Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-03 / 93. szám

2. oldal

BACSMEGYEINAPLÖ

1924 április 3

után kilenc mandátumot igazoltak

az ellenzék 11 szavazatával, a radikálisok 10 szavazatával szemben. Ezután tizenhét mandátumot, amelyek ugyanazokból a kerületekből származnak, mint az első húsz igazolt Radics-párti mandátum, amelyeket annak ideién egyhangúan elfogadtak ; ezúttal is egyhangúan igazoltak, mert a radikálisok nem akarták önmagukat dementálni. így tehát szerdán huszonhat újabb Radics-párti mandátumot igazoltak, úgy, hogy az összes igazolt Radics-párti mandátumok száma hatvanegy.

Az egyik Radics-párti disszidens, Mlinarevics hercegovinál képviselő, aki az utóbbi időben nem tartózkodott Beogradban, szerdán visszaérkezett és levelet intézett a Radics-klubhoz, amelyben a Radics-pártba való újbóli felvételét kéri. A klub ugyan még nem döntött a kérés felett, de bizonyos, hogy ezzel a képviselővel a radikálisok ismét veszitéttek egy szavazatot.

Letartóztatták

HalbroSir Lászlói:

Békováa fogták el a verekedő

gubancot

A szuboticai ügyészség Halbrohr jj László ellen — mint a Bácsmegyei í Napló már jelentette, súlyos testi sértés büntette miatt megindította az ' eljárást. Az ügyészség vezetője, Ma. • rusics Koszta államügyész április $

2-ikán Halbrohr László letartóztatá- jj sát is elrendelte. Az ügyészség vég- jj zése hivatkozik arra, hogy Halbrohr ] március 29-ikén: este nyílt uccán ‘ megtámadta Kalmár Elemér dr. ügy- j védet, ólmosvégü korbáccsal több- f szőr megütötte és jobb szemén su-| Iyos sérülést ejtett. A letartóztatás ; elrendelésére az adott okot. hogy | Halbrohr. noha ellene egyéb bütíCse-1 lekmények miatt bűnvádi eljárás van I folyamatban, újabb bűncselekményt] követett el, amikor Kalmár ügyvédet; megsebesítette. ‘

A szuboticai rendőrség az ügyészség utasítására megkísérelte Halbrohr letartóztatását, azonban a detektívek. akik a szerdai nap folyamán többször keresték lakásán, nem találták meg. A főkapitányságról erre lovasrendőröket küldtek ki Halbrohr békovai szállására, azonban a körözött suhancot ott sem sikerült előkeriteni.

A rendőrség szerda délután jelen-Sijasics Jankó radikális képviselőnek a parlament vasárnap éjszakai ülésén elmondott beszéde, amely a nemzeti kisebbségek jogaival és elsősorban a jugoszláviai! magyar kisebbséggel foglalkozott, politikai körökben nagy feltűnést keltett. Ezt a nagyjelentőségű beszédet a vajdasági lapok közül csupán a »Bácsmegyei Napló« közölte és ennek nyomán azóta roppant sokat foglalkoztatják az abban foglaltak, úgy a radikálispártot, mint a nemzetiségi pártokat. Sijasics beszéde az első öt év után, amely a szkupstinában a nemzeti kisebbségek jogai mellett hangzott el az országos szláv pártok részéről és annál' nagyobb jelentőségű, mert —- mint a parlament alelnöke manifesztálta — a szónok a radikális klub nevében beszélt az ország magyarságához.

A nagyfontosságu beszéd mellett amely a magyarság foyalitasát hangsúlyozta és bátor hangon követelt egyenlő jogokat a kisebbségek részére, nem lehet szó nélkül elhaladni. Tekintettel a beszédben foglaltaknak a magyarságra nézve nagy jelentőségével és a magyar kisebbség politikai harcaira is esetleg kiható következményeire, a »Bdcpmegyel Napló« munkatársa kérdést intézett Nagy Ödön dr.-hoz. a Magyar Párt ügyvezető elnökéhez, hogy mi a véleménye a Sijasics beszédében foglaltakról és miben látja annak legnagyobb jelentőségét. Nagy Ödön dr. kérdésünkre a következőképpen nyilatkozott munkatársunk előtt:

— Hogy mi váltotta ki ezt a; radikális kíub nevében hozzánk, magyar

tést tett az ügyészségnek arról, hogy Halbrohr László — aki előző éjjel még az egyik szuboticai bar-ban mulatott — nyomtalanul eltűnt.

Rövidesen e jelentés után azonban Halbrohr László mégis előkerült békovai szállásán és két lovasrendör este hét órakor beszállította a szuboticai rendőrségre, ahonnan még az est folyamán átkisérték az ügyészség fogházába.

fokhoz intézett beszédet, nem tudom, I mive! ezideig egyetlen országos párt ^ sent volt tuifütve a magyarság sze-1 retetétől. Téves az a beállítás, mint-» ha a magyarság valaha is gyűlölte 1 volna a szerb nemzetet, mert mi a 1 gyűlölködő szenvedélyt nem ismer-1 jü.k. Mi programunk gyakorlati meg- j valósítását, mostoha sorsunk megjavifását csak az uralmon lévő pártoktól várhatjuk, örömmel látjuk hát, hogy az évek óta képződött jégkéreg ott is kezd felolvadni,

— Hacsak pártérdek diktálta a szavakat és nem az őszinte jóakarat, megbecsülés és megértés, az pusztába kiáltó szó marad. ígéreteket ed- jj dig is kaptunk bőven, most már tét- \ teket várunk. Mi nem kedvtelésből vagyunk külön várt; mi nem köthetjük sorsunkat egy politikai párthoz sem. mi az összes pártok barátságát keressük, elsősorban természetesen űzőkét, akik a törvény tiszteletét, a jog uralmát, a társadalmi és politikai fegyelem és rendet biztosítják.

’ — Mi a kiengesztelés érdekében mindent megtettünk, üt az ideje a kölcsönös megértésnek és együttnmködésnek: aki őszintén és igazán Jcezet akar velünk szorítani, mi azt* igaz magyar szívvel, becsületes, tiszta szándékkal viszonozzuk. Mi megyünk előre a magyarság és az ország érdekében megszabott utunkon s mi nagyon hálásak leszünk, ha a kormányt támogató pártok szeretete kisér s rendületlenül áll mellettünk. De már nagyon sokat csalódtunk. Türelmesen várjuk, melyik párt akarja és tudja orvosolni sérelmeinket. ■ ' •*'

— Egyet megái lapíthatok még ? alkotmányos eszközök és parlamenti képviselet nélkül is elértük azt az eredményt, hogy a Magyar Pártnak van már súlya, ereje, hatalma és befolyása.

Nagy Ödön dr. nyilatkozata tehát ismételten hangsúlyozza azt a Magvar Párt által már többször hangoztatott irányelvet, hogy a magyarság valamennyi szláv párttal egyformán jóbarátságban Láván élni és a Magyar Párt szívesen működik, együtt azzal n szláv párttal, amely n magyarság jogos követelésed a megvalósuláshoz segíti. Most már csak: az első baráti szó után, az első baráti cselekedetre van szükség ag uralmon levő pártok részéről,

Megalakult

Szuboticán

az önálló demokrata-párt

Đr. Milics Ivó lett a párt elnöke

Szerdán délután tartotta meg

a Pribicsevics-féle önálló demokrata-párt szuboticai szervezete alakuló gyűlését a Zóra vendég* lobén.

Dr. Piskulics Zvoinimir nyitotta meg a gyűlést, majd dr. Pétrovics Márkó indítványára a gyűlés elnökéül Susnyarac Mihajlót, jegyzőjéül Gancsevics Antét választották meg. A szavazás lefolytatása kérdésében hosszabb vita fejlődött ki, majd bizottságot küldtek ki a megválasztandó tisztikarra vonatkozó javaslat kidolgozása végett.

Mig a bizottság elkészült műn-kajával, Staglar Rude, dr. Petro* vies Marko és mások ismertették a politikai helyzetet és azt a hivatást, ami Pribicsevics pártjára vár.

Ezután dr. Magarasevics Sándor, a jelölőbizottság elnöke fölolvasta a bizottság javaslatét a tisztikar megválasztására vonatkozólag. A javaslatot a gyűlés

Ä Magyar Páti cselekedeteket váj*

A Magyar Párl ügyvezető elnökének nyilatkozata Sijasics János beszédére

Misztifikáció

Irta: Baedeker

Vizváry Gyula, a felejthetetlen komikus szülész, ameddig egészséges volt, a színpadon kívül is szerette a viccet és olykor csinált is egyet.

Egy délelőtt sétál az uccán, nézi a kirakatokat és megáll a Sch***-fé!e vaskereskedés előtt is. Pajkos ötlete támad, mosoly cikázik végig az arcán s belép a boltba. Udvariasan köszön, az egyik segédhez fordul s így szól hozzá a recsegő hangján, de nyájasan, csöndesen :

— Kérem Kiss József költeményeit.

A segéd mosolyogva világosítja föl:

— Sajnálom, nagyságos ur, nem szolgálhatunk velük. Ez, kérem, vaskereskedés és nem könyvesbolt. Tévedésből tetszett ide benyitni.

A művész feszült figyelemmel csüng a beszélő ajkán, úgy tesz mind a süket, aki a száj mozgásáról tudja meg, hogy mit szólnak hozzá, s barátságosan feleli:

— Jobban szeretem szépen kötve, mert ajándéknak szántam, de ha nem volna meg diszkötésben, akkor jő lesz fűzve is. Ez esetben majd beköttetem a könyvkötőnél. A fő, hogy" meglegyen.

A segéd most már hangosabban mondja:

— Mondtam már. kérem, liogy tévedni méltóztatik. A kivánt cikket nem tartjuk raktáron. Itt csak vas- és acéláruk vannak.

— Óh, már mért küldenek haza?! — tiltakozott Vizváry. — Egy ilyen kis csomagot! Hiszen kényelmesen elfér a zst&tanbeu. ' ‘

' A segéd ur hangja egyre érthetőbb lesz, s már nem a legnyugodtabb társalgás hangján kiáltja:

— De hát hogy’ jut eszébe Uraságodnak itt könyveket keresni? Tessék körülnézni, itt csupa vasat lát.

De a művész nem néz körül, s a siketek derűs biztonságával mosolyogva nyugtatja meg a kiszolgáló segédet:

— Helyes, tessék az árát megmondani s a könyvet szépen becsomagolni

— Mondtam már, — bömböli egyre hangosabban és türelmetlenebbül amaz, — hogy nem. szolgálhatok vele.

S Vizváry climpuszi nyugalommal folytatja:

— Nagyon gondosan szíveskedjen bepakolni, mert — amint mondtam — ajándéknak szántam. S ugy-e bár, az ajándék mingyárt hatásosabb és értékesebbnek látszik, ha elegáns csomagolásban nyújtják át?

A vasasember nem felel erre az illemkérdésre, hanem most már ordítva rivall rá a vevőiére:

— Hányszor ismételjem, hogy egyáltalában nincsenek könyveink? Hallatlan dolog, vaskereskedésben vásárolni költeményeket! Megbolondult az ur?

— Rendben van, —■ mondja nyugodtan a színművész. — Szívesen várok egy ideig. De ugy-e, nem tart nagyon soká?

Helyet foglalt egy székben és várakozott.

De ekkor már a segéd hangos beszéde folytán az üzlet tulajdonosa kiváncsi lett, hogy mi történik a boltjában, kilépett az irodahelyiségéből, közeledik a művészhez, s megkérdezi az alkalmazottjától, hogy mért kiabál olyan feltűnően? ‘ - ' ■ ' l

— Ez az ur, — feleli a kérdezett izgatottan, — úgy látszik, őrült, és hozzá még süket is mint egy Ucháciuszágyu. Verseket keres és nem akaTja tudomásul venni, hogy ez nem könyvesbolt.

A kereskedő, ős patrícius-családból származó udvarias öregur, aki sokat ád a százesztendős üzlet renoméjára és súlyt vet arra, hogy mindenki; elégedetten hagyja el a boltját, a vevőhöz fordul és megkérdezi:

— Mivel szolgálhatok, uram?

— Egy dugóhúzót kérek, — feleli ez, — jó erőset. Ne legyen a legnagyobb, s a legkisebb se. Olyan középnagyságút kérek.

Természetesen azonnal kiszolgálták. Maga a »rési ház« illusztris főnöke rakott eléje néhány tucat különböző rendszerű és pátensü dugóhúzót, amelyek között a jeles művész könnyen találta meg azt, amelyre szüksége volt.

Kifizette, a zsebébe csúsztatta, s aztán udvariasan köszönve Sch*** urnák is meg a segédjének is, nyugodtan, mint aki dolgát jól végezte, eltávozott a boltból, ahol nagy problémát hagyott hátra.

A kiszolgáló segéd ugyanis meredt szemekkel bámult utánna, és fejcsóválva dörmögle:

— Furcsa ember! Még ilyennel nem találkoztam. Nem tudom, mit hiigyjek róla. Vagy ő kergült meg, vagy én vagyok bolond!

A kereskedő pedig, aki egészen el volt ragadtatva a vevője kellemes modorától, csak a segédjére gyanakodott s azontúl bizonyos aggodalommal figyelte meg a máskülönben derék fiatalembert, akit attól féltett, hogy inegbibbant egy kicsit.... Mert az az ur, aki a dugóhúzót vette, egészen okosan viselkedett s egy csöppet se volt süket... *

A művész egy ideig nagyon büszke1 volt erre a sikerült vicéére, s mert örömét lelte a misztifikálásban, azt. gyakrabban megismételte. Néha tanút is vitt. magával, ha ilyen kis komédiát jelenetezett, s aztán azzal együtt nevetett a jól bevált trükkön. Abban az időbeni szinészkörökben szállóigévé lett, ha valaki rossz helyen kopogtatott, az a mondás: könyvet keres a vaskereskedésben___ A lefolyása mindenütt körülbelül olyan volt ahogy most olvastuk. Addig tárgyalt mindig a boltossegéddel, amig csak annak a lármájára elő nem került a cégfőnök, akitől aztán a legszelídebb hangon kért egy szakmájából! cikket.

De egyszer megjárta.

Hasonló célzattal benyit egy egészen más városrészben levő vaskereskedésbe, és szelíd nyugalommal igy szól:

— Kérem az Ember Tragédiáját, le* hetőleg diszkötésben.

Az üzleti alkalmazott, akihez fordult, udvarias készséggel felelte:

— Azonnal, kérem alássan.

S a művész nagy bámulatára eléje tesz egy dugóhúzót, se kicsinyét, sa nagyot, közepes méretüt.

Ugyanaz a segéd volt, aki: őt két esztendővel ezelőtt kiszolgálta s időköz* ben helyet változtatót.

Vizváry jóizüt nevetett s legközelebb, amikor egyik parádés szerepét játszotta, támlásszéket küldött az elmés fiatalembernek, aki ilyen jól értette a tréfát.