Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-18 / 194. szám

Pošfarina plaćena u goiovom w Ara egy és fél dinár Postaszállítási dij készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Sübotica, PÉNTEK, 1924 július 18. 194. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbadi-paloia) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Foneiére-palota) Az els© lépés (x.) Közel fél jssztendeje, hogy Macdonald indítványéra az antant szakértők — józan amerikai ban­károk és tisztalátásu angol tröszt­vezérek elkészítették a Dawes­­fé!e tervezetet, amelyben Német­ország talprsallitásának és a jóvátétel biztosításának feltételeit állapították meg a csődbe jutott Ruhr-politika helyett. A szakértők őszintén és pontosan felbecsülték az ados német kapitalizmus fize­tőképességét, megvizsgálták Né­metország gazdasági és politikai hinterlandját, számoltak, gondol­kodtak és végül kidolgozták azt a tervet, megmutatták azt a bá­zist, amelyen lábat vethet egy olyan politika, amely tud várni, tud békülni és tud szakítani az előítéletekkel. Az ut kijelölése nem volt nehéz a szakértőknek, akiknek csak bátran ki kellett mondani azt a régóta ismert egy­szerű igazságot: Németország addig nem fizethet — nern tud fizetni — amjg a szövetségesek nem engedik meg neki, hogy .először a maga baján segítsen rendbehozza pénzügyeit és sze­génységét. Az ez öt év, amely elvonult fölöttünk, mint kétszer­kettő bebizonyította, hogy a né­met vérből nem lehet aranyai csinálni, se poincarizmussa!, se szuronnyal, se megszálással és ha valamit akar Franciaország, azt csak úgy tudja elérni, ha. mindenekelőtt okos türelemmel megvárja, mig a német gyárak újra megindulnak és a német for­rások felfakadnak. A Versailles! béke szigorú 'paragrafusaival meg­lehet ásni Németország sírját, de nem lehet soha, semmiképen be­hajtani rajta azt a pár milliárd aranymárkát, amelyhez olyan ki­tartóan ragaszkodik Franciaország és a többi antanthatalom. Az adós csak akkor fizethet, ha van neki miből ; a német népnek pedig — különösen az utóbbi két eszten­dőben — nem hogy a jóvátételre nincs egy fölös pietiirsgje se, de arra sincs, hogy a maga minden­napi életét valahogy megszaba­dítsa a nyomorúság tragikus ve­szedelmeitől. A Dawes-tervezet készítői, az amerikai bankárok és angol trösztvezérek nyíltan felel­hettek, amikor kikérték vélemé­nyüket : Németországot — mint Írták a szakértő-javaslat kisérő levelében — csak a kiengeszíe lődés politikájával lehet megmen­teni és a német jóvátételt csak moratóriummal lehet biztosítani. Londonban most tárgyalják a szakértők jelentését a győztes or­szágok politikusai, akiket Európa egyre gyorsabb tempójú válsága és az európai demokrácia lelki­ismerete hozott össze. A konfe­rencián Herriol és Macdonald min­den valószínűség szerint igazat adnak a szakértőknek és meg­próbálnak egy újabb politikát alkalmazni Németországgal szem­ben. Hiszen annak a Franciaor­szágnak, amely eddig minden megértés elő! elzárkózott, fontos érdeké, hogy a hivő angol pre­mier jószándéka mellé álljon és megnyissa azokat a kapukat, amelyeket a háboru zárt be. A nyeregbe-került francia libera­lizmust már nem kötik a gyűlö­let tradíciói és Herriot-nak nem kell félnie, hogy Briand sorsára jut, ha fordít egyet a kormány­keréken. A változás egyébként is nem olyan veszedelmes: a Dawes-szerződés szankcionálása csak annak a beismerése, hogy a béke hatodik évében nem le­het szuronyokkal helyreállítani Európa gazdasági egyensúlyát. A hazugság és önbolonditás helyett — amelynek nagymestere, Poin­caré szerencsésen lekerült a( fran­cia hatalomról — ma, az utolsó órá­ban nyíltan szembe kell nézni a bajokkal* és veszedelmekkel, mert csak igy lehet valamit javítani, va­lamit építeni a sok rombolás után. A szegény és megnyomorított Né­metország csődbejutása az egész világ-gazdaság krízisét jelenti, amely — akárhogy szeretnék is a francia háborús uszitók — nem szűnik meg addig, amíg német területen több iesz a francia ka­tona, mint ahány munkás dolgo­zik a német nagyüzemekben. A londoni konferencián összegyűlt antant-politikusok a szakértők ja­vaslatainak elfogadásával a munka kisebbik részét végzik el; csupán csapást vágnak a gyűlölet sűrű­jében, hogy aztán — ha lehet — kijussanak a levegőre. Az európai demokrácia szá­mára az igazi munka csak ez­után kezdődik. A német nép börtönét ki kell nyitni, de ki kel! tárulni minden ablaknak, föl kell szabadulni minden erőnek, hit­nek, jóságnak, amely a békét szolgálja. Mert nemcsak Német­országnak vannak jóvátenni va­lói: minden népnek, minden or­szágnak vannak adósságai, veze­kelni való bűnei az emberiséggel szemben. Az emberiséggel szem­ben, amely sohasem volt oly szegfény és eltévedt, mint ma, amikor az apostolok íegyházban ülnek, a háboru gazdái pedig diadalkapuk alatt esküsznek újabb esküt a tízmillió halottra . . . este 7 óráig volt a királynál, akinek részletesen megvilágította a politikai helyzetet. Közben az udvarba érkezett Gyurisics Marko volt igazságügyminiszter, a radi­kális klub elnöke, aki félóráig tartózkodott a királynál. A két politikus kihallgatásáról semmi sem szivárgott ki, a po­litikai körök azonban úgy hiszik, hogy Jovanovies Liuba opíimisztiku­­san nyilatkozott a király előtt a koncentrációs kabinet lehető­ségéről. A kihallgatás után Jovanovics Ljuba r'q Gyurisics Marko felke­resték Pa cs miniszterelnököt és vele ho szas n tanácskoztak. Este 7 órakor megjelent Pribicsevics Szvetozer is a miniszterelnöknél és öt is bevonták a tanácskozásba Az ellenzék elégedetlen A politikai körök rendkívül iz­gatottan várják a helyzet kialaku­lását. Az ellenzék oldalán nagy az elégedetlenség, hogy Pastes miniszterelnök nem nyújtotta be lemondását, holott ezzel nagyon elősegítette volna a válság gyors megoldását. Az elégedetlenek kö­zött felmerült az a komolytalan terv, hogy az elienzék vezetői mindaddig ne jelenjenek meg a királynál, mig a Pasics-kormány nem mond le. Az ellenzék komolyabb eiemei ezt a fantasztikus tervet még meg­tárgyalásra se tartják alkalmasnak. Az ellenzék egyébként még nem formulázta meg állásfoglalását az uj helyzettel szemben. Az ellen­zéki pártok közűi a demokrata párt foglalkozott csupán a válság ügyében történt fordulattal; a párt főbizottsága Davidovics Ljuba elnöklete mellett a fővárosban tartózkodó demokrata képviselők bevonásával ülést tartott, amelyen alapos megbeszélés alá vették a politikai helyzetet. Az ülésen nem hoztak érdemleges határozatot, mindössze felújították D ívldovics korábbi felhatalmazását, amellyel szabad kezet biztosítottak neki arra, hogy a párt nevében tovább tárgyaljon. Az ellenzéki blokkhoz tartozó többi pártok vezetőit holnap dél­előttre várják a fővárosba, Körö­séé ugyanis a blokk nevében fel­kérette Spaho Mehmedet, a mu­zulmán párt vezérét és a Radies párt vezetőit, akiknek nevében valószínűleg Macsek és Predavec jelennek majd meg Beogradban, Ha a pártvezérek idejében meg­érkeznek, akkor már pénteken délelőtt megtartja értekezletét az ellenzéki blokk. Gyors megoldás ? Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a válság ezúttal gyors lefolyású lesz. Ennek u Megkezdődtek a kibontakozási tárgyalások Fasics miniszterelnök nem nyújtotta be a kormány lemondását Felhatalmazást kért a választások kiirására — de a király még1 nem döntött Beogradból jelentik : A várako­zás ellenére a csütörtöki napon sem következett be a kormány le­mondása. Pasics miniszterelnök délelőtt megjelent az udvarban és rövid egy óráig tartó kihall­gatáson volt a királynál, akinek, hír szerint, kifejtette véleményét a politikai helyzetről, majd felhatalmazást hért a kormány számára a parlament feloszlatá­sára és az uj választások ki­irására. A miniszterelnök kifejtette a király előtt, hogy a nemzeti blokk soraiban nem gondolnak az ellen zéki pártokkal való koncentrációra, mert a jelenlegi tarthatatlan hely­zetből egyetlen kiütnek a nem­zetre való epellálást tekintik. Az audiencián Pasics miniszterelnök nem je­lentette be a kormány lemon­dását, de tudomására adta a királynak, hogy amennyiben a korona nem honorálná a kormány álláspontját, nem adná meg neki a fölhatsl maza'st a parlament föloszlatá­­séra és az uj választások kiirá­sára, akkor ezt .a bejelentést a, király egyúttal a kormány lemondásának te­kintheti. getás után a miniszterelnökségre hajtatott, ahova sürgősen össze hívta tanácskozásra a kormány tagjait. A minisztertanács ülésén, kizárólag a politikai helyzetet és Pasics audienciájának eredményét beszélték meg. Az ülés után a kormány tagjai az újságíróknak nem voltak hajlandók nyilat­kozni és maga Pastes miniszter­­elnök is, — akit az újságírók valósággal megrohantak, amikor elhagyta a miniszterelnökség épü­letét — csak annyit mondott, hogy a kormány nem nyújtotta be lemondását. , Kormánykörökben szerzett meg­bízható értesülés szerint a király tudomásul vette Pasics miniszterelnök bejelen­téséi és közölte a miniszterelnökkel, hogy a parlament föloszlatása kérdésében mielőtt véglegesen döntene, megakarja hallgatni a pártok vezetőinek véleményét. Jovanovics Ljuba a királynál A király a délután folyamán meg is kezdte a politikusok meg hallgatását. A parlamenti szokás­nak megfelelően elsőnek fova­­novics Ljubát, a parlament elnö­két hívta meg. A parlament el- Pasics miniszterelnök a kihall-Inöke délután háromnegyed 5-től

Next

/
Oldalképek
Tartalom