Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-15 / 162. szám
10. olđsl, BÁCSMEGYEI NAPLÓ I 1Q24 junius 15. Tamás István: Nem szabadulsz tőlem O, csudálatos élet, minden kínra uj kin hull, mint a hópehely és én porbarogytam a szerelem előtt, mennyi erő, tűz, égés és mégse akar ránkvirradni, valami nagyot kéne tenni Érted, akármit, rosszat; hitetlent, de álmélkodtatót, szivárványt lopni a szemed alá, hogy felfrissüljön minden eljövendő bánat, ó, kergess csak, kergess szemmel, szóval, szerelemmel, Te vagy a motor bennem, fék, sebesség és mindig hajrá, izzó, fájdalmas, láthatatlan és drága- könnyekkel vásárollak vissza ha kiszakadsz belőlem, hiába dac, hiába értelem és hiába menekülés, nem szabadulsz tőlem, kereszted a csókom és örök, hangos halotti mécsed: a verseim, s ha megkívántak — hol sok szép kicsi halottam fekszik — (z emléksirból is kiáslak, Te, én, akármilyen messze mégis együtt, csókon, halálon, testen is túl és oly megnyugtató, hogy mikor estp felnézek a holdra, tudom, hogy Te is odalátsz.--------- «■ni iirriawmiM --------A megszöktetett néger isten Diplomáciai akció a farkatlan alligátorért Hamburg, junius hó. Az afrikai Libéria néger köztársaság egyik városából a nép istene a hamburgi városházára került. Ezt a néger istent, ami nem más, mint egy farkatlan krokodilust ábrázoló kőlap, szigorú őrizetben tartják most, mert a kis Libéria egész diplomáciai szervezetével kurreníáltatja ezt a furcsa istenséget. Hans Schamburgh afrikai utazó Libériában járt, hogy a négerek országában filmfelvételeket csináljon. Schamburgh útjában 'kultusztárgyakat is gyűjtött s midőn egy néger nőtől értesült, hogy Balona mellett az őserdőben többezer éves szent kő fekszik, melyre egy farkatlan ‘ alligátor képe van vésve, a követ minden áron meg akarta szerezni. El is küldte Balonába a szolgáját, az azonban nemi merte a követ elhozni s igy az utazó maga ment el az ősrégi ritkaságért. Schamburgh állítása szerint a követ Kamigula nevii törzsfőnöktől vásárolta meg egy angol fontért A kőbálványt Schamburgh azután magával vitte s a »Wadai« német gőzös fedélzetére szállította. A kő eltűnése Balonában óriási izgalmat váltott ki. A követ, mely valószínűleg egyptomi vagy föníciai eredetű. a nép évszázadok óta isten gyanánt tisztelte s az újra választott törzsfőnökök erre a kőbáiványra tettek esküt. A bálvány Balonától messze a konnacy-i őserdő magányában feküdt s csak ünnepélyes alkalmakkor kereste fel a nép. Libéria kormánya, mikor a kőbálvány »elhóditásáró!« értesült, rögtön kábelezett hamburgi főkonzuljának, hogy az istenséget foglaltassa le s indítsa meg az eljárást a kőnek Libériába való visszaszáliittatása iránt. Mikor a Wadai gőzös befutott Hamburgba, detektívek lepték el fedélzetét s ő néger istenségét bevitték a hamburgi városházára s addig is, mig a diplomáciai eljárás tart, zár alá helyezték. A libériái fökonzul Massagnoi Momula kormányának véleményét a következőké p tolmácsolta: »Hazugság, hogy a szent kő adásvétel tárgyát képezheti. A szent kő egy néptörzs bálványa évszázadok óta. Azt senki, még a törzsíőnöfk se adhatja el. Rémes izgalom és kétségbeesés fogta el az egész törzset, amikor istenségét elvesztette. Itt szó se lehet jogos vételről. Mit szólnának a németek, ha valaki a berlini győzelmi oszlopról az arany figurát vagy valamelyik templomból az oltárképet magával vinné s aztán azt' állítaná, hogy a berlini polgármestertől jogosan vette? A mi esetünkben pláne egy szentség, egy istenség elcipeléséről van szó, ami, ellen az én kormányom a német kormánynál erélyesen tiltakozott. Követeljük a kőbálványnak Libériába való visszaküldését, még pedig sürgősen, mert a balonaiak között rémes az izgalom. Hisz nincs most kihez jmádkozniok, nincsen mire esküdniük.« Grindeil Matthews, az angol mérnök úgynevezett halálsugarával szemben meglehetősen szkeptikus álláspontot foglal el — a német tudományos világ. Nehéz eldönteni, mennyi ebben az érintetlen, tiszta tudományos objektivitás és mennyi a rivális eredményeitől való idegenkedés. Egyetlen ember nem nyilatkozott eddjg. A leghivatottatb talán. A legelső haditechnikus, Haber profeszszor, aki a legfelsőbb német hadvezetőségben a technikai osztály főnöke volt. Haber professzor jó egyórányira lakik Berlintől. A dahíemi fizikáliskémiai kutatóintézet igazgatója és ott keresem föl. Gyönyörű kert közepén fekszik az egészen modem épület. A Herr Geheimrat maga nem sokat látszik törődni az egésszel. Nyugodt, kedves, udvarias úriember, ötven felé járhat, könnyű kaíonabluzt visel és a középső gomblyukban előosillan a vaskereszt fekete-fehér szalagja. — Szeretném véleményét hallani az eljövendő háborúk fegyvereiről. Különös tekintettel Matthews halálsugaraira. — Kinek a sugaraira? —■ Matthewsére. Talán nem jól ejtem id? Mett-jusz. Esetleg leirom egy darab papirosra. —■ Dehogy, kérem. Nagyon szépen ejti ki. Sőt. Szóval: Mett-jusz. Hát tudja mit. Nem akarok tovább tréfálni (és elmosolyodik); szóval Matthews sugarait közönséges humbugnak tartom. — Tessék? Ön isi? — Igen, én is. Az úgynevezett elsőrendű tudományos kapacitás. Mert az egész gondolat végtelenül naiv. Hogy kilomérterekről megállítja elektromos sugarakkal a benzinmotorokat, a repülőgépek motorjait. Vagy ahogy ő mondja, kikapcsolja motor mágneses gyújtóját. Hát etz igaz. Ez lehetséges. Ez nem is uj. Ez már a német Hertz Henrik gondolata. Ezek a sugarak lényegileg azonosak a rádióhullámokkal. Ahelyett, hogy muzsika szállítására használom föl, egyszerűen más mechanikus munkát végzek velük. Gsak egy baj van. Egy óriási baj. A motorokat csak akkor kapcsolhatom ki, ha a másik fél is beleegyezik. A motor tudajdonosa. Mert nincs egyszerűbb, mint a sugarak ellen védekezni. Egyszerit staniollcd, ezüstpapirral vagy akármilyen vékony bádoglemezzel kell a motort bevonni és nincs az az elektromos hullám, amely áthatolna ezen a védőberendezésein. Szóval, a sugarakat mindenre lehét használni, csak hadicélokra nem. Remélem, belátja? Ami pedig azt a hirt illeti, hog'r a sugarak bizonyos körzetben Minden élő szervezetet megsemmisítenek, hát ez tökéletes naivitás. Eddig még senkinek sem történt baja a rádióhullámokkal kapcsolatban, pedig A farkatlan alligátor, amit a négerek Mafuenak hivnak, heves •diplomáciai harc tárgya lett. A bálványkő egyébként igen értékes kulturjelvény, melyhez Schamburgh erősen ragaszkodik. Annál inkább érthető azonban Libéria elszántsága, mert istenség nélkül igazán nem maradhatnak Hacsak, cserébe nem gyárt nekik egy tetszetősebbet a német ipar. Hiszen az indus bálványok fenekén is ott van a cédula: Made in Germany. pár százezer felfogókészülék van már Németországban. % — Mivel magyarázza mégis professzor ur a hireket? — Megmondom. Még soha ennyit nem gondoltak eljövendő háborúkra, mint ma. A katonai szakértők minden országban leadták véleményüket a nyilvánosság előtt, hogy egy esetleges európai háború — a hadseregek erőviszonyait tekintve — ma föltétlenül végzetes, sőt katasztrofális lehet a volt középeurópai hatalmakra. Ilyenformán az emberek fantáziája nem nyugszik és mindenki arra gondol, hogy lehetnek uj harci eszközök, amelyek, ha a gyengébb ellenfél kezébe jutnak, mintegy csodaszeriien megváltoztatják az erőviszonyokat és térdre kényszerül az erősebbik. A fantázia anyaga egyfelől az a tudat, hogy a technikai tudományok legújabban ismét nagy ugrást tettek előre, — az elérhetetlen felé másfelől ahhoz a technikai ághoz kapcsolódik ez a fantázia, amely az illető országban különösen ki van fejlődve. Senki sem beszél például Angliában uj ágyukról, amelyekkel jobban lehet lőni, mint a világháború ütegeivel. De rengeteg ember beszél ott és Franciaországban — halkan, suttogva — olyan módszerről, amellyel az ellenfél légi flottáját lehetne megsemmisíteni. Az embereknek ezzel a csoportjával szemben. akik ilyenformán előre akarják a háborút megnyerni és nyugodtan ringatják magukat illúziókban, állanak a hivatásos pacifisták, akik a rengeteg állítólagos uj, borzalmas fegyver »ismertetésével« csak jól átgondolt haboruellenes propagandát folytatnak és a derék, jó polgárok harci kedvét akarják elvenni. Az igazság az, hogy minden militarista állam ugyanazokat a fegyvereket fejleszti tovább, amelyek már a háború végén is szerepet játszottak. 1918 óta — ha a jelek nem csalnak — nincs újabb háborustechnikai felfedezés. Azokban az államokban, amelyeket a békeszerződések nem kárhoztattak tétlenségre/ csak a légi- és a tengeralattjáró flottát építették grandiózus formában tovább. És ami a gázfegyvert illeti, a győztes államokban sajátságos helyzet alakult ki. A politikusok rengeteget írnak és beszélnek ellene, a katonák éppen olyan intenziven dolgoznak rajta. A washingtoni konferencián ugyan megállapodást kötöttek a győztes államok, hogy beszüntetik a mérges gázok gyártását, de egyetlenegy sem tartotta be ezt a megállapodást. A győztes államokban fantasztikus számú repülőgép épült erre a célra és a gépek teherbiróképességét a hihetetlenig fokozták. Persze a gázfegyver csak akikor kerülhet szóba, ha a politkusok háború esetén megengedik az alkalmazását és — ha az ellenséges hatalmaknak nincs légi flottájuk. — Dolgozik professzor ur is valami uj gázon? — Nem. Ne higyje, hogy félrevezetem!. Lehetetlen volna, már az ellenőrzés miatt is. A laboratóriumok csak az első, kezdetleges kísérletekre alkalmasak. Aztán tér és élő szervezetek kellenek hozzá. És rengeteg próbálkozás, uj módszer. A gáznak például nem szabad éghetőnek lenni. Mert ha egy gázzal telt gránátot küldök az ellenséges táborba, az ott explodál — és a gáz elég. Szóval: semmi hatás. A párszáz mérgező kémiai anyagból, amelyeket gázformában lehet előállítani, igy igen kevés jön számításba. — Melyek azok? — Gsakí nem gondolja, hogy katonai titkokat fogok elárulni önnek? Naponta keresnek föl idegen katonai attasék. Udvariasak, kedvesek, iszeretetreméltóak. Én is. De nem tudnak meg semmit. Még kevesebbet. mint ön. A rádió mint detektív Országos rádiókiállitás Moszkvában Marconi uj találmánya A rádió, mely a pacsirta daláf vitte nemrég szét a világ minden tája felé, már nemcsak a tuberkulózis gyógyításának vagy az énektanításnak, hanem a rendőrségnek is szolgálatába lépett. Amerikában ma már mindenütt a rádió utján közvetítik a körözőleveleket és a minap a következő érdekes eset történt Philadelphiában: A eleve. landi Wtam-államás egyik esti hangversenyének során azzal a kéréssel fordult a közönséghez, hogy legyenek segítségére egy Ohm-állambeli kereskedő megtalálásában. A kereskedő Floridának tart autóján, de atyja hirtelen meghalt és igy otthon okvetlen szükség van rá. Nem telt el negyvnöt percnél több és a rádió leadóállomás már jelenthette a feszült figyelemmel várakozó közönségnek, hogy a kereskedő útban van hazafelé. Üzenetét Atlantában is felfogták, ahol éppen akkor száguldott keresztül a kereskedő autója, melynek számát szintén leadta az állomás. A rádió iránt mindnagyobb érdeklődés nyilvánul meg a közönség és az államok kormányai^ részéről egyaránt. Legújabban például __ a moszkvai műegyetem vezetősége szándékszik egy országos kiállítás keretéiben a rádió-ipar mindpn ágát bemutatni. A rádióállomás beszerzése még mindig nem 'tartozik az olcsóbb fényűzések közé, különösen pedig nem az üzenetek leadása. Mint hírlik, Marconi a napokban uj ta- • lálmányt jelentett be szabadalmaztatás céljából, mely a rádió-technika eddigi költségeit egytized árra csökkenti. I Moziiulaj dobosok! j Ä SalkaB-fiSm uj filmjeinek szenzációs jegyzéke a jövő héten jelenik meg. Írjon azonnal BalkanfilmN.-sad. Nátha? Fejfájás? Fogfájás? Szaggatás? Izom- vagy ideggyöngeség? Jóérzést csak a valódi FeUer-féle Elsaf uid szerez ! A legjobb fájdalomcsillapító és frissítő háziszer és 25 éve kedvelt kozmetikai szer a bőr-, haj- és szájápolásra. Sokkal erősebb, kidósabb és jobb, mint a sósborszesz, Csomago'ással és portóval együtt 3 duplaüveg vagy egy különleges üveg 24 dinár, 36 duplaüveg vagy 12 különleges üveg 214 dinár és 10% felár Szélkiildi Feller V. Jenő gyógyszerész StubRa dón ja központ 185. (Horvátország). 9129--------------- '■——.I.....Willi |iiVW'n'ii'i'il)|ii • M mniik",'iviiimiini in mi«-in I. ----------------A legelső német katonai szakértő humbugnak minősíti a halálsugarakat A pacifisták találták ki, háboruellenes propaganda céljából Legrosszabb esetben védekezni lehet — ezüstpapirossal
