Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-14 / 132. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI A román kailturligák kongresszusán lelkese» ünnepelték a magyar kaliur egyesületek képviselőjét Az erdélyi magyarság már megtanulta: amit a politika elront, amit a pártküzdelem hiájba követel, azt a kultúra adja meg. amely gyűlölködésen, meddő harcokon túl összebékiti lassan a magyarságot azzal az uralkodó nemzettel, amellyel a Sors együttélésre, együttboldogulásra rendelte. Romániában történt, a bukovinai Succavában. A román kulturliga tartotta ott évi kongresszusát, a melyre meghívták az erdélyi magyar kuituregyasületeket is, az Erdélyi Muzeum Egyesüetet és az Erdélyi Irodalmi Társaságot. Ez volt taz első eset, hogy román részről tettek lépéseket a két nép kulturális közeledése érdekében. A magyar egyesületek, amelyek az erdélyi magyarság politikai szervezetei mellett is nagy munkát fejtenek ki, dr. Bitay Árpádot bízták meg képviseletükkel, aki már régóta fáradozik a román-magyar kulturális együttműködés megteremtésén. A kongreszszuson, amelyen több száz delegátus vett részt, a magyar kulturegyesülétek kiküldöttjét Jorga Miklós köszöntötte, aki beszédét, amelyet nagy figyelemmel hallgatott végig a kongresszus, a következő szavakkal fejezte be: — Szép dolog, hogy amikor mi elismerjük, hogy a magyar nép jogait tiszteletben kell tartani, ők viszont elismerik, hogy itt az élet eleme mi vagyunk és keresik megértéssel azokat a feltételeket, amelyek ■közt. együttdolgozhatnak velünk az ország javára. A kongresiszus zugó tapsai közben válaszolt Jorga üdvözlő beszédére Bitay Árpád dr. Az első szavam — mondotta — a köszöneté, amiért meghívtak bennünket a román öntudatnak erre a kiemelkedő ünnepségére. Második szavam a sajnálaté, amiért meghívásuk nem érkezett el idejében és amiatt nem tudtunk jobban felkészülni erre a kongresszusra. A mi jelszavunk: Süsüi Öreg és fiatal Irta í Karinthy Frigyes A láthatatlan gépmadár zökkent egyet, fordult, lebillent és megállt. Pilótám lemutatott az alattunk elterülő városra. — Ez az. A házak, partok még sárosak egy kicsit, de ne felejtsük el, hogy az árvíz, mely száz évig feküdt rajta, csak most takarodott el, mindent abban az állapotban hagyva, a hogy a tizenkilencedik század első éveiben volt. De az élet már megindult, — nézze, a postakocsik vidáman közlekednek, a krinolinok is megszáradtak már. pezsdüíni kezd az élet, fagylaltot árulnak az uccasarkon és a sétány fái között piros diákok szavalják Berzsenyit. — Jól van. Tegyen le. ott, a kávéit érés előtt. Suhogva értünk földet. Kiszálltam, meghagytam pilótámnak, hogy nézzen át Parisba, vegye meg estére az operajegyet és félóra múlva Jöjjön értem, addig majd itt üldögélek, jót fog tenni öreg csontjaimnak. Ősz szakállamat tavaszi szél birizgálta, reszkető kezemmel megdörgöltem könnybe boruló, gyenge két szemem. Pincér állt meg előttem. < — No mi kell, öreg? — Hát . . . izé, hozzon egy fagylaltot. Mig odajárt, körülnéztem a teraszon. Igen, úgy volt minden, ahogv Tégi képekről ismerem. — erre kell legyen valahol a színház, a bástya, a postakocsiállomás . . Csak persze.- az a szikrázó, mindig uj, mindig fiatal fényözön, a Nap. erre nem egész lelkűnkből együtt akarunk működni és együtt akarunk dolgozni közös hazánk javára. Bitay Árpádot beszéde után ís viharosan ünnepelte a kongresszus és Jorga Miklós a román kulturliga elnöke, melegen megrázta kezét. A 1924 május 14. magyar megnyitó gyár iroda nagy román ka az előadás végén te’, részesítette Bitay Árpádot gyárt----Még tart a magyarországi Három kisebb telepen a munkások Budapestről jelentik: A bányászsztrájk változatlanul tovább tart. A pécsi, tatabányai és salgótarjáni bányamüvekben a mozgalomban semmi változás nem állott be. Hétfőn három kisebb bányatelepen a munkások fölvették a munkát, miután a bányaiga: gatóság követeléseiket teljesítette. A nagybátonyi, komlósi bányatelepeken kedden az egyezkedő tárgyalások már megindultak, de estig nem áiyászsztrájS felvették a munkát vezettek eredményre. A nagyba nyákban két fél között semmi féle tárgy ás nem kezdődőbár a bányamunkások bizaimiférfiai kifejezték ubbuíi hajlandóságukat, hogy megegyezést akarnak létesíteni. A sztrájkban álló b nyatelepeken nyugalom van. A munkások továbbra is ellátják a bányafentartási munkákat, elsősorban a tűzbiztonsági szolgálatot. A bunyevácok eltávolodnak • Radlcséktól Ellentétek a két párt kozott — Az eMejszékiség1 felmorzsolással fenyegeti a Ibunyevác-sokác-pártoS: kényszerítve lenne lemondani az önálló jelölésekről. Bár ebben a kér désben megindultak a tárgyalások a két párt között, azok még nem ve zettek végleges eredményre. Ezenkívül azonban újabban elvi ellentétek is merültek fel a fegyver társak között. A bunyevác-sokác választók jelentékeny része megunta már az ellenzékiség hálátlan szerepét. A pártvezetőségnek sok fáradságába kerül az elégedetlenek akcióit leszerelni és a pártfegyelmet fentartani. A bunyevác-sokác-párínak abban volt minden reménye, hogy az ellenzéki blokk kerül kormányra és igy a párt is uralomra kerül. A bunyevác-sokác-pártnak erre sokkal nagyobb szüksége volna, mint akár a horvát parasztpártnak. akár a klerikálisoknak, akik erősebben tartják pozíciójukat, mert kormányrajutássaí megerősödhetnék. mig ellenkező esetben feltartóztathatatlannak látszik a párt íelmorzsoló-A vajdasági politikai pártok közül eddig csak a bunyevác-sokác-párt osztotta a Radics-párt politikai elveit. Nemrégen még jelentős szerepük volt a bunyevácoknak a föderalista blokkban. Zagrebban a blokk és a radikális-párt -között annak idején lefolyt tárgyalásokon résztvett a bunyevác-sokác-párt megbízottja is. Azóta azonban elhidegült a viszony a horvát köztársasági parasztpárt és a bunyevácok között és legutóbb a fegyvertársak között olyan súlyos ellentétek merültek fel, amelyek alkalmasnak látszanak arra. bogy a Radics-párt a Vajdaságban teljesen elszigetelt helyzetbe kerüljön. Ismeretesek azok az ellentétek, amelyek a választásokon való részvétel kérdésében merültek fel a két párt között. A bunyevác választók tömegeiben nagy elkeseredést keltett. hogy a Radics-párt a Vajdaságra is ki akarja terjeszteni választási agitációját és a bunyevác-sokác-párt gondoltam, ez nem lehetett rajta a régi képeken. Fészkelöáni kezdtem, mint aki érzi. hogy figyelik. Megfordultam, a szomszéd asztalhoz közben leült valaki. —- nyurga, húszéves suhanc. Az üstöké zilált, dús rendetlenségben omlik homlokára, vállán hármas gallér, kezében mappa, abba firkál valamit, szénnel, közben átpislog. Ahá. művésziéi© lehet, festő vagy rajzoló és, úgy látszik, én vagyok a modell. Az öreg (1940-ből): Engem rajzol, fiatal barátom? Az ifjú (1810-ből): Kendet, öregem. Csak maradjon, meg lesz. Az öreg: Megnézhetem? Az ifjú: Tessék, ha úgy akarja. De úgyse sokat ért kend belőle. Az öreg (megnézi): No igen • . • Tehetséges munka ... ha jól emlékszem. Mányoki vagy Kupeczky lehet a mestere . . . Az if hl (elnéző mosollyal): Mindegy az, öregem. Annak, amit én tsirálok, annak, amit mi fiatalok tsinálunk. úgyse Mányoki vagy Kupeczky a mestere (akik, nem mondom, derék mesteremberei a maguk korának), hanem — hanem mi magunk. Mi magunk, a jövő, a Holnap. Az öreg: Aha, pedzem már. Kegyed. ifjú barátom, az uj. modern művészet, a forradalmi jövő embere. Az ifjú (legyint): Művészet! Miért éppen a’ művészet? Nemcsak a művészetről esik itt s'zó. Egy uj, születő világról, amillyet mi, húszévesek, néhányan, a Holnap emberei. kezdünk már sejteni — s amirek sejtelmét ki merjük mondani, ha megköveznek is bentiünket a vének, ezért okoz az _kudarca, a párt egy része elsősorban a Radics-pcirtot teszi felelőssé. A párt elégedetlen tagjai szerencsétlennek tartják úgy -a Radics-párt kiáltványát mint különösen Radies gyakori nyilatkozatait, amelyek szerintük rossz szolgálatot tesznek az ellenzéki blokk ügyének és ezzel magyarázzák. hogy az ellenzék aligha fog megbízást kapni kormányalakításra. Bár ezeket az ellentéteket a bunyevác-so'kác-pájt kifelé még nem nyilvánítja, a párton belül sok gondot okoz az az aggodalom, hogy az elégedetlenek csoportja, amely megunta már a statiszta szerepének vállalását az ellenzéki blokkban, nem fog-e valamilyen egyéni akcióval ártani a párt egységének. Szentaiak panasza a szuboticai munkásbiztositó ellen Már megfizetett illetéket újra követel a pénztár Szentéről jelentik : Amióta a szentai munkásbiztositó pénztár a szuboticai kerületi pénztár kirendeltségévé alakult át, a szentai kereskedők és iparosok állandóan panaszkodnak a felületes ügykezelés miatt, amiből a biztosításra kötelezett munkaadókra igen sok kellemetlenség és alaptalan zaklatás származik. Legutóbb a szuboticai pénztár több mint száz szentai lakos eden kért végrehajtást olyan összegek erejéig, amelyek legnagyobb részét az illetők már régen megfizették. A végrehajtást szenvedők kénytelenek évekre visszamenőleg kikeresni a nyugtákat, amikkel a követelés jog^ talanságát igazolhatják. Az érdekelt szentai munkaadók nem nyugszanak I bele abba, hogy a szuboticai pénztár gondatlan és hiányos adminisztrációjának következményeit ők viseljék és elhatározták, hogy a szociálpolitikai minisztériumhoz fognak fordulni a pénztári ügykezelés elleni panaszaikkal. a maradiak, akik irigyek ránk, nem is értenek benünket: hogy is érthetnének meg. hisz ők a múlté, mi pedig a jövőé vagyunk! Az öreg (restelkedve): Hát igen... hiszen nem mondom ... az bizonyos, hogy a fiatalságnak megvan a maga hivatása ... de mégis, ha követni nem tudnám, öreg ember létemre, az ifjú géniusz lángolását . . . talán mégis megérteném, ha elmondaná nekem, mi az, amit1 maguk látnak, sejtenek, akarnak, ott a jövőben? Fiatal koromban engem is érdekelt a jövő. a kultúra, a civilizáció fejlődése . . . talán föl tudnám fogni, ha megmagyarázná. Az ifjú (vállai von): Alig hiszem. Ne haragudjék, öregem, de ez már a korral jár. nem érteni a’ kort, ameüyben élünk. Nézze hát: minden forr, minden mozog, minden ujratsinálódik körülöttünk, kívül, a’ világban és belül, a’ szüben. Az öreg: A szivben, azt tetszik gondolni. Az ifjú: Tessék, a maradiság, melly nem akarja elfogadni az uj, bátor szavakat! Nem. öregem, mi fiatalok igy mondjuk már: szü, nem igy, régiesen, hogy: szív! Mert a fiatal szü más, mint az öreg szü. Az öreg (rezignált an): Hát az igaz. magam is érzem,, hogy gyengülök: és elmarad körülöttem a világ. amihez tartozom. Amíg Moszkvából átdöcögött velem az öreg bricskám, alig hatezer méter magasságban. egy óra is betelleít. — nem bírom a gyorsabb iramot — jól mondja a közmondás: öreg legény, fakó légcsavar. Az ifiu (nem nagyon figyelve, lelkesen): No láttya, kend! ez az! a’ gyorsaság! éri meg tsak akkor érzem_ magam elementumomban. ha erdőn-mezőn át röpít a’ postakotsi! Aíz öreg (irigyen): Annyira szeled a gyorsaságot, az iramot? Az ifjú (lelkesen): Tsak azt! A* gyorsaság az én mindenem! Múltkoriban agyonhajszoltam egy’ lovat, hogy félnap alatt érjek Pesthről Po mázra! A’ mastan következendő seculum a gyorsaság, a Virtus és Báíorságh seculuma lend! én mondom kendnek öregem! (Látnoki extázisbán folytatva): És hiába agyaraitok. ti elmaradt vének, kerékkötő]! minden Haladásnak ... én látom mar vatesi szemmel, mint Keresztelő János, az Uj Poétát, ki nem rozzant csézán baktat előre ... de robogó kotsin . . . hallom, hallom, hogy fog zengeni, ha majd feltaláljuk a’ Gőzszekeret . . . (Szávaion): »Eddig tsak a madár repült. .. mast az Ember is repül . . .« (Felugrik, széttárt ka-rokkal deklamál): »Repülj, hajóm, rajtad a’ Holnap Hőse!« Többet már nem hallottam, mert e pillanatban szállt le értem pilótám, láthatatlan gépmadarán, a terasz elé — s én nyögve, öreg csontjaimat ropogtatva, beleültem szerény kis jármüvembe.^ A gén döcögve megindult, — még félperc múlva is láttam, ötezer méter magasságból a Holnap emberét, az öregeket elsöprő Ifjú Titánt. amint felemelt karokkal rajong a kis kávéház terasza előtt, szárazon repülő gőzszekérről és vizen repülő hajóról. Busán és irigyen sóhajtottam. — a következő pillanatban elnyelte előlem a felhő, ami fölé emelkedtünk.
