Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-12 / 102. szám

4: oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 április 12. Ahol tilos a magyar betii Mikíeus községben nem szabad j magyar lapot olvasni Mikleus község Szlavóniában, a J viroviticai járásban. Lakosai horvá- i tok, szerbek és magyarok. A három \ nyelvű lakosság éveken át békésen | megfért egymással. Az agrárreform végrehajtása óta 1 uj kisbirtokosok telepedték le a községben. A Draskovics-uradalmat osztották fel dobrovoljácok közt s a messziről: jött uj telepesek egysze­riben felborították a község békéiét. A horvátok és a szerbek közt napi­renden vannak a súrlódások és ve­szekedések. a községbe szakadt ma­gyarokat pedig valóságos gyűlölet- i lavina veszi körül. A mikleusi magyaroknak tilos j magyar könyvet, magyar újságot | olvasniok. Egyszer-kétszer megpró-1 báltak magyar újságra előfizetni, S akkor kijelentették nekik, hogy aki Mikleus-ra magyar újságot mer j hozni, vagy hozatni, azt agyonverik ’ s a házát felgyújtják. Minthogy a fenyegetés valóra váltására komoly j előkészületek történtek, a mikleusi • magyarok lemondtak arról, hogy | otthon magyar lapot olvassanak. Ha 1 hébe-hóba bemegy egy mikleusi \ magyar Pozsegára. ott olvassa el a S magyar lapot, de hazavinni nem j meri. fél. hogy meglátják nála s félti 1 kis vagyonkáját. A néhány árva magyar titokban értesül egyik a má­­síktól, hogy mi újság a nagy világ­ban i . „ AppoeyI beszéde a szanálási javaslat mellett Tizenhatórás ülések a magyar nemzetgyűlésen Budapestről jelentik: A nemzet­­gyűlésen pénteken megkezdődtek a tizenhatórás ülések.. Az elnök reggel hét órakor nyitotta meg a tanácsko­zást. Az ellenzék feltűnően kis szám­ban jelent meg az ülésen, mire Ber­­ky Gyula kormánypárti megjegyez­te. hogy az ellenzék nemi nagyon ér­deklődik. Meskó Zoltán: Nyolcórai munka­időt követelünk! A vita első szónoka Eöry Szabó Dezső azt fejtegette, hogy miért szükséges az ellenzék kritikája. Til­takozott a románokkal kötött meg­egyezés ellen, mert lehetetlennek tartja, hogy a kormány jogosnak is­merje el a román megszállást. Schandi Károly: Nem ismerte el! Darnváry Géza külügyminiszter: Ez rabulisztika! Eöry Szabó megállapította, hogy a kormány mégis megállapodott a románokkal. Ezután az egész parlament nagy figyelme mellett Apponyi Albert gróf szólalt fel. — Mindenekelőtt, — mondotta — arra a kérdésre keli válaszolni, hogy az adott helyzetben van-e más kibontakozás, mint ezek a javaslatok és nem jár-e veszéllyel ezeknek el­utasítása. Nézetem szerint el kell fo­gadni a javaslatokat. (Éljenzés a jobboldalon.) Tudom, hogy ezzel osztozom a felelősségben, de nem akarom a mostani helyzetben másra hárítani az ódiumot. Ez még nem jelenti azonban azt. hogy egyébként egyetértenék n kormány politikájá­val Hosszasan fejtegette a kölcsön szükségességét. Szerinte a kölcsön feltételeinek megállapításánál a kül­földi hatalmak más rendszert alkal­maztak, minit Ausztriánál, mert ott közvetlenül a Népszövetség végezte az ellenőrzést, Magyarországon pe­dig a jóvátételi bizottság. Bethlen: Az ellenőrzést nem azért gyakorolják, mintha minél nagyabb jóvátételt akarnának, hanem azért, hogy a talpraáliásban segítsenek berniünkéi Apponyi: így beállítva rendkívüli kedvező volna az ellenőrzés, én azonban azt hiszem, hogy, a jóváté­teli bizottságot más célok irányitot­­ták. Részletesen foglalkozott ezután az ellenőrzés kérdésével. Azt tarta­ná leghelyesebbnek, ha csak a Nép­­szövetség végezné az ellenőrzést, mert ott a kisantantnak nincs olyan domináns szerepe, mint a jóvátételi bizottságban. Mi történnék azonban akkor, ha a nemzetgyűlés nem fo­gadná el a javaslatot? Rupert: Megbuknék a kormány f és egy másik jönne. Apponyi: Ez nem olyan1 egyszerű, 1 mert ha kormányválság következ- I nék be. a másik kormány is magáé* ; vá tenné ezeket a javaslatokat, kü- I lönben pénzügyi összeomlás követ­­íkeznék be. A külföld más szemmel > nézi a helyzetet, mint mi és más ; eredményt is vár a kölcsöntől. Vál­lalja a felelősséget a javaslat meg- i szavazásáért és akik azt elutasítják, S azok egyeztessék ezt össze saját ? lelkiismeretükkel. ; Apponyi után Reisinger Ferenc y szociáldemokrata szólalt fel. A pápa elhagyta a Vatikáni A szentszék, feladta ötvenhároméves álláspontját a madták a köztársasági rendőrséget, amelynek védelmére Patrasbő katonaságot rendeltek ki. Mantu liában a royalisták ugyancsal megtámadták a köztársaságiakat Itt katonaság állította helyre t rendet és több letartóztatás tön tént. A republikánusok szerint t royalisták a zavargásokkal a nép\ szavazás eredményét akarják befő< lyásolni. Papanastaziu miniszterelnökö; körútja alkalmával a lakosság lelkesen fogadta. A köztársaság pért egészen bizonyosan számi! arra, hogy a népszavazáson nagy többséget fog nyerni, különöset Tesszáliában, Krétán, Epiruszbar és a többi szigeteken, valamint Rómából jelentik: XI. Pius pápa szerdán elhagyta a Vatikán épüle­tét, hogy személyesen részt vegyen a Coiombus-lovagok palotájának alapkő-letételénél. A pápának ez a cselekedete valóságos forradalmi lépésnek számit és a pápai hagyo­mányos politikának uj utakra való lépését és uj irányba való fordulá­sát jelenti. A mindenkori pápa ugyanis 1870. október 2-iká óta, vagyis amióta az olasz királyi csa­patok birtokba vették Róma váro­sát, tiltakozásul a pápa világi ural­mának megdöntése és a pápai vi­lági uralom szuverénitásának meg­sértése ellen, nem hagyja el halá­láig a Vatikán épületét. IX. Pius és XIII. Leó uralkodása idején a viszony az olasz királyi kormány és a Vatikán között me­reven feszült volt, csak X. Pius ide­jén enyhült valamelyest. A pápai diplomácia és a pápai politika nem akart eltérni IX. Pius hagyomá­nyaitól, amely az olasz állami szu­verenitásnak Róma városára való kiterjesztése ellen állandóan tilta­kozott s igy bármennyire közeled* tek légyen is a Vatikán és Quirinal bizonyos kérdésekben, ez az alap­vető ellentét mind a mai napig fenn­áll. Történtek kísérletek a megol­dásra, azonban e kísérletek min-Idénkor eredménytelenül végződtek. Nem régiben arról adtak hirt, hogy e kérdést úgy oldják meg, hogy át­adják a pápának az egész vatikáni dombot, amely a pápa szuvereni­tása alá kerül, ennek ellenében a jj hatolikus egyház feje el fogja j hagyni a Vatikánt s ezzel eliminá- f lódik a régi feszültség, amely a régi jj »olasz és a pápai politika közé, több I I mint egy íélszázada éket vert. E f hirt azonban megcáfolták és igy a | katolikus hívők között világszerte j a legnagyobb meglepetésként fog f hatni, hogy a szentszék szakított I |az ötvenhárom esztendős egyházi; I elvvel. I Szerdán XI. Pius pápa tizenkét | I bíboros s azonkívül a pápai udvar j, I testőrségének kíséretében átvonul a f I Vatikánból a Colombus - lovagok j I épületéhez. Minthogy nem akarták ? Ja Vatikánban, hogy ez a felvonulás; I nyilvános látványossággá legyen, f I ácsmunkásokkal deiszkafalakat állít- j I íattak fel, amelylek megakadályoz- | pzák a környező házak lakóit abban, I Shagy szemtanúi legyenek, amint a | ipápa gyalogszerrel teszi meg az j futat a Szent Péter-téren keresztül, j 8 A Colombusz - lovagok épületénél! a azután a pápa sajátkezüleg leplezte! I le a lovagoknak adományozott em-1 ' léktáblát. A görög király Brassóitól táviratéba meg proklamáciéját Tiltakozik a köztársaság* kikiáltása ellen Brassóból jelentik : György gö­rög király csütörtökön Brassóban tartózkodott, ahol a postahivatal­ban táviratot adóit föl, amely a gö­rög néphez intézett kiáltványát tar­talmazza. A proklamáció, amelyben II. György tiltakozik deironizálása el­len, többek közt a következőket a görög nép akaratának őre, til­takozom a nemzet színe élőit elkö­vetett bűnök ellen s követelem ki­rályi jogaimat és kötelességeiméi, azoknak szabad gyakorlását, úgy, ahogyan az az alkotmányban le van fektetve. Követetem, hogy küldetésemel egész teljességében betöitsem, ame-Attikában. Oreskovicsné visszavonta beismerő vallomásátí Fordulat a budapesti gyilkosság nyomozásában Budapestről jelentik: Oreskovics Bogumilné, aki — mint a Bácsme­­gyei Napló megirta — a rendőrsé­gen tett vallomásában beismerte, hogy meggyilkolta a nála lakó uno­kanővérét. Raiiersbers Irmát, a vizsgálóbíró előtt visszavonta a rendőrségen tett beismerő vallomá­sát és kijelentette, hogy unokanővé* re balesetnek esett áldozatul. Módosított vallomása szerint Oreskovicsné a kritikus éjszakán fojtó gázszagra ébredt. A gázórához támolygott. azt elzárta és ekkor lát­ta, hogy Raffersberg Irma halva fekszik ágyában. Nagyon megré­mült. félt. hogy őt fogják gyanúsí­tani a meggyilkolásával és igy a gyanút másra akarta terelni. Azért ejtett borotvával több vágást a holt­testen. hogy azt higyjék, férfi kézi ölte meg és így Raffersberg Irma vőlegényére terelődjék a gyanú, aki pár nappal előbb szakított a meg­gyilkolt nővel. Arra a kérdésre, hogy a rendőr­ségen miért tett beismerő vallomást, kijelentette Oreskovicsné, hogy a detektívek presszionálták. A vizsgálóbíró gyilkosság és rab­lás cimén föntartotta Oreskovicsné letartóztatását, de egyben intézke­dett, hogy megindítsák a nyomozást az uj vallomás adatai alapján. A csépiül kinzókamra Egy malommnnkás titokzatos halála Gyakovóról jelentik : Néhány héttel ezelőtt a csepini gőzmalomban, amely Aman és Társa cég tulajdona, isme­retlen tettesek lopást követtek el. A tartalmazza : Amikor a trónt tragikus körül­mények között elfoglaltam, egyet­lyet pártatlanul és az eltévelye­­dettek jó útra térítésére akarok fordítani. cég feljelentést tett a csepini csendőr­ségen, ahol megindították a nyomo­zást. A nyomozás folyamán a csend­len érzés vezetett: hazaszerete­tem. Néhány megtévelyedelt tiszt anar­chiát idézett elő, lábbal tiporta a örvényeket s ebben semmiféle korlátot sem ismertek. Amikor a katonai liga az országgal és ve­lem szemben állástfoglalt s jó­hiszeműségemmel visszaélt s nem­csak a politikai jogokat nyomta cl ideiglenesen, hanem erőszakkal és a felséges nép akarata ellenére az államot alapjaiban forgatták föl, nem maradhattam részese e hall­gatásommal ezeknek a cseleke­deteknek, amelyek végeredmény­ben az ország jövőjét kompro­mittálják. Mindezen kísérletek után haza­fias érzésem parancsolólag lelki­­ismeretbeli kötelességemmé teszi, hogy fennen és hangosan kiált­sam, hogy mint alkotmány és Az én erősségem p nép szere­­tete, az egész görög népé, amely­nek alkotmányos királysághoz és a nemzeti tradíciókhoz való ra­gaszkodását ismerem. A távirat szövegét Szolitro, s görög udvar marsallja ma közölte Anglia, Amerika és Franciaország bukaresti követével, valamint a román külügyminisztériummal is. Zavargások Görögországban Athéni jelentés szerint egy öt­ven főből álló lovas banda csü­törtökön megtámadta a tesszáliai Larisszában az athéni expresst. A rablók a vonatot megállították és az utasokat kirabolták. A vo­nat kifosztása Athénben nagy riadalmat keltett és azt összefüg­gésbe hozzák a royalisták újabb ellenforradalmi mozgalmaival. Tripolicán a royalisták megtá• őrök a lopás gyanúja alatt letartóztat­ták a malom egyik alkalmazottját, Breiíh János fűtőt, akit bekísértek a községházára. Breith kihallgatása alkalmával a­­gadta, hogy része volt a lopásban, a csendőrök azonban — habár semmi bizonyítékot nem találtak ellene — továbbra is fogva tartották és éjsza­kára levitték a községháza pincéjébe, amely Csepinen községi fogdául szol­gál. Egy éjszakát töltött Breith a pin­cében, másnap már gyanuokok hiánya miatt szabadon bocsájtották. Breith azonban nem tudott saját lábán eltávozni. Másnap reggelre egyik lába és a jobb karja el volt törve s testét tenyérnyi nagyságú kék fol­tok borították. A szerencsétlen embert kordágyon szállíttatta haza a felesége, ahol két nap múlva sérüléseibe bele is halt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom