Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-06 / 124. szám
\rí Pošiarina plaéena u goto vom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve-..SHEEt •■Hwtf'1 IgBhWaffllliBfflüUIT.il 1 V. évfolyam ;AjJ Megjelenik mieden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Subotica, KEDD, 1924 n?á|us 6. 124. szám Előfizet esi ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrov« ul.l.íLeíbach-palota) ». . f-'-1 Z* -4? *• 9 \ Szerkesztőség: Aleksándrovd ni. 4.’ (Kossia-Fonciérc-palota) A magyarság hazárdorjei (m. a.) A nagygyűlés betiltása ról s azokról az intézkedésekről, melyeket a betiltás után kilátásba helyeztek, kétfelé kell elmondani véleményünket. Egyrészt a hatalom urai felé — ezt megtettük vasárnapi számunk vezetőcikkében — másrészt a magyarság felé. Ennek a kötelességnek most teszünk eleget. Az első órák izga! mai már lehűltek, tudunk már hűvösebben és szenvedély nélkül mérlegelni. Nem akarunk bűnbakot keresni, mert jól tudjuk, nem a mi vétkünk, de a politikai helyzet nehezedett ránk. Amikor leég a ház, a fészer alatt meghúzódó családtagok az első rémület elmúltával keresni kezdik maguk között: ki játszott a tűzzel ? A mai helyzet arra kényszerít bennünket, hogy amit tapintatból, személyi tekintetekből, az érzékenységek kíméletéből eddig elhallgattunk, azokat az egész magyarság ^(lekében most — post feste-? — elmondjuk. Annak, hogy a Magyar Párt nem tud a soha azt a politikai súlyt képviselni, amit csak a magyar választók számával lehet fölmérni, iegfőbb oka az a példátlan fegy eímezetlenség voit, amit nem a párttagok, hanem a pártvezetők között fájdalmasan kellett tapasztalni. A magyarság, respektive e Magyar Párt nevében egyedül Sántha György és Várady Imre, a Magyar Párt elnöke és társelnöke voltak jogosítva nyilatkozni, tárgyalásokba bocsátkozni, kijelentéseket tenni. A magyarság ipost is benne látja vezetőit s megnyugvással bízza kezükre és lelkiismeretükre sorsát. A pártvezetőségnek minden más tagja csak az elnöki tanács megbízásából s a megbízás keretei között képvi sei hette a pártot. Mégis mit kellett látnunk ? Azt, hogy vidéki pártszervezetek vezetőirői szinte nap-nap után kaptuk a híreket, hogy hol az egyik, hol a másik politikai párt tagjaival tárgyal a magyarság támogatásának s a választásokon való együttes akció feltételeiről. Azt kellett látnunk, hogy egyes sajtóorgánumokban, főként abban, melynek tulajdonosai között a Magyar Párt vezetőségének egy-két tagja is szerepel, olyan nyilatkozatok jelentek meg, melyeket az egész magyarságnak, a Magyar Párt egyetemének véleményeként kívántak feltüntetni, holott azoknak megjelenéséről a Magyar Párt vezetőségének legtöbb tagja előzetesen tudomással sem bírt s azokkal nemcsak hogy egyet nem értett, hanem a legsúlyosabban elítélte. Hogy ne nyúljunk nagyon visz sza a múltba bizonyítékért, csak gével foglalkozunk. ■ 1. A Hírlap vasárnapi száma-5 ban, mely szombat délben jelenti meg, tehát ugyanakkor, amikor a minisztertanács a nagygyűlés betiltását s az ebből folyó intézkedéseket elhatározta, nyilatkozat jelent meg a Magyar Pártnak a legkényesebb és legnehezebb taktikai kérdésben vallott álláspontjáról. A nyilatkozat, a cikk szerint, olyan módon született meg, bogy a Hírlap szerkesztősége felvilágosításért a pártvezetőséghez fordult s annak egyik tagja ugv fogalmazta meg a nyilatkozatát. („ . . . a Magyar Párt nem tárgyal ... a Magyar Pórt orientációja ... a Magyar Párt nem vál toztat . i . a Magyar Párt hajlandó . . stb. stb. stb.), hogy azt lehetetlen a párt nyilatkozatának ném tekinteni. Hiteles és közvetleh értesülésünk van arról, hogy ezt a nyilatkozatot a pártvezslőség legtöbb tagja csak az y\. ‘ságból olvasta — fájdalmas megdöbbenéssel. Ha egyes juráknak laptulajdonosi minőségük s a mások áldozatkészségének igénybevétele módot is ad arra, hogy nyilatkozataik az újságban megjelenjenek, talán illenék több szerénységgel, több öníegyelmezettséggel s a tényeknek megfelelően a saját személyükben, egyes számban és első személyben nyilatkozni s meggondolatlan, hetyke és fennhéjázó nyilatkozatukért vállal ják a nyilatkozók maguk a felelősséget s ne varrják azt a szegény magyarság nyakába. Csodálatos az a — nem akarunk más szót használni — bátorság, amivel ez a nyilatkozat egy noviszadi magyar lapot azért támad, mert az — méltóztassanak jól idefigyelni — a paktum kísérlet miatt támadta a Magyar Pártot. Itt már egészen a felülmuihatatlanságig ért el a magyarság fogyatékos emlékezőtehetségében való bizakodás. Azt a paktumot, mely alkalmas lehetett arra, hogy a magyarságot parlamenti képviselethez s konszolidáltabb közviszonyok közé juttassa, a Hírlap hiúsította meg s a Hirlap indított amiatt éles offenzívat a Magyar Párt ellen. S most a Hírlap ró meg másik magyar lapot azért, mert az a paktum miatt a Magyar Pártot támadta. Adós marad azonban annak közlésével, hogy honnan veszi ehhez a jogcímet és az erkölcsi jogosultságot. De mindez nem is a legfontosabb. A legveszedelmesebb és a legkártékonyabb az a hang, az a praepotencia, amivel az ismeretlen pártvezető az ismert Magyar Párt nevében nyilatkozik s ezáltal ismeretlenségben maradó szel v - . j * í, - *.*■'“*■ * ---------— -------egutolsó napok három jelensé-Smélyének egyéni fogyatkozásaival a Magyar Párt tehertételeit súlyosítja. Ha annak a nyilatkozó urnák valami kívánsága van a községi esküdttől, vagy közölni akar valamit az adóvégrehajtóval, bizonyára sokkal illedelmesebb, sokkal megfésiih Vo, sokkal kevésbé hetyke hangon közli mondanivalóit. Bátor, agresszív s praepotens csak akkor mer lenni, amikor a kényelmes ismeretlenségből a Magyar Párt nevében nyilatkozik. Vessük össze a fájdalmas, szivbemarkoló tényeket ennek a nyilatkozatnak hangjával : „. . . többé paktumos tárgyalásokkal nem lehet a Magyar Pártot kitűzött útirányától e’tériteni, sem passzivitásba kergetni.“ Szorongó szívvel gondolunk a netiitó rendelkezésre s a fölosztó határozatra, melyek e nyilatkozat megjelenésével egyidőben határoztattak el s úgy kérd jük: nem lehet ? A nyilatkozó ur szerint a paktumos tárgyalások kergették passzivitásba a Magyar Pt'ot, A passzivitásért tehát azok felelősek, akik a paktumos tárgyalásokban való részvételre megbízást adtak. Erre pedig a Magyar Párt elnöki tanácsa egyhangúlag adott megbízást. A paszszivitásért tehát a nyilatkozat a Magyar Pártot teszi felelőssé ugyanakkor, amikor a paktum miatt a Magyar Párt ellen intézett támadások miatt másik ma gyár lapot megró. Risum teneatis amici ? 2. Hiteles tudomásunk van arról, hogy a Magyar Párt egyi vidéki szervezetének egyik vezetője, aki az elnöki tanácsnak is tagja, az elnöki tanács tudta, hozzájárulása és fölhatalmazása nélkül tárgyalásokat folytatott, vagy — mondjuk — beszélgetést — a radikálispárt egyik nagytekintélyű tagjával. E tárgyalások folyamán — természetesen illetéktelenül és jogtalanul — a Magyar Párt nevében olyan követeléseket támasztott s e követeléseket olyan hangon formulázta meg, hogy amikor a radikális képviselő klubjának vezetője előtt beszámolt róla, ott a legnagyobb megütközéssel utasították vissza a tárgyalások folytatásának tervét. Mit gondolnak e bizonyára jó szándékú, de tájékozódás, horizont, hivaíottság és képesség nélkül jogtalanul s illetéktelenül a Magyar Párt nevében tárgyaló urak, hogy azt az atmoszférát, amit meggondolatlan feltételeikkel és pallérozatlan magatartásukkal teremtenek, nem a Magyar Párt s az egész magyarság szenvedi meg. Akik velük jóhiszeműen tárgyalnak, nem merik n\ég föltételezni sem, hogy megbízás nélküli ügyvivőkkel állnak szemközt, akik legfeljebb levélhordók lehetnek a tárgyaló pártok között, nem pedig tárgyaló felek. Mit gondolnak ezek a megbízás nélküli ügyvivők, akik előszeretettel tévesztik össze magukat a magyarsággal, a magyarságnak előnye származik abból, ha azok is összetévesztik őket a magyarsággal, akiknek közvetlen befolyásuk van o közhatalom gyakorlásában? Sorsunk keserű poharát ezek a hamis látszatok is segítettek betölteni. Nem vonjuk kétségbe ezeknek a két balkezes uraknak jószándékát s talán jóhiszeműségét sem. De ezzel a jószándékkal és ezzel a jóhiszeműséggel védekeznek azok is, okik betörik a fejünket s letépik a cégtáblákat. A jószándéku ártalmasságol, a jóhiszemű kártékonyságot most a magyar nép szenvedi meg. S ha a ház leégett, nem mindegy-e, hogy gyújtogató kezek, vagy ondatlanul eldobott cigaretta gyujtotta-e fel. 3. A Hírlap vasárnapi, számában Watncscnr Erwin, aki a sombon pártszervezet vezetőségének s a Magyar Párt elnöki tanácsának is tagja, vezércikket ir arról, hogy a Vajdaság bajait a Vajdaság gyógyítja meg. A Vajdaság bajait s az állampolgári egyenlőtlenség kiáltó bizonyítékait a cikkíró a következőkben foglalja össze: 1) a nem kormánytámogatók csak nehézségekkel kapnak útlevelet, 2) Alexijevics Mitának jutalmat szavazott meg a vármegye, 3) „a községi jegyző nem hatóság, hanem csak tisztviselő“ (?) 4) féléve nem hívták össze a megyei közgyűlést, 5) nincs elég iskola, 6) a községi rendőrök nem védik meg a birtokosokat a mezei lopásoktól, 7) „a kóborló, úgynevezett bitang juhászok és kanászok óriási károkat okoznak", 8) A községi dűlő utakat elszántják, 9) a kormány oicsóvá teszi a kenyeret és drágává az iparcikkeket. Nem állítjuk — most nem akarunk efelett vitát kezdeni — hogy ezek a sérelmek nem panaszolhatok. De — amikor a Magyar Párt elnöki tanácsának egyik tagja — a pártvezetőség felhatalmazása és hozzájárulása nélkül ■— felsorolja a Vajdaság bajait s programul tűzi ki, hogy a Magyar Párt nagygyűlése foglalkozni fog ezeknek a bajoknak orvoslásával, talán mégis a magyarság sérelmeire is kellene gondolni s nem csak azokat a panaszokat felsorolni, amik minden vajdasági földbirtokosnak, akár szerb, akár bunyevác, akár magyar, egyforma panaszai? Mi marad tennivaló a Ny ivariak, ha az illusztris cikkíró ezeknek a panaszoknak orvoslására a Magyar Pártot tartja alkalmasnak. S hogyan lehet majd védekezni az ellen a vád ellen, hogy egyesek a magyar tömegek
