Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-13 / 103. szám

1924 április 13, BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal CIRKUSZ % m e uniformis (Két rendőr beszélget a főkapitány­ság épületének kapujában. Fejükön a berifini mintára készült uj zöld sisakot viselik, míg hátukat a szintén uj, de ri&indamellett ujjatlan impregnált-gallér fődé A gallér célszerűségéről vitatkoz­nak. A sisak praktikus voltáról nem kell vitatkozni, mert nyilvánvaló: meg­jelöli, hogy hol a rendőr feje.) Az egyik: illába, öcsémbátyám, fej­lődünk, egyre fejlődünk.... A másik: Igen?, Az egyik: Fiát persze. Itt van pél­dául ez az uj uniformis. Millen, modern. Miilen nyugati. Milien impozáns. Egé­szen másként festünk benne, mint a régi kardos-sapkás-csizmás-attílás for­maruhában. A másik: Mért nevezi ezt a válto­zást fejlődésnek? Az egyik: Micsoda kérdés? Csali. Ta­lán nem fejlődés, hogy az itteni rendőr most már úgy hasonlít külsőleg a nagy külföldi világvárosok policájához, mint egyik tojás önmagához? A másik: Nem. Én azt hiszem, hogy a Sherlock Holmes akkor is Nick Car­ter marad, ha kardot visel parafasisak helyett és hogy csizmában éppúgy le­het nyomozni, mint gummibottaL Az egyik: Hogy beszélhet Így egy szakember? A másik: Köszönöm jói! Az egyik: Maga egy maradi! Egy jj kőkorszakbeli! A neandervölgyi ősein- f bér idejében is kétségbevonták már a j felvüágosodottabb krimin alisták, hogy f a kard megfelelőbb felszerelési tárgy 1 lenne a rendőrlegénység számára, mint » a gummibot. • A másik: Miért? Az egyik: Mert bottal sokkal jobban lehet ütni a tettesek nyomát. A másik: Ez az. Maga abban a tév­hitben dadog, hogy mi bűnügyi köze­gek vagyunk. Ha megengedi, ezt nagy­zási hóbortnak nevezem. Bízzuk csak a nyomozást a tisztviselőkre, meg a de­­tektivekre, és lássuk be, hogy a le­génység szerepköre az egyszerit, de becsületes közlekedési rendőr tiszté­nek betöltése. Az egyik: Na látja. Ebben'a beosz­tásban válik csak igazában fontossá az | egyenruha kérdése. A rendőrposztnak, aki a forgalmat irányítja, feltűnő uni­formist kell viselnie, hogy messze ki­tűnjön a többi ember közül és a köz­lekedési eszközök irányitói rögtön fel­ismerjék. Azt hiszi, hogy a rend­őrnek a mimikri-elmélet alapján hason­lítania keli az őt környező tárgyakhoz, hogy észrevehetetlenné váljon? Mely tévedés! Ellenkezőleg. Az kell, Hogy a pilóták már kilométerekről meglássanak bennünket a levegőből---­A másik: Azzal a pár pilótával, aki a Halasi-ut fölött közlekedik, ahol én posztotok, egész jól kijöttem a régi uniformisban is. Az egyik: De a soffőrök ezreinek, akik vadul száguldoznak az uccákcn, már percekkel előbb meg kell pitlanta­­niok a keresztezésnél álló rendőrt, hogy intézkedéseit.... A másik: Azzal a. to.t-nyolc ezer sof­­főrrel, aki a noviszadi-ut keresztezésé­nél___ Nézze, mit viccel? Látott ma­ga már eleven automobilt? Beszéljen csak a szekerekről, azok tényleg jár­nak erre.... Az egyik: Mit tudja maga, hogy mik járnak erre. Gondolt már például arra, hogy micsoda szerencsétlenség lenne belőle, ha az egyre jobban elszaporodó rádió-szikrák összeütköznének egyszer valamelyik ucca-sarkon egymással? Erre is nekünk muszáj majd felügyelni. Azért kell feltűnő uniformis, hogy még a legrövidlátóbb szikrák is idejében észrevegyék az embert A másik: Csakhogy ez az uj forma­ruha egyáltalán nem feltűnő. Az egyik: Nem? • I A másik: A legkevésbé sem. Egész | piás uniformist kellene; kreálni. Ha már 8 arról van1 szó, szakítsunk teljesen a hagyományokkal. A rendőr tűzzön ki toll helyett a csákójára egy tízezer di­riáros csekket. Azt mindenki észre fogja venni. Lobogtasson bal kezében egy petróleumos kannára erősített fogkefét. Az egyik: Miért? A másik: Mert az golyó általi kivég­zés. Az egyik: Micsoda? A másik: Golyó általi kivégzés: szembe öt lő. A petróleumos kannára erősített fogkefe is szembeötlő. Az egyik: Ha már Így áll a dolog, akkor a leghelyesebb lenne piros kri­­noiínba öltöztetni a rendőrt, mert az még feltűnőbb. A másik: Az ötlet nem rossz. Azon­ban az egész dolog alapjában van el­hibázva. Az egyik: Hol? A másik: Ott, hogy a közbiztonság érdeke egyáltalán nem kívánja meg, hogy a rendőrt uniformisba öltöztessék. Mert mi ennek a következménye? Az, hogy a tolvajok, rablók, gyilkosok egész egyszerűen elkerülik a, rendőrt, aki szí­nes egyenruhájával messziről felhívja magára a figyelmet. Nem túlzók, de 1-I naponta öt tolvajt és három Tablót sza­­lasztunk el emiatt per kopoltyú. Az egyik: Majd felhívom erre a bel­ügyminiszter figyelmét. De, hogy le­hetne segíteni ezen a visszás állapo­ton? A másik: Roppant egyszerűen. Csak el kell rendelni, hogy a rendőrök he­lyett a gonosztevők viseljenek forma­ruhát, mégpedig a gyilkosok pirosat, a tolvajok ultramarin-kéket, a sikkasztok narancs-sárgát, a rablók rózsaszínűt, a betörők zöldet, a kémek ultra-ibolyát A kapitány ur aztán kitelefonálna az őrszobára, hogy, mondjuk, két sikkasz­­tóra és három kémre van szüksége, erre rögtön kimenne az őrjárat az uc­­cára és összefogná a kívánt bűnöző­ket, másnap már el is lehetne őket Ítélni, mert tagadásukkal szemben ott volna a bizonyíték, hogy például vörös uniformis volt az illetőn, tehát gyilkos. Három hónap alatt ki lehetne irtani az összes gonosztevőket. ' Az egyik: Az nagy baj lenne, mert ha nincsenek gazemberek, honnan fog­juk tudni, hogy lei a tisztességes em­ber? SKIZ Kard a nemzetközöség veszedelme.« Nagyon jól érzi magát a kórházbap, pihen, oktatja a bolondokat 1929-ig nem is hajlandó elmenni, mert a kór­házban meg akarja inti az emberiség. történetét. Az igazgató odaszól, hogy menj ünk, a többi nem érdekes. Az audienciának vége— : —I Menjetek vissza a helyetekre —< parancsolja az igazgató és a betegek visszafeküdtek a szalmára. R. A. A fián választásokon a szó Cíkldem ok ráták győztek Helsingforsból jelentik : Az ország­gyűlési választások simán, minden incidens nélkül folytak le. A szavazók legnagyobb része megjelent az urnák előtt. A végleges eredmény szerint a finn jobboldal, az úgynevezett koalíció 3, a haladó párt 2, a szociáldemokraták 7 uj mandátumot szereztek, a svéd néppárt viszont 2, az agrárpárt 1, a kommunisták pedig 9 mandátumot vesztett. Az uj országgyűlésbe a néppárt 22, a haladópárt 17, az agrárpárt 44, a szociáldemokralák 60, a kommunisták Budapestről jelenük: A nyomdá­szok kizárása szombaton azokon a munkahelyeken is tovább folytató­dott. ahol a nyomdatulajdonosok munkásaikat nem , akarták elbocsá­tani. A nyomdatulajdonosok kérel­mére minden nyomdái rendőrök őriznek, hogy esetleges rendzavará­soknak elejét vegyék. Szombaton a Népszava, a Szózat és a Nép újból megjelentek, úgy­szintén megjelent a kormánv kiadá­sában a Reggeli Hírek és Esti Hírek. Reggel megjelent ezenkívül a »Afű­­gyar Sajtó«, első száma, amelyet a polgári lapok szerkesztőségei együttesen adnak ki. A lap hat ol­dalon magyar, két oldalon pedig »Ungarische Presse« elmen német szöveggel jelent meg. A hírlapárusí­tók. a szedőkkel való szolidaritásuk jeléül megtagadták a »Magyar Sajtó« uccai árusítását és terjeszté­sét. Kint a periférián, a Trn.es vári-uccá­­ban fekszik a módosi állami közkórház dem mióta van itt. A felelet kissé vá­ratlan : sárgára meszelt épülete: négy föld­szintes pavilion, a közepén virágos kert, amelyet az ucca frontjával pár­huzamos irányban az élő-halottak pa­­viiionja: az elmebeteg osztály zár be. A kórház igazgatója, dr. Kálmán, mi­kor meglátogatjuk az intézetet, készsé­gesen áll rendelkezésünkre. Előzékeny kalauzolása mellett először a belgyó­gyászati osztályt tekintjük meg, ahon­nan a románok a szószoros értelemben mindent elvittek, még az ablakokat is. üres termek, berendezés nélkül. Kál­mán dr. igazgató természetesen csupa panasz. A románok nem törődtek a be­tegekkel, egyszerűen elraboltak min­dent — mondja keserűen. Három vag­­gon felszerelést szállítottak el az utolsó napon a kórházból azzal, hogy a reci­procitás elvét alkalmazzák csak. mert a Jugoszláv hatóságok a zsombolyai kór­házat ugyanígy kiürítették. Tiltakozás nem használt, ami elvihető akadt, azt miind elszállították. A belgyógyosztályról, a kerten át az elmebetegek pavilonjához megyünk. — Nézze csak meg, szép látvány — mondja az igazgató. A pavilion tágas terme valóban meg­lepően üres. Se ágy, se asztal, se egyéb bútor. A padlón szalma, szétszór­va; a betegek, körülbelül húszán a szal­mán fekszenek. Az egyik sarokban roz­zant kerti szék, ez az egyetlen, ami a »kiürítés« után megmaradt a kórház­ban. Az igazgató odamegy a bétegekhez, akik riadtan és bambán fekszenek a földön, felkelti és közelünkben felállítja őket. — Mutatkozzatok be. Gyorsan! Rövid csönd, végre az egyik <—> öreg, kopa&z, nekibátorodik: — Link Ödön vagyok Budapestről. Az egész aktus túlságosan komoly. Cigarettát adok az öregnek és megkér­— Én kérem Amerikába akarok men­ni, de csak első osztályon, mert a má­sodikon és harmadikon csak a bugrisok utaznak. Az igazgató int és előlép az öreg mellett álló huszársapkás, nagybaju­sza A pavilion stavjai. Haptákba vágja magát: — Ezer és kétezer Czeglédy György, Kecskemét város tulajdonosa, az ösz­­szes papilakok felügyelője, kocsma en­gedélyek kiutalója, nyugalmazott hu­szárezredes. Kezet nyújt, nevet. Megkédrem, kit ismer Kecskemétről. »Sokat — mondja — mindenkit., az egész város az enyém.« Tovább faggatom: tudja-e, ki az a Héjlas Iván. — Hogyne, az apja az én katonám volt. Újabb bemutatkozás. Görnyedt hátú, filigrán ember, a kabátja kockás. Meg­hajol: — Dreifussy Daróczi és daróczi Var­ga István János, Ferenc Jóska sógora, !! leendő belügyminiszter, költő, a szo­morú és igaz történetek mestere, hites jövendő mondó 1—2—5 koronások kine­vezett koronarajztanára. Kérdezni akarok tőle valami, de köz­bevág és bőbeszédüen elmondja sógor­­sága történetét Ferenc Józseffel, aki most nagyon haragszik. A harag okát azonban nem hajlandó elárulni. — Mi főúri emberek — mondja ön-S érzetesen — egy keveset tartózkodók va­gyunk, nem kell mindent tudni a nép­nek. Megsértődök, de barátságosan meg­kér, hogy ne haragudjam rá. Megmu­tatja a verseskönyvét. Két kötet meg­lepő jó helyesírással. Ilyenek vannak benne: »Ha az én torkomban erő vona S ha az én kezemben kard nem lenne Kiabálnám: »emberek fel munkára!« pedig 18 képviselővel vonulnak be. T Viharos jelesetek a magyar nemzetgyűlés szombati ülésén Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés szombati ülése, ame­lyen folytatták a szanálási javaslat vitáját reggel hét órakor kezdődött. Az ülés első szónoka Esztergályos János szociáldemokrata a javaslat eilen beszélt, de csak rövid ideig, mert Szcitovszky, elnök megvonta I tőle a szót. Szilágyi Lajos a házszabályokhoz kért szót. Beszédében a nyomdász­sztrájkkal foglalkozott és kijelen­tette, hogy a nyomdászsztrájk tu­lajdonképpen a nyomdatulajdonosok sztrájkja. (Óriási zaj, a jobboldalról heves közbekiáltások.) Utána több szociáldemokrata fel­szólaló ismertette a szociálista-párt álláspontját, majd Frühwirth Má­tyás, Wolff-párti képviselő beszélt, aki rendkvül élesen támadta a szo­ciáldemokratákat, akiktől szerinte a munkások elfordultak. Rothenstein Mór: Ezt maga sem hiszi el. Frühwirth Mátyás: A képviselő ur ne beszéljen, mert a kommün alatt élesebb kijelentéseket tett, mint Pogány, vagy Kun Béla. Rothenstein Mór: Ez rágalom! Frühwirth Mátyás: Mint a szov­jet tagja itt ült ebben a házban. (Felkiáltások a baloldalon: Hazu­dik!) Ausztriáiban: a legképzettebb szociáldemokraták sem tudtak a szanálásnál jobb módszert találni és ez ott valóban óriási eredmé­nyekkel járt. Az is nagy eredmény, hogy a kormány a jóvátételt elin­tézte. A magyar kérdést a külföld­re menekült kommunista vezérek j mérgesítették el, akik mindenütt főtt voltak, ahol a magyaroknak ár­­(tani lehetett. ÍKabók Győző: Meg fogja maga még nyalni azoknak a talpüt! (Nagy zaj az egész Házban.) Frühwirth Mátyás: A német szo­­ciálisták szembeszálltak a kommu­nistákkal, csak mi türjiik itt meg á volt bolsevikieket. (Nagy zaj a szél­ső baloldalon. Felkiáltások: Maga is bizalmi férfi volt!) Kabók Győző szociáldemokrata: kijelentette, hogy a szanálási ja­vaslat felülmúlja a munkásság te­herbírását. A miniszterelnök szerint a munkásság is helyesli a szanálási javaslatokat. Megállapította, hogy ez nem igaz. Rendőreik őrzik a budapesti nyomdákat A rikkancsok szolidárisak a sztrájkoló nyomdászokkal Mit kaptunk Romámétól? Látogatás a mádosi elmegyógyintézetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom