Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-26 / 173. szám

4 oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. június 26. Újságírás és tiizkárbiztositás Karancsi és debelj'ácsai magyarok az álhisrlapiró ügynökök ellen sértő, provokáló hangon beszélt Debe­­ljacsáu Mihaldzsics főbiróhelyettessel, majd kirohant a föbiróhelyettes szobá­jából és a folyosón tartózkodó emberek előtt a következő szónoklatot tartotta: — Ugy-e jól megmondtam neki? Ezt Minima non curat praetor. Ez az elv vezetett bennünket akkor, amikor szó nélkül eltörtük a »Hírlap« cimü helyi lapnak néhány nap óta kö­vetkezetesen folytatott gyanúsításait és rágalmait. Nem akartunk látványossá­got rendezni abból, hogy két magyar j lap veszekszik és nem akartunk a Hírlap | »kitartó« barátainak örömet sze-1 rezni azzal, hogy mi viaskodjunk az­ért, hogy nekik az ujságkiíartás keve­sebbe kerüljön. Éppen ezért szóra sem méltattuk azokat a háriádákat, amelyek­kel egy szükebbkörü érdekeltség vállal­kozása az utóbbi időben az egész Vajda­ságot telekürtüii. Ezt a lapot néhány nagy­­birtokos tartja ki szereplési viSzketeg­­ségből és az agrárfeudaiizmus ériekei­nek védelmére. Hegy nekik a mulatság kevesebbe kerüljön, lapjukat úgy akar­ják feltüntetni, mintha az a magyarság lapja volna és ezt a jámbor, unalmas, rendes-rendezetlen vallásu újságírók és ügynökök által szerkesztett és terjesz­tett újságot minden alap nélkül irredenta és antiszemita lapnak hirdetik, nem tö­rődve azzal, hegy az irredentizmus és a felekezeti gyűlölet vádja ez által a magyar­ságot is sújtja. Nem tartozik ránk, hogy ez a lap a tudatlanság rosszhiszemű­séggel töltött bombáit dobja a magyar- } ság sorai közé. Az is hidegen hagy bennünket, hogy vurstliszerü reklámjai­ban a magyarság egyedül üdvözítő or­gánumának hirdeti magát és minden más magyar lapot, a magyar álláspont feladásával, a jugoszláviai magyar nép önérzetének tudatos elgyengitésével vá- 3 dől. Miért ne éljen tiz-tizenkét nagy-! birtokos és birtokos-fullajtár szegény í újságja’ ezekkel az eszközökkel? Most sem leckéztetés okából tesszük j mindezt szóvá, hanem a baranyai és j bánáti magyarság sürgető kívánságának 1 teszünk eleget, amikor dokumentáljuk, hogy az ország komoly és felelősség­­érzettel dolgozó magyar sajtója nem azonosítja magát azokkal a sajtókalan­dorokkal, akik kicsinyes érdekekből á jugoszláviai magyar nép nyugalmát há­­borgatájk. Baranyába kiküldött hirlapiró-kolle­­gánknak a karancsi közállapotokról Írott cikkébe kötött bele legutóbb a »Hírlap«, amely szenzációs információit biztosítási ügynököktől és hirdetési ak­­vizitőröktől szerzi be. Távol áll tőlünk, hogy a biztosítási és hirdetési ágensek kereskedelmi tevékenységét lebecsüljük, azonban azt tartjuk, hogy jobb ha az újságot újságírók, a biztosítási kötvé­nyeket pedig a biztosítási tisztviselők Írják s nem megfordítva. Baranyába küldött munkatársunk ka­rancsi cikkébe commis vcyageuri ala­pon, gyanúsításokkal fűszerezve csu- i yán belecáfoltak és hamis biztosítási uiánlat — pardon — hamisított infor­máció alapján súlyos- vádat kovácsoltak ellenünk. Nem akartunk válaszolni a ki­rohanásra, de karancsi magyarok kéré­sére kénytelenek vagyunk közölni az alábbi nyilatkozatot, amely nem kitalált kezdőbetűkkel — mint a »Hirlap«-nál szokás, — hanem teljes névaláírás okkal van ellátva; Nyilatkozat. A Szuboticán magyar nyelven megjelenő »Hírlap« junius 17-ikén megjelent 18-iki száma »Színes kép a konszolidációról« címen állítóla­gos kiküldött tudósítójának jelenté­se alapján cikket közöl Karancs község közállapotairól. Mi alulírott karancsi adófizető magyar polgárok, akiknek a község életére közvetlen befolyásunk van, kötelességünknek tartjuk az alábbi nyilatkozatot tenni: Nem tesz a karancsiaktiak jó szolgálatot az a lap, mely nem lé­tező »jegyző kisasszony«-ról be­szél és azon kesereg, hogy Karan­­cson nincs rend A múltban tényleg) voltak kifogásolni valók, de ezeket! sorra kiküszöbölték azok. akik aj még fennálló kívánságokat is orvo-ä solni fogják. A megtámadott ma­gyar újságíró — aki nemcsak azért magyar, mert magyar lap munka­társa —• nem is említette a karancsi elöljáróságot, de igen helyesen el­ismerte Siköpária Bogdán jelenlegi j jegyző tapintatos működéséi. A karancsi közállapotok igenis jj javulnak. Ezt a javulási folyamatot! gátolják meg azok a kapkodva j összehevenyészett cikkek, amelyek j a község nyugalmát akarják meg-1 bolygatni. Mi tudjuk, hogy voltak és j lesznek emberek, akiknek mindig í fájni fog a társadalmi béke és akik | a háttérből belerúgnak mindenkibe, | aki a megértés, a jóakarat és a mér-jj sékelt politika híve. Magyar lelkiis- j méretünk tudatában arra kérünk | mindenkit, ne bolygassa ok nélkül ■ a kialakulni kezdő békét. Kímélje meg Karancsot a Hírlap, amely ha­ragszik rá, mert egyre kevesebb anyagot szolgáltat neki. Alulírottak kérik ezen nyilatko­zatnak a Bácsmegyei Naplóban való felhasználását. Karancs, 1924 junius hó 20-án. Kerekes József. Kedves Sándor, Kaszaij József, Móricz Péter. Csá-1 szúr József, Fischer János. Egercz f Ferenc, Kúszó József. Denies Ádám, j Nagy József. Nagy Gyula. Varga József. * Nyilatkozatot küldtek be hozzánk De­lelj ácsáról is azzal a kinos incidenssel kapcsolatban, amelyet a »Hírlap« a saj­tószabadság országraszóló sérelmének | fújt fel. A hosszú nyilatkozat közlésére íl nincs helyünk és ezért csak a lényegét f ismertetjük. Pető Gergely, aki szükség esetén a Petrovics nevet is használja, sem Pető, sein Petrovics, hanem Pol­lik, foglalkozására nézve pedig nem újságíró, hanem biztosítási ügynök. A »Hírlap« által hírlapíróvá ütött vigéc csak én merem megmondani. Hiába, a »Hírlap« a legkiválóbb újság, a többi mind rongy hozzá képest. Mint látják, mi szembe merünk szállni mindenkivel. S hogy megmutassa milyen hatalom ő, újra bement a jegyző szobájába, a kalapját nem vette le, zsebredugott kézzel elkezdett ordítani, hogy elcsa­patja a főszolgabírót, sőt , az ott je­lenvolt szolgabirót kvalifikáihatatlan sértésekkel illette. Erre a íőbiróhelyet­­tes hatósági személy megsértése címén előállittatía és minthogy Pető Gergelynél csak egy Petrovics Gyula és egy Julie Pollák névre kiállított pecsét nélküli igazolvány volt, s igy nem tudta ma­gát az illető igazolni, előállittatta a ko­­vacsicai főszolgabirósághoz. Ez történt. Mindaz amivel ezt a tényállást a »Hír­lap« másfél oldalon keresztül felcifráz­ta, szenzációhajhászó valótlanság, ami csak arra jó, hogy a magyarságot irri­tálja békés munkájában. Ez a határozatlan nevű és foglalko­zású ur egyetlen órát sem töltött be­zárt vasajtó mögött a kovacsicai köz­ségi fogdában (egész Kovacsicán nincs — vasajtó), hanem reggelig a csendőr őrszebában volt őrizet alatt. A debeljácsiak elképedve olvasták a rémregényt, amelyben a főbíró mint mitugrálsz »főszolgabirócska« szerepel, a kis Pollák pedig mint nagy magyar nemzeti hős forgolódik* Ehhez még csak azt fűzzük hozzá, hogy nem Pollák ur a hibás. Ö mint agilis ügynök nem tudhatja, hogyan kell mozogni a neki kiutalt hírlapírói ál­ruhában. A felelősség azt az immorális lapvezetést terheli, amely hirdetések, előfizetések és biztosítások gyűjtésére hivatott ügynököket újságírói minősí­téssel és hatáskörrel szédít meg, ezzel az újságírói kar reputációját csorbítja és a magyar újságírás amúgy is nehéz helyzetét súlyosbítja. Belgium csatlakozott az angol-francia állásponthoz Macdonald Európa uj lelkiállapotának kialakulásáról Brüsszelből jelentik: Herriot és Theunis tanácskozásairól a követ­kező hivatalos kommünikét tették közzé: Herriot francia miniszterelnök jelentést tett a belga miniszterelnök­nek a Chequers-ben folytatott meg­beszélésekről. amelyek reményt nyújtanak az Anglia, Franciaország, Olaszország és Belgium közötti szo­ros együttműködésre a szakértői vélemény keresztülvitelének gyors biztosítása tekintetében. A miniszte­rek megvizsgálták a legközelebbi szövetségközi konferencia főbb pontjait, igy a zálogok kicserélésé­nek kérdését és megerősítették azt a közös akaratukat, amely a Német­ország lefegyverzésére vonatkozó határozatok keresztülvitelére irá­nyul. A megbeszéléseket az őszinte barátság s kölcsönös bizalom szel­leme lengte át és azt a benyomást keltették, hogy a tárgyalások szám­­bavehető eredménnyel zárultak. Herriot a tanácskozás után kije­lentette a rá váró újságíróknak, hogy a tanácskozások eredményé­vel nagyon meg van elégedve. Theunis belga miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a tanácskozáso­kon nem érintették a versaillesi bé­keszerződés módosításának kérdé­sét. Macdonald ' újabb békeszózata Londonból jelentik: Macdonald miniszterelnök Glasgowban, ahol díszpolgárrá választották, beszédet mondott, amelyben többek közt An­glia külpolitikájával is foglalkozott. — Külpolitikai viszonylatban — mondotta —, igyekezni kell a keres-I kedelem szabadságát biztositant és Párról gondoskodni, hogy a dolgozó I név munkájának gyümölcse ne pa- I zarolódjék el katonai készülődések­ére. amelyek fölöslegesek, ha a világ I visszanyeri régi józanságát. I — Tiszta meggyőződéssel remé- 1 lem. hogy az eddig végzett munka I eredményeképpen uj lelkiállapot fog I Európában kialakulni. Ha a véletlen I szerencse vagy a Gondviselés en­­l gém jelölt ki arra. hogy eszköz Ie- I gyek ennek a sóvárogva óhajtott [ lelkiállapotnak megteremtésére, egy j olyan lelkiállapotnak, amely abban j áll. hogy az európai kérdéseket ki­­\ méletesebben és barátságosabban í kezeljük, akkor boldognak fogom i magamat érezni, mert tudom, hogy ezzel hazám és az egész világ érde­keit szolgáltam. Angol-francia jegyzék a német nacionalizmus ellen Berlinből jelentik: Marx birodal­mi kancellár átvette az angol és a francia jegyzéket, amely a katonai ellenőrzésről szól. Ez a diplomáciai komány Chequers-ben kelt. Herriot és Macdonald aláírását viseli s be­vezetésében kifejti, hogy a szövet­ségesek attól tartanak, hogy Német­ország a katonai ellenőrzés tekin­tetében hozzáintézett legutolsó jegy­zékre talán nem adhat beleegyező választ és a szövetségesek a német nacionalista szervezeteknek egyre növekvő aktivitása miatt is aggód­nak. amely sokkal szernbeszökőbb, semhogy szemet lehetne hunyni előtte Kifejti a jegyzék, hogy min­den újabb vétség, amely a versail­lesi szerződés ellen irányulna, ép­pen most. mikor alapos remény van arra, hogy a űaives-javaslat meg­valósítható s igy a jóvátételi prob­léma véglegesen megoldható, súlyos I teherként nehezednék a nemzetközi helyzetre s rámutat a jegyzék, hogy Anglia és Franciaország semmi­­. esetre sem kíván a német birodalmi I kormánynak nehézségeket okozni vagy a katonai ellenőrzést a szük­séges mértéken túl meghosszabbí­tani. sőt ellenkezőleg az a szándéka, 1 hogy visszarendeli a katonai ellen- I őrző bizottságokat s feladatukat a ! lehető legrövidebb időn belül át I akarja ruházni a Népszövetségre. Németország teljesíti a nagyköveti tanács feltételeit ! Londonból jelentik: A londoni la­­|pok értesülése szerint a német kor­­j hiány az angol-francia lefegyverzési j'jegyzék következtében elhatározta, ä hogy elfogadja a nagyköveti ér te­il kezletnek a katonai ellenőrzésről I szóló jegyzékében foglalt feltétele­iket. Németország a feltételek elfő gadását junius végéig tudtul ad.ia az antanthatalmaknak-— ..—«aMa—BMHBBBBSECtM—■■ Ujahb afférok I keletkeztek a Prőnay-ügyböl I Nagy Pál altábornagy provokállatia Windischgraetz he -cégét s Szmrecsányit Budapestről jelentik: Kabarébohó­zatba illő módon szaporodnak az ismeretes Prónay ügy mellékhajtásai. Báró Nagy Pál altábornagy, aki titkos parancsában megtiltotta a magyar tisztikar tagjainak, hogy Prónay Pál volt alezredessel és két párbajsegédé­vel, dr. Rácz Vilmossal és báró CoilüS Tiborral megverekedjenek, mostprovo­­káltatta Prónay újabban megneve­zeti segédeit, Windischgraetz Lajos herceget és Szmrecsányi György volt nemzetgyűlési képviselő'. Windisch­graetz és Szmrecsányi ugyanis abban a levelükben, amelyet mint Prónay segédei felükhöz intéztek, báró Nagy Pál eljárását éles kifejezésekkel illet­ték, amelyeket báró Nagy Pál magára nézve sértőknek talált és ezekért her­ceg Windischgraetz Lajostól, valamint Szmrecsányi Györgytől lovagias elég­tételt kért Hetlebronth Antal tábor­szernagy és Gtiyon Richárd altábor­nagy utján. Windischgraetz Lajos herceg, aki nem tartózkodik Budapesten, hanem csak csütörtökön érkezik haza Becs­ből, még nem nevezte meg segédeit. .Vele együtt nevezi meg megbízottait Szmrecsányi György is. Az újabb lovagias ügyekkel egy­­időben egyoldalii befejezést nyert báró Nagy Pál altábornagynak dr. Rácz Vilmossal való afférja. Rácz uj meg­bízottai, Teleki Ákos gróf és Hencz Károly dr. volt nemzetgyűlési képvi­selő levelet intéztek felükhöz, amely­ben kijelentik, hogy Nagy báró lovu­­giatlan viselkedése lehetetlenné teszi a Rácz—Nagy-afférnak lovagias utón való elintézését. Valószínű, hogy Nagy Pál báró ezekután Hencz Károlyt és Teleki Ákos grófot is provokáltaíja

Next

/
Oldalképek
Tartalom