Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-06 / 96. szám

2. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 április 6.

pen miniszteri rangban vannak, úgy, hogy most a „Vreme" megállapítja, tulajdonkégen négy agrárreform minisztere van egyszerre az országnak. A három államtitkár úgy osztotta fel egymás között az ügyköröket, hogy Sztankovicsnak jut a Vajdaság, Szratenovicsnak Délszerbia és Novakovicsnak Dalmácia.

Ellenfél

a román király és Brafiann közi

A miniszterelnök ellenzi, hogy az uj tartományok képviselői elkísérjék a királyt külföldi utján

Bukarestből jelentik : A királyi pár évek óta tervezett külföldi látogatásának módosított programja elkészült. A programot azért kellett módositani, mert tudvalevő, az olasz kormány nem tartotta időszerűnek a római látogatást, minthogy az olasz közönség igen fel van izgatva Románia ellen, állami és magántartozásainak nemfizetése miatt. A programból tehát Róma kiesett és Paris, Brüsszel, London és Madrid maradt. Az indulás nepjául április 7-ikét tűzték ki. Az utazásban résztvesz Bratianu miniszterelnök és Dúca külügyminiszter is.

A király azt is kívánta, hogy mind a három újonnan csatolt tartomány is képviselve legyen kíséretében és ezért Erdély részéről Mocsonyi Antalt, Bukovina részéről Stircea bárót, Besszarábia képviselőjéül pedig Gore irót jelölte ki. Az utazással kapcsolat-c ban az Adiverul erősen támadja a kormányt. Azt írja, hogy Bratianu légmentesen elzárja a királyt,, a ki valósággal a liberális párt foglya. A mint odahaza nem érintkezhetik csak azokkal, akiket a kormány hozzá enged, úgy most

külföldi utján is gondoskodott róla Bratianu, hogy csak saját pártjából való emberek legyenek a király környezetében, hogy a liberálisok és a kormány üzslmeirői fel ne világosíthassák.

Éppen ezért a királynak arra a megokolt kívánságára, hogy az uj tartományok egy-egy ismert és nem politikus tagja, Mocsonyi, Slircea és Gore is elkísérje, a legmerevebb visszautasítással felelt, sőt

felvetette a kabinetkérdést.

Minthogy az uralkodó család ezt az utazást már tavaly bejelentette a külföldi udvaroknál és akkor is belső politikai zavarok miatt volt kénytelen elhalasztani, engedett és csak a liberális párt tagjait viszi magával külföldi útjára. A lap szerint Bratianunak ez az erőszakoskodása már igen feszültté tette a viszonyt az udvar és o kormány közt.

Csak a magyarság parlamenti képviselete dönthet az országos pártokkal való együttműködésről

Sáníba György dr. válasza a közeledést kereső pártoknak A Magyar Párt elnökének nyilatkozata a becskereki közgyűlés előkészítéséről és a baranyai magyarság megszervezéséről

Az utóbbi időben az országos j politikai pártok részéről örvendetes j közeledési kísérletek történtek a j Magyar Párt felé. Úgy a radikális-1 párt, mint a bunyevác-sokác-párt * részéről nagyon szimpatikus kije- j lentésiek hangzottak el legutóbb a \ magyarságról és nyomatékosan hangsúlyozták a magyarsággal való együttműködésre hajlandóságukat. Ügy erről a kérdésről, mint általában a Magyar Pártot ezidőszerint foglalkoztató aktuális ügyekről a Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott Sántha Györggyel, a Magyar Párt elnökével, aki kérdésünkre a következőképpen nyilatkozott:

— A legnagyobb örömmel látjuk, hogy az utolsó időben a legkülönbözőbb helyekről és a legellentétesebb politikát követő pártok részéről keresik a közeledést és az együttműködést a magyarsággal és annak politikai szervezetével. Ebből azt a jóleső reményt merítjük, hogy a régvárt megértés szükségét végre belátják a szláv pártok is. Mi régtől fogva keressük a megértés útját, és nem rajtunk múlt, hogy az együttműködést eddig nem tudtuk megteremteni.

— Akármilyen őszinte örömmel üdvözöljük azonban az országos pártok közeledését, ma erre csak egy lehet a feleletünk: A parlamentárizmus elve azt kivárna, hogy minden nemzetiség és népréteg beküldhesse képviselőit a parlamentbe. Ehhez a jogához a magyarság is ragaszkodik és ez a főcélja politikai szervezkedésünknek. Semmiféle párttal nem köthetünk tehát addig kompromisszumot, amíg számarányunknak megfelelő képviselőink nem lesznek a parlamentben. A rólunk most már baráti hangon nyilatkozó pártok elsősorban azzal bizonyíthatják be a megértés óhajának őszinteségét, hogy ebben az alkotmányos jogunkban bennünket támogatnak. A többi csak azután következhetik és csak a magyarság parlamenti képviselete dönthet majd afelett, hogy melyik országos párttal látja a legcélravezetőbbnek a kooperálást. Arról amugyis meg vagyunk győződve, hogy a magyar képviselők egymaguk nem fejthetnek ki eredményes működést és ezért azzal a párttal fogják keresni a kooperációt, amelyik segíti megvalósítani jogos kö vetéléseinket és erre már addig is

amíg még nélkülözzük a parlamenti képviseletet, tettekkel bizonyságot adnak.

A Magyar Pártot foglalkoztató egyéb aktuális kérdések során kijelentette Sántha György dr., hogy a május 4-iki beeskereki közgyűlés előkészítése serényen folyik. A közgyűlést megelőzően, valószínűleg április 27-én fog az elnöki tanács Szuboticán ülést tartani, amelyen végleg előkészítik a közgyűlés tárgysorozatát. Ugyaneddg az időpontig, vagyis nyolc nappal ä beeskereki közgyűlés; előtt bell ä vidéki szervezeteknek az elnöld tanácsnál (bejelenteni a közgyűlés elé terjesztendő javaslatokat vagy interpellációkat. Az uj országos vezetőségre vonatkozó jelöléseket maga a közgyűlés áltál kiküldendö kandidálóbizottság fogja megejteni. Az uj vezetőség mandátuma az ügyrend értelmében három évre szól. úgy hogy a legközelebbi közgyűlést csak 1927-ben fogják megtartani.

A beeskereki közgyűléssel kapcsolatban ez alkalommal nem tart a Magyar Párt népgyülést is Becskereken, azonban bizonyos, hogy maga a közgyűlés is olyan látogatott lesz és olyan ünnepélyes külsőségek között fog lefolyni, hogy ez is méltóan fogja demonstrálni a Magyar Párt megbonthatatlan egységét és ereiét.

A Magyar Párt szervezkedése Sántha György dr. kijelentése szerint erőteljesen folyik. A párt tudatában van annak, hogy különösen Baranyában a magyarság soraiban erős agitáció folyik más pártok részéről és ezért a szombori pártszervezet és kerületi vezetőség — amelyhez Baranya tartozik — agilis munkát folytat a baranyai magyarság megszervezésére.

Folytatják a Szubotica környékén rendezett népgyülések megtartását is és legközelebb április 13-án. vasárnap tartanak népgyülést a Szegedi-szőlők, Majsai-szőlők, valamint a radonováci magyarság tömegei előtt.

Nekrológ

ír la : Stella. Adorján

A nagy publicista a halállal vívódott. Az orvosságszagu, rideg szanatóriumi szobában jajveszékelt a rokonság. Felnőtt leánya a főorvos kezét szorongatta.

— Mentse meg tanár ur! Mentse meg!

Az orvos unta az ilyesmit. Hozzászokott. hogy amikor a beteg roszszul van, a hozzátartozók erőszakosak és tanár urnák szólítják. Az öreg publicistát mégse utálta úgy, mint a többi betegét, mert ebből a kezelésből sok erkölcsi haszna volt. Naponta olvashatta a nevét az újságban: »Dr. Kovács, a jeles specialsta el nem mozdul a beteg ágya mellől.« Az az újság pedg, amelyik a publicista nevét viselte a homlokán, külön cikket irt róla. mint a lelkiismeretes orvos mintaképéről. Aztán a miniszterelnökkel is megismerkedett. mert a hatalmas ur is eljött látogatóba az illusztris beteghez. Milyen kár. hogy meghal.

Gyengéden kituszkolta a családot a szobából.

— A beteg elaludt a morfiumtól. Jót tesz neki az álom . . .

Ránézett a sárga petyhüdt arcára és a lelógó csapzott bajuszára. Egy év előtt frakkban látta az öreg urat. Milyen reprezentáló jelenség volt.

— Alszik méitóságos uram? — kérdezte halkan.

A beteg nem felelt. Nem aludt, de undorodott ettől a stréber orvostól s nem is bízott a tudományában, Hizelgett magának azzal, how ő most becsapja a hires orvost. Halkan kinyitották az ajtót. Nem mert felnézni. hogy el ne árulja magát, pedig

nagyon szerette volna tudni, hogy

ki jött be. i

— Alásszolgája főorvos ur — suttogta egy férfi hang.

A nagy publicista nyomban megismerte. A kis Fodor volt, a rendőri riporter, legalázafosabb mindközött a hatalmas lapvezérrel szemben.

— Révész és Csengedy kollega urak — mutatott be két embert a kis bodor — aztán lassan megkérdezte: Hogy van az öreg?

A főorvos csendet intett, de nem \SIaszolt. Csak a kezével tett egy fáradt mozdulatot. A nagy publicista nem látta a gesztust, de megérezte. Behunvt szemmel utána tudta volna csinálni.

— Mikor? — kérdezte suttogva

az egyik ur.

Ismét csend lett. Az orvos nem ígért semmit. Nem akarta magát kompromittálni.

Az egyik ur fojtott hangon mondotta:

— Ahogy az öreget ismerem, még képes az estilapoknak meghalni . . .

A másik idegen hozzátette:

— Pedig nálunk pazar nekrológot fog kapni. Az a paralitikus Krisztics irta, de véletlenül remek . . .

Fodor is megszólalt:

— Képzeljétek nálunk milyen nekrológot kan. Ahova harminc évig irta a vezércikket. Két oldal. Ott a kefelevonat a szerkesztő asztalán, csak az »utolsó órákat« kel! beírni. a haláltusát éc az intézkedéseket a temetésről. Főorvos ur adjon egy interjút.

— Miről?

— A betegség egész lefolyásáról. Ezt is bevesszük a, nekrológba.

A főorvos nagyképűen elkezdte:

— Bár az orvosi tudomány határain belül mindent elkövettünk ..,

Itt hirtelen megállóit.

— Pardon — mondta — ne írják az urak a nevemet h-val; Arthur, csak egyszerű t-vel: Artur.

A beteg megmozdult az ágyban.

— Gyerünk az irodába — szólt a doktor, fel talál ébredni . . .

Elvonultak. A nagy publicista óvatosan kinyitotta a szemeit. Gondolkozott. A diskurzus nem fájt neki, még csak nem is bosszantotta. Itt a betegágyban bölcs ember lett belőle. A közönyös és tiszteletlen szó nem ért hozzá, a halállal nem törődött. Tudta a beszélgetés nélkül is. hogy kevés van már hátra. De a nekrológ szeget ütött a fejébe.

— Egy csomó marhaságot fognak

rólam irni. Disznóság. hogy nem küldik el előbb a kefelevonatot. Benne van a szerződésemben, hogy jogom van minden kéziratot átolvasni . . . Hogy is mondta csak ez az ifjú . . . Ott van a szerkesztő asztalán ... ' u" '

Mindig energikus volt. Most is egy pillanat alatt határozott. Ilyenkor. kilenc órakor vacsoráznak a szerkesztőségi urak a szomszéd veres nyulban. És ha ott vannak, akkor is joga van átnézni a kéziratot. Benne van a szerződésben.

Magára kapott valamit és felöltötte a prémes bundáját. Remegő térdekkel, lázas homlokkal kivánszorgott a kapun. Feltűnés nélkül az uceára ért. ott autótaxiba ült és megilletődötten mondta meg a címet a soffőmek. A szerkesztőségben a szolgák úgy néztek rá. mintha a túlvilágról jött volna, Dadogtak.

— Alázatosszolgája . . . méltósá-gos uram s s, -A szobájában két gépirókisasz: szony paprikás szalonnát vacsorá■ zott. Halálra rémülten ugrottak széjjel.

— Maradjanak fiaim — mondta ' szelíd hangon.

Bement a szerkesztő szobájába. Ideges ujjai szaporás babráltak a : kéziratpapirok tömegében. A ki!s ’Fodornak jó volt az információja: rögtön megtalálta. Rossz szemei it; iák az érzelgős sorokat. Soha enné! I érdekesebb olvasmány nem volt a kezében. Végigolvasta. Aztán ismét elölről kezdte, de ekkor már kék ceruzával a kezében. Kihúzott soro, kát. megváltoztatott mondatokat, beirt hasonlatokat. Alaposan kijavi- I tóttá a nekrológot. Azt a részt, amely arról szólt, hogy mindig a közért dolgozott, dühösen kitörölte.

— Nem igaz. Magamért dolgoztam. A magam érvényesülése érdekében .. a ;

Mire a szerkesztő megérkezett, már a korrektúrát találta meg a nagy publicista jellegzetes betűivel. Az öreg pedig megelégedetten dőlt hátra az autóban és visszahajtatott a szanatóriumba. Besurrant az épületbe és befeküdt az ágyába. Nagyon boldog volt. Úgy érezte, hogy ezzel az utolsó úttal mindent rendbehozott az életben. Aztán egyszerre felkapta a fejét és szolid maliciával mondta maga elé :

— Milyen kár. hogy az orvos interjúja nem volt még kiszedve. Beleírtam volna a h betűt a nevébe. Arthur legyen. Hadd bosszankodjon.

Felnevetett:

— Semmi öröme nem lett volna

a halálomból. -