurozott a medencében. I7ündéri kép volt, az ezeregyéjszaka I'meséibe való. Az üvegmedence a szivárvány minden színében át volt világitvt villanykörtékkel és a fenekén homok volt, puha, selymes, tengeri homok. j Külön vagonokban szállították Parisba... I Aki nem fürdött, az frakkban és esté-Ílyi ruhásán gyémantostól és brilliánsokvól csillogóan bámulta az egészet. De egyszerre nagy riadalom leit, mert az üvegmedence feneke megrepedt és a i tengernyi viz mind kifolyt. Először elárasztotta a termet és a 1 szomszédos és alsóbb termeket. Aztán leipatakzott az utcára is. Í- A vendégek mindenütt pocsolyákban és tócsákban lépegettek. A kabánákban a sok frakk és színes női ruha elázott, elmerült, eluszkált. Az autók a város minden irányában elrohantak uj, száraz ruhákért, pedig a Ifürd'őzök lepedőkbe, törülközőkbe, abroszokba, ágyhuzatokba, szőnyegekbe és I függönyökbe burkolózva dideregtek az < asztalok és székek tetején, ahová nem ért fel a viz. Senki se fogadta tragikusan a dolgot A legtöbben azt hitték, hogy igy van megrendezve. Az okos és élelmes háziak azért találtak ki ezt a trükköt, hogy még nagyobb légyen a szenzáció — mondogatták. És nevetgélve, viháncolva, hancurozva vad táncba kezdtek a lepedőkbe és szőnyegekbe csomagolt párok, úgy ahogy voltak, az asztalokon, székeken, szekrények és zongorák tetején . . . A zenekarnak létrát kerítettek. A létra legfelső fokáról maga a házigazda dirigált és osztogatta parancsait a szilgaszemélyzeínek, mint valami vezérkari főnök. Dél volt, mire a viz mind kifolyt a palotából és a vendégek elszéledtek. A sok árvizmenekült hazatért. ... A palota környékén, az utcán, az úttest mélyedéseiben pedig még ott csillogotta sok kis tócsa. A környéken olyan illat áradt és terjengett a levegőben, mintha hordószámra öntözték volna szét Cody, Houbigan,- D’OOOrsay és Qetlain gyártmányait A sok női test és női toalettdarab szagositotta át a vizet, melyet a környék szegényei üvegekben merítettek össze egész délután az utcáról. A legfantasztikusabb és legmámorosabb paríőmkeverék volt; akinek, jutott belőle, még ma is boldogan használja... * A másik estély néhány nap múlva követte az elsőt A házigazda. Bon? de Castellan, egy excentrikus, különc gróf, aki már gyerekkora óta híres arról, hogy téfcolyulásig lelkesedik az extravagáns dolgokért. Valami olyat akart, ami a legexoentrikusabb, a legmeglepőbb. I Először is elhatározta, hogy az esftélyre a meghívottak belépőjegyet foginak váltani s az összegyűlt jövedelmet a Le village Sarah Bernhardt céljaira íordíja, A »Le village Sarah Bernhardt!? céljaira ma divatos és ülik áldozni a francia fővárosban. Nemrégen volt egy énekkari hangverseny a Notre Dametemplomban, ahol Vineense d’Jady, a legnagyobb élő francia muzsikus dirigált Béni de Castellan gróf ezer frankban szabta meg az estélyére szóló belépőjegy áfát. De volt olyan vendége, aiká 10.008 frankkal váltotta meg a meghívót Ezért a pénzért már valami komoly és szenzációs produkciót kellett nyújtani. A különc gróf és barátai sokáig gondolkoztak, hogy mi legyen a megle-I petés? Végre akadt egy fiatal bárónő, Jaki olyat ajánlott, aminél jobbat már inem tudtak volna kitalálni. 1 A bárónő készséggel vállalkozott rá, Shogy megtanulja az idősebb Jean Riche- I pin hires versét, melynek címe: Salut faux lions! (Üdv az oroszlánnak!) Megtanulja és eiszavalja, még pedig úgy és olyan körülmények között, amire csak kevés ajánlkozó akadna. A Főire de Neully (Neuilly-i búcsú) ! napján kibéreltek egy menazsériát ti• zenkét oroszlánnal és az oroszlánszeli- I ditővel együtt. Az oroszlánszeliditővel Í* * és az oroszlánokkal előbb főpróbát tartottak. Az oroszlánszeliditő csendesítette és nyugtatta az oroszlánjait, mialatt Ibenn a ketrecben a bárónő szavalt. A főpróba sikerült. Az estélyen aztán körülbelül ugyanaz a publikum vett részt, mely Van Dongen festőnél fürdőzöti. A legelőkelőbb Páris és az itt tartózkodó külföldiek a maharadzsával, sőt az indus alkirállyal az élükön. A búcsú népe vegyes érzelemmel fogadta a menazsériába tóduló fényes gyülekezetét. Egyszerre fütyültek, hurrogtak, tapsoltak nekik, amikor az ezefnyi autó felrobogott és zöldlibériás inasok kalauzolták a meghívottakat páholyaikba és ülőhelyeikre. Néma csend volt benn, amikor a ti* zenkét oroszlán között megjelent a bá- Irónő, Vénusznak vetközödve. Az orosz-: flánok mögött az állatszeliditő járkált í félméteres revolverrel és félelmetes vasvillával. Az oroszlánok morogtak, ásitoztak és rettenetes csattogó fogaikat mutogatták, A tündöklő nézőközönség ereiben megfagyott a vér. Csak a házigazda mosolygott kéjesen és élvezte az isteni jelenetet. Látcsövével kémlelte a ketrec belsejét, ahonnan a templomi hangulatban egyszerre csak felcsengeti a vers, melynek utolsó sorait zugó taps követte. Az oroszlánok dühösen morogtak, az állatszeliditő befejezésül eldurrantotta pisztolyát és a bárónő diadalmenetben vonult ki a ketrecből. Az öreg Jean Richepin könnyezve csókolt neki kezet. .... A frakkosok és félmeztelenek aztán újra beültek az automobilokba és a gróf palotájába mentek, ahol fellázadt és fellángoló idegeiket lecsillapította a tobzódó mulatozás, (!. s.) rigai JS a« Ilii Az zQidkn legjobb Icvs^ftjis/íiíó „4 A Telülmuíhotaíían íürdöexírafd . To:v v<dvr. .. 4^ _ j y JEMi m/ rW% ti, mm® 1 * jk Nagyterű tfdäSri. .• I » a vízben taíálíMjfó bacílusekát <ís iuikrcfoékaf, Kapható minden gyógyszertárban és drogériában FSeiárasítö Subctfcán KE3CZL BP0ÜCRA Aleksandr era niiea 1. Főaláriisltó ffoyisaden „SLAVSA“ Apotekarsks Udrufenje StreijÄa «1. 6 a, Főeiárusiió Zeimmban „ V € N U S " Drogéria ivo Peršić Zeman Más véroook résiére egyedártrritókaí keres ar Tfieltmscü-Ck«frische Rendela-Ges. m. b, ü Wiss I. Ffeischmarkt 1. MOSiNGER fíimjei, Amelyek tu xA ide vívtam meztelennek, minden é&épzemetfl feiümvv-Inßk, Heiéna-Trója pusztirthsa .esemény, látványosság, szenzáció |lesz-
