Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-28 / 175. szám
14. oldal. ßACSMEGYEI NAPLÖ 1924 június 28. társulat ékessége Déryné, ki Naplójában élénk színekkel festi le ottani élményeit. »Hertelendy ur igen nagy örömmel fogadta a tagokat. Ne búsuljanak, mindjárt lesz szállás!«... •— írja Dériné. Nagy közönség nézi az előadásokat A színészeket megbecsülték. Déryné verseket is kapott, melyeket a színpadra szórtak. Egy ilyen vers igy hangzik: Ti, a szép Abauj völgyei kellemét A’ Bánsági mezők néma lapállyaival Váltván, hála tinektek! A Nemzet szava üdvözöl! Már a nemzeti hang büszke irányt teremt, Hajnallánba borul a Magyar Édene, S hogy föltünnyön az élet Diszül nektek adá az Ég! (Naplója, I. 354.) j . 1834 január 8-án Jánosy Jánost .’társulata ment Vel.-Becskerekre. j (tlonmiivész.) 1836 junius 7-én Ah- í day Sándor kereste fel a várost, ele csak hét előadást tartott. (Hasznos Mulatságok Közlése. 1836 51. sz.) 1837-ben Torontálmegye a megnyitó Nemzeti Színház részére 2237 folint 41 krajcárt ajánl föl. 1839-től “élénk vérkeringést nyert a becskereki színészet ügye. Ezidőtájt németek is kaptak meghívást. 1846 március havában beodrai Karácsonyi László alispán einöklésévcl megalakult a [»Torontáli Magyar Színészetet Pártoló Társulat«. 1848-ban Feleky '■Miklós magyar színtársulata élénk pártolásban részesült. Ekkor lépett fel itt Prielle Cornelia is. Ez időre esik a régi színház felépítése, melyet egy Gyertydnfiy nevű milliomos örmény ajándékozott az államnak. miután örökösök nélkül halt meg. 1868-ig nem volt a szinügynek semmi jelentősége. 1869-ben Szuper Károly nyert játszási engedélyt. (Fővárosi Lapok. 1869 dec. 12.) A később ott járt igazgatók: Aradi Gerő. Szuper Károly. Jakabífy Gábor. Gerőíi Andor, Bogyó Alajos, Erdélyi Marietta. 1883 julius 26-án Rózsa Ferenc áldozatkészségéből és Raphbltz Ágost munkálkodásával megnyílt az uj színkör. Igazgató: Geröfi Andor. A prológust Lauka Gusztáv irta és az igazgató szavalta el Ezután Lenkeyné magántáncot lejtett. végül a »Két Rantzau« cimü dráma került szinre. melyben Kutast Janka. Geröii. Fehérvári Ottó és Mészáros Lajos arattak méltó elismerést. (Torontói. 1883 augusztus 9. 32. sz.) Az uj színház 1884 október 2-án nyilt meg. zsúfolt ház előtt. Igazgató: Mosotiyi Károly. Van benne; 51 páholy (210 személyre). 240 Tilő- és 200 állóhely. Az első hetek műsora volt: A király házasodik, Sárga csikó, Cornevilíei harangok, Boccaccio. Falu rossza. Don Caesar de Bazan. Üdvöske. Nézd meg az anyát. Lili. Nap és hold stb. (Torontói. 1884 okt. 9. — Magyarország Vármegyéi és Városai, 1911—581.) április havában megalakult a Nagy- Becskereki Szinpáríoló Egylet. (Másodízben.) Október 5-én Mosonyi Károly az igazgató: 1885-ben szintén. Ekkor a következő tagokból áil ez a jónevü társulat: Zabossy Gizella. Bocskay Józsa. Tatay Eugénia. Locswekné Gizi. Rózsa Rózsika. Kutasi Janka. Kaczér Nina, Te§séry Blanka, Lénáráné Emilia. Rutiné Julia, — Molnár György, a hires tragikus. Tiszai Dezső. Várady József, Püspöky Imre. Liptai Lajos, Toldy Ferenc és Csáby Imre. Újabb időben itt járt: Halmay Imre. Deák Péter. Földesi Sándor. Fiirecly Károly, Somogyi Károly, Peterdy Sándor. Kiss Pál. Baba Kálmán. Polgár Károly és Mezei Béla színtársulata. >1893 julius havában megalakult a »Délvidéki Sziniszövetkezet«. (Torontáli Közlöny. 1893. 90. sz.) Az eszme megpenditője Brájjer Lajos dr. szerkesztő. Társai: Poroszkay Béla és Scossa Dezső. Erőái Jenő. Regina néni Irta : Kodolányi János Az öreg zsidó asszony kiállt a boltajtóba, kiköpködte a tökmag héját s fekete szőrrel fedett balkezeíejével végigtörölt a száját. Karvalyorra ráhajlott gúnyos metszésű ajkára, vastag szürke szemöldöke alatt élesen és ijedten pillogott a szeme, hosszú szőrbokrokkal benőtt álla előremeredt s ezen a gúnyos, hideg, éles fejen úgy tilt a szürke kis kontv. mintha csupa fösvénységből valami kopott. szűk. penészes bóbitás-sapkát viselne Regina néni. Most még a szokottnál is szakadtabb, lomposabb volt. nagy ouffadt hasán piszkos szoknya lógott. alig födte bokáig s pipaszár lábán lecsúszott a lyukas pamutharisnya. ludlábán ferdén lógott a kicsámpáit cugoscipő, mint két nagy sárkolonc. Ahogy ott állt a boltiajtóban, rágta a tökmagot s előregörnyedve figyelte az uccát, egész lényén valami különös izgalom. rémület, gyámoltalanság reszketett — Jaj nekem. — mondta hangosan. mély dönhögássel. — hunnaj szedek én most embert? Csakugyan, véges-végig kihalt, álmos, néma volt a falu. A lángoló nap vakító sugárözönt ontott a meszelt házakra, a katolikus templom előtti hársfakoronák rogytak a nehéz fény és iliatzuhatag alatt s a torony aranykeresztje szikrázott. Egy-két ballagó iskolásgyereken kívül csak a porban fürdő tyúkok vittek valami lassú mozgást ebbe a forrón vibráló, buzaérlelő nyugalomba. — Senki — — dörmögte a vénasszony s Iesántikált reumás lábaival a lépcsőn. — Kisfiú! . . . Gyerek! . . . Hon van anyád?! — rikácsolta. A kisfiú tovább gombozott. — Hogy a ménkű csapna meg, — motyogta Regina néni. Már vigasztalanul vissza akart fordulni a hűvös boltba, amikor egv asszonyt pillantott meg. Rákiabált. integetett az asszonyra, ki úgy törtetett, mintha jobblábával mély gödörbe lépegetne. — Mári! Máriii! — visitotta. Majd mély hangon: — Mekkora nagy baj van nálank! — (igy mondta: nálank.) — Gyüjjön hamar. az isten is megáldi. Megfizetem a fáradságát. Nagy baj van. Jaj. nekem! A sánta asszony ferdén állt: — Jaj. tésasszon. nem érők ám rá. A malomba van dógom. — Gyüjjön hát! Nincs itt senki. Jaj. szegény uram, jaj nekem! Micsoda baj szakadt a fejemre! Erre már odabóklatott Mari. — No! Mi az, tésasszony. Kiszáradt szemmel, zokogáshoz hasonló hangon, sóhajtva, nyögve mondogatta: — Jaj. jaj! Gyüjjön no. ne féljen no! Szegény uram! Azt is elveszi tőlenk az isten! Jaj. csak ez a lábam ne kínozna annyira, még evvel is megvert az isten! Jaj, gyüjjön csak. A hűvös, petróleum-, fűszer- és vászonszagu boltból három lépcsőn kellett a lakásba kapaszkodni. Bent a szobájában is hűvös volt. a leeresztett zsalukon alig szűrődött be a napfény. De az asztal mellett rettenetes látvány bontakozott a sötétben vaskosdó szem elé: az öreg zsidó hátrahanyatloít fejjel ült a széken, csizmás lábait elnyújtotta. kezét lelógatta a földig (egyikben még szorongatta a bicskát. másikban a füstölt libaszalonnát). kalapja elgurult a vaskályháig. S az arca milyen szederjes volt. fehér bajsza milyen csapzottan borult félig nyitott szájába, melyben még ott volt a falat. Első pillanatban Marinak lefagyott a lába. Megdermedt. Aztán a menekülés ösztöne kerekedett fölül benne. Eltorzult arccal sápódott s hátrált az ajtó felé. A vénasszony parancsoló hangja, monoton jajveszékelései és panaszai azonban ott tartották. Szinte valami bárgyú szédületben, álomban lett-vett mindent. — Jaj. láti-e. Mári. lati. a szegény uramat! így megvert bennünket az isten! Mit tegyek én szegény öregasszony. A fiam nincs itthon. Este gyün csak meg. Magam vagyok. Csak ezek a lábaim ne fájnának, de alig léphetek. A kezem is ni milyen dagadt. A büdös cselédünk, fogja meg az isten átka. még a műt héten itthagyott. Egy se akar megmaradni nálank. Hiába fizeti az ember. Azelőtt nem igy vót. Fogja csak meg szegént. tegyünk arra a kanapéra. Muszáj lesz a sifonbul elővenni tiszta lepedőt is, letakarni, hogy a bogarak ne lepjék. Jaj. jaj. Ilyen csapás . . — Meghalt az ur! — rikácsolta természetellenes hangon Mári. — Tudja, szalonnát evett sze-ä gény . . . aztán csak hátra izéit Mi az. mondom, mi lelt? De csak j nem szólt az, tudja, semmit. Jaj, jaj. Osztán senki sincs, tudja. Azért nézek valakit, mondok, majd meghálálom . . . Huzzuk csak le a csizmáját . . . Ide-oda bicegett a szobában, éneklő hangon. önmagán szánakozva beszélt, közben köténye zsebéből szüntelenül szedte a tökmagot. rágcsálta és köpködte a héját. Szőrös álla s bajuszos ajka állandóan mozgott, billegett, akár a tyuk hasa. Dirigált és nyögött. Közben a hullát'1 letették a divánra. lecibálták csizmáit, nagy üggye-bajjal levetkőztették s .belecsavarták a tiszta lepedőbe. Mindez rettenetes munka volt, nemcsak azért, mert a súlyos, tehetetlen holttest sehogy sem akart engedelmeskedni, hanem azért is, mert a kihűlő, merevedő hulla minduntalan hozzáért Marihoz hol a kezével, hol a bajszával s szegény sánta asszony ilyenkor megbénult, elhült s szinte holtan rogyott össze. Mert még ha keresztény lenne, de . . . És az öregember szemei nyitva voltak, irtózatosan nyitva s hiába tették rá egy-egy ezüstpénzt: csak felpattantak újra. Egész bizonyos, hogy Mári nem fog aludni az éjjel. De hát csak nem hagyja ezt a tehetetlen vénasszonyt egyedül, akármilyen is?... Most már nem intézett semmit a malomban: egye fene. Nem mosott: mindegy. Föláldozta a délutánját. Majd csak megtérül. De hogy ezzel a halottal kellett vesződnie: ki hálálhatja azt meg? Nyugvóra hajolt a nap. mire mindennel végeztek. A lepedőbe csavart holttest ott feküdt a divánon. még a falat szalonnát, kenyeret is kivájták a fogai közül. Szegény Regina néni. mekkora csapás. milyen hirtelen jött. az élettársa. akivel évtizedeken át jóbanrosszban együtt vesződtek, miiyen csapás is. istenem ... Szegény öreg asszony, jó. hogy meg nem bolondul bele . . . — Na. Mári. hát most már itthon lesz a fiam is. — mondta a vénasszony sóhajtva. — Istenem, az még nem it tudja, mi történt itt nálunk . . . Jaj, jaj . . . — Akkor hát én most elmék. szólt megkönnyebülve Mári s kendőjét megigazgatta. —- Most má a tésasszony maga is meglesz addig . . . A vénasszony lassan ment utána a sötét boltba s mint egész délután. most is gondosan figyelte apró zord szemével, hogy nem — Megájjon. — mondta suttogó dörmögéssel Regina néni. —. Adok hát valamit... Na. itt van., fogja... Vigye a kisgyereknek . . . S mintha aranyat dugná az asz-, szonynak. vigyázva, gyorsan, kapkodóan odanyujtott egy kis stanicli cukrot, öt szem savanyut. Olyan arccal, mintha nem is várna köszönetét érte. SAKK 6. számú játszma. Szabálytalan megnyitás. (Játszották a new-yorki nagymester, versenyen 1924. májusban.) Réti: Bogoljubow: 1. Hgl—i3 Hg8—Í6 2. c2—c4 e7—e6 Jobb c7—c6, ahogy dr. Lasker játszott Réti ellen. 3. g2—g3 d7—d5 4. Ffl—g2 FÍ8—d6 5. 0—0 0—0 6. b2—b3 Bf8—e8 7. Fel—b2 Hb8—d7 8. d2—d4 c7—c6 9. Hbl—d3 Hf5—e4? Állás sötét 9. lépése után. i k é fáÉ ÉÉ » 6 máMmM m Mj Imb iw* Ezen a hibás lépésen ment tönkre Jates játszmája is Réti ellen. Világos ugyan már mindenkép jobban áll, azon-í ban 9.................í e6—e5-el sötét még elég ió játékot kaphatott volna. 10. Hd2Xe4 dőXe4 11. HÍ3—e5 £7—f5 12. 12—!3 e4Xí3 13. Fg2Xf3 Vd8—c7 14. He5Xd7 Fc8Xd7 15. e2—cí e6—e5? Sötét meg akarja akadályozni e4—eö-, öt, azonban a szöveglépés sokkal na-i gyobb bajt okoz. 16. cl-—c5 Fd6-f8 17. Vdl—c2 e5Xdi 18. e4Xf5 Ba8—d8 19. Ff3—h5 Bc8—e5 20. Fb2Xd4 BeöXfö 21. BflXfö Fd7X!5 22. Vc2Xf5 Bd8Xd4 23. Bal—fi Bd4—d8 24. Fh5—f7+ Kg3—h8 25. Ff7—e8!l Pompás lépés. Sötét föladta. Ez játszma nyerte el a new-yorki verseny: első szépségdiját. 4. sz. végjáték. Dr. I. Kreják (Wien) Világos indul és nyer. (A megfejtések határideje julius 15.) Megfejtések. A 2. sz. végjáték megfejtése: 1. Vf2—* Í3, Kgl 2. Ve3+, Khl 3. Ve4, Kgl 4. Vd4+ Khl 5. Vd5, Kgl 6. Vc5+ Khl 7. Vc6, Kgl 8. Vb6+ Khl 9. Vb7, Kgl 10. Va7+ Khl 11. Va8, Kgl 12. Val. Helyes megfejtést küldtek be: Dr. Stein Nándor (Sombor), Schumacher Dezső (St.-Beöej), Troli József (Subotica), Haj-