Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-16 / 134. szám

4. oldal vonatrészt kapcsolnak bele Halason Kelebia-Szubotica felé, amely to­vább megy Beogradig. Az ellen­irányból jövő bajai személyvonat ugyancsak kap közvetlen Beograd- Szubotica-i vonaírészt, amely az ed­digi 6 óra 20 perces érkezéssel szemben 6 óra 10 perckor fog Bu­dapest keleti pályaudvarra érkezni. Az erdélyi magyarság jogaiért Mania Gyula előadása a kisebbségi kérdésről Bukarestiből jelentik: Maniu Gyu­la az erdélyi román politikai élet egyik kimagasló vezére a Román Társadalomtudományi Intézet felké­résére Bukarestben a napokban elő­adást tartott »A román poltiika szempontjai« címen. A rendkívül érdekes előadásban, amelyet Bukarest színe-java hallga­tott végig, Maniu hangsúlyozta, hogy minden népnek alkotmányos igénye van nemzeti jogaira. Romá­nia nemzeti kisebbségeinek a gyula­­fehérvári határozatok alapján meg kell adni mindazokat a jogokat, a melyekkel a nemzeti állam keretében a kisebbségek a demokrácia bázisai lehetnek. A magyaroknak és a né­meteknek elsősorban a törvényho­zásban, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban van jussuk részesedésre, de mindezek mellett nemzeti tulajdonságaik és nyelvük szabad fejlődését is elő kell segíte­ni a román kormánynak. Mcmiu továbbiakban azt fejteget­te. hogy a kisebbségeknek joguk van nyelvüket használni az iskolá­ban és a hatóságok előtt és az ál­lam köteles a kisebbségek részére anyanyelvükön tanintézeteket felál­lítani. Románia — mondotta — nem­zeti állam, de egyúttal kulturáüam és jogállam is legyen. Külső meg­nyilvánulásában és beiső szerveze­tében maradjon román: támogassa a román nép gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődését. De a ki­sebbségekkel is igazságosnak kell lennie és a gyulafehérvári határo­zat, valamint a békeszerződések pontozatainak becsületes megtartá­sával az ő kulturális és gazdasági fejlődésüket is támogatnia kell. A Szent Misszió könyvében adoma, a szocialista naptárban izgatás A Népszava sajtópore — Az inkriminált Turgenyev Budapestről jelentik: Az ügyész­ség Fuchs Jakab nyomdász ellen sajtó utján elkövetett osztály elleni izgatás büntette cimén emelt vada, mert a földmunkások naptárában és a Népszava naptárában a szöveg­rész feletti fejlécek képes ábrázatái­ban, amelyeket Biró Mihály grafikus rajzolt, a munkásosztályt a tőkés osztály ellen gyűlöletre izgatta. Ugyancsak vádat emelt Takács Jó­zsef magánhivatalnok ellen osztály elleni izgatás büntette és nemzet­­gyalázás vétsége címén, mert a föld­munkások naptárában, egy politikai cikkben, továbbá az Örzse özvegy­sége cimü novellában és a közölt adomákban a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülését csor­­bitoita, hitelét sértette és a munkás­­osztályt a tökésoszály ellen gyűlö­letre izgatta Ez a per csütörtökön került főtár­gyalásra a budapesti büntetótör­­vényszéken. A vádlottak kihallgatá­suk során kijelentették, hogy nem érzik magukat bűnösöknek. A védő a valódiság bizonyítását kérte. Két könyvet csatol be. Az egyik Turge­­nvevnek egyik elbeszélése, amelyet Takács József szószerint vett át a Népszava naptárába »örzse özvegy­BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. május 1(). sége« cimén és amelyet az ügyész­ség inkriminált. A megvádolt ado­mákra vonatkozólag egy másik könyvet csatol be. amelyet a kapu­cinus zárda nyomdájában készítet­tek. amely a szent misszió kiadásá­ban jelent meg és amelyben szóról­­szóra ugyanazok az adomák van­nak. amelyeket az ügyészség a Nép­szava naptárában inkriminált. A bíróság elutasította a védelem előterjesztéseit és csak az inkrimi­nált cikk felolvasását rendelte cl, köztük Turgenyev Iván Szurtoskezü és fehérkezü emberek ci’mü kis no­vellájának felolvasását, amelyet az ügyészség szintén inkriminált. A fel­olvasás után az elnök megállapítja, hogy a novella már tényleg megje­lent Turgenyev Költemények prózá­ban cimü könyvében. Megállapítja továbbá az elnök, hogy az inkrimi­nált adomák tényleg szóról-szóra bent vannak a Szent Misszió köny­vében. Fuchs Jakabot a biróság felmen­tette a vád alól, mert a képek izgató hatásúak ugyan, de miután ezek már megjelentek, az alantas állásban le­vő Fuchs nem gondolhatta, hogy azok újból való közzétételével bün­tetendő cselekményt követ el. Takács Józsefet a biróság elítélte a magyar állam és a magyar nem­zet megbecsülése ellen irányuló vét­ség cimén és ezért őt négy hónapi fogházra és 400.000 korona pénzbün­tetésre ítélte. A német kormány békiilékeny jegyzéket küldött Moszkvába A szovjetkorraány ragaszkodik az extarritorlálfs jog biztosításához Berlinből jelentik: Abban a jegyzékben, emelyet Síresemann külügyminiszter a birodalmi kor­mány nevében Moszkvába küldött, részletesen ismerteti a berlini orosz szovjet-delegáció helyisé­gében történt eseményeket, úgy, ahogy azokat a német rendőrha­tóságok jelentéseikben leírták. A jegyzék rendkívül békiilékeny hangú és a kormány sajnálkozását fe­jezi ki, amennyiben kitűnnék, hegy a német rendőrség meg sértette az orosz delegáció exter­­rjtoriális jogát. Azt ajánlja Síre­semann, hogy a két kormány vegyes bizottságot állítson össze, amely hivatva lesz, hogy a tény­állást kiderítse. Moszkvából még nem érkezett válasz a jegyzékre, de a szovjet­kormány — hir szerint — a né­met külügyminiszter ajánlatával szemben arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy mindaddig nem lehet szó a kereskedelmi kapcsolat föntartásáröl a német birodalommal, mig a berlini delegáció tagjainak exlerriíoriális jogát a birodalmi kor­mány nem biztosítja. Sorra kerülnek Csaruga rémtettei Csaruga apja megtagadja haramia fiát — A fötárgijalás negyedik napja — A Bácsmegyei Napló kiküldőit munkatársának jelentése — Csütörtökön reggel negyed tízkor folytatta az osijeki törvényszék Csaru­ga kihallgatását. A tárgyaláson megjelent Csaruga apja is. Öreg barai földmives, aki évek óta nem beszélt fiával és most is megta­gadja. Csak fiának védőügyvédjével váltott néhány szót, aki igyekezett az öreget megnyugtatni':. Mikor a hallgató­ság közül kérdez tőle valaki a fiára, elkeseredetten mondja: — Bár már az ördög elvitte volna, akkor legalább nyugtom lenne tőle. Mégis a tárgyalás alatt, mikor valaki megjegyezte előtte a fiára, hogy nem kerüli el az akasztófát, felébredt benne az apai érzés, hirtelen elsápadt, rosszul lett úgy, hogy ki kellett vezetni a tár­gyalóteremből A rablóvezér a vádlot­tak padjáról teljes közönyösséggel nézi végig az egész jelenetet. Az agyonlőtt csendőr Csaruga folytatólagos kihallgatása so­rán rátértek Sirola csendőr meggyilko­lásának ügyére, akit Csaruga 1921 jú­nius 21-ikén éjjel Mihajlevci falu kocs­májában lőtt agyon, amikor a csendőr őt le akarta tartóztatni. A vádlott előadja, hogy ezen az éj­szakán ő és társai csendőrruhában a kocsmában ittak, amikor Sirola csendőr belépett és revolvert szegezett mellének. Erre ő leütötte a lámpát és a sötétben dulakodás fejlődött ki. Nem tudja, hogy ki lőtte agyon Sirolát, mert ő abban a pillanatban, amikor sötétség támadt, el­menekült. A vádirat szerint 1921 június 15-ikén Csaruga a Kraskovics mellett levő erdő­ben agyonlőtte Matota nevű rablótársát. A rablóvezér ezt is tagadja és azt ál­lítja, hogy csak később értesült Matota meggyilkolásáról, amelynél nem volt je­len. Az elnök erre megjegyzi', hogy a vizsgálóbíró előtt beismerte a gyilkos­ságot. — Azért vallottam be, — mondja Csa­ruga — mert kényszeritettek rá. Nem tudtam, hogyan kell viselkednem, mert még nem volt dcégom a bírósággal. Tomics Szvetozár ügyész megjegyzi, hogy egy ízben már állt biróság előtt és el is Ítélték négy évre, amire Csa­ruga nem válaszol. A vocsini rablás 1921 augusztus 16-.ikáfi Vocsinban ki­rabolták Fiedler ácsmestert. Csaruga azt állítja, hogy ezt a rablást Predragovics követte el. Markovics Nikola elnök megjegyzi, hegy Gojanics és Mihajlevics rablótár­sai azt vallották, hegy ő követte el a rablást, azonban Csaruga továbbra is tagad. Dr. Tolnauer védő erre megkérdi a vádlottól, meg tudná-e mondani, hogy ebben az időben hol tartózkodott. Csa­ruga bizalmatlanul fogadja a védő kér­dését és indulatosan feleli: — Mit tartozik ez az ügyhöz? Nem emlékszem rá, különben is mellékes hogy hol voltam. Kicsit szétnéztem a világban. Ezután az elnök az 1921 szeptember 5-ikén a Cseralije melletti erdőben több földmives ellen elkövetett rablótámadás ügyében intéz kérdést a vádlotthoz. Csaruga most újabb trükkhöz folyamo­dik: megtagadja bűntársait, Mihajlevi­­cset és Gojanicsot, akik a Vizsgálóbíró előtt ellene vallottak és kijelent1, hogy ezeket egyáltalán nem ismeri. Tagadja azt a,vádat, hogy 1921 szep­tember 5-ikén Cseralije mellett erőszakot követett el Müller Danica ellen. A leány sem vallott ellene, hanem egy szemtanú jelentette fe! emiatt Csarugát. Gyilkosság, rabiás 1922 július 3-ikán Csaruga több tár­sával Ostrosinci községben 7500 dinárt rabolt el Blascsák Ivántól. Ugyanezen a napon megtámadták és agyonlőtték a községben Kriszter István ottani fö'd­­mivest. Csaruga azt állítja, hogy nem volt ott á rablásnál, mert akkor Szer­biában tartózkodott. Az elnök figyel­mezteti, hogy társai ellene vallottak. — Lehet, —* mondja Csaruga —i de én mégsem voltam ott. Elnök: Miért ismerte akkor be a vizs­gálóbíró előtt? Csaruga: Mert nem akartam helyszíni szemlére menni. A tizenkét nap alatt a csendőrség az. egész országon végig« hurcolt. Éppen elég volt belőle. Én csak őrt álltam.... 1922 julius 12-ikén Csaruga több tár­sával Sarina községben bement Márk Iván kocsmájába, ahol az eléjük menő kocsmárost lefogták, megbilincselték és utána kirabolták. A rablók Márktól 4125 dinárt és ékszereket vittek el. A vádlott Csaruga előadja, hogy eb­ben a rablásban öten vettek részt. — Én — mondotta Csaruga — egy másik társammal csak őrt álltam az uc­cun. A támadást a banda tanácsa, a melynek én voltam a végrehajtó szer­ve, határozta el. A támadás vezetője pedig egy Sója nevű társam volt. Ezután Csaruga elmondotta, hogy a rablás után a banda az ő felszólítására feloszlott. Később egy erdőben ismét összejöttek. Akkor a banda tagjai kér« ték, hogy továbbra is vegye át a veze­tést, amibe ő beleegyezett. Csak Séja volt ellene, aki őt alkalmatlannak talál­ta a banda vezetésére. Ugyanekkor a banda egyes tagjai azt indítványozták, hogy egy Fekete nevű embert rabolja­nak ki. ö ezt ellenezte, mert Fekete ba­rátja volt neki. Emiatt a banda két pártra szakadt, sőt annyira kiéleződött a helyzet, hogy a két párt egymással harcba is keveredett. Ez alkalommal két rabtótársuk meg-: halt. Csaruga azt vallja, hogy az eset után levélben értesítette a hatóságokat, hogy sikerült a bandát szétugrasztani. Mikor az elnök kétségbe ven ja, hogy a hét tagból álló fegyveres bandát egy­maga szét tudta oszlatni, Csaruga hall­gat. A biróság ezután tovább folytatja Csaruga kihallgatását. Az elnök kérdé­sére Csaruga előadja, hogy vette fel a Nikola Drezsgics nevet és miképpen szerzett erre a névre Otocsácon szemé­lyi okmányokat. Otocsacról a névcsere után Andrijevcire ment, ahol Nikola Drezsgics néven jelentette be miagát a hatóságoknak — mint kereskedő. A biróság rátér 1923 április 20-án Sr« dedjantiban kirabolt Fuchs Dávid kocs­­máros esetére. Csaruga Fuchsot és fele­ségét megbilincselte és társaival elra­bolt tőlük 360 dinár készpénzt és több ékszert. A vád ismertetése után Csa­ruga kijelenti, hogy ebben a rablásban is csak azért vett részt, hogy Fuchs életét megoltalmazza. Tífuszjárvány Beocsinfjan Gondatlanság: miatt eljárás indult a Beocsini Cementgyár vezetősége és teleporvosa ellen Novisadról jelentik: Súlyos egész­ségügyi botránynak jött nyomára a novisadi egészségügyi felügyelőség, amely megállapította, hogy a Beocsini Cementgyár vezetőségének és telep­orvosának ■ gondatlansága folytán ve­szedelmes tífuszjárvány terjedt el Beocsinban a gyár munkásai között. Március végén több tifuszmegbete­­gedés történt Beocsinban, azonban — amint most megállapították — a cementgyár vezelősege és teieporvosa a járványt eliitkoita, nem jelentette be a hatóságoknak és elmulasztotta a szükséges óvóintézkedésekef, hogy a betegség terjedését megakadályozza. A gondatlanság folytán három hét alatt harmincnyolc megbetegedés tör­tént és a betegek közül ketten, Tar­­buk Milka ■ 25 éves munkásnő és Galac Éva ötéves kislány, meghaltak. A novisadi egészségügyi felügyelő­ség, mikor a járványról értesült, vizs­gálatot indított és megállapította, hogy a betegség onnan eredt, hogy az egészségügyi viszonyokat a beocsini

Next

/
Oldalképek
Tartalom