Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-19 / 195. szám

Pa!<* A.C-J. toíovotn Ara egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Subotica, SZOMBAT, 1924 július 19. 195. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova uI.l.(Lelbacb-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova uh 4. (Rossia-Focciére-paloia) Az állampolgárság Csehszlovákia egyik magyar nemzetiségű képviselőjének a köz­­igazgatási hatóságok határozatát kézbesítették, amelyben közölték vele, hogy nem csehszlovák állam­polgár, A képviselő, akit húsz évet meghaladó közigazgatási szolgála­ta köt Csehszlovákia mai területé­hez és aki négy év óta és két választáson átesve tesz eleget törvényhozói kötelességének, most mint idegen állampolgár, minden pillanatban várhatja kiutasítását. Csehszlovákiában ez már a má­sodik eset, hogy magyar nemze­tiségű képviselőt állampolgársá­gától1 megfosztanak. Nem is azt a közigazgatási szellemet akarjuk most szóvá tenni, mely ilyen precedensekkel bátorítja, irá­nyítja, vezeti az alsóbbfoku köz­­igazgatási tisztviselők egyéni-ak­­cióju nemzetiségi politikát. Vég­tére ez bár nem tisztán beiügye Csehszlovákiának, ránk csak ok­tató, figyelmeztető, példát mutató s praeventiv védekezésre késztető hatással lehet. Az a bizonytalan­ság azonban, ami az állampolgár­ság körül mutatkozik, az a ren­dezetlenség, ami az államhoz való jogviszony terén észlelhető — fájdalom — nemcsak a csehszlo­vák köztársaság sajátos tulajdon­sága. Lassan hatodik évébe fordu­lunk már az uj impériumnak s még mindig az állampolgárok egy jelentékeny csoportja van bizony­talanságban afelől, hogy melyik államnak tartozik hűséggel és engedelmességgel s melyik állam hatóságához jogosult védelemért fordulni. A józan gondolkodás szerint, amikor az uj országha­tárokat véglegesen kijelölik, vég­legesen meg kellene állapítani az uj országhatárokon belül lakók­nak állampolgárságát is. A há­borút politikai vonatkozásában már véglegesen likvidálták. Nincs már egy talpalattnyi hely, ami­nek hovatartozandósága vitás lenne. Tisztázottak már a béke­szerződésből eredő jogok és kö­telességek is, ha a jogok gyakor­lása és kötelességek teljesítésé­nek módja felett folyik is tovább az a vita, mely a fizetési képes­séget a fizetési készséggel akarja összeegyeztetni. A háború óta mér több idő telt el, mint ameny­­nyi idő alatt korábban a legtöbb európai államban meg lehetett szerezni az állampolgárságot s ez az öt év még mindig kevés volt ahhoz, hogy a lakosok ama nagy csoportjánál, akiknek állam­­polgárságát a békeszerződései; bizonytalanná tették, eldöntse azt a primitiv, azt az elsődleges kér­dést, hogy melyik állam kötélé kébe tartozik, melyik hadsereg­ben köteles katonai szolgálatot teljesíteni, ha rákerül a sor, me­lyik állam területét köteles meg­védeni, melyik állam nemzeti dala az ő himnusza, gazdátlan hazaszeretetével melyik nemzet, melyik ország felé forduljon ? Pedig a mindennapi élet meg­­megujuló tapasztalatai egyre na­gyobb erővel mutatnak rá, hogy milyen nagy, mennyire komoly s milyen súlyosan exisztenciális érdekek fűződnek az elsődleges közjogi kötelékeknak megáilapi­­tottságához. Tartózkodási enge­dély, végleges letelepülés, az el­helyezkedés biztonsága, iparűzés, foglalkozás, munkavállalás, az élet kenyérgondjaitól való menekvés minden módja és minden esz­köze annak a biztonságát feltéte­lezi, hogy tudjuk, melyik or­szágnak vagyunk polgárai, me­lyik hatalomnak alattvalói. Az állampolgári jog megtagadásának és elismerésének jogát a béke­­szerződések egy nagy kategóriára nézve a közigazgatási hatóságok­ra bízta s ami ezzel majdnem egyet jelent: az állampolgárság elismeréséből hatósági jutalmat és az állampolgárság megtaga­dásából közigazgatási büntetést teremtettek meg. A békeszer­ződések hibája az, hogy nem definitiv és parancsoló rendelke­zésekkel döntött az erre vonat­kozó kérdések egy nagy részében, hanem a döntést későbbi időkre s közigazgatási tisztviselőkre bízta. Az uj áilamalakuiás hatodik évé­ben hányán vannak még, akik nem kapnak nyugdijat, iparenge­délyt, útlevelet, illetőségi bizo­nyítványt, mert még mindig el­döntetlen az állampolgárságuk. S hányán vannak, akik nem tudják, holnap nem keli-e a vándorbotot kezükbe venni, nem keil-e itt­hagyni az éiet nyugalmának, erő­feszítésének és munkájának ered­ményét, csak azért, mert valame­lyik íróasztal fiókjában elintézet­lenül porosodik opciós bejelen­tése. A kassai példa éles fénnyel j világit rá ezeknek az állapotok­nak türhetetlenségére. Jovanovics Ljuba megbízást kapott a koncentrációs kormányalakítás előkésztésére A Pasics-kormány már csütörtökön lemondott — A lemondást hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra — Daxidovics, Korosec és Spahó a királynál Beogradból jelentik : Pénteken a válság döntő fázisába jutott. Mint politikai körökben már csü­törtökön tudták, a kormány min­den cáfolata ellenére is péntekre kiderült, hogy Pastes miniszterelnök csütörtö­kön benyújtotta a királynak a kormány lemondását azonban nem a szokásos módon írásban, hanem csupán szóbelileg. Az ellenzék éles kritika tárgyává teszi Pasics eljárását, különösen azért, mert a kormány lemondásái nem közölték hivatalos kommüniké­ben a nyilvánossággal. Autentiku­san csak csütörtökön a késő esti órákban közölte először fovanovics Ljuba néhány újságíróval a kor­mány lemondását. Pénteken azután megkezdődik a döntő tanácskozások. A király dél­előtt az ellenzék vezéreit fogadta kihallgatáson, délután pedig Jo­­vanovics Ljuba volt audiencián, amely után az ellenzék vezérei­vel folytatott hosszú beható ta­nácskozást. Ezek a tanácskozá­sok a politikai életbe rendkívül élénkséget hoztak, amit fokozott az is, hogy a Radics-párt meg­bízottja, Kovacsevics, a párt alel­­nöke és dr. Spaho is megérkez­tek pénteken Beogradba. Az ellenzék vezérei a királynál A pénteki kihallgatások idő­rendben a következőképen folytak le: Délelőtt fél tízkor Davidovics Ljubát, a demokrata párt elnökét fogadta a király csaknem egy óra hosszat tartó kihallgatáson. Davi­dovics kihallgatása után munka­társunk kérdésére a következőket mondotta : — A királlyal a helyzetről ta­nácskoztam és kifejtettem az ural­kodó előtt a magam és az ellen­zék véleményét arra nézve, hogy nincs szükség uj választásokra, hanem munkakormányt kei! ala­kítani annal is inkább, mert az ilyen munkakormánynak meg van a par­lamenti lehetősége arra, hogy dol­gozzék. Hozzátette még Davidovics, hogy személyes meggyőződése szerint nem is fog választásokra sor ke­rülni. Davidovics után dr. Korosec, a klerikális párt vezetője jelent meg királyi kihallgatáson és audien­ciája alatt kapott meghívást dr. Spoho, a muzulmán párt vezére is az udvarhoz. A két politikus déli fél egykor együtt távozott az udvarból. Korosec nem volt haj­landó nyilatkozni kihallgatása eredményéről, Spalio azonban köz­lékenyebb volt és munkatársunk azon kérdésére, hogy mi a véle­ménye a helyzetről, kijelentette, hogy a koncentrációs megoldás van a napirenden. — Mikor oldódik meg a válság? — kérdezte munkatársnic. — Azt hiszem —- felelte Spaho — hogy még ma megbízási kap valaki kormányalakításra. — Ön is azt hiszi — kérdez­tük tovább — hogy Jovanovics Ljuba kap megbízást kormányala­kításra ? — Igen — mondotta Spaho az a meggyőződésem, hogy Jovano­­vics Ljubát dezignálja az uralkodó miniszterelnöknek. Hir szerint, az ellenzék vezetői a király előtt megnyugtató nyilatkozatot tet­tek az egyesült ellenzék lojali­tásáról és eloszlatni igyekeztek a király aggodalmait a Radios párt maga­tartása tekintetében. Délben a lemondott kormány konferenciát tartott, amelyen a politikai helyzetet beszélték meg, majd a hadügyminiszter kíván­ságára néhány rendkívüli hitelt szavaztak meg katonai célokra. Ezután hosszabb eJemecs'ere fej­lődött a politikai helyzetről, kü­lönösen a nemzeti blokkot fenye­gető szakadásról. Jovanovics Ljuba homo regius ? Délután négy órakor folytatód­tak a királyi kihallgatások és új­ból Jovanovics Ljuba kapott meg­hívást az udvarhoz. A kihallga­tás egész öt óráig tartott és utána Jovanovics Ljuba kijelentette az új­ságíróknak, hogy nincs megbízása kormányalakításra. Ennek ellenére politikai körökben erősen tartja magát az a verzió, hogy a király felajánlotta Jovanovics Ljubának a kormányalakítási mandátumot, amit Jovanovics nem utasított vissza, azonban a végleges válaszadási szombatra halasztotta, mert előbb az ellenzék vezetőivel akar tárgyalni. Eszerint Jovanovics Ljuba mármint homo regius tárgyal az ellenzéki pártok vezetőivel. Jovanovics Ljuba tanácskozásai Az audiencia után Jovanovics Ljuba a parlament elnökségére ment, ahol megkezdte tárgyalásait az ellenzék vezetőivel. Először Mehmed Spoho-va!, a muzulmán párt elnökével tanácskozott, majd félhatkor dr. Korosecet fogadta, akivel hét óráig tárgyalt. Ezen a megbeszélésen résztvett Trifuno­­vies Misa építésügyi miniszter is, aki tudvalévőén azok közé a ra­dikális-párti politikusok közé tar­tozik, akik a koncentrációs megol­dást propagálják. A tárgyalások eredményéről a politikusok nem adtak információt a sajtónak, fel­tűnt azonban az ellenzéki pártok vezetőinek deriis és bizakodó han­gulata. Este fél nyolckor az ellenzéki

Next

/
Oldalképek
Tartalom