Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-06 / 96. szám
10. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 április 6. Képzelem, hogy’ viselkedne, ha még] izgatott is lenne! A kutatásnak különben egyéb bal-1 következménye nem támadt, csak az, I hogy némi kárpótlásul a nem talált cukorkáért a bájos gyermek magához vette a Penkala-ceruzárnat. Még egészen uj volt, csak egyszer írtam vele. — Add vissza szépen a bácsinak a ceruzáját, — mondta Juliska oly hangon, amelynek lehetetlen volt engedelmeskedni. Karcsii szilárd jellem volt s kijelentette, hogy nem adja. Ö azt jogosan rekvirálta a cukor helyett, amelyet hasztalan keresett. S Konrád a pártjára állt. (A zseninek ilyen az attrakciós képessége.) — Nem kell nagy Icázust csinálni belőle. Lacinak van otthon bizonyosan másik. Vigyen el az ördög, ha van. S Konrád folytatta: — Lacii méltányolja a forrongó fiatal | kedélynek ilyen megnyilvánulásait S | aztán ő nem az az ember, aki az efajta | apróságokkal törődik. Nem, én nem vagyok az az ember, s | Karcsinál hagytam a szép, virágzó pen- I kalámat. Még egy ideig beszélgettünk a zsenikről általában és Karcsiról különösen, s aztán eljött a vacsora ideje. Sőt a Vacsora is. Reménykedtem, hogy a kis lángésznek majd a gyermekszobában terítenek, s én, ha már elvesztettem az estémet (és a penkalámat), legalább nyugodtan ülhetek az asztalnál, de amint Juliskával a karomon az ebédlőbe léptem, nem kevesebb mint négy terítéket számláltam össze. —• Karcsi is velünk étkezik? — kérdeztem, amikor láttam, hogy ő, még mielőtt mi leültünk, már elfoglalta a’helyét. — Úgy van, — felelte Konrád. — Ha magunkba’ vagyunk, akkor a saját szobájában kap enni, mert hiszen »gyereknek gyermekszcbában a helye«, de ha vendégünk van, akkor az asztalunkhoz ültetjük. — Másutt épp ellenkezőleg járnak el, — jegyeztem meg. — Szabad tudnom, hogy benneteket e rendszernél mely vezérelv vezet? —< Azt akarjuk — világosított föl Konrád —, hogy a vendég is élvezze a drága fiú zsenialitását. Nem vagyunk irigyek... És aztán nem árthat neki, ha minél korábban szokj a meg a felnőttek társaságát, s elsajátítja tőlük a jó modort, ytzt olvastam valahol, hogy a zsenik a társaséletbea rendesen félszeg viseletüek. Ezt akarom kikerülni, amikor már zsengekorában érett férfiakkal és finom asszonyokkal hozom össze... Azt hiszem, ilyen tehetséges gyerekkel bátran léphetünk a »társa- j ság« elé. A jó modorról mindig különbözők vol- I tak a vélemények csakúgy mint a mo- | ráíró!, s ami jómodor egy csapszékben, | az még elég rossz egy finom vendég- 1 lobén. A Karcsi manirjai is megfelelhet- I tek a cselédszobában, de a Juliska ék | ebédlőjében (rokokó tölgyfából) nem jj voltak kifogástalanok. Evésközben például azzal mulatott a kis lángész, hogy folyton kenyérgolyóbisckkal hajigálózott. Leggyakrabban a szüleit ostromolta velük, de engem is kitüntetett egyneliánnyal. Tűrnöm kellett ezt az inzultust ie, mert a szülei ez »apró« csintalanságokat a gyerek javára magyarázták. őnagysága például így mentegette: — Karcsi most a fejlődés ama stádiumában van, amikor a szellemi tehetségek lázasan törnek kifelé. Persze még nem forrta ki magát egészen. Konrád pedig, akinek volt némi irodalmi műveltsége, hozzátette: — Ezen a korszakon minden lángelmének keresztül kell mennie. Ez az úgynevezett Sturm- und Drangperiode. A vacsora szerencséén bevégződött s mert mingyárt utánna nem menekülhettem enyhébb éghajlat alá, legalább I azt reméltem, hogy az ifiurat most már 3 szépen lefektetik, amint az a legtöbb | polgári és katonai .családnál szokás.1 Nem, Karcsinak maradni kellett, hogy tovább élvezzem a zsenialitását s hogy megtanulja tőlem — helyesebben: rajtam — az emberekkel való érintkezést. Szándékosan használtam ezt a szót: rajtam. A csodagyermek minden áron lovagolni akart a térdeimen s e szándékát keresztül is vitte. Sem a kisántánt, sem a nagy nem lettek volna képesek ezt megakadályozni. Én se gátolhattam meg... Tornázóeszköz voltam neki. Egészen csinos testgyakorlatokat végzett rajtam. S nem tehettem ellene semmit. Ha az ember valahol vacsorázott, akkor ennek a megtisztelésnek minden következményeit is el kell viselnie. Pedig ez még. kellemetlenebb volt, mint az a zongorajáték vagy énekszám, amit másutt desszertként tálainak föl. Konrád és Juliska nem igy fogták föl a dolgot. Bámulták a Karcsi ügyes-Budapestről írják: Eljött az idő, mikor iepattan a zár Kossuth Lajos titkos levelesládájáról. Minden, ami Kossuth Lajosra vonatkozik, elsőrendű fontosságú, hát még az, amit ő maga tartott fenn oly idők számára. midőn kortársai nincsenek életben és igy objektiv történetírásnak semmi sem állja útját? Tudjuk régóta. hogy Ballagi Aladár egyetemi tanár talán az egyetlen a magyar történettudósok közt. aki már évekkel ezelőtt végigtanulmányozta ezt az egész gyűjteményt s igy természetes. hogy most, amikor halljuk, hogy Kossuth Lajos polüikai iratait készülnek átadni a nyilvánosságnak, egyenesen őhozzá, mint legilletékesebbhez fordultunk, megtudni, hogy mit rejt magában a titokzatos hagyaték. Ballag! Aladár a következőket mondotta: Félévig Kossuth iratai közt. — 1918 november 30-án váratlan meglepetés ért. A Magyar Tudományos Akadémia felszólitott arra, hogy május havában tartandó díszközgyűlésén emlékbeszédet mondjak Kossuth Lajosról. Nagy örömmel vettem a felszólítást, de elöljáróban, mikor az Akadémia nagyérdemű megbízottja »mint ‘legilletékesebbet« kért fel e feladat teljesítésére, azt a megjegyzést tettem, hogy talán úgy is lehetne mondani, hogy »egyedül illetékes«, mert hiszen én vagyok az Akadémiának egyetlen Kossuth-párti tagja. Ezúttal kijelentettem, hogy a feladatot csak azzal a feltétellel vállalom, ha alkalmat adnak, hogy tanulmányozhassam Kossuthnak a Nemzeti Múzeumban őrzött hagyatékát. mert történetírói lelki ismeretem követeli, hogy mikor biztos tudomásom van az illető történelmi alaknak legfontosabb iratairól, azoknak tartalmáról biztos tudomást szerezzek. Hogy indiszkréció nem történik. arról kezeskedik egész múltam. Erre azt a megnyugtatást kaptam. hogy az Akadémia ezt el fogja intézni. El is végezte és december elején bevonultam a múzeumi igazgató szobájába, hol zárt szekrényben odakészitették a hagyatéknak öszszes vaskos kötegelt s én azokat körülbelül fél esztendeig minden áldott nap délutánján kivonatoltam, részben le is másoltam. — A hagyaték pontos sorrendben van összeállítva. Kezdődik Kossuth Lajosnak zemplénmegyei dolgaival, mikor még Vécsey Pál báró ügyvédje volt. Ezek egy forrásban levő nagy tehetségnek megnyilatkozásai, melyek még sok tekintetben ellentétben vannak a pár évvel később már a világot egységes rendszerben látó s abban a tekintetben önmagában ellentmondást nem mutató egyéniséggel. — In médiás rés lépve, mindenek - íölött álló fontosságúak a számüze-I ségét és tapsoltak, rmntfra cirkuszban lettek volna. Gitnnasztizálásközben egyébarárit a kis erőmüvész elég ildomosán viselkedett. Nem tört össze I semmit, csak a szemüvegemet. Ujdonat- I uj aranyórám körül egy kis harc fejllett ki köztünk, amelyben — az Isten inéha segítségére jön a gyöngének! — lén győztem. (Azt, hogy a nyakravalóm|ból kiszedte a tüt, csak otthon vettem Í" észre.) Végre az ifjú akrobata elállításodéit Boldog voltain, mikor az ágyába vitték. Nemsokára én is mentem s amikor búcsút vettem a barátaimtól, Konrád !sugárzó arccal kérdezte: — Nos, mit szólsz a fiunkhoz? Szerettem volna azt felelni: — Utálatos kölyök. De mert tudom, hogy mi Ülik, azt válaszoltam: — Valóságos zseni.-------------------------fflmSSEBSBSZ Felszabadul Kossuth Lajos hagyatéki Mi van Kossuht titkos irataiban? I lésének első időszakára vonatkozó ; levelezések, különösen Batthány , Kázmér gróffal, Vay gróffal. Kiutaí inai tartózkodása betekintést enged ; abba, hogy Kossuth, ki addig csak í saját magyar körében forgott, mij ként készül arra, hogy a nemzetmen- i tesnek lelkét eltöltő feladatát idegen I népek körében teljesíthesse. A tanuj lást a török nyelven kezdi; folytat; ja katonai tanulmányokkal ; azután I az olasz, francia és utoljára az an! goi nyelvben tökéletesíti ismereteit, j Németül már periektől tudott és ; franciául, amennyire idegen ember í azt a művészi nyelvet elsajátíthatja, \ szintén eléggé készen volt. Angolul i már fogságában tanult, még pedig ! Shakespeareből. Mire az északame- I rikai hajó födélzetére került, akkol'rára már annyira ismerte az európai 5 főbb nyelveket, hogy azokon, mint í mindig sajátkezű kéziratai bizonyitj ják, összes korrespodenciáit maga j végezhette. Amerikában megtett vií lághóditó útja közismereti!. ■ Levelezése a külföld vezérembereivel és híveivel. I — A hagyatéknak az ötvenes I évekre vonatkozó tartalma azt mu- i tatja, hogy a porba sújtott Magyarí országnak ugyan akkor nem volt I külügyminisztere, de Kossuth való- I ban annak tekinthető. Nem menüit fel ! az európai sajtóban a magyar ügy- I rőí szóló oly híradás, amelyről tu! dornást ne szerzett volna, mert minj dent megküldték neki s amelyre jvagy ő maga ne válaszolt volna, I vagy megbízást ne adott volna, még ; pedig úgyszólván elkészítve a vá- I laszt. valamely megbízható emberé! nek. Mazzini, Garibaldi, Ledru-Roí- I lin. akit a francia köztársaság elnökének óhajtott volna. III. Napoleon, I Heeren stb., a kor legelső politikusai, I mind eredeti levelekkel képviselvék I a gyűjteményben. Egyik érdekesebb, I mint a másik. Az egykorú újságok a I magyar ügy minden fázisára, vonát- I kózólag kivágott lapokon és jegyze! tek által roppant tömeggel vannak képviselve a gyűjteményben. A londoni bankópör, Teleki László diplomáciai lépései és főképp Pulszky Ferencnek tengernyi levele egész köteget megtöltenek. A Magyarországnak az ausztriai birodalomba való bekebelezését illető anyag különösen gazdag abban a tekintetben, hogy miként fogta fel ezt a1 nagy tényt a magyar emigráció. Az újabb és Magyarország beííigyeire vonatkozó levelezésben kimagasló Kossuthnak a függetlenségi párttal való viszonya. Van a többi közt egy levele Irányi Dánielhez, a párt elnökéhez, mely 1873 december 9-én kelt s amelyben a Párt egész addigi exisztenciáját a j legszi gombban ítéli meg. Egv másik j korábbi. 1872 március 16-róf valói levelében elvi álláspontiát tisztázza. I EgV szintén bosszú másik levélben 1 1872 július 4-én azt írja: »Ha az* f osztrák háborúba keveredik (pedig I én közösügyes állapot mellett ezt fcsak idő kérdésének tartom), éa jj úgy látom, hogy most ismét van jelem Magyarországon, mely háború I esetén számba vétethetik. A »Mali gyár Kérdés«, melyet az emigráció I kapitulációja kitörült a történelmi I kérdések sorából, »resurgit« (feltá; mád). A »szobor« élővé lehet. Ne;kem hát ismét van hivatásom. Egyji előre csak annyi, hogy a dermedt ; tagokban hígulni kezdő életnedv na I aludjék. A többi a körülményektől ; függ. Résen leszek«. Ez a kijelenjj tés azt jelentette Kossuthnál, hogy, I ekkor, iratainak tanúsága szerint, l ismét egész lélekkel vetette bele ma- I gát az európai közviszonyok minden . oly ágának tanulmányozásába, melynek tudásával úgy vélte, hogy a magyar ügyet előmozdíthatja. Az egész hagyaték pedig bámulatba ejti az j embert azzal, hogy egyetlenegy em- I bér egész nemzetet hordozva szivé- I ben, éjjel-nappali munkával hogy tujj dott annyi ismeretre tenni szert és I végezni annyi elsőrendű munkát jj mint amennyit Kossuth Lajos öt -nyelven, pihenés nélkül halála napj iáig egyenlő, felülmúlhatatlan ener* giával tudott kifejteni. »Kedves lelkem anyám*. \ — A hagyaték a legújabb időkig ; terjed. Érdekes, amit Bosznia okku‘ pációjáról 1878-ban ir franciául Cai; roii olasz miniszterelnöknek. Kéri, ; hogy az erre vonatkozó aktákat, ; melyekre a miniszterelnök pisai be- i széd.ében hivatkozott, küldje meg 5 neki, mert »hazája ügyében nagy szüksége van reá. Ezzel bizonyithat- i ja. hogy Bosznia elfoglalása már a : reichstadti titkos egyezményben eb volt határozva«. Görgőiről. Széchényi Istvánról, Vesselényj Miklósról : számos értekezése van. Nagy tanul\ mány szó! Schlauch püspök beszédéről, mely azt követelte, hogy a katholikus alapok az országgyűlés ellenőrzése alól és a felelős miniszterek ■ hatásköréből elvonassanak. 1884-bert : a parlamentarizmusról irt 21 levél- I nyi értekezése abból indulva ki. hogy t az impériumot és a libertást az óvi‘ lag lehetetlennek tartotta, hogy I együtt érvényesüljenek. Angliát ál' Irtja mintaállamul, mint amelyben szerinte állandóan megvalósuló fő: elv az, hogy »az impérium a libertás kívánalmai szerint gyakoroltassák, más szóval, hogy az állam a nép akarata szerint kormányoztassék«, j — Azzal végzem, amivel kezdeni ; lehetett volna, 'hogy minő odaadd l fiúi ragaszkodással volt édesanyja j irányában, kit levelében »Kedves \ lelkem anyám«-nak szólít meg, ä _ . .»«nsasagsroaBggg»"'"»"——1 Szabó János: ÉLET Ringó bölcső, altató; \ Fülecske, dalt hallgató. Első lépés, — óvatos, Apa, Anya csókja mos. Kisdedó. Jó nénikék, Pubikák és bébikék. Játék, jókedv, csillogó Nyílt tekintet, villogó Betűvetés, iskola, Érettségi, diploma. Tervek, álmok, indulás '-r Soha meg nem alkuvás. " t . összebujás, gyermeteg, Házasság és gyermekek. Munka, robot, pihenés, Elsején kis fizetés. Homlok, gondba elmerült, Az fjaság, jaj, elrepült . . . Baj, betegség, bu, csapás, Önönnmtga siratás. Megtörött arc, —- szenvedő, Örök, néma szemfed.ő. »... Élt, küzdött és szenvedett...* Óh, sírjatok hát, emberek!,