Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-01 / 149. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ jobban ez utóbbinak a Zingerella-ia tetszett, egyike a legmeghittebb s legédesebb madonna-képeknek, amelyek csak szépséget kereső szemet gyönyörködtettek. Crowe és Cavalcaselle az ő gondos és lelkiismeretes nagy munkájukban a Tizian pápaarcképeért (III. Pál) lelkesednek,- és én nem vitázok velük. Ők tudósok, én pedig tudatlan vagyok, s mi tudás hijján szükölködők képtelenek vagyunk teljesen megszabadulni attól a tagadhatatlanul korlátolt elgondolástól, hogy ami szép, az egyszersmind művészi szempontból is szép. Ezért a madonnaképek mindig népszerűbbek és kedveltebbek lesznek, mint a pápaportrék, s a Vénusz-szobrok, mint az Aeschines-ek és Sophokles-ok... Hanem, kérem, ne tessék azt hinni, hogy aki tudatlan, az okvetetlenül ostoba is. Amit itt mondtam, úgy értendő, hogy a nemesztéta-nagyközönség, ha egyenlőértékű két Ily festmény vagy szobor elé állítják, annak fogja adni a pálmát, amely őt az ábrázoltnak a fiatalságával s a szépségével is vonzza, s nem csupán az alkotás művészi valőrjével. A Museo nazionale-val különben még most sem vagyok készen. A falfestményeknek, a galíeria-kép éknek, a szobroknak, vázáknak, egyiptomiádáknak, papiruszoknak, könyveknek és kéziratoknak, üvegeknek, kézrajzoknak, lapidaríáknak. terrakottáknak ebben az útvesztőjében bolyongani lehetne hetekig, sőt hónapokig, s. az ember még mindig nem látna meg mindent, amit megnézni érdemes. A Piazza Dante-n megnéztük a nagy firenzei költő emlékszobrát is» amelynél már láttam nem egy sikerültebb Dante-szobrot; megfordultunk a dómban s megbámultuk ott a Szent Januárius-kápolna ékes drágaságait; s fölkapaszkodtam megint S. Martino-ra, amelynek magaslatáról, mint mondtam, Nápoly még nagyabbnak látszik mint amilyen, és mindenesetre sokkal szebbnek. Nem loptuk a napot, s azzal biztattuk egymást, amivel az egyszeri ezredes buzdította táncra a bálterem közepén tétlenül ácsorgó tisztjeit; »Uraim, táncoljanak! Nem azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk!« De nyolc-tiz nap múlva belefáradtunk. nem, zavar az, ha a drótok egymás fölé vagy mellé kerülnek. Ha ezzel elkészültünk, lehúzzuk a tekercset a pohárról s helyenként spárgával átkötjük, hogy szét ne ugorjék. Az 1. 7-ső ábra ábra a tekercs készítését, a 2. ábra a kész tekercset mutatja. Ezután, anélkül hogy a drótot • elvágnánk, több újabb ugyanilyen tekercset készítünk s ezt is átkötjük és lehúzzuk, mig végre összefüggő tekercssorunk lesz. Ügyeljünk arra, hogy az egyes tekercsek között legalább 10 cm fel nem csavart drót legyen. A 3. ábra mutatja a kész tekercsek sorakozását. Ha mind a hatvan méter drótot feldolgoztuk, van tiz ilyen egymással összefüggő tekercsünk, melyek egymástól 10 cm egyenes dróttal vannak elválasztva. Ezeket a tekercseket most egy íalapocskára erő-2-iIc ábra sitjük, megfelelően meghajlított szegekkel. Ha a tekercselést befejeztük, a tekercs közötti részeken 1—2 cm. távolságon eltávolítjuk a szigetelést. 3-ik ábra II. A telefonkagyló: Közönséges telefonkagyló is megfelel, mindamellett külön a rádió céljaira készült Ikagyló ajánlatos, melynek 500—2000 ' Ohmnyi ellenállása van. Szerbek és magyarok Amerikában —■ A Búcsmeggei • Napló kiküldött tudósítójától — IX. A rádiótelefon A drótnélküli felvevőkészülék házi előállítása Ha antennával akarunk dolgozni, két drótot kell az asztalunkra helyezni, az egyik drót a külső antennához vezet, a másik gáz- vagy vizvezetékcsapon keresztül a földdel köt össze bennünket. Az most a kérdés, hogyan lehet olcsón és könynyen előállítani olyan készüléket, mely a leadott elektromos rezgések felvételét lehetővé teszi. Ha valaki egy rádiószakkönyvben utánanéz az ott felsorolt kapcsolási lehetőségeknek, talán visszariad a kísérletezéstől, de vannak közöttük olyanok is, melyek — bár nem komplikáltak — sokszor nagyon jó eredményre vezetnek. A kristálydetektoros készülék házi előállítása például nagyon egyszerű. A szükségek anyagok: a) 60 m. izolált vezeték; b) 1 telefonkagyló; c) 1 fehémemüszáritó csipesz; d) néhány gramm kénvirág; e) néhány gramm ólom; f) néhány staniollemez és papírlap; g) 1 dugó ós 1 tii. I. A szigetelt drót szerelése: A vezető 0.5 mm. gyengén szigetelt vörösrézdrót legyen. Jó erre a célra egyszerűen szigetelt dinamódrót vagy zománcozott vezeték. Ilyen vezeték minden elektrotechnikai üzletben kapható. A vezetékből 4.9 métert egy körülbelül 6—10 cm. átmérőjű üvegpohárra csavarunk fel; New-York, 1924. május. Amint már megállapítottam a szomorú de könyörtelen igazságot: Amerika magyarsága és szlávjai elvesztek hazájuk számára. A második generáció már amerikai, a harmadik pedig alig-alig akarja azt is tudni, hogy magyar, vagy szerb vér csörgedez ereiben. Ez azonban nemcsak a magyarokra és szerbekre áll. A tenger elnyeli a patakot, a bevándorlók — bármily tömegekben élik is ideig-óráig az ö nemzeti vagy faji életüket, beleolvadnak, nyomtalanul bele semmisülnek az amerikai ember-keverék óceánjába. A japán és kinai kivétel csak, amelyik Nyugat-Amerikába az ö keleti szívósságával — minden üldözés ellenére is — az ő rejtelmes és ijesztő sárga fajtája hatalmával veti meg alapjait: hódit, magához ragad és alapit. Az európaiak közül legtovább a skandinávok és németek tartják fenn nemzeti jellegüket. A skandinávok északon és nyugaton nagyszerű farmtelepeket alapítanak, itt dán, svéd és norvég világot tartanak fenn. Politikai súlyúk van: képviselőik és szenátoraik — köztük a hires Johnson — védik érdekeiket. A németek is szinte korlátlan urak Pennsylvania, Ohio, Wert-Cousin államok egyes vidékein, virágzó városokra, mint Cincinatira, Milwankéra, St.-Louira nyomják rá jellegzetességük pecsétjét; farm telepeiken ha jársz, azt hiszed a Rajna mentén vagy. A magyarok is élnek nagyobb tömegekben, Clevelandban egész utcasorok magyarok itt, szép templomokkal ■ Kossuth szoborral; New-Brunswix, Trenton, Bridgeport, Chicago, Detroit, a New-xork környéki városok. Michrgan, Illinois állam, de főként Ohio, Pennsylvania, West- Virginia és New Jersy t ele van magyar telepekkel, utcákkal — ez azonban csak látszat-élet, az öregek nemes és szent illúziója: egy-két évtized elsöpri innen a magyar világot. Még rosszabb a helyzete a szerbeknek, akik kis számban elszórva — főként Illinois államban, de Cleveland és Pittsburg környékén is, helyenként heti lapocskát, egy-egy kis templomot tudnak fenntartani, de menthetetlenül beleolvadnak Amerikába, egy generáció s hirükhamvuk sem marad. A horvátok valamivel szivósabbak. Sokszor próbálkoztak azzal, hogy lelkes és energikus emberek magyar farmtelepeket alapítanak, ahol magyar falvakban egymásközt élve jobban fenn tudják tartani nemzeti jellegzetességüket, együvé tartózandóságukat. Alig-alig sikerült ez eddig. Louisanában letelepedett vagy 80—120 család és elnevezte kis faluját Árpádhonnak. Földieper, málna termeléssel foglalkoznak; főként. Nem igen megy szegényeknek, minden nap kisebb lesz ez a különben is tenyérnyi magyar falu . , . Floridában szegény magyarok Balatonfaivát alapították: megbuktak. Virginiában gyapottermeléssel próbálkozott egy magyar telep: lakói megszökdöstek. Északon Gleenfielder Mihályi letelepített 120 magyar családot: nem bírták a zord, hideg időjárást. Jönnek-mennek. Hol itt próbálkoznak, hol ott. Vagy a viszonyok rosszak, vagy : idegekkel, türelemmel nem bírják. A skandináv, a német azért jön. hogy letelepedjen, ittmaradjon: vannak is nagyszerű falvaik, városaik. A mieink, a magyarok és szerbek is azért' vándoroltak ki, hogy gyorsan szerezzenek egypár száz dollárt és azután hazamenjenek, ezért nincsenek hát telepeik. Ha egy-két év alatt nem tudták megszerezhi a dollárokat, tovább általi. Canadában tudtak kis magyar városok alakulni — Békevár, Kaposvár, Eszterháza, Uj-Budapest — igen gazdagok itt a farmer-magyarok. A legtöbbnek százezer dollár köi-ül van a vagyona, vagy azon felül, mert amikor az ügynökök idecsábitották őket, megugrottak azok és ők szegények bárhogy próbálkoztak is megszökni, nem tudtak innen. Itt kellett maradniok. Sokat szenvedték és kénytelenek voltak —; meggazdagodni. Himlervilleben is sikerült Hinder Mártonnak boldog és szép magyar bányatelepet alapítani — ahol a magyar bányászok a bánya tulajdonosai és Barcsy Kornél volt hirlapiró Korliforniában a fontává magvar narancs és szőlőtermelő farm-telepet; ezekről külön fogunk beszámolni. Vagy tízezer magyar farmer kísérletezik pedig össze-vissza Közép- és Kelet-Amerikában. Szerb, román és tót alig pár száz. Eléggé boldogulnak, de önálló nemzeti életet élni és állandósulni nem tudnak. Az amerikai magyarok közt’ sokkal több a pénz, mint otthon hiszik. A régebben kivándoroltak — a hazai viszonyokhoz mérten — általában gazdagok. Szegényember köztük az, akinek csak 2000—3000 dollárja van. Sokat' kerestek a háború előtt és még többet a háború alatt. Volt idő, mikor a munkások is megkerestek '50—100 dollárt is hetenként és bár a háború alatt selyemingben, lakkcipőben jártak, szórták a pénzt, házat veitek, mégis nem ritka az, akinek közülük 60—80— 100,000 dollárja van. Ma már nem igen takarítanak meg. Rosszak a. viszonyok s nagyobbak az igényeik is. Sok munkáslakásban jártam Trcntonbaft, New-Brunswickben, Bridgeportban, New-Yorkban, Chlavelandban, Elisabethen, Pittsburgban, Clavelandban, a west-virginiai, Eratscky-ohioi, pensylraniai telepeken és bizony a legtöbb munkás megköveteli az 5—6 szobát, fürdőszobát, a legtöbb házban ,van radio vagy zongora, gramofon feltétlenül. Himlervilleben egy kis magyar lány csak úgy szegődött el szobalánynak, hogy mindennap egy órai kimenőt kapott, mert Zongoraórára járt. * Sok a meggazdagodott magyar iparos, kereskedő. Jellemző az is, hogy mig eleinte csak izraelita magyar kereskedő volt, ma a magyarok közül a leggazdagabbak a keresztények, kivándorolt parasztszülök gyermekei. Szinte kizárólagos urai a magyar telepek kereskedelmének, ök a bankárok, ügynökök és vállalkozók. * Sok helyt nagyszerűen boldogulnak az intelligens magyarok is. Clevelandban például igen jól keres 20 magyar ügyvéd, 15—20 magyar orvos, 15—20 magyar gyógyszerész. Csak Chikagoban, Detroiiban, Clevelandban, Pittsburgban, Bridgeportban él öt-tizezer olyan magyar, aki 500000 dollártól félmillióig áll. ' * A magyaroknál azonban még sokkal gazdagabbak a tótok. A szerbek, románok is jó viszonyok közt élnek, de vagyonban nem közelitik meg a tótokat. Az idegengyűlölet egyik oka, hogy az amerikai nem takarékos, a magyar, olasz, orosz, szerb, román az, — a tót és ruthén — még inkább és igy az amerikai azt látja, hogy a telep, a városka minden háza, telke lassanként idegen kezére' kerül, mig ő megmarad szegénynek. * Hogy milyen nagy magyar vagyon van, itt összekuporgatva, azt megközelítőleg sem lehet megállapítani. Még kevésbé azt, hogy hány sok milliós magyar émber él itt. A legtöbb gazdag vagy magas állású magyar amerikaivá lett, nem emlegeti —< sőt eltitkolja, — hogy magyar. Hányszor derül ki véletlenül bankárokról, nagy üz-i letemberekrőlj gyárvezetőkről, vállalko- I zókról, hogy magyarok illetve hogy —t I bármennyire titkolják is — azok voltak, * I Valamikor az a mondás járta, hogy a 1 magyar New-Yorkban leveli a pőre gatyát, I Bmnswickban a csizmát, Treutonban a í kucsmát és Chikagoban már angol gentlemanná vedlik. * Sokan nyomorognak viszont. Főként a volt urak. És alig találtam munkást, bányászt, akit. valami szerencsétlenség na ért volna és csonka nem lenne. Kan Andor. 1 ere-fere Duse Eleonóra szive■ Duse Eleonóráról nyalábszámra jelennek meg]' Olaszországban a visszaemlékezések, akár egy elhunyt királynéról. Érdekes azonban, hogy ezekben a cikkekben többnyire az emberről esik szó. Az ember époly nagy volt ő bonne, mint a művész. A sok apróság közül kiragadunk egyet, a legmeghatóbbat. Gabriella Rossano meséli el, az egykori színésznő, ki később elszegényedett s ma is azzal keresi meg kenyerét, hegy Firenze uccáin I énekéi. I — Tiz évvel ezelőtt — mondja az ucjcai énekesnő — a Traviatából daloltam ■egy árját az uccáin Mikor befejeztem, [láttam, hogy valaki rámmered egy ablakból, de nem vehettem ki, kicsoda az. Nemsokára lejön az uccára egy szobalány, pénzt ad át úrnője nevében, aki szeretné tudni a lakáscímem. Közlöm vele, utána pedig pár nappal, nem kis meglepetésemre, fölkeres otthon egy ur, aki azt mondja, hogy az a bizonyos urhölgy azt kívánja, hogy kissé pihenjem ki magamat s hetente hetven lírát bocsát rendelkezésemre. Az. egyik részletet azonnal át is adja. Tudakozódom, kicsoda az a jóságos hölgy, de az az ur, aki többször felkeres és kifizeti az összeget, vonakodik elárulni. Több hó-, napig kaptam a pénzt. Utoljára, mikor nálam járt ez az ur, kétszáz lírát adott át s tudatta, hogy az urhölgy elutazik s üdvözöltek Ekkor közölte az ismeretlen hölgy nevét is: Eleonóra Duse volt. EiámuUam, mikor megtudtam, Egy év___________ 1924 junius !.
