Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-26 / 173. szám

2. oldal BACSMEGYEl NAPLÓ 1924 június 26. nem nyert megerősítést, azonban Davidovicsot párthívei csütörtökre Beogradba várják, ami Davido­­vics eredeti úti programjának megváltoztatását jelenti. Veljkovics Voja, aki Davidovicsot elkísérte utján, már szerdán visszaérkezett Beogradba és beszámolt a demo­krata-pártban tengerparti agitációs ütjük lefolyásáról. A klerikális-párt ülése A klerikális-párt kedden Celjé­­ben Korosec elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés után a párt kom­münikét adott ki, amelyben töb­bek közt megállapítja, hogy a szlovén nép ellen összefogott az egész kormányoldal, amely az üldö­zést teljes erővel folytatja. A kom­müniké végén felsorolják azokat az interpellációkat, amelyeket a parlamenti ülésszak alatt a szlo­vének sérelmei ügyében előter­jesztettek. A Radics-párt követe Beogradban Politikai körökben nagy feltű­nést keltett, hogy Radios Pavle, a horvát köztársasági párt képvi­selője váratlanul Beogradba érke­zett. Radics Pavle, mint kitudó­dott, elsősorban a Radics-párti képviselők napidijainak átvétele céljából jött a fővárosba, de pár napos tartózkodása alatt tárgyalni fog az ellenzék Beogradban időző vezetőivel is. A tárgyalások, hir szerint, Radics István moszkvai uljával lesznek összefüggésben. Ra­dics Pavle részletesen beszámol az ellenzéknek a horvát köz­társasági parasztpárt vezérének Moszkvában végzett munkájáról. Rodics István — moszkvai hírek szerint — eltér eredeti útitervétől és nem megy a Volga-vidékre és Ukrajnába, hanem a napokban Moszkvából egyenesen visszauta­zik B'csbe. Uralkodók, ha éjjel találkoznak Irta: Cholnoky László Az elmúlt szombat kora-éiszakáján, nyugati peremén kettéhasadt a menny­bolt a Duna völgye fölül egészen a messze rákosi mezők. sötét mennyeze­téig és a tündöklő lobogó örvény körül eszeveszett riadalomban nyüzsögtek a kárpit feketeizzóvá égett foszlányai. — A Balaton mellett születtem: ismerem a tiroli, a stájer hegyek felhőbevesző ormait, jártam messze tájakon, ahol a tenger titokzatos tükre csalja le magá­hoz a szférák füzét, de ilyen istenien­­tökéletes villámlobbaríást még nem lát­tam Soha; ez talán a trópusok világá­ból, táján Bengália violakék egéről té­vedt ide, azért némult el dühében, ami­kor alátekintve az agávék, eukaliptu­szok és liánok pazar szövevénye he­lyett a nagyváros kővázainak sötét se­regét kellett iátnia. Mert a lobbanást csend követte, íéielmes csend, csak a vihar csatlósa, a kévés, hideg éjjeli szél nyargalt végig az uccán, óriási boltos­­staniclikat pödörintve az ucca porából és a fák letépett leveléből. És akkor megkezdődött a járókelők riadt mene­külése. betöltve az uccákat az egyetlen hangzürré olvadó ezerszólamu, kórussá!, amit csak a megriadt tömeg produkál­hat: a nyargalok lihegése, rekedt ká­romkodás, itt-ott egy-egy sikongó asz­­szoiíyi nevetés, mert az asszonyok ta­lán még a pokolban is nevetnek, — mi­re a zápor első, kövér cseppjei megér­keztek, már csend voií mindenütt. És akkor kezdetét vette az isteni színjá­ték: az égbolt, mind a négy sarkán ki­­gyulva, olyan fenségesen félelmes volt, mint lehetett a genezis első eonjaiban, a felMszakadás sűrű, ne néz szövedéke, A nemzetközi Dynafeítság beográdi konferenciája Ellentétek a tranzitó-forgalom kérdésében Beogradból jelentik: A nemzet- Snek rendezése, amelyből annak ide­közi Duna-bizottság beográdi konfe­renciája befejezéshez közeledik. A bizottság a szerdai napon folytatta a tranzitóforgalomról megkezdett vitát, de nem tudott megegyezésre jutni és ezért azt határozta, hogy a még vitás ügyben a legközelebbi ülésen hoz döntést. A vita berekesz­tése után tárgyalás alá került a kö­vetkező ülés helyének és idejének megállapítása, valamint az angol delegátus indítványára a háromszá­zalékos magyar aranykölcsön ügyé-Kéí faoszlop ten a Vaskaput szabályozták. Dön­tést ez utóbbi kérdésben sem hozott a bizottság mert a kölcsön elosztá­sa a dunai államok között annyira komplikált, hogy alaposabb megvi­tatásra szorul az érdekelt felek ré­széről. A Duna-bizottság tiszteletére Nin­­csics külügyminiszter az I. Alek­­szandra hajón teaestélyt adott, a melyen résztvett a bizottság tagjain kívül a kormány és a diplomáciai testület is. egy hónap alatt Hogy folyik az áradás elpusztította vasúti vonalak helyreállítása Egy hónappal ezelőtt, május kö­zepén a Duna áradása elpusztította Szonta—Gombos—Bogojevó között a vasúti vonalat. Külön lapra tartozik az. hogy mennyiben és kit terhel a felelősség azért, hogy. élet. vagyon, termés pusztult el az áradás következtében, hogy meg lehetett volna-e menteni Alsó-Bácskát. Minderről most nem esik szó. Most csak arról beszélünk, hogy majdnem egy hónap óta el van zárva Szonta és Gombos közt a for­galom. személyek és áruk drága és időrabló körutazást kénytelenek tenni, amiből a Vajdaság iparát' és kereskedelmét milliókra rugó káro­sodás éri. Vizáradás máskor is. másutt is volt. de alig hisszük,. hogy egy aránylag rövid vasúti pálya helyre­­állítása’ másutt is egy hónapot ve­gyen igénybe. Mindössze 112 méter hossza területen kell a megingott töltést alápilótázni s amiatt, mert ezt a munkát minimális hozzáértés­sel csinálják, kell a forgalmat Szond és Bogojevó közt szüneteltetni. Kedden kint járt Szondon Mázics szuboticai vasutigazgató-helvettes s 8 a beográdi igazgatóság kiküldöttje amint az éjjeli szél szárnyán csöröm­pölve, suhogva ide-oda lebbent, az égi tűz fényességében valamely istennő ru­binkövekkel hímzett menyasszonyi fá­tyoléhoz volt hasonló, az éjszaka, mint oldalbarugott fekete komondor, reszket­ve lapult meg a szögletekben. Háromszor ujult fel mindez, de éjjel­re csendes lett a város. Az égbolt kiderült, szobámnak abla­kán nyugodalmasan tekintett be a fé­nyes ezüstszinben izzó Jupiter. Milyen lesz majd reggelre a régi kert ott a Bakony alján, ha ott is tombolt az istenek szikrázó haragja?___ Superi flcrum amici, a magasságbeliek barátai a virágoknak, —- ez az illatos kis nép­ség nem hallja a mennyei zengést, csak a magasságok harmatát szűrésijük fe! és utána csak teljesebben, pompásaiban di&zeskedik. — A bazsarózsa, a gyöngy­virág, a nárcisz már végeztek a jelené­sükkel, a rózsák első szezsurjá is el­múlt, most a rezeda, a szekíü és az amarillisz ideje következik, főként pe­dig a cserfes violáké, akik majd őszig mesélik egymásnak a virágpor-piacról érkező rémhíreket, meg hogy a gazdag, de ragyás bodzavirág egyre üldözi őket szerelmes ajánlataival, csakhogy ők szilárdan állnak, mint a kőszirt. *— Voltaképpen milyen különös is, hogy már vagy harminc éve nem láthatom az örök, pompás egymásutánt, amint a havas, lucskos, barna föld világoszöld parádét oh magára, aminek végtelen selymén azúrkék, meg égőpiros pontocs­kák jelennek meg és amint egy hajna­lon elönti a pimpimpáré aranyesője. Nem látom már a nyári nap hevében fehérlő tehéncsordát, nem hallom a szo­morú kolompszót, nem a darazsak ál mos döngését és a tücsök hegedűjét; És nemcsak attól szorul el már a szi­vem, hogy a kihalt mezöséget megint ,s ők is megállapították, hogy a mun­ka igen lassan halad előre. Nem tudjuk, kérték-e a vasúti igazgatóság részéről utászkatonák kirendelését, de szakértők szerint egy szüzed utász néhány nap alatt befejezné az egész munkát, amit a ott dolgozó néhány munkás hónapok múlva sem tud befejezni s a forga­lom hónapok múlva sem indulhat meg. hacsak a Duna nem lesz irgal­mas s nem teszi meg azt a szíves­séget. hogy visszahúzódik medrébe. Szondon túl még mindig 5—8 mé­ter magas a Duna vize. A szennyes hullámokból csak a magasabb házak kéményei, egy-egy kukorica góró teteje és a fák koronái, állnak ki. Hogy a töltés helyreállítása mi lyen rendszer szerint történik, arra nézve jellemző, hogy a pilótázáshoz vagonszámra vittek a helyszínre nyolc méter hosszú fenyőfacölöpö­ket. holott huszonkét méter hosszú cplöpre lett volna szükség. Ezek ■két a cölöpökkel természetesen nem lehetett a szádfalazást megcsinálni. Végre érkezett egy vagon 22 méter hosszú fenyőoszlop is s hozzáfog " tak a leverésükhöz. Eddig összesen két oszlopot vertek le a földbe. Minthogy 112 m. hosszúságban ősz­­szesen 224 tölgyfaoszlopot kell le­­erősiteni. csak a Dunában lehet bízni, hogy leapad, mert ha a mun­ka ilyen tempóban halad előre, esz­tendőkig sem lehet közlekedni a Szond—bogojevói vonaton. Hatvanöt helyre hívták kedden éjjel a tűzoltókat Egyetlen ház sem omlott össze Szuboticán A kedd esti felhőszakadás, amely percek alatt az egész várost elön­tötte. több alacsonyan fekvő vá­­lycgházat az összeomlás veszélyé­vel fenyegetett. Ezekben a házak­ban még a hajnali órákban is fél­méteres viz állott, úgy. hogy a szo­bákban lévő bútorok úsztak benne. A rendőrség egész éjjel permanen­­ciában állott Jovánovics. Blázics és Csupurdia kapitányok vezetésével, akiknek intézkedésére szolgálatra rendelték be úgy a városi, mint az önkéntes tűzoltókat is. A tűzoltók kedden éjjel és még I szerdán is egész nap a pincékbe behatolt viz kiszivattyuzásával vol­tak elfoglalva, összesen hatvanöt helyről kérték a tűzoltók segítségét, akik valamennyi szivattyú szerel­vényüket működésbe hozták és igy is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták a komolyabb veszélyben álló házakat megmenteni. A tűzoltóság I mellett nagy munkát végzett a I rendőrség is, amelynek valameny­­nyi tagja a reggeli órákig fáradha­tatlanul dolgozott és ügyelt arra, hogy esetleges házösszeomlások következtében emberéletben ne essen kár. Szerencsére azonban egy falbeomiáson kívül komolyabb baj nem történt és egyetlen ház ‘ sem omlott össze. A vihar a vidéken is nagy pusz­títást vitt véghez, különösen Csan­­tavénpn. ahol á délutáni órákban vonult végig és fákat is kitépett. A martonosi tanyákon hatalmas jég­eső esett, amely tönkretette a veté­sek nagy részét. elfoglalja sötét hadával a félelmes Köd­király. Eltűntek a fehérarcu asszonyok, amint az alkonyat bíborában felbukkan­va jöttek, jöttek sietve, hogy apró kis lábaik talán nem is érintették a fűszá­lak enyhe dárdácskáit, csak úgy libben­tek át az illatos lapályon, ahogyan Krisztus sietett övéihez a tenger hab­jain. És az isten tudja, hol van már az az apró, buta kis virágpamat is, amit emlékül; kötöttem a magam számára, hajamnak legelső hófehér szálával. Feu­­illet hőseitől sem telt volna édességtől cseppenöbb ötlet, de a megijedt ember a romantika után kapkod, ezenkívül pe­dig a ' bölcsességhez vezető ut megkö­vesedett, ősi szamárságokkal van ki­rakva. — Különben is mire való a vén­­asszonyos emiék, hiszen a fantázia a mesterségem és ha jó erősen. lehunyom a szememet, a karosszékben ülve is meg tudom hallani tisztán, amint a kö­szörűké sikoltozva végigszalad a kasza pengéjén és láthatom, ahogy a buzaka­­lászok 'riadtan összedugják a fejüket. Közeledik Péter és Pál apostolok ün­nepe; akik valaha az éietet hirdették az embereknek, ma a halált jelentik az anyaföld aranysárga sokasága számára. Éjfél után két órakor újra beborult hirtelen és anélkül, hogy a szél akár csak meg is lebbentette volna a szár­nyát, vagy egyetlen csepp eső is Rop­pant volna az ablakon, megint lángba­­borult és rettentőt csattant az ég. Mos: már nyilvánvaló volt, hogy tervszerű pompa mindaz, hiszen ezen az éjszakán, junius huszonkilencedikének éjszakáján, adja át a trónját a régi uralkodó az új­nak, a tavasz a nyárnak. Solstitiurn aestivale, ez az ünnepély hivatalos neve a ceremóniamester jegyzőkönyvében mert uralkodó és ceremónia, ez a kettő clválhatatlan, egyik sein teljes a másik nélkül. Amikor újra csend lett, a iciiiök mö­gül előbukkant a hold. És a szőke').,ja Maia istennő, a tavasz uralkodónője, akkor már szállt is felfelé az ezüstös magasságba, a junius emlékét, mint tündöklő uszályt vonva maga után, dél felől pedig valami test nélkül való, resz­­ketve-izzó-, párasemrniségü ködóriás emelkedett fel vele szemben és kitárta lángoló karjait. Amikor találkoztak, egy pillanatra megálltak, . egy pillanatra megállt minden, akkor azután hirtelen felszökkent az égre a hajnal, bőven hul­latva viohszinü vérét a budai hegyek csipkés oromzatára.----Barátaim, vénülő bolondok, trón­jaitekat-vesztett, koidüsgunyás lézen­­gők. rozzant trubadúrok, segítsetek ne­kem. hogy ne legyek egyedül, ha majd a többiek nevetnek felettünk és mond- I jálok, hogy az utolsó percben ti is ki­terjesztettétek volna karjaitokat az el­­szálló után, mert a ti szivetek is elszo­rult volna a sejtelemtől, hogy ha talál­koztok is vele újra, nem ismertek már egymásra többé. És ti sem gondoltatok volna rá, mit fizetünk majd a rettentő ünnepélyért, ti is elfelejtettétek volttá ,a mát, el mindent, a jövőt, talán maga­tokat is egyetlenegyért, az istennő illa­tos, szőke hajáért. Romantika, te verítékkel gyúrt am­brózia, ntinő bolondok is a te görhe$ kosztosaid! Odafenn a magasban még tombolt a szél és gyors szárnyakon röpítette tova az egyetlen, rózsaszínű ieihőrongyot. Hanem itt alant, a kőcellákban meleg volt, fülledt, reménytelen, csiiggesztő melegség, amitől az akarat összebicsak­­lik, mint a krajcáros bugyii és a Szá­lltára homokjához hasonló sárga unalom rákönyököl az ember lelkére. Megérkezett a nyár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom