Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-20 / 110. szám

I * f* I / PoštarFna plaćeaa a gofovom » miepi szám — Ára 3 dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Subotica, VASÁRNAP, 1924 április 20. 110. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szár«: Kiadóhivatal 8—5$. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Suloíica, Aleksandrova ul. 1. (Lelbech-palota] Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossla-Fcnc'čre-palota) Magyar Feltámadás Ha kutatni kellene, hogy az ein* beriséget átfogó keresztény val­lásnak melyik tanításában rejlik leginkább az a transcendeníalis erő, amivel az egyház évszáza­dok pergő támadásai felett diadal­lal győzedelmeskedett, melyik hit’ elv,a láncolja magához legszoro­sabban ez emberi lelket s a vi íág és a lelkek fölötti uralma me­lyik dogmában eresztette le leg­mélyebben gyökerét: feleletképen áhitatos lélekkel ereszkedhetünk térdre a feltámadás isteni legen­dája, emberi valósága előtt. Ami a kereszténységnek az erkölcs erejét, a gondolat hatalmát, az ura­lom jogcímét, a küldetés szép­ségét és térdrekónyszeritő igaz­ságát adta, az mind a feltámadás fölfoghatatlan csodájától kapott lelket. Az nem vigasztalás, ami elnémul a bezárt koporsónál, az nem igazság, aminek ereje csak a sirgödörig írni, az .rá ut, a melyik a temedbe fullad, őzt nem iíféV'Bmelyik o halállal végződik. Ä testet bele lehet szorítani a születéstől halálig tartó élet ka­lodájába, de a lélek másért fo­hászkodik, többért esdekel. Csak f a feltámadás gondolata tud har­móniát teremteni az engedelmes test és lázadozó lélek között. A test a földi élet fegyence, a lélek szabadsághőse a végtelenségnek. Hogy férhetne meg egymás mel­lett a rabláncra vert idióta s a szabadság és végtelenség győzel­mes hérosza — ha a feltámadás hite nem válna a béna hóna alatt mankóvá s marselbottá a diadal­mas hős kezében š a hit karjával a haló! és elmúlás szakadéké előtt nem kapaszkodhatnának bele az egymás mellett rsmegők. Nincs hatalmasabb gondolat, nincs szárnyalóbb hit, nincs szebb vigasztalás, nincs megrenditöbb éhitat, mint ami a húsvéti szikla­­sírból áradt ki. Minden tanításnak ez a bizonysága, minden csodá nak ez a próbatétele, minden küldetésnek ez az igazolása. Nincs a történelemnek egyetlen kor­szaka sem, amiben több és na­­gyobbjelentőségü esemény zsu tolódott volna össze, mint amennyi ama másfél nap alatt történt Nagypéntek délutánjától a vasár­napi virradatig. A szikla, amit az angyalok görgettek el, a sötét­ségnek, a vigasztalanságnak, a kérlelhetetlen végzetnek, ez eleve elrendeltetésnek lett a sírköve. A husvét vasárnapján megnyíló sir előtt verte le gyökereit a ke­reszténység, itt találta meg az élet értelmének igazolását, jtt gyuladt föl az a fény, mely két­ezer év messziségéből is világos­ságot és meleget küld, itt lcapcso­lódott be a kereszténység abba a történelmi erőbe, mely föltár tőztathatatlanul alakított át histó­riát, gazdasági rendet, művészetet, ethikát — mindent, amit az em­beri társadalom magából kitermelt. A megnyílott sir lett bölcsője mindannak a mélységnek és nagy­ságnak, uralkodásnak és alázat­nak, szépségnek, csodának és erőnek, mely töretlen tekintéllyel vezeti híveit s irányítja a világ sorját a katakombáktól a falan­szterig. Itt gyuladt ki a szeretői fárosza, mely örökvilágitó emblé­mává nőtt a pogány romok felett, itt tárult föl először az örök idők tekintete előtt az a szimbólum, amibe ez örök utak örök vándora: az ember, fájdalmát, keserűségét, összetörtségét és sebeit takargatja. Ennek a szimbólumnak zscngitó és bátorító vigasztalását magunk­kal hordozzuk földi utainkfm a den felé. E húsvéti csoda táti ben­­íáinkatannak hatójába ét tudójává, hogy ahány sirt hántolnák fel, annyi sir fog megnyílni, ahány keresztet szúrnak le a földbe, annyi halott fog feltámadni. A történelem sirkertjének kapuja fölött is ott világítanak a: „Fel­támadunk" vigasztaló betűi. Ahány gondolatot temetnek a föld alá, annyi fog uj életre kelni. Mint ahogy a testnek élete nem örök, épenugy nem örök a gondolatnak halála sem. Az igazságot hiába ítélik halálra, hiába ostorozzák végig a Kálvária véres stáció n, hiába feszítik keresztre s temetik sziklasirba, — ha az idők teljes­sége elkövetkezik, a föltámadás angyalai fogják elhengeriteni a köveket s a husvéti harsonák fogják életre hivni a sírban pihenőt. A husvét glóriás szimbóluma világítja meg a sötét utakat mi előttünk is, magyarok. A gyűlö­let szántotta fel ösvényeinket s a sanda gyanú farkasvermet ásott megroggyanó lépéseink elé. Mégis előre, mégis mindig előre mé­rvünk. Nem tévedhetünk el, ké­rész! fák mutatják az utat. Az egyik -árban a magyar nyelv nyugszik, a másik sirhant iskoláink fölé bo­rul. Az egyik fejfára a választó jog van felírva, a másik kereszt azt az egy lépésnyi földet mu­tatja, amit mégis megszerezhe­tünk magunknak a halói agrár­­reformjától. (Óh, a halál agrárre­­formja kegyesebb, mint az élőké.) És a keresztek rengetegje mu­tatja a meg nem hallgatott pa­naszok s orvcsolatlan sérelmek sírjait. Legkedvesebb halottjaink fe­­küsznek kint a temetőben. De a husvéti harangok azt hir­delik, a temető nem a halál bi­­rodalma, hanem a föltámadésé. A halál hatalma múló, az élet hat:'ma örök. Ami a követelé­seinkből igazság, a harcunkból fog, az nem lesz örök lakója a temetőnek. A történelefn húsvét­idnak virradatán, a jogok és igaz­ságok feltámadásának napján föl­­lárulnak majd a magyar sírok is. Megnyílnak a magyar iskolák, földhöz jut a magyar nincsteie becsülete lesz a magyar szó nem leszünk tovább jogokbóf ki tudott — cselédek. Akik küséget, alázatot és engedelmességet hor­danak szivükben, meg fogják érni az időknek és jogoknak teljessé gét. Csak ne fáradjunk el addig a sírokat hántolni s a földbe le metett igazság mellé odotüzni emlékeztetőnek a keresztet. A húsvéti harangok hirdetik azt is, hogy a magyar temetésre magyar feltámadás is következik. Husvé lig csak ápoljuk hűséggel a siro "ks;• Öltöztessük virágdíszbe, köny­­■ytrinkke! tegyük porhanyóvá a hantot s szent fogadkozásaink ol­tárává tegyük a~ darabokba^ el­temetett magyarságunk fqlé bűfmló rögöket. Nincsen olyan hosszú, nincsen olyan komorborulatu Nagy­péntek, hogy ne következzék el után« a Feltámadás. A magyar Nagypéntek után is el kell jön­nie a magyai Husvétnak. Eljönnek akkor is az igazság angyalai s elgörgetik sírunkról a szik-lákövet. Harsonájukra kikel­nek majd sirgödrükbő! a magyar igazságok s a gyűlölet pogány katonái megrettenve rogynak térdre. Föltámad majd halottaiból a magyar nyelv, magyar föld, magyar iskola s leszünk még elé­gedett és vidám gyermekei uj ha­zánknak. A jognak, földnek, is­kolának sírból kikelt igazságai meg fogják szépíteni életünket az uj hazaban, hová a sors, a törté­nelem erői, vagy az isteni elvég­zés vezetett el bennünket, a ha­talmas parráicsot zúgolódás nél­kül követőket. S akkor majd a szivünk, szegény magyar szivünk fog harangozni a Feltámadásra — haileiuja f Ünnepi csend a belpolitikában Az ellenzéki blokk készülődései — A király még1 nem tér vissza Beogradba — Sajió-pergotüz Pastes ellen — A Petrovics Nasziáz-csoport mwakakormányi kíván Beogradból jelentik : Szombaton a politikai élet teljesen esemény télén volt. A király távoiléte tel­jesen megakasztja a kibontakozási tárgyalásokat. Hozzájárul ehhez még az a körülmény is, hogy a politikusok is távol vannak Beo­gradból. Szombaton elterjedt hí­rek szerint a király is később ér­kezik vissza Beogradba az ere­detileg tervezett időpontnál és így a válság megoldása még jobban elodázódik. Ellenzéki népgy ülések .Az ellenzéki vezérek közül már egy sem tartózkodik Beogradban, valamennyien az agitéciós ülé­sekre utaztak. A legnagyobb ér­deklődéssel kisérik D'.vidovics Ljuba agiíációs körútját. D tvidov/cr. szombaton utazott e! Szuboticárs, Kiimanudi és Kojics Riszta volt miniszterek és Seiyercv Slavkó képviselő társaságában. Davido­­vics és a társaságában levő po­litikusok Szuboticéró! Bajotokra mennek, onnan pedig vasárnap este elutaznak Zagrebbe, ahoi a demokrata-párt népgyülésén részt­­vesz még Ribar Ivan, a parlament volt elnöke, D ikanec és Slimen­­kovics képviselők, Angyelovics volt képviselő és Krstelj volt szociál­politikai miniszter is. A husvéti ünnepek alatt Novi­­szadon is népgyülést tart a de­mokrata-párt, ahová Pecsics Dia­gutin és Vlilovics képviselők utaz­tak el. A Radios pártnak pedig a Szerémségben megtartandó ülésein Kovdcsevics és dr. Nikies Radies párti képviselők vesznek részt és fel fog szólalni Popovics Gyóka demokrata képviselő is. Csak szerdán érkezik vissza a király Beogradba A válság megoldása a jelek szerint mindjobban elodázódik. Szombaton délelőtt olyan hírek terjedtek e! a politikai körökben, hogy a király nem az eredeti terv szerint vasárnap este tér vissza, Beogradba, lument szerdáig vagy csütörtökig Topolán marad. így a kibontakozásra vonatkozó tárgya­lásokat vaiószinüfeg csak a jövő hét közepén folytatják. A hir megbízhatóságát még nem sike­rült megáílapitani, azonban több körülmény amellett szól, hogy a király vasárnap csakugyan nem érkezik vissza Beogradba, főké­pen azért, mert a korona se akarja elsielni a jelenlegi válság megoldá­sát, tekintettel azokra a következ­ményekre, amelyekkel a válság szerencsétlen megoldása járna. A király visszaérkezése után elsőnek Lázics Voját, a földmü­­vespárt elnökét fogadja kihallga­táson, aki már szerdára meghí­vást kapott, azonban akkor nem tartózkodott mór Beogradban, Ugyanezen a napon megjelenik Lapurák mai száma 40 oldal \

Next

/
Oldalképek
Tartalom