Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-29 / 146. szám
2. oMal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 május 29, Visszás állapotokat tette szóvá, Tnajd Miletics és Rankovics képviselők a kormány rekonstrukcióját követelték, Pavlovics képviselő pedig az egyes kerületek sérelmeit ismertette. A radikális klub ülése déli tizenkét órakor ért véget. Az ellenzéki pártok tanácskozásai Szerdán délelőtt az ellenzéki pártok is klubülést tartottak, amelyen az egyes pártok által kibocsátandó proklamáció szövegéről tárgyaltak. Az ellenzéki pártvezérek együttes tanácskozásukon megbeszélték azokat a részlete két, melyeket valamennyi párt fölvesz kiáltványába. fogadtatást készített elő. amelyen az öisszes környező községek lakót népes küldöttséggel képviseltették magukat. Aksamovics meleghangú beszédben hangoztatta, hogy egyházmegyéjében nem ismer nemzetiségi különbséget A szlavónjai bérmaut befejezése után az apostoli adminisztrátor Baranyát látoratja meg. Rádió-téboly Café Radio — A vörös generalisszimusz rádió-telefont gyárt — Radio-film Háromszáz dináros készülékem A djaköFÓI pispök a szlavóniai magyarok közt Ünnepélyes külsőségek kosi fogadták Belistyéről jelentik: Aksamovks 'Antal djako-vói római kathölikus püspök most végzi bérmakörutját a szia vóniai községekben, ahol mindenütt feltűnő ünnepségekkel fogadják az egyházfőt. A püspök bérmautián sorra látogatja a magyarlakta községeket is, ahol az esetleges sérelmekről informálódik. A püspök azokat a híveket látogatja meg először, akiket a pécsi püspökség területéről csatoltak át a djakovói püspökséghez. Aksctmovies püspök eddig Belistyét és Valpovót látogatta meg. Mindkét helyen tüzetesen érdeklődött az egy házi viszonyok felől és főképpen az ott élő magyar kathölikus hivők helyzetéről .informálódott. A püspök társaságában volt dr. Gabrek főispán, Srcan alispán. Miírovics tábornok. A helyi egyházi szervek ‘részéről Charvát László kanonok és Horváth Mihály valpovói plébános fogadták Aksamovicsot. A hivatalos körútját végző püspök tiszteletére Belistyén a báró Guttmann-család ünnepélyes A Fhorus-platzon all egy kis zugkavéház; amikor először jártam arrafelé, a háborúban, Café Hindenburgnak hívták. Körülbelül tizenkét-tizennégy neve lehetett idáig, volt már Café Miramare, Café Paris, Café Aegjr, Café Edison, Cáfé Triest, Café Wilson, több elnevezése hamar jában nem jut az eszembe, de ha kissé utána gondolnék, még vagy féltucatot könnyűszerrel lehetne mondani. Ahányszor egy gyilkosság előfordul benne és belekerül neve a lapokba, másnap rögtön átkeresztelkedik; a kávés mindig tart készenlétben egy-két előre megfestett cimtáblát: was ka’ma wissn___ Utoljára Café Phorus-jnak nevezték, miig most, anélkül, hogy valami történt volna, átkeresztelte a tulajdonos Café Radio-ra. Meg sem várta a legközelebbi késelést, vagy razziát Ez a sietség mutatja legjobban a rádió népszerűségét. (Egyébként az Ottakriingben is felvette egy kávémérés a Café Radio nevet.) A drótnélküli telefon népszerűségének titka az, hogy nem a gazdagok mulatsága. Egy jó felvevő-készülék, amivel nemcsak a bécsi leadóállomást, hanem a beringt (is hallgatni lehet, hathét millió. De minden lakatosinas és gimnazista-gyerek játszva csinálhat magának felvevő-apparátust. A készülék leglényegesebb része ugyanis egy szál drót: az antenna. A belvárosban minden harmadik ház tetején látni porolóhoz hasonló faállványra kifosztott drótokat, ezek az úgynevezett magas-antennák. Ma már azonban a radlio-technika — amely a legvadabb tempóban, szinte óráról-órára fejlődik — túl van ben csaknem teljesen a magyarok ke-i zében van. A legtöbb rádió-műhely tulajdonosai és munkásai magyarok; a Károlyirkormány volt hadügyminisztere és m egykori magyarországi vörös hadsereg főparancsnoka, Böhm Vilmos, átalakította irógépjavitó-üzetnét rádiógyárrá. A bécsi rádiió-szafclap, a rendkívül elterjedt Radiowelt teljesen magyar kezekben van: tulajdonosa a budapesti szocialista-párt elmenekült jogtanácsosa, szerkesztője a bécsi Die Stunde egyik magyar munkatársa^ fényképésze pedig a meggyilkolt So« mogyS Béla legidősebb fia. Ez a lap közli a rádió-programmot. A drótnélküli telefonnak szabályos menetrendje van. Ideírom az egyik napi műsor egy részét: Reggel 8—9-ig Königswusterhausen lead 4000-es hullámhosszal börzejelentéseket. Ezt az én kis gépemen természetesen nem lehet (fölvenni, akinek azonban megfelelő antennája és elég erős detektora van, az beigaizitja reggel . nyolckor a fogantyút 4000-re és már hallgathatja is a börzehíreket. Ha1 1800-as hullámhosszra állítja be a készülékét, akkor a prágai leadó állomást hallgathatja, amely ebben az órában meteorológiai jelentéseket közöli Ugyancsak az időjárásról számol be Athén 3600-as és Gibraltar 4800 huMámhoszszál. Reggel 9—10-ig: Amsterdam 2000- es hullámhosszal tőzsdehíreket ad le, Róma 3200-zal koncertet, San-Franciscc* pedig időjárást 4800-as hullámhosszal. Reggel 10—11-,lg Berfa jelentkezik 415u tel és napi híreket mond el, a párisi Eiffel-torony 2600-zal az ottani időjárásról tudósit, miig Bukarest 9800-aS hullámhosszal híreket ad le. És ügy tow vább.. Mindebből a magam szerény apparátusával természetesen semmit sem hallhatok, meg kell elégednem a bécsi Hekaphon koncertjeivel. Fülemre akasztom a| kagylót délután félötkar és pontosan a jelzett időben megszólal egy hang: — Itt a bécsi Hekaphon-leadóállomás!' Maii programmiunk »Alfwt3ener«-délutá», a bécsi Rádió-kvartett közremüködéséjezen és az amatőrök a szobában tart \ iák a keret-antennát, amely képrámá hoz hasonló íatákolmiányra felspulirnzot dróthálózatból áll. Az éber-hullán ugyanis, amely a hangot a levegőn ke' resztül közvetíti, olyan mint a rádium keresztülhatol falon, vason, vizen, mindenen. A pincébe el lehet helyezni radió-antennát és a Duna fenékéin is. Csal elektromos vezetékek, telefondrótok villamosvasút huzalok közvetlen közelében nem, mert ezek zavart támasztanak. Az antenna felfogja a messzirő érkező éter-kullámokait, amelyeket eg3 detektor n-evii készülékbe vezetnek be amely a »fáradt« hullámokat villamos árammal megerősíti úgy, hogy közönséges telefonkagylón keresztül hallhatóvá válnak. Minél jobb a detektor, annál távolibb leadó- állomásról érkező hullámokat képes a fel vevőkészül ék érzékelni. A Carlplatzon egy rádió-üzletben vásároltam magamnak egy rádió-készüléket kétszázötvenezer koronáért, vagyis körülbelül háromszáz dinárért). Az üzlet technikai vezetője, Teplánszky Sándor nevű magyar mérnök figyelmeztetett rá, hogy ez az apparátus meglehetősen tökéletlen, csak harminc kilométeres körzetben leadott rádió-hullámokat vesz fel: — A bécsi Hekaphon-álilomás koncertjein kivül mást nem’gen hallgathat raL t — mondotta. — Až nekem éppen elég, — feleltem. — Akkor mért nem vesz olcsóbb detektort? Már százhatvanezer koronáért is kapni.... Elmondta, hogy á rádió-brancs Bécsit kérő Irta I Vándor Iván A nagytiszteletü ur, elővette; pipáját lés rágyújtott. Kis ujjával lenyomkodta a tüzes hamut, aztán odament az Íróasztalához. Szép sárga politúros, nagy régi asztal volt, tele írásokkal, karcsú magas lámpa égett a baloldalon, mint egy mosolygós, karcsúra fűzött kisasz.szörny. Jobbkéz felől vastag fól/iánsok térdepeltek egymás hátán. Egy óriási, régi biblia az ablak’ előtt a kis asztalon nyugodott, a könyves polc tetején takaros kis szitában finomra metélt, illatos dohány. A kályhában pattogott a tűz, a kályha mellett két vassulyzó hevert. Ezzel szokta a nagytiszteletü ur minden reigigel az erejét kipróbálni. Közel az ajtóhoz, prémes télirokkban Orosz György állott, a kérő. Már régen állott így ottfelejtve, kabátja, zsebében a zsebkendőjével babrálva, néha elköh/intefte magát: hátha észrevennék, De a nagytiszteletű ur levelet olvasott, majd egyik újságban kezdett lapozgatni, A fiatalember úgy vélte, legokosabb lenne odább állató. De a nagytiszteletü ur felnézett és végre megszólította: —I Gyere közelebb. A hangja öblösen csengett, szinte énekelt a nagy, szigorú szobában, mert hozzá volt szokva a szószékhez és nagy, viszhangos, fehér templomokhoz. Az ember ha hallgatta, harangzúgást érzett a beszédében, meg régi zsoltárok magasztos szárnyalását. —I Ülj le — mondta most már egészen szelíden, — beszélgessünk. Orosz György meghajolt és léült az Íróasztal mellé egy nádszékre. — Szóval — kezdte a nagytiszteletü ur — te kompromitáltad Erzsébetet. Elvitted magaddal a hóban sétálni, megfogtad a kezét, hogy minden jövő-mejnő. lássa, ho«y* összetartoztak. Tetted pedig azért, hogy megpuhits engem. Hogy ne ellenkezzek. Hogy leányom jó hírét, amit rontani akartál, Äorr|i|gäljam azzal, hogy őt neked adom. Beszélj hát. Ezért tetted? — Ezért — hagyta rá Orosz György. — Jól van — mondta a nagytiszteletü ur és kfverte pipáját — Te most szerelmes vagy. Fiatal vagy. Fiatalság bolondság, de irigylendő bolondság. Hanem azt mondod, házasodni akarsz. Ez már aztán komoly dolog. Nagy dolog. Férfias dolog. Hogy mersz te, taknyos ilyesmire vállalkozni. Orosz György elhült egészen. — Huszonnégy éves vagyok — hebegte, megvan a jógii doktorátusom, van egy Ms földem. * — Mi köze mindennek .a házassághoz? — És szeretem1 Erzsébetet. — Hát aztán — vetette közbe a nagytiszteletü ur. — És Erzsébet szeret engem. — Engem is szeret — vélte a kisasszony kedves apja — még is elment veled este sétálni a hóba. —- Ez csak azért történt----— Most ezért, máskor meg azért történhetik. — Erzsébetről felelek — pattant fel Orosz György. — Én nem. — Csend lett. Orosz György rémülten nézett a nagy, fényes homlokra. — Hoigy felelhetnél róla, mikor magad biztatóid a rosszra. Tudod mi a férfi otthon, a családban? Amf a kapitány a hajón. Rá van bízva mindenkinek a sorsa. Ha rosszul kormányoz, zátonyra kerül a hajó. Hogy bízzam rád az Erzsébetke lelkét, ha ilyen irányba kormányozod. Az én gyermekem nem hazudott, csak mióta téged megösmert. A kályha rettenetesen fűtött, a nagytisztetetü ur tekintete dermesztett, jnint a tét, — Ez még csak a kezdet. Mi lesz a leányomból későbben melletted. — Erzsébet értem áldozatot hozott, mikor egypárszor füllentett. És az vesse rá az első követ, ki fiatal korában szerelmes sohse volt. — Ebben lehet némi igazad — mosolygott a nagyitiiszteletü ur hegyes bajusza alatt és kis ujjával mieg/ígazgatta pipájában az égő dohányt. Nem mondom', — ebben lehet igazad. Az ember elfelejt egyetmást___ Te persze valóért táncolsz, nem pipázol — fordult váratlanul a kétségbeesett Orosz Gyurkához, — Cigarettázni: szoktam — válaszolt a kérő bizonytalanul, mivel nem tudta, nem Írják ezt is rovására. — A cigarettát a könnyelmű emberek számára találták ki. Komoly féri: csibukozik vagy szivarozik. Mi egy cigaretta? Egy-két szippantás és — vége. Olyan, mint némelyik embernek az érzése. Hát aztán honnét tudjam én, hogy hü leszel-e leányomhoz. Mert a hűtlenség hűtlenségre csábit. Ha minden jö tí-ment meyecskének szeretsz majd udvarolni, Elzsébet lelkében is megáporodhatik az állhatatosság. Már pedig nem tűröm, hogy leányom még gondolatban is megbántsa az urát. — Erzsébetről felelek — hebegte Orosz György. — Magadról felelj, mert olyan az aszszony, amilyenné; őt az ura magaviseleté változtatja. Ha kártyás vagy, pörlekedővé válik, már pedig Isten ments a veszekedő asszonytól. — Nem leszek én korhely, kártyás, csavargó — válaszait Orosz György. — Otthon ülő, jó férj lesz belőlem. Nem lesz más kívánságom, mint a feleségem akarata, nem lesz más örömöm, csak ha Erzsébetet nevetni látom. A nagytiszteletü ur .gyanakodó tekintetet vetett a kérőre. — Az ilyen emberit unja- meg; Ieghamarább a felesége. — Milyennek kell tenni az Erzsébet urának, hogy meg legyenek elégedve? — Férfinek öcsém1, akit az asszony sohasem foghat hazugságon. Aki tiszta életű, de nem a felesége szolgája. Aki szereti az asszonyt, de parancsol is neki. Akii vidám; szép szóval a jóra iga* zitja. Mert gyermek az asszony öcsém, i ha öreg is. És oktatni kell folyton, bár* milyen okos is. Ezért van az, hogy okos asszonynak még okosabb légyen az ura. Már pedig Erzsi leánynak igen eszes, míg te, mint férfi nem mutatkozol túlságosan okosnál:. Orosz György zsebredugta a vágást, aztán felkelt a nádszékről. — Most még' egyszer, utoljára; megkérem az Erzsébetke kezét. — Nem adom — harsogta mélyen* búgó, zengő hangon a nagytiszteletü ur. Orosz György meghajolt. Szépen, udvariasan, amint a tánciskolában tanulta, — De kompromittáltam.... , ] — Hát kompromittáltad. Egymás szemébe néztek. Most már zordan, fenyegetően. Egyszerre Orosz György megenyhült. — így is jó —i dörmögte a foga közt. És mivel regényes természet volt, örömet is érzett, — Talán még jobb — de ezt már, nem mondta, csak gondolta magában. És mintha, félne, hogy az a szigorú ember a gondolatát valahogy meglátja, menekült a, szobából A nagytiszteletü ur utána nézett és- elgondolkozott a dolgon. — Ezek a leányok milyen bolondok — dörmögte. Aztán benyitott a nagytiszteletű asszony szobájába. A szemével intett neki, hogy lépjen közelebb. Gyors tekintetet vetett a leányára, ki ott gunnyasztott a díván sarkában. — Erzsit ne hagyd ma magában, —* szólott csendesen. A nagytiszteletü asszony intett, hogy jól vájt; - - I ■ Bécsi levél
