Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-16 / 134. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 május 16. megelégedettséggel hagyta el az udvart a kihallgatás után. Hír szerint a király megkérdezte Da­­vidovicsof, hogy az ellenzék haj­landó e belenyugodni olyan megol­dásba, hogy fovanovics Ljuba ala­kit koncentrációs kormányt. Davi­­dovics állítólag kijelentette, hogy az ilyen koncentráció az ellenzéknél máris megbukott és véleménye sze­rint ma már lehelellen fölujiiáni a koncentráció eszméjét. Davidovics az audiencia után a demokrata-klubba ment, ahol in­formálta párthiveit kihallgatása eredményéről; utána az ellenzék vezetőivel folytatott beható tanács­kozásokat. Az ellenzék szívesen fogadná a• neutrális kormányt Az ellenzék még mindig bízik abban, hogy a korona végül is az ellenzéket fogja megbízni mun­kakormány alakításával; a neutrá­lis kormány kombinációival szem­ben is éppen ezért áilást foglal és azt hangoztatja, hogy egy neutrális kormány alakításába nem menne bele. Politikai kö­rökben — különösen a kormány­pártban — nem hisznek azonban az ellenzék őszinteségében és biztosra veszik, hogy az ellenzék szívesen fogadná neutrális kormány alakitásánaktervét, amely számukra sokkal előnyösebb megoldás, mint Pasics-Pribicsevics kormány által bevezetett választás. Az uj neutrális kormány első föladata volna n Radics párti man­dátumok igazolása, hogy ezzel a rendkívül kínos kérdést levegyék végre a napirendről. Viharos jelenetek a radikális-klub ülésén A radikális klub csütörtök délelőtt ülést tartott, amelyen körülbelül 50 radikális képviselő vett részt. Általános meglepetést keltett, hogy az ülésen megjelent Petrovics Nasz­­táz is. A képviselők az ősz politi­kust heves szemrehányásokkal illet­ték, sőt Dragovics, a parlament al­­elnöke beszédében élesen megtá-Idegen helyen Irta : Kel. ti Márton A mester a fiú karjára tette a ru­hát és azt mondta: — Ne bámészkodj, egyenesen menj és jól figyeld meg, mit üzen a méltóságos ur. A lakás nem volt messze, nem kellett sietni. Jó volt andalogni egy kicsit az uccán. friss őszi szél ker­gette a járdára hullt faleveleket, el­késett gyerekek siettek az iskolába, a sok ember ment. loholt a mestersé­ge után. Frissen, gyors lépésekkel igyekeztek előre. A gyerekeket irigyelte, akik az is­kola felé igyekeztek. Bizony, jó vol­na még egyszer iskolába járni. A nagy, fehérre meszelt terembe bejön a tanító, imádkoznak, számolnak, ol­vasnak, Írnak, földrajzi tanulnak. A naD besüt az ablakon, tíz órakor ki­mennek a folyosóra ugrándozni. Mi­lyen szép volt. A hatodikat is elvé­gezte, aztán el a mesterségbe. Az utolsó év nem volt ió, A tanító hara­gos ember volt. Azt mondták, a há­borúban sebet kapott s azóta folyton haragszik. Verte is őket. Tanítani se szeretett, csak akkor makogott vala­mit, ha az igazgató bejött. De azért mégis jó volt. Jobb, mint most. Eh, ez kegyetlen, a mühelylevcgő nehéz, aztán meg az a folytonos szaladgá­lás. Hozz cigarettát, menj a boltba, szaladj telefonálni. A mester felesé­ge is küldi. Az embernek nincs nyugta. h ~ A házhoz ért.: madta Petrovics Nasztdzt, akit a párt árulójának nevezett és felszó­lította, hogy az ülést hagyja el. Dra­govics beszéde alatt nagy lárma ke­letkezett; a képviselők többsége sér­tések özönével halmozta el Petro­­vicsot, aki a nagy zajban beszélni kezdett, hogy kimagyarázza visel­kedését. A többség nem akarta azonban meghallgatni, sőt többen fenyegetően feléje rohantak úgy, hogy tettlegességtől lehetett tarta-, ni. A kínos helyzetnek Pasics mi­niszterelnök vetett véget, aki szó­lásra emelkedett és rövid beszédben vázolta a helyzetet, közölvén a klubbal, hogy egy neutrális kormány alakításának eszméje nyomult elő­térbe, amellyel szemben a radikális­­pártnak is állást kell majd foglalnia. Pasics miniszterelnök beszéde után a miniszterekkel együtt el­hagyta azonnal a termiét, mire ismét kiújult az előbbi jelenet, mely az el­nök erélyes fellépésére azonban rö­videsen elcsitult. Újból kísért a nemzetiségi bioik terve Bunyevác részről kezdeményeik a nemzetiségek tömörítését Az elmúlt hetekben a bunyevác­­sokác-párt részéről már többizben elhangzott áz a kivánság, hogy a vajdasági nemzetiségek keressenek egymáshoz közeledést és kíséreljék meg az együttműködésit a közeledő választásokon. A nemzetiségi blokk mellett és ellen azóta sok nyilatko­zat hangzott el és sok újságcikk lá­tott napvilágot, mig most az azóta bekövetkezett kormányintézkedé­sek, amelyek a nemzetiségi pártok működését betiltották, ujtból felszín­re vetették ezt a kérdést. Beavatott helyről szerzett értesü­lés szerint a bunyevác-sokác-párt néhány vezető tagja — egyelőre még nem a pártvezetőség megbízása alapján -r- azzal a tervvel foglalkozik, hogy a vajdasági nemzetiségi blokk megalakítása érdekében tárgyaláso­kat kezdjenek. A terv tehát még a legkezdetlegesebb stádiumában van, azonban az akció kezdeményezői azt hiszik, hogy a nemzetiségi blokk megalakítására ma kedvező volna a hangulat, a nemzetiségek politikai szervezeteinek feloszlatása miatt. A nemzetiségi blokk hiveinek az a véleménye, hogy a pártszerveze­tek nélkül maradt nemzetiségek ré­szére alkalmas voina az ilyen for­mában való szervezkedés és újabb pártok alakítása helyett könnyű vol­na a nemzetiségeket közös blokkba tömöríteni, amely szerintük a leg­közelebbi választásokon, közös lis­tával, kedvező kilátásokkal vehetné fel a küzdelmet. Bár a nemzetiségi blokk megala­kítására vonatkozó terv még- nem Pompás, szép palota. A méltósá­­gos ur, akinek a ruhát kellett vinni, az első emeleten lakott. Még a kapu aiatt is milyen: szép ez a ház. Már­vánnyal van kirakva a kapu alja, luárványpad. kis szobrok, festett ala­kok. angyalok. Fölment, becsöngetett. Borotvált inas jött az ajtóhoz. Előbb kinézett a kis kémlelőlyukon, majd ajtót nyi­tott. — A ruhát hoztad? — mondta. In­tett a fiúnak, hogy lépjen be. A fiú belépett. Enyhe meleg imbolygóit a szép, nagy előteremben. Csak most vette észre, hogy fázik. A kabátja bizony vékony, a cipője se nagyon jó, az inge is szakadozott, az anyja minden este varr rajta valamit. Hát mi adjon meleget? Az inas elvette a ruhát. — Ülj le. — mondta neki és be­ment. — A fiú körülnézett, szédült egy kicsit. Ilyet még nem látott. Az ő környékükön nincsenek ilyen palo­táik. A kis józsefvárosi házak kapu­aljain legfeljebb ha rozoga szekerek álldogálnak, az udvaron szemét, csomó gyerek, lárma. Itt, mint a templomban, csend. De jó meleg is van. az egész nagy termet vastag szőnyeg borítja. Lábujjhegyen lép­kednek az emberek. Most valami nő­­személy megy az előtermen keresz­tül. Nagy tálcán reggelit vi'sz; A fin egyszerre valami fájdalmat érez. A tálcán sonka, vaj, gyümölcs, tea. fe­hér kenyérszeletek A tea kellemes, keserű szaga itt marad. Levest ka­pott reggelire. Keménymagos levest, jutott el a tárgyalásokig sem, a Bácsmegyei Napló munkatársa még­is érdeklődött a szuboticai radikális­párt egyik vezetőjénél, hogy a párt hogyan fogadná a tervet. Erre a kérdésre a következő feleletet kap­tuk: — Nem hihető, hogy ez a terv va­laha is a megvalósulás stádiumába lépjen. De nem is lenne előnyös a nemzetiségeknek blokkban való tö­mörülése, több oknál fogva. Először is, bár a nemzetiségeknek lehetnek közös sérelmeik és kívánságaik, mégis olyan mélyreható ellentétek is vannak például a bunyevácok és a magyarok követeléseiben, hogy aligha dolgozhatna ki az úgyneve­zett nemzetiségi blokk egységes munkaprogrammot. De ezenkívül egészen kilátástalannak látszik, hogy a nemzetiségek egy blokkba tömö­rülve inkább elérhetnék céljaikat, mintha valamelyik országos párthoz csatlakoznának. Különben se lehet elképzelni a nemzetiségi pártok bé­kés együttműködését inár a válasz­tások alatt sem, mert naigyon nehéz volna a vegyes nemzetiségű vidéke­ken a jelöléseket úgy megejteni, hogy mindegyik párt meg legyen vele elégedve. Erőszakolt ötlet kü­lönben is az egész, már csak azért is, mert hiszen a bunyevácok nem te­kinthetők nemzetiségnek. A kor­mány részéről legutóbb elhangzott nyilatkozatok alapján a nemzetisé­gek tisztában lehetnek azzal, lrogy milyen politikát célszerű követniük, ha eredményeket akarnak elérni. A radikális-pártban tehát nem fo­kenveret. A cukor drága, a kávé még drágább, tejet, hónapok óta nem láttak. Pedig jó a kávé. A leves reg­gel izetlen, olyan, mint a meleg viz. Mindig gyorsan kanalazza, a szemét is behunyja hozzá. Az inas visszajött, kinyitotta a szoba két szárnyát. Látta az egész 'termet. Kimeredt szemmel bámulta. Istenem, hát ilyen is van. így is le­het Függöny, szőnyeg, kép, szobor, csillár, minden, minden, mint valami furcsa, ragyogó, csufolódó szinve­­gyülák szaladt nagy gomolyagba össze előtte. Eszébe jutott az ő kis szobájuk otthon. Alacsony két vas­ágy, asztal, négy szék, ő a konyhá­ban alszik, a nővére a földön, gáz sincs, villany sincs, télen úgy kell vigyázni a melegre. Fölemelte a fejét. Veié szemben tükör függött a fa­lon. meglátta magát benne. Igazán furcsa, hogy ő most itt van. Ő, Pál Tamás, az ő kopott gúnyájában, vá­sott cipőjében, fakó arcával, és éhes, üres gyomrával. Ez a pajkos szobor mintha ingerkednék véle. Mit akarsz itt. te rongyos, mit keresel itt, mit léiegze] itt mi köztünk? Nem neked való hely ez, menj innen. Fölemelkedett, félni kezdett. Hát igen, mit keres ő itt? Mit? Hogyan is került ide? Talán ide lopták. Meg­dörzsölte a kezét. Azt akarta tudni, ébren van-e? Csengettek. Az inas szaladt a ruhával. A fiú még mindig szinte kábultan ült a he­lyén. Lehunyta a szemét. Bizony na­gadták szívesen a nemzetiségi blokk megalakulását, amelyre aligha is fog sor kerülni. A magyarság — mi­előtt ilyen akcióhoz csatlakoznék —• várja a megértés jeleit és a közele­dést azoktól a pártoktól, amelyek: azt elvben olyan fáradhatatlanul hirdetik. Szudarevics Ferenc dr. halála Subotica város rendkívüli közgyűlésen adózik emlékének Szudarevics Ferenc dr. orvos, nemzetgyűlési képviselő, Szubotica város volt főispán-polgármestere szerdán éjjel hosszas szenvedés után 55 éves korában meghalt. Szu­darevics Ferenc dr. Szuboticán szü­letett. orvosi tanulmányait 5 buda­pesti egyetemen végezte el. Szubo­ticán telepedett le, a magyar impé­­rium alatt a bunyevác mozgalom élére állt. Hosszú ideig szerkesztő­je volt az első bunyevác lapnak a »Neven«-nek, bunyevác gazdasági szövetkezetei is alapított, majd több éven át igazgatója volt a szuboticai gyermek-menhelynek. Az impérium-változás után Szu­darevics Ferenc dr. tovább folytatta a bunyevácok szervezését és az S. H. S. királyság első parlamentjében már ő képviselte a szuboticai bu­­nyevácokat. 1920-ban Szubotica vá­ros főispán-polgármestere lett és csaknem egy évig töltötte be ezt a! hivatalt, mindaddig, amíg a bunye­vác-sokác-párt programra javai újból megválasztották, azonban a parla­menti munkáiban az utóbbi időben már alig vehetett részt, mert cukor­baja ágyhoz kötötte. Legutóbb tüdő­komplikációk álltak be és szerdán éjjel hosszas szenvedéseitől megvál­totta a halál dr. Szudarevics Feren­cet. Megüresedett mandátuma a bu­nyevác-sokác-párt választási listája szerint most Prcsics Miskóra, a »Hrvatska Novine« szerkesztőjére száll. Szudarevics Ferenc dr. halála ál­talános, mély részvétet kelt város­szerte. Az elhunytat pénteken dél­után öt órakor temetik a Bene Szu­­darevics-uccai gyászházból és a te-# meíésen a bunyevác-sokác-párton kivül résztvesz a városi hatóság is. A temetési szertartások programm­gyon jó itt és nagyon jó lehet itt éli ni. Most két fin jött ki a szobákból, Könyv volt a hónuk alatt. Az egyik még evett, a másik ási­­tott. valami fiatalember jött velük. — Siessünk kérem, elkésünk. —* és tuszkolta a fiukat. Szép, finom ruha volt rajtuk és vastagtalpu sár­ga cipő. Az egyik fiú felé nézett és megbólintotta a fejét. Elmentek. Most ott ülnek délelőtt az iskolában, délután pedig a pompás termekben, Elgondolta, ha ő ennek az ember­nek a fia lett volna . . . Most ő is.., Eh, de hagyjuk . . . A szobalány visszajött a tálcával, A tányéron még ott piroslott egy) szelet sonka. gyümölcs és más egyéb. Ismét érezte azt a kegyetlen fájást, ami az előbb elfogta. Ö bi­zony megenne mindent, talán a tál­cát is. A borotvált inas visszajött. — Mondd meg a gazdádnak, a méltóságo-s ur azt üzeni, a ruha ió. Aztán borravalót adott neki. A fin meg se nézte, mit kapott. Kitámoíy­­gott. Végigbandukolt az uccán. maga sa tudta, merre megy. Még látta a nagy szobákat, érezte a jó meleget és tudta, hogy ez csak álom, ami majd széj jeli oszlik, de egy pillanatra mégis benne élt. A mester rászólt: — Hol csavarogtál olyan sokáig? A fiü nem szólt semmit. Leült és nekivágott a munkának De az éjjel palotákról, fényről, örök melegség­ről álmodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom