Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-21 / 168. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 junius 21 Iitva egy becsületes, nemes, tisztalelkü és okos, fiatal hivatalnok, aki csupa igazságérzés, tehát legalább szóban, azonnali bosszút áll a rendőrkapitány minden hitványságán. A darab meséje egyszerű, de azért nagyon mulatságos. Az ötletes dialó­gokban pedig sokszor meglepően bátor ki a kisérettségit a 4. osztály elvég­zése után. amit a Vajdaságban már életbe léptettek. Szükségesnek tart­ják, hogy a polgári iskolai tanerők megfelelő kiképzése érdekében ma­gasabb pedagógiai tanfolyamokat létesítsenek. A tanárok elégedetlen­ségüknek adnak kifejezést amiatt, hogy az uj tisztviselőtörvény igaz­ságtalanul és képesítésüknek meg nem felelően kategorizálja őket és követelik a kormánytól sérelmeik orvoslását. Elhatározták, hogy a polgári iskolai tanárok hivatalos lap­ját. a Gradjanska Skolđ-t továbbra is havonta egyszer fogják Maribor­ban kiadni. Este a noviszadi tiszti otthonban kétszáz terítékes bankett volt a kon­gresszus résztvevőinek tiszteletére, amelyen Noviszad város nevében Stefanovics Zsarkó polgármester üdvözölte a tanárokat. A vendégek szombaton megtekintik Noviszad város nevezetességeit és Petrovara­­dint. vasárnap pedig Beogradba utaznak a polgári iskolai tanulók or­szágos rajz- és ipari kiállítására. Peronoszpora pusztítja a baranyai szolokét A peronoszpora évtizedekkel ez­előtt már temérdek kárt okozott a baranyai szőlőkben. A baranyai szőlősgazdák szakszerű permete­zéssel leküzdötték a peronoszpora veszedelmet. Az idén azonban olyan hatalmas mértékben ujult ki a pero­noszpora. hogy azzal szemben, a permetezés sem használt. A szőlőbetegség különösen Vörös­mart. Csuza, Sepse, Kő és Karancs szőlősgazdáinak termését sújtja. Az idén nem igen szüretelnek a bara­nyai szőlőkben. A peronoszpora ilyen nagymértékű elszaporodásá­nak oka az. hogy az árvíz folytán nedvesebb lett a talaj s sokkal al­kalmasabbá vált a pusztító gombák kifejlődésére. A baranyai lakosság, amelynek vagyonából temérdek sokat pusztí­tott az áradás, most újabb s nehezen kiheverhető gazdasági krízis előtt áll. Az öt község lakosságának fő­jövedelme a bortermelés volt s ha ez válságba kerül, akkor megint egy sereg vajdasági magyar foghat ván­dorbotot a kezébe s kelhet útra Amerika felé.----- ——a—BE8———”—*°**1,1 A fekete banda Rendőrminiszter szatirikus vigjátéka a rendőrségről Vigjátékirók, humoristák és egyéb szatirikusok nem egyszer tollúk hegyére tűzték már a rendőrség intézményét és Courteiine „A rendőrfőnök jó fiú“ cimü bohózata egyáltalán nem áll egyedül ebben a nemben, de az még nem igen fordult elő idáig, hogy aktív rendőr főnök tépázta volna meg a színpadon a szatíra fegyverével a rendőrség féltett presztízsét. A kolozsvári szinház leg­utóbbi bemutatójának, „A fekete banda“ cimü vígjátéknak, amely vitriolos guny­­nyal figuráz ki egy rendőrségi hivatalt, meg van az a pikantériája, hogy olyan valaki irta, akinek nincs kevesebb köze az ország rendőrségéhez, mint a pápá­nak az olasz papsághoz. Romulus Voi­­nesca ugyanis Románia központi vezér­­felügyelője. Rendőr miniszter, mini ami­lyen Fouché lehetett Napoleon idejé­ben. A darabja pedig kaján szatiráju támadás — a vezetése alatt álló intéz­mény ellen . . . Trotlovics kerületi rendőrkapitány a vígjáték hőse. Egy korrupt, buta és műveletlen fráter, aki a maga aljas am­bíciójában fclsülve, valami teljesen ár­tatlan, szegény kandiét tartóztat le és kinoz meg, mert hozzá hasonló ostoba detektivje úgy szállítja be a rendőr­ségre, mint a félelmes „Fekete banda“ főnökét. Förtelmes ez a figura, annál tálatosabb, mert szembe van vele ál­szociális igazságokat mondanak ki. A közönségnek elképzelhető módon tét szett a rendőrminiszternek színpadra átdolgozott véleménye saját közegeiről és „A fekete banda“ emlékezetes sikert aratott. A nézők sokszor lámpák elé hívták a szereplőket. A darabot Kádár Imre fordította magyarra. Herriofnak bizalmat szavazott a francia kamara A francia miniszterelnök a német demokráciához apellál Párisból jelentik: A kamara csü­törtöki interpellációs vitája pén­teken a hajnali órákig tartott. Egy­másután szólaltak föl: Bokanovszky, Auriol. Faure, Le Trocquer és két Ízben Herriot miniszterelnök. Késő éjszaka már fáradt volt a Ház és hosszabb szünet következett, majd az ülés megnyitása után Herriot újból szót kért, hogy válaszoljon Le Trocquer volt közmunlcaminisz­­ternek. A miniszterelnök vádat emelt a francia nagyipar ellen, hogy önző érdekekből visszavonta a megrendelések nagyrészét, ame­lyeket a német anyagi szállítások keretében kellett volna megkapni. Ami Maginot-nak azt a követe­lését illeti, hogy a kormány tartsa fönn a Ruhr-megszállást. Herriot azt válaszolta, hogy akkor a fran­cia csapatok akár 37 évig a Ruhr­­teriileten maradhatnának. Beszédét azzal fejezte be, hogy apellált a né­met demokrácúhoz, legyen rá gond­ja, hogy Franciaország megkapja, amit joggal igényéi. A miniszterelnök beszédének nagy hatása volt s utána percekig éljenzett a többség. Végre éjjeli fél 1 órakor elkövetkezett a névszerinti szavazás, összesen 547 szavazatot adtak le, mert 40 képviselő tartóz­kodott a szavazástól. Ezek »baloldali köztársaságiak voltak. 313 szava­zattal 234 ellen a kamara elfogadta a bizalmi javaslatot. Stresemann üdvözli Herriot-t A német néppárt nagygyűlést tar­tott amelyen Stresemann külügy­miniszter nagy beszédet mondott. Kijelentette, bizonyos abban, hogy az uj francia kormány nem gondol a régi módszerek alkalmazására. Majd üdvözölte Herriot-t abból az alkalomból, hogy javaslatot tett az amnesztia végrhajtására. Kijelen­tette, hogy ez az amnesztia Német­országban csak akkor éreztetné jó­tékony hatását, ha azt minden el­itéit német polgárra is kiterjesztik. Amerika árnyképei A kivándorlók fosztogatói Ncwyork Ez —• sajnos, magyar specialitás. A hiéna, amelyik felfalja a saját testvé­rét. Az élősdi, amelyik a saját fajtája vérét kiszipolyozza. A magyar paraszt régente azért vándorolt ki, hogy gyor­san pénzt szerezzen és a dollárokért visszavásárolja földecskéjét vagy ame­rikai pénzen kis birtokocskát vehessen magának otthon. A dollár volt a vá­gya, szerelme, szenvedélye. A dollár azonban lassan gyűlik, véres verejték­kel kell azért megszenvedni. Kapva-ka­­pott hát a szegény body — ahogy itt a Jánosokat, a dolgozó szegény ma­gyart hívják — azon, ha »uri« honfi­társai olyan jó tanácsokkal látták el és ha olyan vállalkozásokba vitték bele, amelyik pár év alatt mgszázszorozza az ő nyomorult dollárocskája számát. * Rajokban élnek ma is ezek az »úri honfitársak«, akik csoportonként szok­tak a szegény, pénzsóvár, álmodozó magyarkák telepeire ráfeküdni és jól bevált amerikai rendszer szerint bele­vinni, lelkileg belekényszeríteni őket olyan vállalkozásokba, amelyek arany­hegyeket ígérnek. Rajtaütnek ezek a bandák a kis magyar telepeken, hóna­pokig fojtogatják, kábítják a nehéz munkával pár ezer dollárt ööszekupor­­gatott magyarokat. Felforgatják lelki nyugalmukat, felbirizgálják dollár-szen­vedélyüket és amikor sikerült a betö­rés, hamarosan kifosztják mindenükből a nyomorultakat, az »úri honfitársak« pedig sok ezer dollárral gazdagabban élik tékozló életüket valamelyik ame­rikai nagy városban. Valamikor Newyork volt a székhe­lyük ezeknek az »úri honfitársaknak«, rna Pittsbourgh. Vezérük alföldi, vala­mikor hamis kártyás volt, több ízben ült már, dúsgazdag ember. Vendégsze­rető, gavallér, nagy barátja a magyar színészeknek és tavaly Budapesten is szerepelt színházi lapban, szinészbálon, mint jótékonyságáról és hazafiasságá­ról közismert »előkelő magyar«, ö szo­kott előkelő óhazai vendégeket meg­­traktálni, engem is megkörnyékezett... A társasága: magyarországi bukott ke­reskedőktől és váltóhamisitó bankárok­tól kezdve levitézlett huszártisztekig egész diszes banda, amelyekbe facér reskedő, magyarbarát-török is tar­tozik. Ez a banda követi el a leglelketle­nebb gazságokat. Ez fosztja ki és dúlja fel a meggazdagodott, távoli magyar telepeket. Módszerük kettős: előbb a banda utazó tagjai puhítják porhanyóra telepükön a szegény magyarokat, az­után a telep vezetőit Pittsbourghba csalva gondoskodnak mámoros, jó na­pokról — pezsgős murikról, nőről, mu­zsikás éjszakáról — a banda többi tag­jai, amíg el nem szedik a pénzüket. * A legegyszerübb-leggyakoribb csalás: a telepítés. Ügyes ügynökök telebeszé­lik a magyar családok fejét azzal, hogy itt, vagy ott nagyszerű földek vannak, bányapleasok, olajforrások — vegyék meg, pár év alatt gazdag emberek lesznek. Azután a rábeszélés, itatás, nagyszerű autókon Potemkin-falvakon való kápráztató keresztülszáguldás és az ő módszerük többi, jól bevált esz­közével, aláíratják a decclet (örökle­vél), elszedik bondban (biztosíték) a pénzüket. Kapnak gyalázatos földeket, sivatagokat. A szegény becsapott ma­gyarok elvesztik véres-verejtékkel szerzett dolláraikat, Pittsbourghban vagy más banda más centrumában pedig folyik a pezsgő rogyásig. — így alapittatták szegény magya­rokkal Floridában a Balaton telepet. A telepitők megszöktek, a kifosztott ma­gyarok pedig koldusszegényen széled­­tek szét, miután a floridai paradicsom narancserdői helyett kigyófészkekbe öl­ték 10—20—30.000 dollárjukat: egy-egy élet árát. így vitték bele a magyaro­kat a south-riveri vasgyár alapításá­ba, ahol fel is építették — a fundamen­tumokat, a becsapottak vagyonkájuk árán nemcsak részvényesei, de vezetői is lettek a »gyárnak«. A telepítők meg­szöktek a pénzzel és a kifosztottak ma is jajgatnak elvesztett vagyonuk hült­­helyén. Egy másik szélhámos banda vezére, mint pap és lapszerkesztő telepitett vasutak töldjére és meztelenre vet­keztette jómódú híveit. Pittsburgh kör­nyékén nemrégen aranybányára csaltak vagy százezer dollárt magyaroktól. Legutóbb csak 15.000 dollárt sikerült kizsebelni a Riel-féle cherletoni bányá­ra. Több száz magyar pénzét elcsalták olajkutakra. Sok dollárt loptak ki ma­gyarok zsebéből azzal is, hogy Dél- Amerikába telepítik őket, ahol pár év alatt milliomosok lesznek. Még szeren­cse, hogy csak a pénzüket csalták ki és nem vitték le őket az ígért délame. rikai magyar eldorádóba. * Nem volt utolsó az a betörési ma­nőver sem, araivei ezek a íakirok (fé­­ker-szélhámos) több százezer dollárt metszettek * ki kis magyarok zsebéből a Newyork—Chikagó-sugárvasut rész­vényeivel. A newyerseyi téglagyár sem volt utolsó, ahol a részvény ellenében telket Ígértek és legalább félmillió dol­lárt zsebeltek össze a tönkretett ma­gyarok százaitól. A legutóbbi nagysza­bású szélhámosság pedig a Ohio ex­port-import társaság alapításával 1920- ban, ahol több mint egy millió dollárt vágtak zsebre az úri honfitársak e nem létező vállalat részvényeiért, amelyik az alapitó után két hónapra már osz­talékot fizetett. Knu Andor Huszonkét betörés A rendőrség összeállította a leghíre­sebb szuboticai betörő büniajstromát Néhány héttel ezelőtt tartóztatta le a szuboticai rendőrség Rumenákovics (Susro) György szuboticai péksegédet, akit betöréses-lopások miatt már rég­óta köröztek. Rumenákovics csak nem­régen szabadult ki a mitrovicai fegy­­házból, ahol hat évi büntetését töltötte ki. A múlt év júniusában tűnt fel is­mét Szuboticán, ahol folytatta megszo­kott mesterségét és egy év leforgása alatt Szuboticán és Bajmokon számta­lan betörést és lopást követett el. Egy ízben a palicsi rendőrség menyasszo­nyával Baksa Máriával együtt letartóz­tatta. Rumenákovics azonban még mi­előtt beszállíthatták volna Szuboticára, megszökött a palicsi rendőrségtől. A szuboticai rendőrség erélyes nyo­mozást indított a városban bujdosó szökevény után. Néhány héttel ezelőtt tudomásukra jutott a detektiveknek, hogy Rumenákovics anyjának napnyu­gati ugarokban levő lakásán tartózkodik, ahová délelöttönkint rendszerint aludni megy. A detektívek kimentek Rumená­­kovicsékhoz, ahol felkutatták az egész házat, de a szökevényre nem találtak. A detektívek már éppen távozni akar­tak,. amikor egyikük észrevette, hogy az ágyban a párnák össze vannak do­bálva és hogy az egyik párna hiány­zik. Erre tovább folytatták a kutatást és az ágy alatt rá is akadtak Rumená­­kovicsra. Éppen aludt. A ravasz betö­rő ugyanis, amikor aludni akart, be­bújt az ágy alá és többször, amikor a lakásban házkutatást is tartottak, nyu­godtan aludt az ágy alatt. A kézrekerült betörőt beszállították a rendőrségre, ahol megkezdték a kihall­gatását. Eddig huszonkét betöréses lo­pást ismert be, amelyből tizennyocat Szuboticán és négyet Bajmokon köve­tett el. Vallomása szerint többek kö­zött Joó Sándor szuboticai gazda laká­sáról arany és ezüstnemüeket, valamint ruhanemüeket, Taskovics Béláéktól ru­­hanemüeket, Sárcsevics Péteréktöl téli­kabátot, Mészáros .Ferenctől ruhane­műt, Szabados Sándor majsai-szőllők­­beli lakásáról ruhadarabokat vitt el. Több károsult nevét és lakását már nem is tudja megmondani. A lopott hol­mikat rendszerint eladta és az értük kapott pénzt szeretőjével együtt elköl­tötte. Kihallgatása folyamán azt is be­ismerte, hogy egy alkalommal útlevél nélkül átment Magyarországra. Jogta­lan határátlépés miatt a rendőrség har­minc napi elzárásra és 250 dinár pénz­­büntetésre ítélte. Büntetése kitöltése után átkisérik a szuboticai ügyészség fogházába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom