Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-12 / 159. szám

4. oldal, BACSMEGYcí NAPLÖ 1924 junius 12. Légy pénzkofa. Emlékszel-e, mennyit | mulattak az emberek, mikor valamikor 1 a pénzpiacról esett szó? Ám minden I előre veti árnyékát s Így készített elő | bennünket a sors a mai időkre is. Ahogy | megkérdik: hogy adja a tejfelt, épp ugy| van módod hallani azt is: mennyi a dől-1 iár? Alkudhatsz is, akárcsak a vak lóra. | A pofozógép se utolsó mesterség. Ki- | állsz az uccasarokra, fíxirozod a nőket, jj — jön valaki és pofonvág. Óriási fáj- § dalomdijat kapsz« érte, sőt jó polgár is jj vagy, mert a büntetéspénzekkel gyara- ' pitod az államvagyon!. Ha naponta csak ötször ütnek pofon, már megalapítottad a szerencsédet és jobban jársz, mintha hivatalnoknak mégy, mert ott a sok fe­lettesed, a közönség egyaránt pofoz, rugdos és csakis az erőteljesebb rúgá­sok' által van előmeneteled. Előre men­tél vagy hárem lépésnyit, A falig. He­lyesebben előreröpülésnek nevezhetném ezt. Ha gyógyíthatatlan szerelemben szen­vedsz, egészen jól jársz a nösüléssel s akkor hajósnak is nevezhetlek, ameny­­nyiben beevezel a házasság révébe. Ezen a réven sokan jutottak jó pozíció­ba, legföljebb a tériszonyokat kell le­­küzdened. Sokat tudnék még felsorolni, de ba­rátodnak a bölcs Kádinak, letelt az órá­ja s még ma szemléltető előadást kell a tartania a fizikai és az erkölcsi vakok f egyesületében mint szövetkezetben. Épp azért csak egész röviden ajánlok két pályát, amelyen eddig még mindig ki­zárólag boldog, megelégedett, kacagó embereket láttam. Az egyik télen a kor­csolyapálya, a másik nyáron a tenisz­pálya. Tavasszal és ősszel ur vagy, semmi dolgod. Bob. Nyoma veszett a Ibecskereki bankrablónak Kihallgatták a támadás áldozatát CIRKUSZ ® m « Pályaválasztás — Kedves fiam, akt most estél át az érettségi keservein, szokás szerint bi­zonytalanul állasz a nagyvilágban, mert még nem tudod, hogy milyen pályára lépj. Bölcs tanáraid ilyenkor ellátnak hasznos tanácscsal, sőt segítségedre van a »Kis pályamutató a mellényzseb­ben« is, azonban részint a tanárok elfo­gultak, részint a pályamutató nem áll már a kor színvonalán s újabb kiadást igényel, teljesen átdolgozottat. Alulírott bölcs Kádit annak idején az­zal ijesztgették a vakációban, hogy oda­adják suszterinasnak s alulírottat ezért naponta több Ízben kilelte a hideg. Ba­rátod, a bölcs Kádi, ma leborulna az atyai sirhalom előtt, ha vízumot kapna, Így zokogná fuldokolva: — Miért mariadtál meg a puszta ij­­jcsztésnél, óh miért? Ha beváltottad volna fenyegetésedet, fiad ma többszö­rös háztulajdonos volna, sajátkezüleg hallgatná a földeken családi búzájának zizegését, amely szimfonikusán zeng a tőzsdei koncertekben. Fiad ma nem szorulna, senkire, cipőfelsőrészeket és nem cikkeket szállítana darabszámra s többet adnának szavára a politika me­zején is. Kedves fiam, ajánlom ugyanezért a suszterinas!, pályát. Fixből élő ember semmi esetre ne légy, keresd a szabadságot s tanuld meg jókor, hogy okosabb dolog dol­goztatni, mint dolgozni. Az államititkár­­"ságig könnyű eljutni, de egy esztendő alatt sem keresel annyi pénzt, mint a szabad lény. Az államtitkár abból él, hogy bejár a hivatalba, ellenben te job­ban boldogulsz, ha kijársz. Hiszen a költő is azt énekli halhatatlan müvé­ben: Ily késő éjszaka kijár— Természetes, hogy ez nincs időhöz kötve, ami kiderül a költői idézetből is. A szóban forgó téma ott is késő éj­szaka végzi a kijárást, amikor a napi lárma nem zavarja az idegeket. Légy kávéházi ülnök, mert azt ta­pasztaltam, hogy ebből nagyszerűen meg lehet élni. Láttam már lótó-futó embert, aki úgy pihegett, mint a kon­flisló, mégse volt mit ennie. Ellenben mások azalatt nyugodtan ültek a kávé­ház márvány asztala mellett, csak rö­vid igéket zengtek egymás felé s máris súlyos ezreket kerestek. Aztán odalép­tek egy másik asztalhoz, ott is mond­tak valamit s az újabb jövevények is kerestek. Tanárnak ne menj, ott kibeszéled a tüdődet, kosztos diákot egyébként is tarthatsz amennyit akarsz. Elpusztulsz, ha toronygomb-fényesitésre adod a fe­jedet, vagy püspöksüveg-gyárba kez­desz, sokkal biztosabb ezeknél a kor­­# mos-üvegek árusítása napfogyatkozás idején, mert a közmondás szerint több nap, mint kolbász. Mivel pe­dig semmi sem örök, a napok is elfogynak. Itt még nagy konjunktúra virradhat az élelmesekre. Ajánlom a földbirtokosi pályáit, bár nem vagyok benne egészen biztos, ho­gyan kell hozzáfogni. Azt hiszem, itt is vannak inasévek, amiket ki kell tölteni, aztán megfelelő évek után jön a fölsza­badulás. Te minden esetre fölszaba­dulsz, a földekről ugyanezt nem merem állítani. (Itt figyelmeztetlek, hogy az agrárt ne téveszd össze az agárral s a földön levő holdak értékesebbek a hold­ban birtokoltaknál) Ellenben ha bir­tokhoz jutsz, tényezője leszel a nyelv­történeti müvekkel foglalkozó nagyok körének. Ezek nem hivják már hibodá­­nak a Iabodát, hanem dísznövénynek; a verebet ők csirke néven ismerik, a kop­­pasztott varjura azt mondják, hogy kappan. Kis gazda-körök gyakran szá­raz korhadó faágakat nyári kolbász névvel illetnek és tömérdek vagyont szereznek így össze. Teljes joggal, mert a leromlott városi nép elfelejtette az ételfélék cimét és formáját s kapva kap azután, amit kínálnak neki. Becskerekről jelentik: A Kadels­­burger-féle bankrablás ügyében a becskereki rendőrség szerdán ki­hallgatta a súlyosan megsebesített Kadelsburger Lipótnét, aki az éjsza­ka folyamán eszméletét visszanyer­te és állapota annyira javult, hogy az orvosok bíznak felgyógyulásá­ban. Kadelsburgerné "elmondotta, hogy kedden délután háromnegyed kettő­kor nyitotta ki a banküzletet és né­hány perccel később egy iparoskül­­sejü ember jött be. aki ezüst koro­nákat akart eladni. Az idegen a rá­csozaton levő pénztárablakon át két ezüst koronát nyújtott be. Kadels­­burgerné közölte, hogy nem vesz ezüstpénzt, mire az ismeretlen, nyil­ván szándékosan, a rácsozaton be­lül a földre ejtette a pénzt és hirte­len a rácsozat mögé sietett, mintha a koronákat fel akarná szedni. Az Newyork, 1924............hó. Varsó és Lemberg után Newyork a világ legnagyobb ghettója. Az East-Si­de mocskos, rossz szagu sikátorait le­pik el először az orosz és lengyelzsi­dók: rajjal. A második generáció már a Lenox-Avenue elegánsabb uccasoraiba tör elő és még egy lépés kell csak az alsó Brodway milliárdos forgalmú üz­leteihez, világraszóló bankjaihoz és húszemeletes áruház-irodáihoz. Még az East-Side tipikus ghettó, an­nak fülsiketítő lármájával, leirhatatlan piszkával és kibírhatatlan szagával. Látni itt kaftános, hosszuszakállas öre­geket, toprongyos asszonyokat, borot­­váltarcu, elegáns gentlemannokat és selymes-bársonyos delnőket, akik már az elegánsabb fertályok felé kacsint­gatnak és pár nap csak, amikor meg­jelennek már az ismert Lőw-Mosko­­vitz-Herskovics-Meyer hangzású cég­táblák a Wath-Sveet környékén, a mil­liárdosok fertályában. Ezekkel a cégek­kel van tele Newyork, de kint aiz Eas­ton még órák hosszat járhatsz és csak héberfeliratos táblákat, héber hirdeté­seket látsz, éjszaka héber cégek káp­ráztató reklámjainak fénye vakít. Héber felirásu mozik, színházak, sőt kis operák és az East-Brodvayn egy­más mellett a héberbetüs nagy lapok — a The Jeivisch Daily News, a Tag és a szocialista Forward ragyogó pa­lotái. Töméntelen sivalkodó, maszatos gye­rek az uccán, néger dajkák, akik meg­tanulva gazdáik nyelvét — jidis zsar­gonban babusgatják a jövendő ameri­kai milliárdos-jelölteket. Azt szokták mondani, hogy az East-Broadwayn és a Bowaryn majdnem annyi a milliomos, mint a Wall-Streeten, csak ezekről még ismeretlen torkonragadta és az üz­let belsejébe harcolta, ott a földre teperte. Ö sikoltozni kezdett, azon­ban támadója kést rántott elő és szurkaim kezdte. Ekkor elvesztette az eszméletét. Ami ezután történt, arra nem emlékszik és a rablóról sem tud pontos személyleirást adni, mert nem nézte meg figyelmesen. Szerdán az üzleti könyvekből pontosan megállapították, hogy a rabló 526 dollárt. 26.740 leit. 1 pezót és 12.371 dinárt vitt el. összesen 66.750 dinár értékben. A pénzszek­rényben, egy másik rekeszben, ezenkívül még hatvanezer lei és nagyértékü aranytárgyak voltak, amelyekre azonban a rabló nagy sietségében nem akadt rá. A becskereki rendőrség a legszé­lesebb nyomozást indította meg a tettes kézrekeritésére és remélik, hogy a rablót sikerülni fog hamaro­nem tudja a világ, hogy milliomosok. Viszont szinte elképzelhetetlen fokú az antiszemitizmus velük — orosz s len­gyelzsidókkal szemben. Nem azért acsarkodnak rájuk, mert zsidók, he­­nem mert orosz és lengyelzsidók (s főleg mert sokan vannak, ügye­sek, élelmesek és boldogulnak,) Az ellenséges hangulatot nagyban élesz­ti a modern zsidóknak velük szem­ben még túlzóbb, még kérlelhetet­lenebb ellenszenve. * A ghettó szomszédságában zsivajos, forgalmas negyed, a kinai fertály: a Chinotown. A Chataem-Square környé­ke. Nagyszerű, gazdag, Ízléses kinai áruházak, gyönyörű kinai csecsebecsék­kel, drágaságokkal, szőttesekkel. Bü­dös, furcsa élelmiszerüzletek, ijesztő préselt halakkal, ismeretlen és gyomor­kavaró füstölt húscafatokkal, exotikus főzelékekkel. Ronda, harminccentes ]! 'szálloda-vityilók, de igen Ízléses, tiszta kinai vendéglők is, ahová tömegesen járnak az európaiak s amerikaiak pál­cikákkal enni a jó rizses húst. Csupa kinai cég:,Lung Hang Co, Soy Col Co, Sun-Chung Juen előkelők, gaz­dagok és jóhiriiek. Általában a kínaia­kat tartják itt a legmegbízhatóbb és iegbecsületesebb kereskedőknek. Kinai bankházak, mozik, színházak, az uccán nesztelenül surranó, rejtelmes arcú kí­naiakkal----- Newyorkban félnek tőlük. Egyedüljáró nők nem mernek betéved­­|ni közéjük----- Minden harmadik lépés­inél rendőr----- A kinaiak zárkózottak, Ihallgatagok, épugy mint a japánok___ I Amerika remeg tőlük----- Nem szerez-Ihetnek polgárjogot, nehezen engedik be Ifiket. És mégis átjönnek, szaporodnak, terjeszkednek. Hiába vigyázzák, üldö-I zik őket, mégis percről-percre többen vannak. California termelésének már nyolcvanöt százaléka japán kézen van. Az európai! munkás nem tud velük ver­senyezni s nem tud boldogulni. Senki sémi mondja, de mindenki gon­dol rá és borzad tőle, Amerikának ve­szedelmesen komoly dolga lesz még a sárgákkal, éppen úgy, mint ahogy bel­ső probléma lesz hamarosan a feketé­ké, akiknek nagyszüleit még korbács­csal verték ki az ólakból a mezőre és akik már kulturáltak, intelligensek, erő­sek, évszázadokat hoztak be pár évti­zed alatt — és akik szaporaságukban lefözik az orosz zsidót is. * Ennek a környéknek mégis a legför­telmesebb városrésze: az olasz. Három­négy más fertályba is beleveszi magát ez a szívós, életrevaló, de piszkos, za­jos, toprongyos és tolakodó szicíliai és délolasz, órákon át járhatsz és azt hi­szed, hogy Olaszországban vagy. Tér­dig gázolsz a rondaságban, rádragad 3 ! piszok. Kis fekete kölykök kapaszkod­nak beléd. Mindenki hadarva kiabál. Az ablakból és a ház;ak közt húzott kö­télen száradnak a legdiszkrétebb, de nagyon rongyos alsóruha-darabok. Viszont nem röstelkednek, hanem, ki­dugják mindenütt az olasz trikolórt, olasz minden cégtábla és úgy összetar­tanak, hogy súlyúk, tekintélyük van, Newyorkban képviselőjük is, La Jarik, aki valamikor fiumei tisztviselő volt és tud magyarul is. Igénytelenek, de gaz­dagodnak és a japánok és orosz zsi­dókon kivül főként nekik köszönhető az a szenvedélyes gyűlölet, amelyik mind üvöltőbb és vakabb lesz az idegenek­kel szemben. * Rengeteg a spanyol. Nagyobbára dél­amerikai. Ha lehet ezt fokozni, piszko­sabb, hangosabb — és élelmesebb az olasznál is, vannak uccák, ahol a görö­gök és az örmények az urak. Az utób­biak azonban itt is gyorsan gazdagod­nak és költözködnek át az előkelőbb negyedekbe. A Cherry-Sreeth, South Streeth e környéke tele sötét, szurtos kalyibákkal, penetránsszagu, kis kocs­mákkal és kávéházakkal — nincsenek is ezek Newyorkban máshol; — az a mondás járja, hogy tiz dollárért bárkit le lehet ezekkel szuratni. A 150-es rend­őri őrszoba környéke ez, amelyik majd­nem mindegyik Nick Carter-regényben szerepel. * A förtelmek e bünbarlangjar közt kis, szegényes helyiségek, ahol tejet, vajat, főzeléket és vackot kap ingyen a kikö­tővidék nyomorultja, e sokat mondó felírással: Jesus saves simers. * Az olasz negyedben egy szurtos kis helyiségen láttam ezt a táblát: Salva­tore Latora közjegyző, temetkezési vál­lalkozó, zenekar-impresszárió és cseléd­­szerző. Egészen bizonyos azonban, hogy wiskit is csempész és délamerikai leánykereskedéssel is foglalkozik a ki­tűnő olasz közjegyző. * Newyorkban nincs már magyar ne­gyed. A Gulyás-Avenue megszűnt. Szláv negyed nincs. Kun Andor, Pyram I Pyram I Pyram 1 A íegSiriotmafefo tsrpentines CIPŐKRÉM! asszony is a földre hajolt, mire az6 san elfogni. A világ legnagyobb ghettója Exotikus városrészek New-Yorkban — A Bácsmegyei Napló Amerikába kiküldött munkatársától -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom