Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-13 / 160. szám

4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÖ 1924 június 13. A láp virága Öngyilkosság a betörőtanyán Szombaton reggel Praska-ucca 36. szám alatti lakásán öngyilkossági szán­dékból megmérgezte magát Gibicz Ró­zsi 16 éves szuboticai cigánylány. Az öngyilkos leányt a mentők kórházba szállították, családja azonban vasárnap hazaszállittatta, ahol kedden délután hat órakor belehalt súlyos sérüléseibe. Gibicz Rózsi öngyilkosságának okát eddig még nem sikerült megállapítani, valószínű azonban, hogy tettét szerel­mi bánatában követte el. Az eset rend­kívül rejtélyes és csak a meginduló rendőri nyomozás fogja minden részle­tét kideríteni. Családi élet a ^egyházban Gibicz Rózsi családja, Liza leány­testvére és nagyanyja: Kovács Ist­vánná kivételével már hónapok óta fcgyházban raboskodik. Apja, Gibicz János, akit néhány évvei ezelőtt, mint lókereskedőt ismertek Szubotieán, a leg­veszedelmesebb zsebmetszők egyike és a lócsiszársággal csupán igazi mester­ségét leplezte, mig a szuboticai rend­őrség hosszas nyomozás után le nem tartóztatta. Több ízben raboskodott a különböző fegyházakban betörések és zsebmetszések miatt. Legutóbb a beo­­gradi törvényszéken ítélték el másfél­évi börtönre, amit Mitrovicán tölt ki és hat hét múlva telik le büntetése. Gibicz János Szubotieán sohasem kö­vetett el büncseleményt, betöréseit és zsebmetszéseit, amihez bámulatosan ér­tett, — mindig vidéken követte el és csak zsákmányával tért haza család­jához. Gibicz fia szintén több Ízben volt a rendőrség foglya. Feleségét pedig, akit a rendőrség állandóan figyeltetett, néhány hónappal ezelőtt tartóztatták le, az asszonyon azonban az elmebaj tünetei mutatkoztak, miire a pozsaré­­váci elmegyógyintézetbe szállították. Gibicz Liza, az öngyilkos másik test­vére ismeretlen helyen tartózkodik, legutóbb Beogradban látták. Betörőtanya a Prágaihid-uccában Gibiczék Prágaihid (Praska)-uccai la­kása, különösen néhány hónappal ez­előtt valóságos betörőtanya lett. A 'ház­ban állandóan gyanús idegenek tartóz­kodtak és valahányszor nagyobb betö­rés vagy zsebmetszés történt a város­ban, a rendőrség elsősorban Gibiczék házában tartott házkutatást. A házba, amelyet magas kőkerítés véd, rendkívül nehéz bejutni, mert Gi­­b.czék hatalmas kutyákat tartanak úgy, hogy a rendőrség sohasem tudta a házban tartózkodókat meglepni, mert amíg Gibiczék a rendőrség felszólítá­sára a vérebeket megkötözték és kaput nyitottak, azalatt a ház rejtélyes lakói a ház végében levő kerten keresztül elmenekülhettek. Ebben a posványbán töltötte életét Gibicz Rózsi, akit öreganyja gondozott. A leány két évvel ezelőtt, 14 éves ko­rában megismerkedett Kozla Ferenccel, egy jómódú szuboticai kocsmáros fiá­val Az öngyilkosság Körülbelül két héttel ezelőtt a rend­őrség Blázics György rendőrkapitány I vezetésével, éj folyamán meglepte Gi­­sbiezék házát, ahol gyanús idegeneket I sejtettek. A házban azonban az öreg­asszonyon és a lányon kivül csak Kozla Ferencet találták, akit Blázics rendőr­kapitány előállított. Minthogy azonban Kozla ellen nem merült fel semmi gya­nú, szabadonengedték. Kozla ekkor ki­jelentette, hogy többé nem megy el Gi­­biezékhez. ígérete annyira elkeserítette Gibicz Rózsit, hogy szombaton reggel lugkőoldatot ivott és belső sérüléseibe szerdán délután bele is hajit. Letartóztatás a temetőben Gib'cz Rózsi holttestét csütörtökön délután temették el a Bajai-úti temető­ben. Temetése igazi cigány temetés volt. A gyászkocsit, amely előtt négy tambuna és egy fúvószenekar felváltva játszott a temetőig, ezrekre menő tö­meg kísérte. A temetőben, amikor a koporsót a gödörbe eresztették, kellemetlen inci­dens játszódott le. A rendőrség ugyanis letartóztatta a temetésen résztvevő Gi­bicz Jánost, Gibicz Rózsi testvérbáty­ját, aki a temetésre utazott haza. A fia­talembert a temetés után beszállították a rendőrségre, ahol csakhamar kide­rült, hogy letartóztatása tévedésből történt, mert nem folyik ellene semmi­féle eljárás, mire szabadon engedték. A hatodik körben óriási részvéttel vannak a halálba menekült lápvirág iránt. Kéjgyilkosság áldozata a meggyilkol budapesti hivatalszolga A rendőrség nem találja a tettest Budapestről jelentik: A budai Ver­­bőczy-ucca 12. számú házban — mint a Bácsi negyei Napló már jelentette — rejtélyes rabíógyiikosság történt, amely­nek áldozata Pollák János 36 éves külügyminisztériumi altiszt. Szerdán dél­után a főkapitányságról rendőri bizott-I ság szállt ki a rablógyilkosság színhe­lyére és a nyomozás adatai arra mutat­nak, hogy a jómódú hivatalszolga bete­ges hajlamú ember volt. Pollák nem tűrt nőket a környezetében, maga főzött, mosott, vasalt, takarított, ellenben gyak­ran fogadott férfilátogatókat a lakásán és minden valószínűség szerint ezek kö­zül kerültek ki a bünüo-y tettesei. A rendőri nyomozást rendkívül meg­nehezíti az a körülmény, hogy senki sem tud teljesen pontos felvilágosítást adni arra nézve, hogy a házban mikor látták utolj -ra Pollák Jánost, ezenkívül a gyi kosság megtörténte alkalmával senki sem hallott segélykiáltást. Egyes tanuk vallomása alapján meg­állapította a rendőrség, hogy Pollák János vasárnap déltájban a ligetben járt és ez alkalommal náia látták arany­óráját és aranyláncát is, amelyet a mel­lényén áthúzva viselt. A rendőrség föl­tevése szerint a ligetben ismerkedhetett meg valami fiatalemberrel, akit a laká­sára hivott s aki látva az altiszt elegáns megjelenéséi, értékes aranyláncát, való­színűleg ettől elcsábítva határozta el magát, hogy elmegy a lakásra, a hely­szín pedig nagyon alkalmasnak kínálko­zott a rablógyilkosság elkövetésére. A rendőrség az aranylánc ügyének a tisztázását tartja a legfontosabbnak. Ez a lánc ugyanis eltűnt a lakásból és igen valószínű, hogy a tettes úgy ezt a lán­cot, mint az eltűnt órát is crtékeSitelte már. Kétségtelenül megállapította a rendőrség azt, hogy a gyilkosság pün­kösd vasárnapján, az esti vagy az éj­szakai órákban történt. Emellett bizonyít, hogy a kötelesség­­tudó külügyminiszteri altisztnek pün­kösd hétfőjén meg kellett volna jelennie a minisztériumban, hogy ott az inspek­­ciós altiszti szolgálatot ellássa, azonban ekkor már nem jelent meg a hivatal­ban, tehát bizonyos, hogy ekkor már halott volt. Viszont vasárnap délben még többen látták a ligetben. E két időpont között gyilkolták meg tehát, A nyomozás újabb eredményei való­színűtlenné teszik, hogy a gyilkos anyagi érdekbői követte volna el tettét, mert az órán és láncon kivül semmi más nem hiányzik a lakásból. Minden jel arra vall, hogy a meggyilkolt Pollák kéj­gyilkosság áldozata. ©O Öngyilkosság bélyeghamisítás miatt Egy bécsi bélyegkereskedő tragédiája Bécsből jelentik: Dorf inger, ne­ves bécsi bélyegkereskedő csütör­tök reggel öngyilkosságot követett el. Dorfinger ezelőtt a hadseregben mint százados teljesített tényleges katonai szolgálatot, a monarchia összeomlásakor bélyegkereskedést nyitott és neve ezen a téren hamar általánosan ismert és becsült lett. Nemrégiben történt, hogy a Duna kotrási munkái alkalmával egy cso­magot hoztak felszínre, amelyben olyan bélyegzők voltak, aminőket a postán a levélbélyegek átpecsételé­­sére használnak. Mindenféle országbeli bélyegző volt a csomagban s a vizsgálat meg­állapította, hogy ezeket a bélyegző­ket valamely bélyegkereskedő le nem bélyegzett postabélyegek át­­pecsételésére használta. A nyomok Dorfinger felé vezettek. A nyomo­zás kiderítette, hogy Dorfinger igy bélyegezett át svájci, régi német, régi olasz, román, szerb, osztrák, tábori, német gyarmati lévélbélye­­geket, sőt átlyukasztó bélyegzőkkel is hamisításokat követett el. A rendőrség feltevése szerint Dorfin­­gert a leleplezés kergette a halálba. O.-ban Irta: Krúdy Gyula O.-ban. ahol senkit sem neveztek a maga örökölt, becsületes nevén, fellengző vagy csufolódó neveket osztogatván egymásnak. — O.-ban, ahol a megyei utmestert Rigolettó­­nak hívták, a tanító vizsláját Bis­marcknak, — nyerte nevét Bartolo­­mini. Mert burnótozott. Még olyan jó világ volt O.-ban, hogy az embernek elég volt egyet­len lusta cselekedetet elkövetni, hogy egész életére hires ember le­gyen. Sokan még azt az egyetlen mozdulatot is elmulasztották és jó­formán névtelenül fejezték be éle­tüket. Elegendő volt taliánszakállt nevelni, megtette a magáét a vasúti stációnál a kugli-verseny megnye­rése. egy nóta. amelyet ünnepélyes alkalommal elő lehetett adni . . . Bartolomini burnótozott. innen nyerte nevét. Történt, hogy Bartolomini egy je­lentéktelen, zöldhaju és kappanhan­­gu emberke, alsóbbrendű hivatalnok a dohánybeváltónál irodai órák után két deci bort ivott, fokhagymás pi­­ritóst evett az Andalgónál. mióta az emberek emlékezete terjed. — nyert a lutrin. Közelebbi részleteket senki sem tudott, némelyek szerint nyolc­ezer. mások tudomásával csak nyolcszáz pengő forint ütötte mar­kát Bartolominak Budán. Még csak az kellett Bartolominak. hogy a ne­vezetesség tetőpontját elérje. O.-ban odáig többnyire pipcáztak, szivaroztak az emberek, de Bartolo­­mi esete óta mások is mérettek ma­ii I guknak a barna porból. Felszippan­tották a port, nagyot trüsszentettek lés könnyes szemmel mondogatták: i — Ugylátszik. igaza van a fránya I Baríolomininak. A tüsszentés tisz­­j titja az agyvelőt, segiti az eszmé­ket. Tönkrement úriemberek. akik már se régi per befejezését, se örök­séget nem várhattak, barnára ken­ték az orrlyukaikat. Talán meghoz­za a nyerő számokat egy jó tüsz­­szentés. Bartolomini lassan fo­gyasztott borospoliarába nevetett. »Más is kell ahhoz, mint tüsszen­teni!« — mondogatta. — »De már jó utón vagyunk, ha tubákolunk. Goethe is tubákot szippantott, mi­kor verseit irta.« A kis kör. amely eleinte csak az Andalgóban gyülekezett Bartolomi­ni körül és elejtett szavait, valamint burnótozó módszerét leste, lassan növekedett. Először természetesen azok csat­lakoztak. akik Kneip-kuráí tartot­tak az erdőn, mezítláb sétáltak a nedves fübeii, mezítelenül tornász­tak a fákon, öreg urak. akik még sokáig akartak élni. Nemcsak egész­ség kell a hosszú élethez, hanem Pénz is, Burnótot mérettek tehát. Két tél-deres, nyugalmazott tisztvi­selő várta a hivatalos óra után Bar­­tolominit az uccasarkon. Az erdőre csalogatták, vegyen részt a mezte­len sétában, hálából tán ád valamit Bartolomini a maga titkából. Valakinek eszébe jutott, hogy Bartolomini nőtlen ember. Eleinte csak tréfásan mondogatták, hogy kár volna Bartolomini fajtájának ki­veszni. Nagy kutyák a férfiak. Igyekeznek olyan házasságokat létrehozni, ahol aztán a menyecskét prédának remélik. Későbben komo­lyan is beszélgettek az ügyről, kü­lönösen Bartolomini távollétében. »Kire marad a rengeteg vagyon, ha az öreget meglegyinti a guta?« — kérdezgették. — »Egész családot boldoggá tehet ilyen szolid, jóra­­való, igénytelen sógor vagy vő. Az asszony is jól jár. Jámbor embert kap.« A sokleányos telekkönywezető házánál kezdtek el komolyan fog­lalkozni az esti megbeszéléseken Bartolominivel. akit odáig persze észre sem vettek. A bölcs apa a lába nagyujját nézegette: — A közös szenvedélyek szülik a szimpátiákat, — mondta lefekvés előtt. — Lányok, tanuljatok meg burnótozni. Az atyai tekintély és többi körül­mények megtették a kívánt hatást. Bartolomini. midőn egyszer kötélen a telekkönyvvezetőékhez huzatott, barnaorrlyukas kisasszonyokat ta­lált a nyirfa-téri házban. De nem hagyta magát az özvegy sem, aki O.-ban is. mint mindenütt a viiágon: másodszor is férjhez szeretne men­ni. Eddig zongorajátékával csalo­gatta ablakai alá a nőtlen férfiakat, az uj divat jöttével kihajolt az abla­kon és nagyot tüsszentett, midőn Bartolomini hazafelé ballagott. S a burnótozás Ilire 0. környékére is el­terjedt. A falusi" kisasszonyok, akik ugyan lenézik az o.-i hölgyeket: kö­rülbelül egy félkiló tubákot hozattak a városból, amikor a farsang elkez­dődött. Végre eljött a farsang, amikor az özvegy szokásos férfi-estélyét meg­tartani szokta. Minden valamire való férfi hivatalos volt a mulatság­ra. Az özvegy ilyenkor sirta el éle­tének szomorúságait régi és uj is­merőseinek És vacsora után meg­felelő pipákkal kedveskedett a fér­fiaknak. amely pipák Barkóczy ge­nerális hagyatékából valók. Most azonban a pipák elmarad­tak. Bartolomini. aki az asztalfőn ült. meglepetten látta, hogy a va­csorái edények elszedése után sen­ki sem gyújt rá. Az özvegy ünne­pélyesen fölemelkedett és a szom­szédszobából ezüsttálon a legfino­mabb burnótot hozta elő, amelyet az asztal közepére helyezett. A je­lenlevők hangosan felkiáltottak az örömtő!. Bartolomini pedig önkén­telen varázslattól meglepve, térdre­­borult az özvegy előtt és három­szor kezet csókolt. Másnap O.-ban Bartolominit úgy említették, mint az özvegy vőlegé­nyét. A hivatali feljebbvaló szeren­csét kivánt, a telekkönyves kisasz­­szonyok az uccán elfordították a fe­jüket. az Andalgóból korán haza­­iuszkoiták Bartolominit. »Vőlegény­nek otthon vagy a menyasszonyá­nál a helye.5 Miután B. otthona ké­nyelmetlen és szegényes volt, el­ment tehát a menyasszonyához, ahol estig tubákoit. Az esküvő után igy szólt az öz­vegy: — Eddig csak eltűrtem ezt az utálatos szenvedélyét, de ha még­­egyszer burnótot látok az orrában, búcsút vehet a kapufélfától. Bartolomini tehát lemondott szen­vedélyéről. 0 az egyetlen ember, aki nem burnóíozik O.-ban és kör­nyékén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom