Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-22 / 169. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 junius 22, PRÓZA III. Halak nevelője, tó, esténklnt együtt hallgatunk az összehajtó fák alatt, itt nem kell más prédikáció, a legszebb csudálat csöndben lenni, mennyi mindent mond a tó, 6 a dal, ritmus és a szépséges szegénység, gőzöst és kalózt sose látott, kevély halászok ülnek a vizén, hajnalban vándor rucaraj a riadó és biztató örömcsóvák gyulnak az esti békadalban, ó, minek nekem a tegnapi lányos bánat, béke veled én életem, a part ma vérző csipkepart, almafák és szerelemfák és a bokrok mind, mind táncterem, hol ájult táncot jár a vér és a tóból rámkacsintott a hold, az őrültek csöndje kuksol a vizében és a vizből feljöttek régi holtak, megannyi álmodott asszonyarc, a szájuk egyetlen véres folt és meztelen testét mind felkínálja, csókos, szerelmes júniusi este, csak az isten állt lesben az égő csipkebokor alatt. Tamás István teljes személyzettel jöttek be és az ittmaradt személyzetre nincs szükségük. Módoson letört minden élet, vállalkozási kedv és a nagyjövöjü bánáti városka unott letargiába süppedt. Valamikor gócpontja volt a környéknek, a falu népe ide özönlött és vidám forgalmas élet zajlott az uccáin. Ma? Süket csönd, nagy, fájdalmas elnémulás mindenütt. Úgy a kereskedelmi mint a kulturális téren pangás és hanyatlás. Egyszerre szakadt meg körülötte az élet és Módos) népe most kétségbeesett, veritékes erőfeszítéssel igyekszik uj talajt és uj környéket találni magának, hogy folytathassa A haldokló Módos Hónapokkal ezelőtt, mikor az SHS királyság és Románia között kicserélt községek átadásáról volt szó, sűrűn volt olvasható, a Temes-folyó jobbpartján fekvő, négyezernél! több lelket számláló mezőváros neve. Az április 10-én történt átadás után azonban ismét néma csend telepedett Módosra. A harmadik impériumváltozást átélt, legnagyobb részt földművelő lakosság a román hatóságok kivonulásával tovább munkálja földleit és reménykedve várja a dús bSBáti föld gyümölcsét: az idei termést . . . De néha megélénkül a főtér és ilyenkor zászlódiszt ölt e városka: a versed »SzokoU-egyesület vendégszereplő tagjait várják. Zöld gályákkal diszitett, hatalmas diadalkaput ácsolnak, a katonazene térzenét ad. Momcsilló Nincsics külügyminiszter fogadtatására készülnek. A külügyminiszter autóját a suplyai svábok föltartották útjában, panaszaikat adták elő a Kulturbund feloszlatása miatt. Taracklövés jelezte a külügyminiszter autójának a faluba érkezését; a diadalkapu előtt, Torontálvármegye alispánja kíséretében érkező külügyminisztert Alekszits Iván szerb esperesplébános üdvözölte. Nincsics röviden köszönte meg az üdvözlést. Este bankett volt a tiszteletére a nagy kávéházban Amikor ezek az ünnepélyésségek elmúlnak, ismét csend ereszkedik a városra. A kereskedők a boltajtóban állva várják a vevőket, akik azonban nagyon gyéren jelentkeznek. Egyes üzletek küszöbét napokon keresztül nem lépi át vevő. Kihalt ez a nem is olyan régen oly élénk, forgalmas városka. Idegeneket nem is látni. Utazók csoportonként jönnek; portékájukat kínálják: de nincs aki vegye. A. román hatóságok kivonulása után, ahogy az uj határvonalat megállapították és Módost elvágták környékétől, Módos haldoklik... '* A nemrég még negyvennyolc községnek telekkönyvi lapjait őrző telekkönyv, továbbá a járásbiróság, az adóhivatal nem működik. A románok kivonulása után ittmaradt nem szerbajku tisztviselőket még nem vették fel; a Zsombolyáról ide költözött hivatalok hosszú éveken át oly boldogan virágzó dolgos életét. Szomorú képet mutat egyelőre ez a kis bánáti város... A sétatéri fák árnyékából komoran nyúlik ki a községháza, ahonnan Gigity biró és Pozojevich főjegyző intézi a tetszhalott község ügyes-bajos dolgait. Most készülnek az építendő polgári iskola tervrajzai; a napokban kezdik a villanyvilágítás hálózatát épiteni és talán... talán mégis vissza Iefíe% varázsolni a régi Módost, azt a Módost, ahol hatvan évvel ezelőtt már hetenként nyolcoldalas magyar-német újság terjesztette a szerb-sváb-magyar testvériség eszméjét l.ipíay. Tengerparti képek A dalmáciai kék barlangokban A kattarói öböl legszebb természeti csudája ez a három kék barlang, amely Zelenika mellett — mint pompás és misztikus isteni építmény — bámulatba ejti a tenger és a természeti szépségek imádóját. A világ leghíresebb kék barlangja Capri szigetén van, ahová távoli országokból járnak csodát látni az utasok és csak kevesen tudják, hogy a jugoszláv tengerpart három kék barlangja sok tekintetben még felülmúlja a Capri-szigetén levő kékharlangot. Kevés a rendelkezésre álló szó, gyenge minden jelző ahhoz, hogy érzékeltetni lehessen azt a fenséges, csudálatos érzést, ami ezeknek a tengerparti barlangoknak a mélyén lesz úrrá felettünk. Kara-dzsiu barlangoknak nevezik ezeket a misztikus sziklába fúrt tengeri templomokat, aminthogy sok mindennek török neve van itt még ma is. A törökök nevezték el egykor ezeket az^üregeket a fekete ördög barlangjainak és a név olyan találó, hogy a nép máig se talált megfelelőbb elnevezést. * Hajnali három órakor indulunk a zelenikai Hotel Pension mólójáról, kis vitorlás-csónakkal a kékbarlangokhoz. A kormánynál maga a szálloda tulajdonosa ül. Magyar Adorján a neve és udvarias készséggel kalauzolja maga vendégeit a környék látnivalóihoz. Néhány evezőcsapás és az öbölből a duzzadó vitorlák gyorsan röpítenek ki bennünket a nyílt tenger felé. A hajnali derengésben kibontakoznak a Zelenika melletti római kolostor régi falai, Castelnuovo hegyei, majd keletről, mint csodálatos arany glória küldi le sugarait a végtelen víztükörre a felkelő nap. Napfelkelte a tengeren: szépség, mámor, gyönyörűséges minden, amit hallelujázó örömmel fogadunk... Keskeny kapu vezet ki az öbölből a nyílt tengerre és a távolodó Cumbor repülőgéphangjai, Portorose most ébredő kis házai után már csak régi várakat és kaszárnyákat látunk az öblöt szegélyező hegyeken. Az ébresztőt fújja egy magános kürt és bácskai meg bánáti katonafiuk — ezek szolgálnak itt — sorakoznak a hegyoldalon. * Az öböl szelíd ringatásu hullámai után hatalmas zúgással köszöntenek a nyílt tenger tajtékzó hullámhegyei. A ÍVlamula-sziget régi várával és kápolnájával az utolsó emberektől lakott pont és amikor ezt is eliiagyjuk. csak a végtelen tenger van tétován bámuló szemünk előtt. Hárman vagyunk a kis vitorlásban, a tenger viharos és haragos hullámai dobálják a csónakot, amelyből két utast egy sziklás, lakatlan partra már előbb ki kellett tennünk, mert nem bírták el a hullámverést és betegen várnak most meg bennünket, mint modern Robinsonok, amig visszajövet újra felvesszük őket. Jack London népszerű regényei jutnak az eszünkbe, amikor a háborgó végtelen tengeren magunkra maradunk a kis vitorlással: félelmetes, hatalmas sziklaszir teken ijesztő magasságban csapkodnak a hullámok és megtörve, fehér-tajtélcosan buknak vissza a vízbe. A végtelen csendet félelmessé teszik a bömbölő, hatalmas hullámok innen, ebből a kis vitorláscsónakból ezerszer jobban megtanuljuk tisztelni és félni a Tengert, mint valami hatalmas gőzhajóról. Biztos kézzel kell itt kezelni a kormányt, mert ha túlságosan közel kerülnénk a sziklás partokhoz, a hullámóriások pozdorjává törnék a kis csónakot a félelmes szírieken. A hullámok haragos, mennydörgésszerű robaja tölti be a korareggel hangulatát és hullámhegyre föl, hullámvölgybe le, imbolyog velünk vitorlásunk. Hét órakor vesszük észre az első kékbarlangot. A sziklás, óriásmagasságu szíriekben egy kis nyílás, mögötte. misztikus sötétség és a tenger vize hangosan csapkod be a kis ajtószerü nyíláson. A bejárat mindössze talán bárom méter széles és olyan alacsony, hogy le kell feküdnünk a csónakban. A vitorlákat be kell vonni, mert nem férnének be a hasadékon, az evezőket is be kell huzni és a kis csónak magárahagyva a hullámokkal sodródik be a barlangba. Kék barlang a maga tökéletes valójában, kisebb, de sokkal szebb, mint a Capri-szigetén levő. A sziklák, a mennyezet cseppkő-képződményei és a tenger vize azúrkéken ragyog és ebben a kék világításban tündököl minden. Mellette a második barlang, amely viszont nagyobb a Capri-sziget hires barlangjánál. Ugyancsak kék reflektorszerü sugarak festik meg ezt a sziklákba vájt barlangot is, amely jóval nagyobb az elsőnél. Hatalmas nyilason evezünk be és ijedt tengeri fecskék röpülnek fel előttünk az evezőcsapás zajára. Kék szinben csurog le a viz az evező-lapátokról és szinte megnémulunk a csodálkozástól, amikor a barlang falait szemügyre vesszük. Ezt a szinpompát, ami itt elkápráztat bennünket, nem tudná visszaadni a legnagyobb festő sem. Halványkék, tengerzöld, okker-sárga, téglavörös, ibolyaszin és kárpit-bordó színek váltakoznak a sziklafalon másodpercenkint és felettünk csodálatos alakú cseppkőképződmények, virágok, fák, emberi alakok művészien kiformált kontúriái, az ezerféle szinben játszó falakon pedig olyan csodálatos képződmények, amelyek a legdrágább euzin-vázákhoz és szobrokhoz 'hasonlatosak. Szinte kedve lenne az embernek letörni egy darabnyit ebből a sziklafalból és vinni haza a vitrinjébe, amelynek bizonyosan a legpompázóbb dísze lenne... Leghatalmasabb a harmadik barlang. Ide csak levett kalappal, födetlen fővel volna szabad .belépni, mint templomba. Mert olyan ez a tengerparti sziklákba vájt barlang, minti a legfenségesebb hatású templom. Emberi kéz, az építészet legtökéletesebb raffináltsága nem tudott még ilyen hatalmas és magas boltozatu templomot emelni, mint itt a természet szeszélyes művészi ereje. Alig látni fel a fölöttünk fenségesen és félelemetes magasságban emelkedő sziklaboltozatra, amelyen képviselve van minden színárnyalat. A természet magasztos temploma ez és áhítat fogja el a szemlélőt, amikor len a kék viz, fenn a hatalmas sziklaépitmény és benn, mélyen, egy szükebb nyíláson túl, a misztikus, fekete,^ mély barlangszáj tárul a tekintet élé. Benn az első percekben semmit sem látni, csak negyedóra múlva szokj a meg a szem a homályt és lassan tbontakoznak ki az ötven méter mélységben bevezető sziklafalak. A barlang legmélyén egész sekély a víz és finom homok simul a lábunkhoz, amikor a csónakból a vizbe ugrunk. A legszebb talán a visszapillantás a barlang bejáratához. Az üreg nyilasa innen a távolból olyan, mint az alagutak messziről nézett bejárata, mögötte napsugaras, vakitó világosság és közel a múláshoz két hatalmas, a tengerből magasan kiemelkedő szikla. Kin a morajló hullámok és a napsugarak csodás opálszinekben megtörve úgy játszanak gyors vibrálással a sziklafalakon, mintha reflektor küldené be őket. Bent fekete sötétség és a denevérek panaszos nyögése... Nem lehet betelni ezzel a látvánnyal és nincs Reinhardt, se más rendező-zseni, aki ilyen színpadi díszleteket tudna elgondolni... * A Természet örök és itt természet-imádóvá kell lennie a legpogányabb pogánynak is. László Ferenc. Ngári divat az olimpiád jegyében — Párisi levél — A nyári divat nagy konjunktúrát teremtett a francia gomb-szakmában. Majdnem az összes modellek hosszú sor gombokkal vannak diszitve. Zöld, piros vagy kék az uralkodó gombszín, azonban mindig kontrasztban van a ruha tónusával. Vagy elől, vagy hátul két tucat gombot visel a divatos párisi nő, azonban csak egy sorban, tarka gyöngyfonállal a ruhára varrva. A gombok galalitből, szaruból, vagy gyöngyházból valók. Főként az utóbbiak vannak en vogue. A kalapokat és öveket is virággá kidolgozott gombok diszitik és Poiret legutóbb avval lepte meg hiveit, hogy egy revü keretében bemutatta legújabb kreációját: egy egyszerű ruhát, amelyen azonban a gyöngyházgombok ezrei láthatatlanná tették a kelme szinét. A struccmadár is ismét divatos lett. Egyaránt viselik a ruhákon, kalapokon, cipőkön és napernyőkön. A keztyük szintén ismét hosszúak, pt gomb természetesen nagy szerepet játszik. A csuklótól a felső karig terjednek a kicsiny gombok. így a keztyü felvevése nagy munkát okoz a párisi divathölgyeknek. A nyári divatról egyébként 'meg lehet állapítani, hogy az olimpiád jegyében áll. A már elavult monogramm helyett a hölgyek az olimpiád jelvényét hordják. Az öt gyűrű, amely az öt világrészt jelképezi, mindenhová be van hímezve. A divat apróságairól beszámolva, nem szabad megfeledkezni arról, hogy immár nemcsak a kicsiny ölebek, de bájos tulajdonosnőik is nyakszalagot hordanak. Páris ma az olimpiád mámorában úszik, az uccán, villamoson és a szalonokban mindig és mindenütt: csak az olimpiád az egyetlen aktualitás és csak természetes, hogy a divat is kapvakapott rajta és a párisi divat ma az olimpiád jegyében ndult.
