Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-28 / 175. szám

14. oldal. ßACSMEGYEI NAPLÖ 1924 június 28. társulat ékessége Déryné, ki Napló­jában élénk színekkel festi le ottani élményeit. »Hertelendy ur igen nagy örömmel fogadta a tagokat. Ne bú­suljanak, mindjárt lesz szállás!«... •— írja Dériné. Nagy közönség nézi az előadásokat A színészeket meg­becsülték. Déryné verseket is kapott, melyeket a színpadra szórtak. Egy ilyen vers igy hangzik: Ti, a szép Abauj völgyei kellemét A’ Bánsági mezők néma lapállyaival Váltván, hála tinektek! A Nemzet szava üdvözöl! Már a nemzeti hang büszke irányt teremt, Hajnallánba borul a Magyar Édene, S hogy föltünnyön az élet Diszül nektek adá az Ég! (Naplója, I. 354.) j . 1834 január 8-án Jánosy Jánost .’társulata ment Vel.-Becskerekre. j (tlonmiivész.) 1836 junius 7-én Ah- í day Sándor kereste fel a várost, ele csak hét előadást tartott. (Hasznos Mulatságok Közlése. 1836 51. sz.) 1837-ben Torontálmegye a megnyi­tó Nemzeti Színház részére 2237 fo­­lint 41 krajcárt ajánl föl. 1839-től “élénk vérkeringést nyert a becskere­­ki színészet ügye. Ezidőtájt németek is kaptak meghívást. 1846 március havában beodrai Karácsonyi László alispán einöklésévcl megalakult a [»Torontáli Magyar Színészetet Pár­toló Társulat«. 1848-ban Feleky '■Miklós magyar színtársulata élénk pártolásban részesült. Ekkor lépett fel itt Prielle Cornelia is. Ez időre esik a régi színház felépítése, me­lyet egy Gyertydnfiy nevű millio­mos örmény ajándékozott az állam­nak. miután örökösök nélkül halt meg. 1868-ig nem volt a szinügynek semmi jelentősége. 1869-ben Szuper Károly nyert játszási engedélyt. (Fővárosi Lapok. 1869 dec. 12.) A később ott járt igazgatók: Aradi Gerő. Szuper Károly. Jakabífy Gá­bor. Gerőíi Andor, Bogyó Alajos, Erdélyi Marietta. 1883 julius 26-án Rózsa Ferenc áldozatkészségéből és Raphbltz Ágost munkálkodásával megnyílt az uj színkör. Igazgató: Geröfi Andor. A prológust Lauka Gusztáv irta és az igazgató szavalta el Ezután Lenkeyné magántáncot lejtett. végül a »Két Rantzau« cimü dráma került szinre. melyben Kutast Janka. Geröii. Fehérvári Ottó és Mé­száros Lajos arattak méltó elisme­rést. (Torontói. 1883 augusztus 9. 32. sz.) Az uj színház 1884 október 2-án nyilt meg. zsúfolt ház előtt. Igazgató: Mosotiyi Károly. Van ben­ne; 51 páholy (210 személyre). 240 Tilő- és 200 állóhely. Az első hetek műsora volt: A király házasodik, Sárga csikó, Cornevilíei harangok, Boccaccio. Falu rossza. Don Caesar de Bazan. Üdvöske. Nézd meg az anyát. Lili. Nap és hold stb. (Toron­tói. 1884 okt. 9. — Magyarország Vármegyéi és Városai, 1911—581.) április havában megalakult a Nagy- Becskereki Szinpáríoló Egylet. (Má­sodízben.) Október 5-én Mosonyi Károly az igazgató: 1885-ben szin­tén. Ekkor a következő tagokból áil ez a jónevü társulat: Zabossy Gi­zella. Bocskay Józsa. Tatay Eugé­nia. Locswekné Gizi. Rózsa Rózsi­­ka. Kutasi Janka. Kaczér Nina, Te§­­séry Blanka, Lénáráné Emilia. Ru­tiné Julia, — Molnár György, a hi­res tragikus. Tiszai Dezső. Várady József, Püspöky Imre. Liptai Lajos, Toldy Ferenc és Csáby Imre. Újabb időben itt járt: Halmay Imre. Deák Péter. Földesi Sándor. Fiirecly Ká­roly, Somogyi Károly, Peterdy Sán­dor. Kiss Pál. Baba Kálmán. Polgár Károly és Mezei Béla színtársulata. >1893 julius havában megalakult a »Délvidéki Sziniszövetkezet«. (To­rontáli Közlöny. 1893. 90. sz.) Az eszme megpenditője Brájjer Lajos dr. szerkesztő. Társai: Poroszkay Béla és Scossa Dezső. Erőái Jenő. Regina néni Irta : Kodolányi János Az öreg zsidó asszony kiállt a boltajtóba, kiköpködte a tökmag héját s fekete szőrrel fedett bal­­kezeíejével végigtörölt a száját. Karvalyorra ráhajlott gúnyos met­szésű ajkára, vastag szürke szem­öldöke alatt élesen és ijedten pillogott a szeme, hosszú szőrbok­rokkal benőtt álla előremeredt s ezen a gúnyos, hideg, éles fejen úgy tilt a szürke kis kontv. mintha csupa fösvénységből valami ko­pott. szűk. penészes bóbitás-sapkát viselne Regina néni. Most még a szokottnál is sza­­kadtabb, lomposabb volt. nagy ouffadt hasán piszkos szoknya ló­gott. alig födte bokáig s pipaszár lábán lecsúszott a lyukas pamut­­harisnya. ludlábán ferdén lógott a kicsámpáit cugoscipő, mint két nagy sárkolonc. Ahogy ott állt a boltiajtóban, rágta a tökmagot s előregörnyedve figyelte az uccát, egész lényén valami különös izga­lom. rémület, gyámoltalanság resz­ketett — Jaj nekem. — mondta hango­san. mély dönhögássel. — hunnaj szedek én most embert? Csakugyan, véges-végig kihalt, álmos, néma volt a falu. A lán­goló nap vakító sugárözönt ontott a meszelt házakra, a katolikus templom előtti hársfakoronák rogy­tak a nehéz fény és iliatzuha­­tag alatt s a torony aranykereszt­je szikrázott. Egy-két ballagó isko­lásgyereken kívül csak a porban fürdő tyúkok vittek valami lassú mozgást ebbe a forrón vibráló, bu­­zaérlelő nyugalomba. — Senki — — dörmögte a vén­asszony s Iesántikált reumás lá­baival a lépcsőn. — Kisfiú! . . . Gyerek! . . . Hon van anyád?! — rikácsolta. A kisfiú tovább gombozott. — Hogy a ménkű csapna meg, — motyogta Regina néni. Már vigasztalanul vissza akart fordulni a hűvös boltba, amikor egv asszonyt pillantott meg. Rá­kiabált. integetett az asszonyra, ki úgy törtetett, mintha jobblábá­val mély gödörbe lépegetne. — Mári! Máriii! — visitotta. Majd mély hangon: — Mekkora nagy baj van nálank! — (igy mondta: nálank.) — Gyüjjön ha­mar. az isten is megáldi. Megfize­tem a fáradságát. Nagy baj van. Jaj. nekem! A sánta asszony ferdén állt: — Jaj. tésasszon. nem érők ám rá. A malomba van dógom. — Gyüjjön hát! Nincs itt senki. Jaj. szegény uram, jaj nekem! Mi­csoda baj szakadt a fejemre! Erre már odabóklatott Mari. — No! Mi az, tésasszony. Kiszáradt szemmel, zokogáshoz hasonló hangon, sóhajtva, nyögve mondogatta: — Jaj. jaj! Gyüjjön no. ne fél­jen no! Szegény uram! Azt is el­veszi tőlenk az isten! Jaj. csak ez a lábam ne kínozna annyira, még evvel is megvert az isten! Jaj, gyüjjön csak. A hűvös, petróleum-, fűszer- és vászonszagu boltból három lépcsőn kellett a lakásba kapaszkodni. Bent a szobájában is hűvös volt. a leeresztett zsalukon alig szűrődött be a napfény. De az asztal mellett rettenetes látvány bontakozott a sötétben vaskosdó szem elé: az öreg zsidó hátrahanyatloít fejjel ült a széken, csizmás lábait el­nyújtotta. kezét lelógatta a földig (egyikben még szorongatta a bics­kát. másikban a füstölt libasza­lonnát). kalapja elgurult a vas­kályháig. S az arca milyen sze­derjes volt. fehér bajsza milyen csapzottan borult félig nyitott szájába, melyben még ott volt a falat. Első pillanatban Marinak lefa­gyott a lába. Megdermedt. Aztán a menekülés ösztöne kerekedett fö­lül benne. Eltorzult arccal sápó­­dott s hátrált az ajtó felé. A vén­asszony parancsoló hangja, mono­ton jajveszékelései és panaszai azonban ott tartották. Szinte vala­mi bárgyú szédületben, álomban lett-vett mindent. — Jaj. láti-e. Mári. lati. a sze­gény uramat! így megvert ben­nünket az isten! Mit tegyek én szegény öregasszony. A fiam nincs itthon. Este gyün csak meg. Ma­gam vagyok. Csak ezek a lábaim ne fájnának, de alig léphetek. A kezem is ni milyen dagadt. A bü­dös cselédünk, fogja meg az isten átka. még a műt héten itthagyott. Egy se akar megmaradni nálank. Hiába fizeti az ember. Azelőtt nem igy vót. Fogja csak meg szegént. tegyünk arra a kanapéra. Muszáj lesz a sifonbul elővenni tiszta le­pedőt is, letakarni, hogy a boga­rak ne lepjék. Jaj. jaj. Ilyen csa­pás . . — Meghalt az ur! — rikácsolta természetellenes hangon Mári. — Tudja, szalonnát evett sze-ä gény . . . aztán csak hátra izéit Mi az. mondom, mi lelt? De csak j nem szólt az, tudja, semmit. Jaj, jaj. Osztán senki sincs, tudja. Azért nézek valakit, mondok, majd meghálálom . . . Huzzuk csak le a csizmáját . . . Ide-oda bicegett a szobában, éneklő hangon. önmagán szána­kozva beszélt, közben köténye zse­béből szüntelenül szedte a tökma­got. rágcsálta és köpködte a héját. Szőrös álla s bajuszos ajka állan­dóan mozgott, billegett, akár a tyuk hasa. Dirigált és nyögött. Közben a hullát'1 letették a di­­vánra. lecibálták csizmáit, nagy üggye-bajjal levetkőztették s .be­lecsavarták a tiszta lepedőbe. Mindez rettenetes munka volt, nemcsak azért, mert a súlyos, te­hetetlen holttest sehogy sem akart engedelmeskedni, hanem azért is, mert a kihűlő, merevedő hulla minduntalan hozzáért Marihoz hol a kezével, hol a bajszával s szegény sánta asszony ilyenkor megbénult, elhült s szinte holtan rogyott össze. Mert még ha ke­resztény lenne, de . . . És az öregember szemei nyitva voltak, irtózatosan nyitva s hiába tették rá egy-egy ezüstpénzt: csak felpattantak újra. Egész bizonyos, hogy Mári nem fog aludni az éjjel. De hát csak nem hagyja ezt a tehetetlen vén­asszonyt egyedül, akármilyen is?... Most már nem intézett semmit a malomban: egye fene. Nem mo­sott: mindegy. Föláldozta a dél­utánját. Majd csak megtérül. De hogy ezzel a halottal kellett ve­sződnie: ki hálálhatja azt meg? Nyugvóra hajolt a nap. mire min­dennel végeztek. A lepedőbe csa­vart holttest ott feküdt a divá­­non. még a falat szalonnát, kenye­ret is kivájták a fogai közül. Sze­gény Regina néni. mekkora csa­pás. milyen hirtelen jött. az élet­társa. akivel évtizedeken át jóban­­rosszban együtt vesződtek, miiyen csapás is. istenem ... Szegény öreg asszony, jó. hogy meg nem bolon­dul bele . . . — Na. Mári. hát most már itt­hon lesz a fiam is. — mondta a vénasszony sóhajtva. — Istenem, az még nem it tudja, mi történt itt nálunk . . . Jaj, jaj . . . — Akkor hát én most elmék. szólt megkönnyebülve Mári s kendőjét megigazgatta. —- Most má a tésasszony maga is meglesz addig . . . A vénasszony lassan ment utána a sötét boltba s mint egész dél­után. most is gondosan figyelte apró zord szemével, hogy nem — Megájjon. — mondta suttogó dörmögéssel Regina néni. —. Adok hát valamit... Na. itt van., fogja... Vigye a kisgyereknek . . . S mintha aranyat dugná az asz-, szonynak. vigyázva, gyorsan, kap­­kodóan odanyujtott egy kis stanicli cukrot, öt szem savanyut. Olyan arccal, mintha nem is vár­na köszönetét érte. SAKK 6. számú játszma. Szabálytalan megnyitás. (Játszották a new-yorki nagymester, versenyen 1924. májusban.) Réti: Bogoljubow: 1. Hgl—i3 Hg8—Í6 2. c2—c4 e7—e6 Jobb c7—c6, ahogy dr. Lasker játszott Réti ellen. 3. g2—g3 d7—d5 4. Ffl—g2 FÍ8—d6 5. 0—0 0—0 6. b2—b3 Bf8—e8 7. Fel—b2 Hb8—d7 8. d2—d4 c7—c6 9. Hbl—d3 Hf5—e4? Állás sötét 9. lépése után. i k é fáÉ ÉÉ » 6 máMmM m Mj Imb iw* Ezen a hibás lépésen ment tönkre Jates játszmája is Réti ellen. Világos ugyan már mindenkép jobban áll, azon-í ban 9.................í e6—e5-el sötét még elég ió játékot kaphatott volna. 10. Hd2Xe4 dőXe4 11. HÍ3—e5 £7—f5 12. 12—!3 e4Xí3 13. Fg2Xf3 Vd8—c7 14. He5Xd7 Fc8Xd7 15. e2—cí e6—e5? Sötét meg akarja akadályozni e4—eö-, öt, azonban a szöveglépés sokkal na-i gyobb bajt okoz. 16. cl-—c5 Fd6-f8 17. Vdl—c2 e5Xdi 18. e4Xf5 Ba8—d8 19. Ff3—h5 Bc8—e5 20. Fb2Xd4 BeöXfö 21. BflXfö Fd7X!5 22. Vc2Xf5 Bd8Xd4 23. Bal—fi Bd4—d8 24. Fh5—f7+ Kg3—h8 25. Ff7—e8!l Pompás lépés. Sötét föladta. Ez játszma nyerte el a new-yorki verseny: első szépségdiját. 4. sz. végjáték. Dr. I. Kreják (Wien) Világos indul és nyer. (A megfejtések határideje julius 15.) Megfejtések. A 2. sz. végjáték megfejtése: 1. Vf2—* Í3, Kgl 2. Ve3+, Khl 3. Ve4, Kgl 4. Vd4+ Khl 5. Vd5, Kgl 6. Vc5+ Khl 7. Vc6, Kgl 8. Vb6+ Khl 9. Vb7, Kgl 10. Va7+ Khl 11. Va8, Kgl 12. Val. Helyes megfejtést küldtek be: Dr. Stein Nándor (Sombor), Schumacher Dezső (St.-Beöej), Troli József (Subotica), Haj-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom