Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-28 / 175. szám
12. oldal ßACSMEGYEI NAPLÖ 1924. junius 28. w Szerelemből nem lehet megélni — Palicsi fürdőiével — •ti Palics az egy világhírű fürdőhely, még Kolumbusz Kristóf fedezte fei nem is olyan régen, azóta világfürdő. Különösen sok az orosz Palicson, aztán palicsiak is vannak, sőt néha suboticaiak is felkeresik. A múltkor is láttak állítólag két suboticai kereskedőt a strandon napfürdözni. Fürödni itt csak a gőzbe és a kádba járnak az emberek. A sétányon délutánonként zene szól, ilyenkor megjelennek az összes fürdővendégek kivételével a Vigadó pincérei, az összes kertészek, az újságárus kisasszonyok, a szállóbeli szobalányok, néhány eltévedt bonne és a munkás-szanatórium csinos nőbetegei, akik igy gyéren betöltik az első padsorokat. A zenekar klaszszikusokat és- marsokat játszik és ilyenkor rendszerint megered az eső. A hallgatóság persze rémülten menekül, mire a zenekar gyorsan népszerű operettekre gyújt rá, mire a zápor eláll, az égen szivárvány és a padokon a közönség jelenik meg ismét a teljes számmal. A nyaralók között mostanában főleg halászokat, kutyákat és nőket látni. Természetesen a halászok örvendenek a legnagyobb érdeklődésnek, aztán az ebek és legvégül a nők. Minden valamire való nő kutyával jár. Csak a nagyon leégett, szegény kis nők járnak férfiakkal. Ezek annyira szégyellik a dolgot, hogy csak este mernek kijönni. Palics különben este a legkedvesebb és a legmulatságosabb. Tegnap este is, például, megyek egy hölggyel a parkba és egész véletlenül, inkább fiatalos lendületből, — ami ilyenkor, nyáron, sokszor meglepi az embert — mint szórakozottságból, belerúgtam az erdő táján sötétiő galagonyabozótba. — Pardon, ez az én bokrom — szólt ki a bokor mélyéről egy ismeretien basszushang a várát védő férfi féltékeny felháborodásával és eme fölény tudatában egészen utolsó szitok hagyta el az ajkát, amit egy lágyan zengő szoprán zajosan helyeselt. Szóval nyár van Palicson is és ilyenkor bizony veszedelmes dolog megbojgatni a szerelmes bokrokat. Számolva az összes balesetekkel, amelyek mindenkit — köztük engem is — érhetnek, elhatároztam, hogy körinterjut csinálok a bájos kis fürdőhelyen és aki csak az utamba akad, megkérdem, mi a véleménye a legaktuálisabb nyári szenzációról, a----úgyis tudja kend. Vizbefult szerelem Elsőnek a javakorban, levő vándorseprőárusnő jött felém mithikus porfelhőben, a seprők mint szárnyak lebegtek 1 ik Ihn? a hátán és az oldalán, és minden percben el akart repülni. Nyomban kellemetlenkedni kezdett. — Mindenki a rftaga háza előtt seperjen — kezdte viccesen, mert azt el is felejtettem megmondani, hogy a seprősasszony egy humoros. Egy női Csépién. — Maga ki akar tolni a szegény szerelmesekkel? — mondta bizalmatlanul a seprősasszony, akinek rögeszméje volt a kitolás és annyira ment a preventív intézkedésekben, hogy minden uj ösmerösét mindjárt az eiső találkozás alkalmával valami válogatott gazsággal úgy agyba-főbe sértegette, hogy az illető már csak revánsot adhatott. — Szerelem? — sóhajtott érzelmes önfeledtséggel, aztán hirtelen átcsapott a régi gyanakvás vágányaira —, ajvé, jnaga ezt ki akarja tenni a2 újságba! — és megfenyegetett a legnagyobb seprőnyéllel. — Na, halgassa. Egyszer voltam életemben szerelmes. Itt Palicson történt. Elmentünk vasárnap vitorláscsónakázni. Nagy vihar gyütt, felfordultunk, engem kihúztak, 6 befulladt. Vége volt, krach — mondta rettentő szomorúsággal és úgy nézett a szemembe bánatosan mint egy frissenfo-gott hal. És a seprők úgy lengtek, csapkodtak a hátán, mint az uszonyok. A 13-as számú bérkocsis titka A 13-as szánra bérkocsis mindenáron el akart gázolni az országúton. — Szerelem? — mondta nagy prakszisra valló gesztussal az öreg Levendula —, az nem jár fiakkeron. Én már tizenötével koromban szere.őt tartottam. P »»I Wöpr Tudja fene hány vót azóta. Sok, mindenesetre. Egyszer elszöktettem egyet az apjátui. Este odaadtam a kocsimmal a házuk elé, ő felült mellém a bakra és elhajtottunk. Egész reggelig tekeregtünk a városban. Nagyon szeretett kocsikázni. Ekkor késeitek meg először. Mert a kis béka azt mondta otthon, hogy én őt erőszakkal elraboltam. Az uccában ha jártam, mind ujjal mutogattak rám a lányos asszonyok: itt jön a gyerekrabló. A fene egye meg. Levendula elmerengett, isteni derű szállott az orcájára és talán nem is nekem, csak úgy a, levegőbe, vallott a pipája mellől: — A szerelem bolondság, a szerelem az uraknak való, szegény ember gyerekinek csak veszedelem. És nem szólt többet egy kukkot sem. Szerelemből nem lejjet megélni A közismert titkos szerelmes pár éppen csókolózott egy eldugott kis pádon, amikor beléjük botlottam. — Kérem, ne izgassa magát — szóltam az ingerült fiatal urnák, aki lovaglásán ki akarta tekerni a nyakamat — szerelmi ügyben jöttem — és megfogtam a kis nő még meleg kezeit. — Mindjárt kiabálok! — mondta ő felháborodottan, de azért nem kiabált. Sőt. — Szerelem? — mondta tárgyilagos szemekkel. — Szerelemből nem lehet megélni. Pedig olyan fiatal vagyok még és olyan jó szeretni. A szomszédunk az egy varrólány, szeretője van, örül, öl tőzik, szépül és megél és nekem mégse szabad. A kis nő saját ceruzájával egyenesítette vissza az X-eket, karcsú, formás vádlikká. Aztán uj^bb aggodalmai támadtak: — És ha ránkismernek? Az egész város tudni fogja! — Na, ettől tartson a legkevésbbé. Erről a képről nem fogják soha megösmerni — mondtam igaz jó lelkiismerettel, amiért viszont a rajzoló sértődött meg halálosan. De ezt már nem is akartam helyreigazítani Egy szál rózsáért — 1200 dinár és ötnapi elzárás A drága rózsa a legszebb tóparti rózsafa tövén virult, amikor arra ment a szőke kislány a lovagjával és.megkívánta. — Ah, rózsa! — mondta vágyakozva és felbujtó szemekkel nézett a lovagra. — Mit kapok, ha letépem? — édelgett nyilvánvalóan zsaroló szándékkal a hu lovag és vágyakozva nézett a kislányra. — Egy csókot — lehelte az ennivaló kis hölgy megvesztegetően és a lovag, akinek fejébe szállott minden csöpp vérszegénysége, habozás nélkül elkövette a kihágást. Alig csattant el az isteni csók, pontosan végszóra jött a virágok éber csősze és felirta őket a noteszába, mindjárt a kalarábé- és az uborkamagok mellé. Másnap mindkettőt megidézték a rendőrségre. A drága rózsa kihívóan ott illatozott a kislány piros blúzán, épp a szive fölött, amikor a komiszárius megkezdte a kihallgatást. — Ki tépte le? — kérdezte ridegen a törvény őre. — Én! Én! — mondták egyszerre a bűnösök és gyönyörű versengés támadt a szerelmi martiriumért. Megható látvány volt. Aztán a rendőrbiztos kihirdette az ítéletet: — Ezerkétszáz dinár pénzbüntetés és ötnapi elzárás. Halálos csönd keletkezett. — Ki tépte le a rózsát? — érdeklősze nem tudta, Hogy a raffinált Halak csak játszanak vele és angyali türelemmel hagyta, hogy a talpát csiklandozzák és bukfencet vessenek az orra előtt. Direkt kiröhögték az ősz fókavadászt és egész taknyos, zöld kis halak szemtelenkedtek vele. A horgokról szabályosan lelopták az ízletes kukacokat, aztán megrántották a piros parafát, ami azt jelentette, hogy jöhet a menüváltozás. A boldogtalan öregur orcája, mint ilyenkor mindig, most is felragyogott és lélekzetvisszafcjtva, derékszögű háromszögben rántotta ki az agyonstrapáít horgot, amelynek végén három szép halpikkely ragyogott csalogatónak, hadd jöjjön más is — Maga az oka —• hörögte szégyenében, vérbenforgó szemekkel, az agg fókavadász — menjen a fenébe azzal a szerelemmel! 1—• és egy nagy gilisztát akart hozzámvágni. De ebben a pillanatban megmozdult a másik horog és az öreg ur roppant gonddal megmarkolta a nádvessző végét Amikorra azonban a rossz kalocsnit diadalmas Ívben partra lendítette, én már messze jártam. Tamás István. Ai, Ezalatt a rajzoló elkészült. A kislány rémesen megsértődött — Nekem ilyen X-lábam van? És Fianc, ezt te még hagyod? — és villámlottak a szemei. Franc erélyesen helyreigazítást kért. dött ujfent a komiszárius. — Én nem! Én nem! — tiltakoztak egyszerre a kitűnő szerelmesek és a lovag sietve távozni akart. Épületes jelenet támadt — Maga . . . maga aljas liliomtipró! kiabált izzó gyűlölettel a kislány —, most itthagyna benn a szószban! — és a fejéhez vágta a szépséges fehér rózsát, mint egy rongyot Végül is telefonáltak a szószban forgó kislány papájának, aki megrökönyödve értesült a történtekről — Elvetemült teremtés! — ordított jogos fájdalmában a szegény apa, mig leszurkolta a megváltási dijat — a börtöntől mentettelek meg! — és rettentő keserű szivvel pofon ütötte. Az elvetemült kislánnyal a strandon találkoztam másnap, a trambulin előtt. —. Szerelem? — csudálkozott mélységes undorral a kérdésemen — nem akarok többé férfit látni! (— és roppant feldúlt lelkiállapotban fejest beugrott a tóba. Nem mind hal, ami horogra kerül Az öreg fókavadász a lábait és a horgait a vízbe lógatva ült a tóparton és várta a halakat. — Szerelem? — mondta suttogva, hogy az esetleges hal el ne riadjon ilyen még nem akadt a horgomra — és halászkalandokat kezdett mesélni. Mozdulatlan dermedésben igy ült egész délután, javíthatatlan jóhiszeműséggel, amely oly nagy bizalmat előlegezett a palicsi tó halainak. Szegény öreg1 ur per^fcöSLA Vlj4 ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG BACSMSGYEI FŐTELEPEI: KOVISAO Petra Znnjskog 35 Telefon 55 SUBOTICA SOMBOR Kr. Aleksandra 7. TrgV.Stepanoviéa Telefon 303 Telefon 216 2367 i® Az e§Y£Íkn legjobb leveööíiszíiíó Ä fcliilinulhalai ion é, feü* NagyszerűevdöilWL. 1 legjobb fertőtlenítő. Megöli .Vvnla»ner, nyi a levegőben usz Cí.p\káló és ü vízben íaíáÖhafó bacilusoksT és mikrobákat. Kapható minden gyógyszertárban és drogériába? Föeláresitó Suboticán HERCZL DROGÉRA Aleksandrova ulica 1. FSelárusitó Novisadon „SLAVIA“ Apotekarsko üáruíenje Streljacka ul. G a. FSelárusitó Zemunban „VENUS“ Drogéria Ivó Paršič Zemun IMás városok részére egyedárusitókat keres a: Technisch-Chemische Handels-Ges. m. b. H. Wien I. Fleischmarkt 1.
