Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-03 / 151. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 junius 3. Zárórát rendeltek e! Seütán a Srnao és örjmia tagjai részére Rendőri felügyelet alá helyezték a halálos verekedésben résztvevőket Sentáról jelentik : A Srnao és O- juna közt lefolyt véres harc áldozatának, Plavsics Györgynek meggyilkolása ügyében a sentai rendőrség tovább folytatja a nyomozást és a tanúkihallgatásokat, hogy a tragikus esemény részleteit' is kiderítse. Az eddig kihallgatott tanuk vallomása alapján a nyomozó hatóságok azt a meggyőződést szerezték, hogy N'sics B rivoj véletlenül szúrta le Plavsicsol. A tanúvallomások szerint Cirill és Method napján az Orfuna tagjai előre elhatározták, hogy a láncmulatság után megtámadják a Srnao tagjait. A támadás alkalmával Nesics Barivoj a fején megsebesült és védekezésül rántotta elő a kését, amely a békitésre odasiető Plavsicsot találta halálosan. A rendőrség szerint a gyilkosságért a támadókat is felelősség terheli, emiatt az Ojuna tagjait, akik a verekedésben részt vettek, rendőri felügyelet alá helyezték. A nyomozás eredményéről a sentai rendőrség jelentést tett a suboticai ügyész ségnek. A gyilkosságig fajult nacionalista rendzavarások megismétlődésének meggátlása végett a sentai hatóságok újabban szigorú intézkedéseket léptettek életbe a nacionalista szervezetek ellen. Knyezsevics Milos dr. polgármester és Nikolics György rendőrfőkapitány rendeletet adott ki, amely szerint a Srnao és Orjuna tagjai este kilenc ára után nem csoportosulhatnak az utcán és nyilvános helyen, kávéházakban, vendéglőkben nein jelenhetnek meg. A rendelkezés végrehajtásával Beslics Demeter rendőrkapitányt, a bűnügyi osztály vezetőjét bízták meg. Beslics kapitány intézkedésére este kilenc óra után két rendőrjárőr tart minden este razziát a városban és mindazokat a nacionalistákat, akik a rendelet ellenére az utcán, vagy nyilvános helyen találnak, előállítják a rendőrségre. A rendzavarók megrendszabályczásának hatása szemmelláthatóan megnyilvánul Sentán és azok a garázdálkodások, ame’yek a város nyugalmát I hosszú idő óta feldúlták, teljesen vájj get értek. j A hatóság radikális intézkedése a "lakosságban nagy megnyugvást keltett. Megnyílt a francia Kamara A korelnök pacifista beszédet mondott — Milíerand helyzete tarthatatlan Parisból jelentik: A kamara vasárnapi megnyitása nagy érdeklődés mellett folyt le. Az ülésteremben elsőnek Cachin vezetésével a kommunisták jelentek meg, akiknek nagyrésze munkászubbonyba öltözött. majd ä jobboldaliak foglalták el helyeiket. A radikálisok és a szocialisták utolsónak érkeztek meg Herriot-ab az élükön, akitabaloldai viharosan megéljenzett. Az ülést délután két órakor nyitotta meg Pinard korelnök, aki megnyitóbeszédében lándzsát tört a nők választójoga mellett, majd általános figyelem közepette elparentálta a régi kamarát: — Az elmúlt kamarát— mondotta — az a tény jellemzi, hogy a győzelem pillanatában született meg, de nem volt képes arra. hogy a győzelmei békévé változtassa. A jobboldal egyik közismerten szellemes tagja közbeszólt: — Azt mondja meg, hogy ki hozta nekünk a háborút? A közbeszólást a jobboldal élénk tapssal honorálta, míg a baloldal tiltakozott. Cachin kommunista képviselő ezt kiáltotta: — Le a háborúval. Éljen a forradalom! Pinard korelnök igy indokolta meg mondását : — Az előbbi kamara, tehetetlen volt a béke helyreállítása körül, mert elfelejtette , hogy a győzelmet csak a szövetségesek és barátaink segítségével vívhattuk ki. Kétségtelen, hogy Franciaországnak joga, sőt kötelessége a jóvátétel megszerzése. De csak abban az esetben tudunk pozitív eredményeket elérni, hogyha szövetségeseink oldalunkon maradnak és csak akkor, hogyha követeléseinket a Népszövetség is szankcionálja. Igazságosságot akarunk. semmi mást, csak igazságosságot, de igazságosságot a jog alapján és semmiesetre sem az erőszak segítségével. Az ország igazságos békét akar. amely méltó mindenki számára, végleges békét, amely egyszersmindenkorra lehetetlenné teszi az emberiség legnagyobb nyavalyáját. a háborút. Az elnök kijelentéseit zajosan megtapsolták. Csak Vernéiül képviselő kiáltotta közbe éles hangon: — Igazságos békét akarnak? Mondja meg ezt Ludendorffnak! Háromszáz képviselő követeli Milíerand lemondását Parisból jelentik: A szociáldemokrata kongresszus két hosszú ülésén sem sikerült tisztázni azt a kérdést, résztvegyenek-e a párt tagjai a kormányzásban vagy sem. Mig ezen a téren még mindig elágazók a nézetek, addig az államfő távozásának dolgában a hangulat tökéletesen kialakult. A baloldali pártok értekezletén 300-nál több képviselő mondotta ki, hogy Millerand köztársasági elnöknek el kell hagynia a helyét Ez a 300 képviselő a kamara többségét jelenti. Noha a 300 képviselő Millerand távozásában egyetért, abban már* nem tudnak megegyezni, hogy ez a távozás milyen módon történjék. A radikálisok mérsékelni szeretnék a szociáldemokratákat. A szociáldemokraták azonban azt akarnák, hogy az államfővel már most szakítsanak meg minden összeköttetést. Bizonyosra veszik, hogy Millerand is hajlandó lemondani az elnökségről, csak azt várja, hogy a kamara és a szentáus nyilatkoztassa ki erre nézve véleményét. , Az ő nézete ugyanis az. hogy ezért a lemondásért a törvényhozásnak kell a felelősséget vállalnia. Azt hiszik, hogy a hét közepén úgy a kamara, mint a szenátus szavazni fog MiOerand távozásáról. Ennek a szavazásnak a formája alighanem az lesz. hogy a baloldali pártok rosszalást kifejező határozati javaslatot fognak beterjeszteni. Hogy ez a javaslat többséget fog kapni, ahhoz kétség nem fér, amely után Milíerand hir szerint azonnal lemond. Politikai körökben óriási az izgalom. A szulboücai rendőrök Nehéz szolgálat — kevés fizetés , A szuboticai rendőrség átszervezésével egyidejűleg szóba került a rendőrlegénység fizetésének rendezése is, amelyet a városi tanács legsürgősebb feladatai közé sorol. A rendőrök ugyanis amellett, hogy nehéz szolgálatot teljesítenek, munkájukért olyan kevés fizetést kapnak, amiből a mai viszonyok mellett nem tudnak megélni. A legutóbb megállapított fizetési tervezet szerint a rendőrség legtöbb embere hat-nyolcszáz dinár fizetést kap havonta és a nagycsaládu rendőr fizetése sem nagyobb havi ezer dinárnál. Karakásevics Gábor az elhunyt rendőrfőkapitány annak idején foglalkozott a rendőrség javadalmazásának kérdésével, közbejött halála azonban megakadályozta abban, hogy fizetésrendezési tervét a városi tanács elé terjessze. Az ügy pihent és addig, amig az uj rendőrfőkapitány kinevezése meg nem érkezett, remélni sem lehetett, hogy tárgyalás alá kerül a rendőrök fizetésének felemelése. Ikákics Ferenc rendőrfőkapitány nagy súlyt helyez arra, hogy a vezetése alatt álló rendőrség megbízható és elégedett emberekből álljon, amit főkép a rendőrlegénység megfelelő javadalmazásával lehet elérni. Vukics Ferenc elhatározta, hogy rövidesen dűlőre viszi a régóta elintézésre váró kérdést. Gr őszi mindent elfelejteti Irta: Sz. Szigethy Vilmos Grószinak megajánlotta a sors azt a kedvezést, hogy minekután végigcsatázta a maga súlyos életét, megpihen’ hessen. Már régen özvegy volt s elcsitíuitak a pörpatvarok, amik valamikor a házaséletét tarkították. Szűkös viszonyok közé kényszerülve a kezdet jólétéből — azok szomorú idők voltak. Az elseje soha sem tudott idejében megérkezni, akkor aztán megállapítást nyert a hivatali fizetés terjedelme s abból kellett megélni a másik elsejéig. Nyáron ott volt a kert, gyümölcsök között s mivel az Isten rá is tekintett a sok gyerekies családba, megnöves" tette kilónyi nagyságra a birsalmát. Szeptemberben annak az árából megtörténhettek az iskolai beiratások. Régi gazdálkodási tudományok most érvényesültek pompásan. Karácsonykor még méternyi fenyő is- került az asztalra, cifraságok helyett hasznos holmikkal teleaggatva s mindennek megvolt a maga külön meséje, szenzációsan kalandos. Általában a tapintat kimagasló módon vált uralkodóvá s a kötött kézvédő, meg a meleg harisnya Jézuska ajándéka gy/anár.t tüntettetett fel. mintha a Ház erejéből nem futotta volna. A Ház feje, kiíáradtan az élet küzdelmeiben, néha könnyelmű társaságokba keveredett s másnap álmos volt a hivatalban, amelynek levegőiét öreg fejjel kellett megszoknia. Továbbá kedvetlen volt otthon s ebből bizonyos lélekveszedelmek származtak, amikra szégyenkezve gondoltak vissza hosszú idők után a megnövekedett gyerekek. s Hiszen úgyis elég kellemetlen, amikor | a fiú bírálni kénytelen az apja csele-1 kedeteit. így száll aztán vissza az emlékezés valamely jelenetre, amikor kénytelen volt odaállni a szülők közé. — Bocsánat, én is itt vagyok. Mindennek van határa. Akkor aztán azok ketten, vitatkozva, neki magyarázzák az igazukat.... Grószi, immár mindeneken túl és csendesen megöregedve, kizárólag a család egzeciroztatásával szórakozott s a gyereknevelést pécézte ki olyan foglalkozásnak, mint amely megfelel a hajlamainak. Ezért állandó kiskorúság alatt tartotta az utolsó legény-fiát, jóllehet az abban a korban volt, amikor körülbelül illetlenség családot alapítani. A *gyerek«-nek este nyolckor kellett volna lefeküdnie, de a »gyerek« úgy vélte, hbgy elegendő, ha minden parancsnak csak a felét teljesítik. Ezért lefeküdt ugyan nyolckor, de többnyire csak a reggel variációjában s mint kiváló dalos a hangját javítgatta népénekek szárnyain kizárólag a sörcsarnokok boltozataira bízva,, hogy onnan verődjenek szerte-széjjel a dallamok. A többi gyermekek aprók valónak és unokák címén szerepeltek a Ház történetében,' amely történet egyébként csak szájhagyományok alapján éit hosszabb Korszakot. (Ide tartoztak a különféle történetek a Unka néniről, a Málcsi tántiról, a Samu bácsiról, amikor a gyerekhad — furcsa nevük miatt — annyit kacagott, hogy magukat a ieles eseteket sohasem jegyezhették meg.) Grószi a gyermeknevelés terén támadt szempontjait az unokáin kívánta volna gyakorlatilag érvényesíteni, mindenek előtt kijelentve, hogy nevének családdal rendelkező viselői nem értenek ehhez a tudományhoz. Hát szó ami szó, bajos is volt a hozzáértés, mert Grószi irányelvei hangulatoknak voltak alávetve s ha ma felbőszült azon a brutalitáson, amely testi fenyítékkel fenyegette meg a fára mászó unokát, úgy lehet, hogy másnap maga sürgette a virgácsot sokkal alárendeltebb tényért. — Lelkem, kibeszélheted igy a tüdődet. Ne mérgelődj sokat, hanem rakd el a haszontalanját. Állandó veszedelmek volták az evések körül is ama probléma alapján, hogy szabad-e önkényre hagyni a gyerek gusztusát, avagy köteles megenni azt. amit elébe tesznek? Páratlan hónapokban az egyik, párosokban a másik elvet propagálta Grószi, akárhányszor a metsző guny hangján fakadva ki: — Azt hiszitek, hogy mulatság, meg bál a gyereknevelés? Mikor pedig szerényen, sőt félénken, fölhangzott az ellenvetés, ez a guny elérte a hegyek magaslatát. — Persze, az öregapám hozott nyolc gyereket a világra, nem én. , Már hogyan is értenék a neveléshez! Titeket se én neveltelek, a szomszédra voltatok bízva. Hát persze. Jelentős nézeteltérések vihara közben kiadta a nagy tromfot. — Majd elviszem magammal a gyerekeket. Türelem kell ehhez, nem modern idegesség ami bennetek van. A gyerekek közül ugyan egyet sem adtak Grószi gondozó kezei alá, hiszen öregsége a nyugodt életet kívánta, lelkeílenség lett volna ilyen súlyos feladattal terhelni. De meg az unokák is jobban érezték magukat úgy, ahogy voltak. Jánoska, pláne, akit agyonbecéztek, mikor a vendégségben levő j Grószi ostorral kergette le a szalma- j boglya tetejéről, azzal állt elébe. — Kérlek, nagymama, mikor mész te i már haza? 1 I (Jánoska igy mondta, hogy »mész«, mert akkor még nem járt iskolába és. nem ^ tanult nyelvtant. De úgy mondta később fis, amikor iskolába került és a tanulást megbecstelenítő foglalkozásnak minősítette.) Apró duzzogások, kedvetlenségek. tarkították az életet, amely helyiyelközzel amúgy is nehéz volt. A zivatarok, pedig jönnek hivogatás nélkül s vannak fellegalakulatai, amikor nem tud az ember hosszasabban törődni azzal, hogy Grószi bizonyos gyermekmegmérgezési gyanúsításokat utasít méltatlankodva vissza, (miért ne vacsorázzon töltött káposztát az a gyerek, ha megkívánta?), — hanem kapkodja a fejét az élet súlyos menykövei elől.. Akkor Grószi úgy egyenesedik ki a családi tanácsban, mintha az ő törékeny, gyenge alakja volna a villámhárító. —■ Mi ez? Miféle hangot használtok? Csend. Ezek azok a kérdések, amikre nem lehet felelni. — Hát a házastársak nem lehetnek’ türelmesek egymás gyöngéivel szemben? A gyerekeket akarjátok szóra- ; kc-ztatni? _: Fellegek az égbolton, méltatlannak: tetsző megbántások nyomán megered a könny-eső, Grószi pedig úgy nő. a! hogy összezsugorodnak a többiek. — Harminc évet éltem együtt az apáddal, de soha egy goromba szó nem; hangzott el köztünk! ___Oszlanak már a fellegek,„ egyelőre a bujkáló nap azt keresi, melyik arcra hozzon hamarább mosolyt. Grószi elfelejtett mindent, elfelejtette a maga nehéz életét. Magamagát ámit|ja vájjon, vagy a gyerekeit, a csodála- I tos múltba pironkodva visszaszállókat? I Eh, mindegy. ífa ő elfelejtette, feledniük el mi is.
