Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-18 / 194. szám
4. oldal ßACSMEGYEI NAPLÖ c| CIRKUSZ © ® a Beszélgetés a hannoveri tömeggyilkossal Haarmann urat, a szimpatikus tömegíyilkost, mielőtt a rendőrség letartóztatta volna, felkerestem hannoveri lakásán, hogy meginterjúvoljam a Bácsmegyei Napló számára. A szörnyeteg bajonettel kezében szívélyesen fogadott ízlésesen berendezett dolgozószobájában, — amelyre pontosan ráiílenek a költő szavai: »___vértői pirosult gyásztér, hol késel az éji homályban« — és miután bemutatkoztunk egymásnak, jókora darabot levágott a combomból. Meglepetésemben csak percek múlva jutottam szóhoz. — Nem tagadom, — kezdtem a beszélgetést — kissé elfogadott vagyok... Az embermészáros az ajtóhoz lépett, megforgatta a zárban a kulcsot és zsebredugta. — Csakugyan eifogódoít, — jelentette ki azután kedélyesen. Kötelességszerüen elmosolyodtam pajzán tréfálkozásán azután igy folytattam: — Bocsánat, hogy zavarom munkájában — Egyáltalán nem zavar, — nyugtatott meg udvariasan.-—....de röviden fogok végezni. Haarmann tiltakozó mozdulattal rázta meg fejét: — Nem, nem, — mondotta — én fogok röviden végezni. Lehasitott szekercéjével néhány dekát a térdemből meg a vállamból és megkóstolta, — Nagyon szeretem a vállperecet és a térdkalácsot, — szólt magyarázóan. . — Kegyed vidám fickónak látszik, — jelentettem ki elismeréssel, hogy zavarom leplezzem. Haarmann nyomban visszaaadta a tókot. — Ó, ön is egészen jóizil úriember. Nagyot nevettünk, mire kinyomta a jobbszemein és rákente egy darab kenyérre. -Enyhén tiltakozni próbáltam, mire rámszólt: — Ne szemtelenkedjen! — és azzal már le is operálta a ballábam.-T De kérem, — mondottam. — Nézze, — kiáltott fel erre ingerülten — ha sokat lábatlankodik itt, akkor kidobom---- * Az ajtóra néztem, ő azonban az ablakra. — Ott mélíóztatik----izé----az áldozatokat? — kérdeztem érdeklődve. — Igen-, — felelte unottan — ha'sietek, az ablakon keresztül távolitom el az ételmaradékot a folyóba. — És ha nem tetszik sietni? — Akkor kiárusítom a szomszédoK között. Tegnap például a Veisz Lajost hoztam Így forgalomba. — Nem tiltakozott? — Egyáltalán nem, nagyon kimérten viselkedett. Látszik, hogy katonatiszt volt, eszem a máját. Elővett a kredencből egy darab nyers májat és enni kezdte. Megkínált, azonban visszautasítottam azzal, hogy köszönöm. de már ebédeltem. — Nem szokta főzni a táplálékát? — érdeklődtem tovább. — Dehogynem. —' válaszolta —< főzés nélkül nem jönnének föl a nők a lakásomra. — Szóval nőket is---- — szögeztem le — eddig úgy tudtam, hogy csak férfiakat__ — Micsoda ostobaság! Miért hanyagolnám el a másik nemet, amikor anvnyi ennivaló nő van. — Mindet személyesen rnéltóztatoit elfogyasztani? — Az eladó lányokat természetesen nem, azokkal üzletet csináltam. Hja ba rátom, élni is kell valamiből! — Ha szabadna kérdeznem, — informálódtam tovább — kokottokat is szokott uccán át kimérni? — Hova gondol, — háborodott föl az cmbertrancsirozó ~ olyasmit feltételezni rólam, hogy romlott húst hozok forgalomba. — Ez derék! — dicsértem meg Haarmannt. — Apropó derék, — mondotta erre — azt is szeretem. Kivágott egy darabot csípőm fölött a hátamból és megjegyezte: — Látja, minek mozgatja mindig a csőrét! Nem is gondoltam a derekára és maga eszembe juttatta. Szegény Matyi ugyancsak ilyen kotnyeleskedés miatt vesztette el hallószerveit___ ö volt a legjobb barátom__ és mégis kénytelen voltam__ — Ön a barátjait is táplálkozási célokra fordítja? — jegyeztem meg megütközve. — Mit csináljak, — könnyezett — kimondhatatlanul szeretem a barátfülét.. Csettinteti egyet és ránézett a fülemre. Nem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az interjú végeztével fülemet is nélkülöznöm kelljen és felhasználva elér zékeny illését megragadtam az alkalmat, hogy elbúcsúzzam, ü viszont az orromat ragadta meg és kését megvillogtatva metsző gúnnyal kijelentette: — Csak nem akarja, hogy a kint várakozó rendőrök orrgazdaságért letartóztassák? A következő pillanatban---- brr! Azóta nem tudok személyesen meggyőződni arról, hogy a pénznek csakugyan nincs szaga. Megcsonkítva és az undortól csaknem betegen hagytam el Haarmann lakását. Ehhez a riporthoz jó gyomor kellett. Mind a kettőnknek. dió Legénybucsu kéttűs gyilkossággal Pénteken kezdődik Páróczi Péter kishegyesi gazdálkodó bünpörének főtárgyalása A szubotiöai törvényszék pénteken kezdi tárgyalni Pavlovics István törvényszéki elnök büntető-tanácsában Párőezi Péter huszouegyéves kishegyesi legény bünpörét, aki ellen az államügyészség előre megfontolt szándékkal elkövetett kétszeres emberölés miatt emelt vádat. Párőezi április 27-ikén. vasárnap éjjel Kishegyesen meggyilkolta szeretőjét. Csernai Katicát és annak kéthetes kisfiát, akinek ő volt apja. Páráé zi évek óta viszonyt folytatott a leánnyal, aki özvegy édesanyjával együtt lakott a faluban. Amikor a leánynak április elején gyermeke született, kérte a legényt, hogy lépjenek törvényes házasságra. Páróczi ezt megtagadta és kijelentette, hogy már eljegyzett egy másik falubeli leányt, akivel április 28-ikára hétfőre volt kitűzve esküvője. Az esküvőt megelőző vasárnap este Párőezi elment búcsúzni Csernai Katicához. Hosszasan elbeszélgettek: beszélgetés közben elpanaszolta a legény, hogy nem szereti menyasszonyát, de nem tud tőle | szabadulni. Később kérlelni kezdte jj a szeretőjét, hogy szökjön meg ve-| le. akkor elveszi feleségül. A leány1 hajlandó volt erre. magához vette . kis gyermekét és elindult Páróczi- H val annak lakására, hogy összeeső- f magoljanak. Éjfél elmúlt már. amikor Párócziék házához értek Páróczi itt a leányt, akí folyton karjaiban tartotta kis gyermekét bevezette a ház végében elhúzódó kertbe,! Ihogy ott részletesen megbeszéljék! a szökési tervet. Letelepedtek egy| padra és beszélgetni kezdtek. Égy- * s szerre Páróczi észrevétlenül kivett \ I zseléből egy borotveles kési és | j hirtelen mozdulattal teljes erővel el-? ! vágta a leány nyakát. A szerencsétflen leány jajszó nélkül, vértől elbojj ritva lehanyatlott és pár perc alatt I meghalt. A bestiális gyilkos ezután 5 kirántotta a leány karjaiban levő kicsiny gyermeket . letépte róla a pTP lyát és egyetlen vágással lemetszette a kis gyermek fejét A borzalmas gyilkosság elkövetése után eldobta a véres kést és még az éj ío lyamán elmenekült Kishegyesről A bestiális gyilkosságot hétfőn f reggel vették észre. A szerencsétlen j áldozatok, anya és gyermeke, vér-jj tócsában feküdtek a gyepen. Csernai Katica hanyatt elnyuj tózva feküdt. a kés oly hatalmas vágást ejtett rajta, hogy feje teljesen hátra esett és nyakánál óriási véres seb tátongott. A kis gyermek törzse néhány lépésre tőle hevert, mellette pedig a levágott fei. A gyilkosság utáni napon, hétfőn! a feketicsi csendőrség arról értesi-1 tette a kishegyesi csendőrséget, ] hogy Páróczi önként jelentkezett aj feketicsi csendőrségnél ahol letar- ] tóztatták. Kihallgatása során nem1 tudta elfogadható magyarázatát ad-> ni annak, hogy tulajdonképpen miért! követte el borzalmas tettét: ez a ti-1 tok a pénteki főtárgyaiáson fog le-" lepleződni. . A maratkoni futás Ötvenezer főnyi közönség nézte végig ötvennyolc versenyző küzdelmét Negyedhatker már színes, mozgalmas volt a maratoni starthely. Ötvennyolc versenyző gyűlt össze a világ minden tájáról. Pontosan 5 óra 25 perckor dór dűlt el az indulást jelző pisztolylövés A négy sorban fölállított versenyzők rendetlen, hullámzó gomolyagban elindultak és másfél kör befutása után valamennyien kifutottak a sötétöblü maratoni kapun át a stadionból, ahol ötvenezer ember — rekord-közönség — nézte végig a legérdekesebb atlétikai versenyszámot. Pár pillanat múlva autón ülök és a gránitkockás utón száguldók előre, hogy a futók elé vághassak. A gyalogjáró előtt diszruhás rendőrök. A járdák szélén sürü embersövény. Argenteuilbe érek, a Val Notre Dame-hoz, az első ellenőrző állomáshoz, 4.5 km-re a stadiontól. Öt óm 37 perc. Az uíkanyarcdóban föltűnik az első maratoni futó alakja. Eehér dressz, a mellén kék pai zsok. Alattuk a futó száma: 494. Idegesen keresgélek a programon és nem hiszek a szememnek. Krainis görög atléta vezet. Jól szemügyre veszem: Nem lehet már fiatal, mert mély ráncok futnak össze a szemszögletéberi. Bajuszt visel, tömöttet, feketét. Rá sem tekint a, felléje integetökie. Húsz lépésre mögötte \Gouthert kanadai, majd 'Toshiro japán liut. Egy görög, egy kanadai és egy japán, ez az exotikus társaság alkotja a vezető csoportot. Csak utánuk jön egy svéd, a 724-es számot viselő Kinn A favoritok, De Mar, Lossmann, Jensen, Stenross még sehol. Király a tizenhetedik helyen fut, körülbelül 150 méterre a vezetőtől. Megvárom a 35-ik futót, Lovast és autóm újra a futók elé vág. A cormilesi ellenőrző állomásnál megállunk. Jeges viz egy hossza asztalon. Banán, citrom, narancs halmokba rakva. Az állomást hatalmas vászontábla jelzi »Marathon« felirattal. Az ut két oldalán rengeteg ember. Még mindig a szikár görög vezet. Krainis feléje sem néz a frissítőknek, komolyan fut tovább De mintha iáradt volna a mozgása. Mögötte- még mindig a kanadai atléta fut, aztán Úri az osztrák maratoni futó, majd a holianci Broos s a dán Jansen, Király Pál a tizentötödik. Balkezében levő szivacsát bemártja a jeges vízbe és nyugodtan lat tovább Mikor elfut mellettem, bemondom az időt s hogy hányán járnak előtte. Nem látszik lüradtnak. Bevárom az utolsókat is, a nagy Kolehmainent es Lovast, a magyar atlétika veteránját. Autóm eloreszáguld a futók meneti. A 11-dik kilométernél ezt a sorrendet állapítom meg: A görögöt már nagyon nyomja a fokozatosan fülnyomult De Mar, az amerikai favorit. Harmadik a kanadai, aztán egy csomóban fut Alávetne (Belgium), Verger (francia), El Auati, egy színes , francia, Blasi olasz, Broos (belga), Kinn (svéd), Király itt már a 18-dik, Lovast nem látom, anynyira lemaradt Kolehmainen-nel. A 19-dik kilométernél ez a helyzet: A görög eltűnt az élről, mert a irancia Verger vezet. Ideje: 1 óra 12 p. 8 inp. Második már a finn favorit. Stenroos, aki végtelenül okos taktikával versenyez. Ponloize egy kis mezővároska az Oise partján 2L4 km-re Páristól. Itt dőlt el a verseny sorsa. Stenroos mintha csak az imént kezdte volna a futást, valósággal faképnéí hagyta a vezetőcscportot, rövidesen 2UC méter -előnyre iett szert, de látszott, hogy az előny minden további kilométeren növekedni fog. Este 7 óm. Már nagyon megritkult az érdeklődők íalanxa. Bámulattal adózom Steenroos-nak, aki iramát semmivel sem csökkentve fut a fölfelé vezető országúton. Mar a 27-ik kilométert futja. Egy és fél perccel vezet De Mar és Bertini. 3 perccel Locsmann előtt Manhes 3 n 30 mp-cei szakadt le. Mellor amerikai 3 p 52 tnp-cel, Krim 4 p-cel. A 35 kilométert 2 óra 12 p alatt futja be S’eenroos, mögötte pedig megint eltolódik a sorrend, mert Bertini elhúz a fáradt De Martől. a negyedik helyet pedig Bahnen taglalja el. Steenroos útja innen már diadalmenet egészen a stadionig, ahol pontosa*» 8 óra 2 perckor bukkan föl a maratoni kapu mélyéből. Közben kihirdetik' a megafonok, hogy Steenroos ideje 2 óra 41 perc és 22:ő 26 mp. ___________1924 julius 18. K S. Menyasszony!, va - u harátnő ? Aki ragaszkodik hoz^á, hogy me’tessz volt Budapestről jelentik: A napokban játszódott le utolsó felvonása annak a pörnek. amelyet F. F. nagykereskedő indított K. Ibolyka urhölgy ellen tiz millió korona erejéig. A nagykereskedő ennyire becsülte ugyanis azoknak a jegy-ajándékoknak értékét, amelyet K. Ibolykának másfél év folyamán adott. A különös port az tette bonyolulttá, hogy K. Ibolyka — aki sZuboticai műkedvelőből lett Budapesten ünnepelt operettprimadonna — tagadta azt. hogy menny asszony a volt a nagykereskedőnek: szerinte, csupán szerelmi viszony állt fönn közöttük minden házassági Ígéret nélkül. A törvénv szerint pedig a menyaszszonyíól vissza lehet követelni az ajándékot, ha a házasság a nő hibájából nem jön létre, de barátnőtől nem lehet visszapörölni a szerelmi viszony folyamán nekiajándékozott tárgyakat. É. F. éppen ezért a megelőző tárgyalások során azt igyekezett tanúival bizonyítani, hogy a művésznő menyasszonya volt neki, mig K. Ibolyka — aki időközben feleségül ment egy amerikai tengerésztiszthez — annak igazolására jelentett be tanukat, hogy ő csupán szeretője volt a nagykereskedőnek. Az urilánv megnevezett többek között két bécsi kereskedőt, akikkel azt kívánta igazolni, hogy egyizben, amikor velük és a fölperesse! együtt mulatott, olyan hangit társalgás folyt közöttük, (minőt menyasszonyával szemben úriember nem enged meg. A megelőző tárgyalások során egyik fél sem tudott perdöntő bizonvitékot produkálni azonban a tárgyaláson K. Ibolyka ügyvédje bemutatta a nagykereskedő egy levelét amelyben F. F. beismerte, hogy egyideig betegeskedett és ezzel ő
