Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-06 / 154. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 június 6. Megalakult a bánáti dohánytermelők szövetsége Akciót indítanak a drágasági pótlék kiutalása érdekében Becskerekről jelentik: Torda köz­ségben csütörtökön délután megalakult a bánáti dohánytermelők szövetsége. Az alakuló gyűlésen, amelyen tizen­hét bánáti község dohánytermelői vet­tek részt, Ördög Ferenc ruszkoseloi biró elnökölt, aki megnyitó beszédében a szövetség megalakításának szük­ségét fejtette ki. Beszéde után Borger Zsigmond tordai földbirtokos az alap­szabályokat ismertette, amelyeket egy­hangúlag elfogadtak a jelenlevők, akik végül megválasztották a szövetség vezetőségét. Elnök lett : dr. Mihajlo- Vics Szvetozár képviselő, társelnökök: dr. Veszelinovics Milán közjegyző, Bud sin Joco kikindai földbirtokos, jegyzőnek pedig Ede Péter községi jegyzőt választották meg. A megalakult szövetség vezetősége azonnal elhatározta, hogy felhívással fordult a bánáti dohánytermelőkhöz, valamint hogy 40 tagú kü döttséget meneszt B ogradba azzal a feladat­­dal, hogy a dohánytermelőknek járó eddig még ki nem utalt drágasági pótlékot kisürgesse az illetékes mi­nisztériumokban. Leánygy ü lés a városházán Előkészületek a szuboticai rokkantnapokra A szuboticai városháza komor köz­gyűlési terme is íelderiilt egy órára. A padsorokban, ahol komoly ábrázatu, he­­gyesbajszu városatyák szoktak véresen fontos határozatokat hozni a járiatleve­­lek kiállításáról és a szinházépités el­len, ahol bősz energiával csapkodták a túlsó padsorokban ülők fejéhez a go­rombaságokat, most fekete mándlik és csizmanadrágok helyett fehér és rózsa­szín selyemben, parányi félcipőben boglyasfiirtü leányok telepedtek meg. Mosolyogva és — csendben. Gyűlést tartottak. Gyorgyevics Dragoszlávné főispánná hivta meg a rokkantnapok rendezőbi­zottsága nevében a leányokat, a csütör­tök délutáni gyűlésre, hogy a nemes akció sikere érdekében ők is részt ve­gyenek a rendezés munkájában és meg lehet állapítani, hogy a szuboticai leá­nyok siettek a meghívásnak eleget ten­ni. A védnök főispánné felszólítására valamennyien kijelentették, hogy kész­séggel vállalják a reájuk , rótt feladatot és százával vették át az egydináros blokkokat, amelyeket junius 14-ikén és 15-ikén fognak árusítani az uccákon, a rokkantak javára. Elvállalták azt is, hogy a 14-iki városházi hangverseny jegyeinek elhelyezéséről is gondoskodni fognak. Az elhelyezés módját a rendező-b.­­zettság a leányokra bízta, — akik er­ről nem is tartották szükségesnek ta­nácskozni. Értik a módját, — az önbi­zalom, a fiatal nők bztonsága meglát­szott rajtuk, amikor átvették a szel­­vényfüzeteket. Voltak olyanok is, akik ötszáz és ezer szelvényt vállaltak. Eze­ken meglátszott a biztos öntudat, az előre megfontolt szándék: egy szel­vény — egy mosoly és a rokkantnapo­­kon a jótékony cél érdekében nem fog­nak a mosollyal fukarkodni. Bíznak el­lenállhatatlanságukban és a férfiak gyenge elienállóképességében fiatalsá­gukkal, mosolyukkal szemben. És bíz­nak abban is, hogy senki sem fog el­zárkózni az elöl, hogy lerója azt az adót, amelyet a városház tanácstermé­ben ezúttal a leányok vetettek ki a jó­tékony, emberbaráíi cél érdekében. A rer.dezöbizottság szétosztotta a jó­tékonysági szelvényeket és közölte a leányokkal, hogy a -hangverseny ie. gyeit, melyeknek terjesztését a megje­lent leányok szintén vállalták, naponta délután 6 és 7 óra közt vehetik át a főispáni hivatalban. Mint értesülünk, a szombat esti hangversenyen a hölgyek büffét is. fog­nak berendezni, amelynek megszerve­zését Róna Árpád vállalta magára. A szuboticai kereskedők felajánlották, hogy a büffé céljaira természetbeni adományokat, élelmiszereket, frissítő­ket adnak a rokkant-egyesületnek. A rokkantnapokra egyébként a ren­­dezőbizottság a védnöknők vezetése mellett nagy igyekezettel folytatja az előkészületeket úgy, hogy azoknak fé­nyes erkölcsi és anyagi sikere már előre biztosítottnak látszik. Az albán kormányos apatok döntő vereséget szenvedtek A felkelők győzelmes előnyomulása ’feeogradbóí jelentik: Az Albániá­ból érkező hírek szerint a polgárhá­ború az egész országban nagy he­vességgel folyik. A kormánycsapa­­tokat Ebassan körül csoportosítják, ahol Séf két Vrbaci bég, volt minisz­terelnök vette át a főparancsnoksá­got. aki egyelőre még tartja Ebas­­sant. A tiranai kormány szerdán követeket küldött Skutariba. azzal a megbízással, hogy bírja rá Red­­zsep Salja fel'keíővezért az ellensé­geskedés beszüntetésére. A delegá­ció vezetője dr. Fráhani közoktatás­­ügyi miniszter. Bajram Cur, hir szerint, híveivel együtt a jugoszláv határ menti Bi­­canaba érkezett. Vele van két bol­gár komitácsi osztag is. Azt hiszik, hogy a kormánycsapatoknak sikerül Bajram Curt Kannából kiszorítani. Tirana még a kormány kezében van Rómából jelentik: A lapok azt ír­ják. hogy az albán kormánycsapa­tok tizórás harc után kiürítették Káváját. A felkelők tovább üldözik a kormány csapatait amelyek Ra­­dima felé tartanak. Tirana még a kormány kezében van, de kapitulá­ciója minden órában esedékes. A Messagero skutarii ’jelentése szerint csütörtökön a kormány hadereje és a felkelők között újabb véres harc volt. A felkelő csapatok hadvezetősége, amely Szkutariban székel, hivatalos jelentést adott ki, hogy a kormány serege döntő vere­séget szenvedett. A felkelők csapa­tai elérték Radomirt és átkeltek a folyón, úgy, hogy nyomon követik a menekülő kormánycsapatokat. A délről előnyomuló felkelő csapatok elfoglalták Divacet s közelednek a Skumini-folyóhoz. Tisztázzák a jugoszláv— albán konfliktust Párisból jelentik: A nagykövetek konferenciája szerdán délelőtt tar­tott ülésén tárgyalás alá vette a ju­­goszláv-albán konfliktust, amely a mostani áfbániai események követ­keztében könnyen elmérgesedhetik. Az Ochridu-tó közelében fekvő El Naum római katholikus kolostor birtokára egyformán igényt tart Ju­goszlávia és Albánia. Miután a Nép­­szövetség még’ 1921-ben a nagykö­vetek konferenciájára bízta a határ megállapítását Albánia és Jugoszlá­via között és a kérdés tovább nem halasztható, a konferencia elővette az ügyet s .meghallgatta a szakértő­ket. akik öt éven át minden veszéllyel szem­beszálltak a frontokon és mostan fel­ajánlották szolgálataikat a császár sze­mélyének megvédésére és hajlandók voltak roharn-csapat alakítására. Az ő segítségükkel a forradalmat vérbe le­hetett volna fojtani, azonban az ural­kodó hibáján kívül és állandó béketö­rekvései ellenére annyi vér folyt a há­ború évei alatt, hogy a császár az ujabbb vérontást nem akarta lelkére venni. November 11-én a német-osztrák köztársaság Bécsben való hivatalos proklamálásának napján a császári pár a gyermekekkel együtt elhagyta Schön­­brunnt, Eckartsauba költözött, amelyet a Renner dr. vezetése alatt álló akkori német-osztrák kormány, mint átmeneti tartózkodási helyet őfelségééit rendelke­zésére bocsátott. Eszterházy Pál gróf tehát megcáfolja Windischgrätznek azt az állítását, hogy Habsburg Károlyt a veszély pillanatá­ban mindenki elhagyta. Aki a mágná­sok lélektanát ismeri, föltétlenül hitelt ad az Eszterházy-féle adatoknak. A burgonyaherceg a memoárjaiban sem mondott igazat, mintahogy a kortársak feljegyzése szerint mindig hősiesen el­lenállott az igazmondás kísértésének. Az arisztokraták hűségesen kitartottak a császár mellett, csak éppen a népei hagyták el, azok pedig egy vérbeli mágnás szerint igazán nem számíta­nak. ... Fölépül a mol-gunarasi templom A gyűjtési akció eredménye Régi mágnások memoárcsalája Eszterházy gróf Windischgratz herceg ellen A régi mágnásvilág nem akkor om­lott össze, amikor IV. Károly otthagyta a hü Ausztriát s amikor a császári trónt egy svájci penzióval cserélte fel.... Ézt még kibírta volna a magyar és osztrák arisztokrácia. Az igazi össze­omlás akkor következett oe, amikor a mágnások, hercegek, grófok, párducbő­rös, kacagányos arisztokratak kön*ve­ket kezdtek Írni. Hiszen igaz, e.-.'ek már előbb is veszedelmes eltévelyedé­sek, megtörtént, hogy udvarképes arisz­tokrata íratott könyvet a lótenyésztés­ről, vagy az okszerű ebnevelésro'. de hát az ilyesmit sohasem maga szemé­lyesen követte ei, hanem fogott egy skribierl hozzá. Ha volna még bécsi ud­var, az bizonyára most sem tudná meg­bocsátani annak a bizonyos Széchenyi István grófnak, hogy könyvek írására vetemedett. A régi mágnás Írók között legmoz­­gékonyább: a, burgonyaherceg, Win­­dischgrätz Lajos, aki nemrégiben fran­cia nyelven is kiadta memoárjait, ame­lyeknek magyar és német kiadása is éppen elég zavart okozott. Hogy a me­moárok franciául is megjelentek, ezt egy másik hamisítatlan, kékvérbélü arisztokrata: Eszterházy Pál gróf is észrevette s nagyon nekimegy miatta mágnás kartársának), akit hjamisitónak, ferditőnek nevez, sőt — ami egy Win­­dischgrätzre mindennél fájdalmasabb, azt is megállapítja róla, hogy rósz szol­gálatot tett a császárnak azzal, hogy emlékiratokat irt. Ezek után természetes, hogy Eszter­házy Pál is memoárokban emlékszik, ö is megírja, miként omlott össze a Habsburg dinasztia. Ezeket mondja: 1918 november 11-ikén a császári pár Gödöllőről csak egy napra jött Becsbe, de aztán már nem utazhatott vissza, mert Pesten kitört a- forradalom. A csá­szár gyermekei is csak kerülő utón jut­hattak Gödöllőről Schönbrunnba, ahol az udvar tartózkodott. Valóban meg­ható Eszterházy leírásából látni, hogy a császár négy szárnysegéde milyen önfeláldozó volt ebben az időben. Mind a négy ott aludt a palotában. A császárt azzal fenyegették, hogy a bécsi munkások megtámadják Schön­­brunnt. Ez azonban nem történt meg, sőt vasárnap éljenző tömeg vette kö­rül a palotát. A biztonság Schönbrunnban az első novemberi napokban átmenetileg tény­leg veszélyeztetve volt, amikor a kas­tély őrsége a külső őrszolgálatot min­den leváltás nélkül elhagyta és eltávo­zott, azonkívül a gárda legénysége szintén vonakodott a szolgálatot foly­tatni. Csakhamar azonban zászlóalj ala­kult a bécsújhelyi Teréziánum és a mödlingi technikai katonai akadémia növendékéiből, akik fiatalos lelkesedés­sel vették át a kastély külső és belső őrszolgálatát. Azonkívül a gárda, úgy az osztrák arciere-őrség, mint a ma­gyar királyi testőrség tisztjei is he­lyeiken maradtak, a bécsi rendőrség néhány kipróbált detektivje szintén fá­radhatatlanul látta el a szolgálatot és az egész szolgasereg szintén kitartott a császári pár mellett. A miniszterek, politikusok és magas-' rangú katonák fogadásától eltekintve számosán jelentkeztek audienciára olyanok, akik felajánlották szolgálatu­kat az uralkodónak. Majdnem ,az ösz­­szes históriai nevek viselői Schön­­brunnba siettek. Schönburg, Clam, Thun, Wallis, Attems, Van der Straa­­ten, Mannsdorff, Lobkovitz, Silva-Ta­­rouca, Desfours, Tanowski, Pálffy, Hu­ny ady, Erdődy, Eszterházy, Andrássy, jPallavicini, stb. Épp oly számosán vol- Itak azok az aktív és tartalékos tisztek, A molgunarasi tanyák és Völgyes la­kossága mozgalmat indított római ka­tolikus templom felépítése érdekében. A? építési költségeket gyűjtés utján akarja megszerezni az áldozatkész ta­nyai lakosság., A gyűjtés, már megindult és eddig is szép eredményt ért el. A templombizottsághoz a következő ado­mányok érkeztek be a templomépités céljaira: Szarnék Ferenc 100.000 dinárt, Balas­si Sándor 5000, Pece Imre 2000, Pcce Illés 2000, id. Pece Péter 2000, Balassa József 2000, iTripolszki Antal és András 2000, Deli István Imre 1000, Pece Ist­ván 1000, Pece Lajos János 1000, Né­met Péter 1000, Pece Szilveszter 1000, Deli Mátyás Ferenc 1000, Balázs Illés 1000, Péterrévei Hitelegylet R.-T. 1000, Péíerrévei Keresztény Gazdasági Bank R.-T. 1000, Vikov Péter 1000, Balassa Imre 1000, Balassa Ferenc 1500, Pece Károly 900, Horvát János Pál 500, Pe­ce György 500, Pece Mihály 500, Zóni Pál 500, Király András József 500, Deák Pál 500, Pece Mihály János 500, Bozso­­ki Pál 300, Kis János József 300, Pece Imre 250, Zóni József 250. Balassa Jó­zsef 250, Berkes Péter 250, Horvát Fe­renc 200, Korhec Pál 200, Buzogány Mi­hály 200, Seres Mátyás 200, Balassa Dezső 200, Pece Sándor 200, Deli And­rás 200, Pece Pál Mihály 200, Horvát András 200, Koszorús József 200, Bo­­zsóki, István 200, Bóni Imre 200, Balizs József 200, Horvát Lajos 200, özv. Deli Jáncsné 200, Lévai Imre 200, Tripolszki József 200, Kis István 200, Balassa György 100, Korhec Gyula 100, Kristóf Lajos 100, Lévai József 100, Csószics Istvánné 100, Pece János 100, Gömöri József 100, Tóth István Ferenc 100, Pó­lyák Ferenc 100, Tripolszki János 100, Kocsis Mihály 10O, Major István 100, Mester Pál 100, Mester Mihály 100, Pe­ce Imre József 100, Hajduska Béla 100, Pece Illés 100, Kis Imre 100, Konc Pé­ter 100, özv. Pece Imréné 100, Pece Mihály 100, Korhec István 100, Balassa István 100, Buzogány Lajos 50, Kocsis József 50 dinárt. Pece András Péter 3, Horvát István és Tóth József 1—1 mé­termázsa búzát adtak. A templomépitésre beérkezett tervek felett hétfőn dönt a templom-bizottság. Ugyanaznap este bankettel egybekötött táncmulatságot rendeznek, amelynek tiszta jövedelmét szintén a templom­alap javára fordítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom