Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-31 / 148. szám

2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924 május 31 A mucsijaki gyilkosság Egyik tana engedélyt kért, hogy Csarugát megverhesse Osziiekről jelentik: Csaruga és bandáin bünpörének pénteki tárgya­lásán Sajn Toso cigányt és ennek fe­leségét hallgatta ki a bíróság a reki­­tovcii cigánytelep kirablásáról. Mind a ketten felismerik Csarugában a rablótámadás vezetőiét. Az esetet ugyanúgy mondják el. mint az elő­zetesen már kihallgatott tanuk. A kihallgatás után Sajn a bíróság és a hallgatóság nagy derültsége közben engedélyt kér az elnöktől arra. hogy Csarugát megverhesse és kedvetlenül1 vonul félre, amikor az elnök a kérést megtagadja. Ezután Berger Félixet. a Slavex fakereskedelmi részvénytársaság igazgatóját hallgatja ki a bíróság, akinek autóját Csaruga és bandája 1921 augusztus 21-ikén a mucsijaki erdőben megtámadta. Berger el­mondja. hogy a rablók több lövést tettek az autóra A bennülők közül Székely Pál soífőr azonnal meghall. Binder Bert hold és Grünhut Mór hi­vatalnokok pedig súlyosan megsebe­sültek. 0 maga úgy menekült meg, hogy kiugrott a gépkocsiból és a földre feküdt. A támadók harminc­ezer dinár készpénzt - raboltak el, amit a munkások kifizetésére vittek magukkal. Határozottan állítja, hogy az első lövést, amely a soffőrt halá­losan találta. Csaruga adta le, aki a támadást vezette. A szembesítésnél Csaruga tagad­ja. hogy Székelyt ő lőtte agyon. Mihailé vies vádlott megerősíti Berger vallomását. Binder Berthald hivatalnok el­mondja. hogy a támadás alkalmával ő is revolverrel védekezett, azonban csakhamar fellövést kapott. Amikor összeesett, egyik rabló puskatussal addig verte, míg eszméletét elvesz­tette. A soffőrt szerinte az ut mellett eev magaslatról jött lövés találta. Gyógykezelési költségei fejében húszezer dinár kártérítést kér. Csa­rugát nem ismeri fel. Grünhut Mór. a támadás másik se­besülje elmondja, hogy az autót egy csemlör kisérte, aid azonban már az első lövések után elmenekült. Csaru­gában felismeri azt az egyént, aki a támadást megelőző napokban a mu­csijaki erdőben ólálkodott és a mun­kásoknál a kifizetés napja iránt ér­deklődött. azt azonban nem tiiíH® határozottan állítani, hogy Csaruga résztvett-e a támadásban. Gyógyítá­sának költségei fejében százezer di­nár kártérítés megállapítását kéri. Az ügyész és az elnök kisebb je­lentőségű bejelentései után az elnök a tárgyalást felfüggeszti és annak folytatását szombat reggelre tűzi ki. Tulajdonképpen azt kellene mondani, hogy az egyik uj Moliére, mert Párá­ban még mindig nem jött ki a divat­ból az egyszemélyben színész és vig­­iátókiró típusa és ezidőszerint ketten is dolgoznak ebben a mederben: Sacha Guitry és Louis Verneuil. A szinészfejü és szerzőtestü kentaurok mindaketten régi szinészcsaládból származnak, Sa­cha Guí'.trynek apja: Lucien Guitry, a legnépszerűbb párisi jellemszinész, aki gyakran föllép fia darabjaiban, míg Verneuilnek maga Sarah Bernhard a nagyanyja s ebben a minőségében alig két éve vitte diadalra unokája egyet­len — komoly drámáját. Guitryhez még nem volt szerencsém idáig, de Verneuii a bécsi Modern Szín­padon. vendégszerepei most társulatá­val és igy kötelességemnek tartottam megnézni, hadd lássak egyszer francia darabot francia színészektől is. Sokat nem vártam tőlük s ilyenformán nem is csalódtam^ mert tényleg nem nyúj­tottak sokat. Négy vagy öt vígjátékot mutattak be eddig, mind Verneuiltől, tévedésből sem játszanának el egyszer egy Sacha Guitry-bohózatot. A »Ma cousine de Varsovie« cimü érzelmes komédiába estem bele, ez állUdjlág a legjobb darabja monsieur. Verneuilnek, aki jelentéktelen, szőke, vizszemü fia­talember és nem tud játszani. Viszont Sarah Bernhard unokája. A harmadik felvonásban tanúságot tett arról, hogy elragadó pizsamát tud viselni, de a já­tékhoz nem is konyit. Mindamellett el Ignjics vizssrálóbirö csütörtökön délelőtt egy ujiabb feljelentés ügyé­ben kihallgatta Csarugát, akit azzal gyanúsítottak, hogy 1919 szeptembe­rében meggyilkolta és kirabolta Keszter Ottó oborovói földbirtokost. Csaruga kijelentette, hogy a gyil­kosságot nem ö követte el, mert ek­kor még a mitrovicai íegyházban töltötte büntetését. Megállapították, hogy Csaruga csak 1919 decemberé­ben szökött meg Mitrovieáról. ez ügyben tehát elejtették ellene a vá­dat. lehet mondani az alakításáról, hogy kellemes és flegmatikus volt, nem té­vedt túlzásokba és mindig ízléses, és finom maradt: a francia az ilyet snod­­r/g-nak nevezi. A színészi egyéniségé­ről nyert képet a vigjátékiró nem egé­szítette ki uj vonásokkal. Vernéül mint szerző is szőke és vizszemü. Flers és Caillavet-reminiscenciákból él, csak a szatirikus véna hiányzik belőle, ezt aztán bőven pótolja limonádéval. A varsói kuziti — minthogy francia da­rabról van szó — természetesen orosz nő, a müveit párisi szerzőknek még mindig nicsevo a geográfia; az »orosz« madame exotikus-erotikus teremtés, aki belekeveredik a francia darabokból jólismert családi háromszögbe, egyszer a férjhez tapad, máskor az udvarlóhoz ragad: és was pickt, das liegt, mondja a már említett francia,. A cselekmény nem fontos és nincs is, a tempó jelenti a sikert, a gyorsaság szédíti el a néző­ket és szereli le az olcsó viccekkel mű­ködésbe hozott rekeszizom által úgyis legyöngitett kritikai hajlandóságot. A színészek — Verneuil kivételével — bírták a tempót és szédítő iramban pörgették le a jeleneteket. Monsieur Sky, az ostoba férjből nagyszerű clown-íigurát csinált; sokat tanult az_ amerikai bohóc-filmkómikusoktól, ruga­nyos, érzéketlen, mulattatós, megeleve­nedett pcíozógép. A varsói kuzint, hogy exotikus jellege már in natura kidom­borodjék, egy csodaszép román szí- j ' nésznővel játszatta el Verne tfl és azlj egész darabban ez volt a legjobb ötlete: Popesco Elvira kisasszony egyike a kontinensen a legkitűnőbb vigjáték-szi­­nesznőknek és talán több is ennél. Lebilin­cselő kedéllyel és humorral töltötte szerepe kereteit, okosságot, jóságot, nemtörődömséget, életbölcsességet tu­dott belevinni a pappendekli-figurákból összeragasztott darabba. A szünetben meglátogattam Verneuilt az öltözőjében és megkérdeztem, mond­jon el valamit magáról. — A nagymamám___ — kezdte. — Ezt már tudom, — szakítottam félbe. — Nagyon kedves, — mosolygott — na szóval harminc éves vagyok. Idáig harmincegy darabot írtam. Ha úgy vesszük, minden évben egyet. — Egyet pedig még mint méhmag­zat,—jegyeztem meg, hadd lássam hogy nemcsak a párisii szerzők értenek a humorhoz. Nevetett és elővett egy noteszt, föl­irta magának, amit mondtam: — Gyűjtöm a vicceket, — magyar rázta. Az uj Moliére három, emeletet esett a szememben. — Nálunk a Feld Matyi szokta ezt csinálni, — jelentettem ki. — Azt nem ismerem. — Kit ismer a magyar drámaírók kö­zül? — Senkit__ azaz várjon csak.... bizonyos Kossuthot. — Hát a jugoszláv Írók közül? Bocsánatkérő mozdulatot tett: — Most még senkit, de ősszel sze­mélyesen ellátogatok Prágába. — Ki a kedvenc muzsikusa? — Massenet. — Hát a kedvenc festője? — Goya. — Szereti Sacha Guitryt? Nevetett és mielőtt válaszolt volna, megkérdezte: — Olvassák a maga lapját Párisban? Amikor biztosítottam róla, hogy fran­ciák nemigen, kijelentette: — Szivből undorodom tőle.... de ta­lán mégse írja meg. — Hogy van Shakespeare-rel? — Nem tartom zseninek. Ezt akkor is megírhatja, ha jár a lapjuk Lon­donba. Ugylátszik ezt is jó viccnek találta, BÉCSI LEVÉL Az uj Moliére Tere-fere Tizenkét angol ballerina. Newyork­­ban ma tizenkét angol ballerina a király­nő. Ök uralkodnak korlátlanul az amerikai fővároson. Szépek, szőkék, rózsásak, kecsesen mo­zognak s mikor megjelennek a színen könnyű fátyolokban, melyek állig takarják el patyolat testüket, a fényszórók élénk sugaraiban, diadalmas mosollyal ajkukon, vidám nimfáknak látszanak, őrjöngő ba­­chansnőknek. Newyorkban eddig is sok pusztítást vit­tek végbe a szivekben. Számos milliomos jelentkezett, kik azonnal nőül akarták őket venni. Csakhogy ezek a ballerinák angolok, s nem oly könnyű őket meghódítani. Black Pool iskolájából kerültek ki s a tisztelet­reméltó John Tiller volt a mesterük, ki életében legalább 35.000 ballerinát nevelt, aztán tizes és tizenkettes csoportokban megindultak, hogy vagyont szerezzenek, meghódítsák a világot. Tiller ur a háború előtt nem volt na­gyon szigorú. De habom után esztrengára fogta a kis táncosnőket és miss Readot rendelte melléjük örül, ki most árgus sze­mekkel vigyáz reájuk. Tilos a bor, pezsgő, bármily szeszes ital, vagy izgatószer. Fő­képp pedig a fiirt. Mikor ezek a ballerinák az operettszin­­padon egymásután hajtják le a pezsgőt, vagy táncolnak cigarette-füstben, szegény nézők nem is sejtik, hogy ök is éppoly tantalusi kínokat szenvednek. Rohanó erszény. Paris, délután 5 óra, az elegáns világ sétál. A Champs-Elysees egy nagy vendégfogadója előtt vagyunk. Vagy kétszáz ember tolong. Mi történt? Tüntetés? Forradalom? Nem: mindnyájan nevetnek. Egy soffőr p íóyláfl egMRzfiwicn utánozta azt az ár­tatlan játékot, melyet egy párisi gyermek­­színházban bemutatott egy szemfényvesz­tő és nagy sikert aratván vele. A földre dobott egy erszényt; melyből kifityegett egy tiz frankos bankjegy. ügy tetszett, hogy az erszény gazdát­lan. az előkelő vendégfogadóból, egymás­után szaladtak ki az előkelő .urak és höl­gyek, hogy felvegyék. De mihelyt leha­joltak utána és meg akarták ragadni,'az erszény — csodák csodája — rohanni kezdett a járdán, minthogy a furfangos soffőr, ki egy sarkon rejtőzött élj zsinegen továbbrántotta. A tömeg kacagott, tapsolt. Az előkelő urak és hölgyek pedig, kik' beugrottak a tréfának, dühöngve távoztak el. »Nyilvánosság kizárásával megjelenő újság«. Van ilyen is, Londonban jele­nik meg. Még pedig igen hires újság. Scotland Yard alapította, a londoni rendőrség vezetője. Naponta megjelenik, í—8 oldalon, arcképekkel, két kiadásban s monociklisták osztják szét a londoni rendőrök között, kik az első betűtől utol­sóig elolvassák. Ez az újság, mely nem kerül közkézre, közli a gonosztevők arcképét, mindazokét, kik érdeklik a rendőrséget s minden bűn­tényről hirt ad. A közleménynek, amely a tudományos rendőrség színvonalát dicséri, rendkívüli sok előnye van: rövid idő alatt az összes londoni örszobák értesülnek az uj bűnté­nyekről, a gonosztevők uj fogásairól, ami­nek nagyon nagy a fontossága, mert gyakran apróságok vezetnek nyomra. Nem egyszer történik, hogy egy csavargóban, kit a toloncházba szállítottak, felismerték egy nagy bűntény mozgatóját. Pusztán a rendőrök olvassák. Meg a be­török. Tizenöt centimes egy kiló embercsont. Franciaországljap; fétisé megyében för­telmes üzelmekre jött rá a rendőrség. Egy elvetemült társaság a verduni csa­tatéren már rég óta összeszedegette az elesett katonák csontjait és áruba bocsá­totta. Az embercsont kilóját 15 cenimesért adta el. A hir természetesen mindenütt nagy felháborodást keltett és a sajtó most kö­veteli, hogy keményen torolják meg ezt a kegyetlenséget. Mégsem állíthatjuk, hogy erre a törté­nelemben nem volt példa. 1827-ben An­gliában csontörlö-malmok működtek, me­lyek trágyát gyártottak, s ezeket a .malmo­kat németalföldi hajósok látták el anyag­gal, kik a forradalomban és a napóleoni háborúk alatt meghalt katonák csontjait szállították. Akkor még a kormány sem tiltotta be ezt a szörnyű kereskedelmet. Ma azonban nyomban felléptek ellenük, megakadályozták a hiéna-munkát. A gya­nús gyárat megvizsgálták és kiderítették, hogy gyártmányában semmiféle emberi csontrészeket nem találtak. Most törvényt sürgetnek az emberi csonttal való keres­kedelem ellen, mert elviselhetetlen annak a gondolata is, hogy a mártírok csontjain mások meggazdagodjanak. Arcunk. Arthür Keith, a hires angol antropologus érdekes előadást tartott most Londonban egy orvosi társaságnak az em­beri arcról. Arcunk az utóbbi évszázadokban erősen megnyúlt, meghosszabbodott s ma átlag egy centiínéterrel hosszabb, mint annak­­elötte. Nem csak maga a tény fontos. De főképp az a tudományos megállapítás, hogy az emberi arc a fejlődés során foly­ton nyúlánkabb lesz. Az álkapcák lefelé ereszkednek, magukkal vonják a fogakat és lefelé sülyednek áz arc felső csontjai is. Bármennyire is vizsgáljuk ezt a kér­dést, a tudósok nem tudnak fényt deríteni a változás okáról, Néhányan arról beszél­nek, hogy a nagyvárosokban kevés a fény* de nem magyarázzák meg, milyen össze­függésbe hozzák ezt a fent említett tény­nyel. Mások a belső mirigyek hiányos működésére utalnak. Az arcnak ez a meg­­vékonyodása magával hozza a szájpadlás kisebbedését is s a tudós szerint a vékony arcú emberek különös értelemmel és kez­deményező erővel rendelkeznek. Az ember arca tehát folyton kisebbedik, de a képe sok esetben egyre nagyobb lesz. Ügyvéd és rabló. Egy newyork.i ügy­véd, hires büntető jogász, hazamegy a la­kására. Különös meglepetés fogadja ott: két rabló javában dolgozik, hogy lakását kifossza. Kellemetlen kaland, még egy büntető­­jogásznak is. Méltán elvesztheti kedvét a hivatásától. De az amerikai ügyvéd nem fordult a hatóságokhoz, hogy elfogassa a két go­nosztevőt, a rendőrséghez sem telefono­zott. Még pisztolyt sem használt. Az ügy­véd —. beszélt. Kifejtette a rablóknak, hogy évek hosz­­szu sora óta védelmezi a törvényszék előtt kollégáikat és ékes szavakkal bizo­nyította be nekik, milye,n csúnya Jiáládat­­lanság tőlük, hogy annyi áldozatkészség és munka semmibevevésével épp az ő la­kásába törnek be. Azt írják az amerikai újságok, hogy ez a beszéd szenvedélyes s megindító volt, Tény az, bogy a rablók ellágyultak tőle, pironkodva visszaadták a holmikat és leg­alázatosabban bocsánatot kértek. Aztán elmentek. Még köszöntek is. Az ékesszólásnak ilyen hagy sikeréről még alig számoltak be, bár a mord er­­kölcsbirók azon a véleményen vannak, hogy az ügyvéd helyesebben cselekszik, ha inkább gaztettük helytelenségéről győ­zi meg a rablókat, s nem arról? hogy; mi­vel tartoznak —. neki?

Next

/
Oldalképek
Tartalom